Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-12-08 / 49. szám
XI. évfolyam. 1004. deoasenibor txó 8. 40-11«. »setétxu.. A TÁRSADALMI ás SZÉPIRODALMI HBTILAP. Élíflzctéii árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, T negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. j Magjelanik minden héten_ csütörtökön reggel 8-12 oldalon, j Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések (elvétetaek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Főtér 14. Korszakos alkotás. Deczember 7. Hosszú, évtizedes próbálgatások, kísérletezések és küzdelmek után vasárnap végre megalakulta nagybányai gyümölcs- értékesítő szövetkezet. Méltán nevezhetjük korszakos alkotásnak, mert városunkban alig van oly intézmény, melyre nagyobb, égetőbb szükség volna, mint épen a gyümölcsértéke- sitő szövetkezetre. Az utolsó évek keserűséggel, csalódással tele tapasztalatai szomorúan győzhettek meg erről mindenkit, különösen gazdaközönségünket, kiket az uzsora haszonra éhes szenzálok arczátlan kufárko- dásaikkal úgyszólván életfeltételeiben támadtak meg. Páratlanul szép, messze földön hires, nemes gyümölcsöseink a hasznot nem a föld tulajdonosának, a gazdának hozták; nem a gazda tőkebefektetését, verejtékező fáradságát jutalmazták, hanem a szenzá- lokét, kik összeköttetéseik s tőkéik révén teljesen uralták a helyzetet s kik a vett árun nagyobb hasznot vágtak zsebre, mint maga a gazda egy évi aggodalmas, verej- tékes munkája után. E tűrhetetlen, szégyenteljes helyzeten végre is segíteni kellett. A gyümölcspiaczot fel kellett szabadítani az ügynökök hallatlan nyomásától s kiaknázásától s a föld hasznát vissza kellett adni jogos tulajdonosának. Elismeréssel hajtjuk meg lobogónkat mindazok előtt, kiknek részük van ez uj és szebb korszakot jelentő gazda-szövetkezés létrehozásában! A nagybányai gazdasági egyesület Szabó Adolf elnöklete alatt a gyümölcs- értékesítő szövetkezet megalakulása érdekében f. hó 4-én, vasárnap tartotta rendkívüli közgyűlését, melyre a tagok igen nagy számban jelentek meg. Ez a nagy érdeklődés is bizonyította, hogy e közgyűlésen a gazdaközönség legvitálisabb érdekéről lesz szó s oly régi sebek orvoslásáról, melyek immár tűrhetetlenek. Szabó Adolf elnök a következő magvas beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tisztelt Közgyűlés! Nagyon örülök, hogy a mai napra egybe hivott rendkívüli közgyűlésen megjelent tagtársakat ily szép számban üdvözölhetem. A mai közgyűlésre kitűzött tárgy fontossá gát legkimeritőbben világíthatnám meg a „Nagybánya“ legutóbbi vezérczikkének felolvasásával, minthogy azonban -feltételezem, hogy azt jelenlevő t. tagtársaim mindnyájan figyelemmel olvasták, elégnek tartom annak tartalmából csupán azt kiemelni, hogy Nagybányán és vidékén a nemes gyümölcsfa tenyésztése tekinteté ben a legutóbbi 20-25 év alatt nagyon sok történt. Aránylag nagy kiterjedésű gyümölcsösök létesültek, régi kertek a- 'egnemesebb gyümölcsöt termő fákkal láttattak el. Azonban, habár a gazdának első feladata a termény előállítása, kétséget nem szenved, hogy jövedelmezőség tekintetében nem kevésbbé fontos tényező a lehetőleg magas árakon való értékesítés és azon gazda, aki csupán a termény előállítására fordít nagy gondot és az értékesítésnél elérhető elő nyöket jövedelmének fokozása czéljából fel nem használja, csak fél munkát végez. 1903. év rendkívül kedvező volt az itteni gyümölcs értékesítésére, mert külföldön és hazánk legnagyobb részében alig volt gyümölcstermés, holott Nagybányán meg vidékén olyan volt, hogy 1000 waggon rakományt meghaladó nyers és aszalt gyümölcsöt tudtunk magas árak mellett értékesíteni. S igy nem csoda, ha a már évek óta itt szőnyegen levő gyümölcsértékesitési kérdés 1903. évben szünetelt. De az idei szomorú tapasztalatok a kérdés megoldását égetővé tették és arra tanítják gazdáinkat, hogy az 1903. évihez hasonló, csak sült galambként remélhető szerencsére számítani nem lehet, nem szabad. Nagyon jól tudják a jelenlevő t. tagtársak, hogy a tavalyinál jóval kisebb idei gyümölcs- termésünk jelentékeny része ma is eladásra vár és hogy a gyümölcstermés azon része, mely eddig eladatott, az 1903. évi árakat meg sem közelitő árakon kelt el, sőt nagyon valószínű, hogy a jövő tavaszig eltartandó gyümölcs is csak alacsony árak mellett lesz értékesíthető. A gazda vesztesége ily körülmények között legalább is négy irányban nyilvánul u. m. 1. alacsonyabb ár; 2. kamatveszteség; 3. raktározási költség; 4. a mennyiségnek romlás következtében előálló apadása, mely utóbbi veszteség magában 10-től 400/°-ig emelkedhet, figyelmen kívül hagyva azon hiányos rakhelyeket, hol a gyümölcs fagy avagy más baj miatt esetleg egészen tönkre megy. Ezen rendkívüli nagy hátrányok anyagi és más speciális viszonyaink figyelembe vételével csak oly módon lesznek elháríthatok, ha az 1898. évi XXIII. t.-cz. alapján, a gazdasági egyesület közreműködésével gyümölcs értékesítő szövetkezet alakittatik. A mai közgyűlés van hivatva ezen nehéz, de az itteni gazdákra nézve nagyon fontos kérdés megoldásának első alapkövét letenni az által, hogy a később teendő konkrét javaslatokat kellőleg megvitatva, esetleg módositva érvényre emeli. Mi t. uraim azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy választmányunk egyik tagja, Stoll Béla úr a kérdéssel behatóan foglalkozott, ki nem csak maga is gazda, hanem a pénzügy terén is bő tapasztalatokkal és nem mindennapi jártassággal bir. Tekintettel pedig arra, hogy A „Nagybánya“ tárczája. Mese. Mesét mondok. Ott termett napkeleten, a hol ragyogó káprázat fon be mindent aranyos szálaival, hol dúsabban pompázik a virág, a madár dala sokkal zengŐbb, édesebb, ahol csupa ragyogás, csupa virágillat az aranyos napsugárban felolvasztott kék ég. De mégsem mese ez, hanem való s ez a legszomorubb benne. Valakinek ócskának is látszhatik ez a történet, de ez csak olyan ócska, a milyen ócska maga a szív romantikája, de hát csak nem akar kimenni a divatból a szerelem. Tavasz volt. A tavaszt hirdette a futó felhőkkel kergetődző kék ég, a kék ibolyák, a kékszemü leányok és asszonyok könnyű kabátkái, no meg a melegebb vérü urak változatos szinü felöltői. — De szép, de ragyogó évszak is vagy te tavasz! A költészet, a mit az igaz szerelemtől éreztek a szivek; az ibolyák illatával rajongó lelkek mi édes mámort össze álmodtak - a tavasz virágokat fakasztó arany sugarai, a szabadságról szóló csodás regék, melyek a folyók szeszélyes vizét felszabadítják jeges koporsója alól; az eszmék, melyek a tettel karonfogva annyiszor darabokra zúzták a zsarnokság bilincseit; - oh tavasz, ezek mind mind bűvös zománczként ragyognak a te neveden, ezek mind történetét, édesen fájó és fájón édes történetét adják a te napsugárban, virágillatban fürdő napjaidnak. Akkor is olyan kedves, derűs nap volt, a milyen csak egy igazi tavaszi nap lehet. Tündökletes verőfény kápráztatta az ember szemét; valami boldogító érzés fogta el az ábrándozó szivet, a tiszta kék ég és a sötét ugarból élénk zölden végig húzódó őszi vetés láttára. Mintha millió orgonasipból verődött volna össze a halk zsongás, mint egy nemsokára kitörni készülő hatalmas énekkar első akkordjai. Ott álltak egymás mellett, félig elfedve az ablak függönye által. A fiú szép, szőke, mosolygó szemű gyerek volt; tele erővel, az élet küzdelmeivel szembeszállani kész energiával; finom metszésű ajkai pirosak voltak a vértől: a hevülő, ifjúi vértől. Szelíd, szívj óságtól tündöklő arczán egy meiankólikus vonás volt, a korai bánat jele. A lánynak szép karcsú termete volt, gyöngéd és még is erős. Hamvas bársony, puha arczocskájának barna zománczán áttört friss, fiatal vérének egészséges pírja; magas, domború homloka merész lélek külső burkának látszott; barna szemének szelíd, titokzatos csillogása megbabonázta az ember lelkét. Dús haja ráfeküdt vállára és a napfény azon gyönyörűen játszott, ragyogott, kaczagott. Eleinte közömbös dolgokról beszélgettek, majd valami ösztönszerü érzés folytán áttértek arra a thémára, mely meggyorsítja a szív dobogását. Az a szép, szőke fiú, aki máskor oly bátran beszélt, most hebegni kezdett, a mondatnak, amit elkezdett, elveszett az értelme, de hangjának fátyolozott rezgése, belé simult annak a ragyogó szép, kedves barna lánynak a szivébe. A fiú hangja mind halkabb lett, halántékában mind jobban érezte azt a kellemes feszültséget; a lány arczába felszökött a pir, a tiszta szem édes zavara kényszerité, hogy többé- kevésbé burkolt és nyílt szavakkal adja tudtára a lánynak azt az érzést, mely egész lényét hatalmába kerité. Az az érzés nem valami emésztő, lázas vágyakozás; sem az érzések valami csodás ingere volt, hanem rajongás, imádás a tiszta, ártatlan szemű lány iránt, aki a tavasz virulását hozta a szivébe és megértette vele az élet, a küzdés czélját ............ És m ikor megfogta a leány finom, remegő kezét, nem volt erő, mely azt meleg ajkai elől elvonhatta volna. A leány engedte s arczát pirosra festé a szivéből felszökkenő vér. A lány nem szólt semmit, de az a delejes erő, mely a kezén keresztül elfutott a fiú szivéig, megértette vele, hogy ő is szereti. A lány szive erősen vert, óh mennyire sóvárogta, vágyta ezt a pillanatot............A fiú pedig ott állt reszketve, né zte a lány varázsos szépségét, most látta igaziban a szeméből felcsillámló mélységes sugarat, a szerelem izzó lángját, mely a szív közepébe hat és virágokat fakaszt * Csendes, mosolygós őszi est volt, mikor utoljára találkoztak. Ott sétáltak a kis kertben. Az esti szellő végigsuhant a lombok közt, a Q *
