Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-12-01 / 48. szám
2 tatná érvényre, holott a gazda, mint termolő érdekét óhajtjuk emelni s igy miután móst*^vasúti indóház mellett a felsőbányái v,asut építése alkalmából sikerült a Katona Zoliáh-fél^ telkekből elvágott területeket a Szibértfféle kerttel egyesítve e czélra biztosítani s ebben az építendő raktárakhoz a vasúti sínek bevezetését megnyerni, örömmel látva az e tárgybani újabb törekvéseket, elérkezettnek tartjuk az időt a gazdasági egylet védnöksége alatt a >nagybányai gyümölcsértékesitő szövetkezet'« megalakulására. Az ige testet kezd ölteni, a tervezet kész s várja életre hívását. Állandó vevőt és közvetítőt lesz hivatva e szövetkezet teremteni, piaczot keres, összeköttetést tart fen s igy a keresletről gondoskodik, még pedig úgy, hogy a költséget leszámítva az üzletrészekben módot ad arra is, hogy a kereskedői haszon a termelő gazdának jusson. Vasárnap, deczember hó 4-én délelőtt a városház tanácstermében tartja a gazdasági egyesület szövetkezeti értekezletét. A gazda közönség ezen saját jövőjét van hivatva önerejéből saját hasznára biztosítani. Szívesen fogadnak üzlettársul minden tisztességes gazdát. Ám kisértsük meg, erős a hitünk, hogy be fog válni a példaszó: „Segíts magadon s az Ur is megsegít.“ Nagybányán van 1166 kát. hold gyümölcsös, de nem egynemű, hanem mindenütt különböző gyümölcsfajokkal. Egy- egy gazda képtelen egynemiit tömegáruként eladni s igy kedvező vevőt ellátni, de ha kora tavasztól a szövetkezet raktáraiban a gazdáktól a termési időszak szerint a kis mennyiségek összehozatnak s ott osztályozva egyesittetnek, egynemű tömegáruvá válnak s igy értékesítése valószínűbb, biztosabb és ára is nagyobb. került szinre. Száznál több előadást ért. A színház komikusa, aki nagy kedvencze a közönségnek, mindig sápadt haraggal nézte a tragikus hős játékát. — Nekem kellett volna adni azt a szerepet, mondotta egész komolyan, megmutattam volna, hogyan kell megrázni a közönséget ! A kollégák álmélkodva hallgatták. Nevetni nem mertek, mert a komikus ugyancsak tragikusan vette azt, amit mondott. De éppen azért mondotta az egyik színházi direktor, akinek ezen a téren nagy s keserves tapasztalatai vannak, hogy nem a színház művészi vezetése és adminisztrálása, nem a sok baj, viszontagság íehéritette meg a baját, hanem a szereposztás. Az képviseli a színházban a legnagyobb hatalmat. Akié a szerepkiosztási jog, azt rajongják körül színészek és színésznők egyformán.' Mert a színész abban külömbözik minden más embertől, hogy az mindig és örökösen dolgozni akar. Akkor legszerencsétlenebb, ha nem foglalkoztatják. Mindig új és mindig jó szerepeket akar. S ha nem kap, boldogtalan. A szereposztás jogával felruházott férfit körülrajongja, de egyszersmind gyűlöli is azzal a gyűlölettel, amelylyel csak színész tud gyűlölni. Ha tízszer jó szerepet juttat neki és egyszer nem: vége a színész jó véleményének. Pedig nem juttathat heki mindig jó szerepet; sőt egyáltalában nem adhat neki szerepet valamely új darabban. Az fájdalmas döfés, amely a színész szivének irányul. A mimus legalább igy fogja föl a dolgot. Pedig a direktornak eszeágában nincs a színészt megrövidíteni. Neki kötelezettségei vannak valamennyivel szemben. Mindenkit foglalkoztatnia kell és egynek a kedvéért nem rövidítheti meg a többit. Eziránt azonban az egyes színésznek nem igen van érzéke és könnyen azt hiszi, hogy csak azért nem kapott szerepet, mert üldözni akarják. Egyáltalában sehol annyi üldözött, mellőzött és eltiport egyéniséggel nem találkoztam, mint éppen a színházban. Minden ambicziózus, munA terv szerint a szövetkezet kiindu- : lásul véve az 1166 hold gyümölcsöst, 100 koronával 1000 üzletrészt kíván biztosítani. Tíz százalék előre befizetendő, a hátralék biztosított okmánynyal 6% kamattal részletekben is fizethető. A telep a raktárak, pinczék, aszaló, szárító, kandirozó és gyümölcs-szeszfőző, vagyis a feldolgozó műhelyekkel a vasútnál állittatik fel s ugyanott szereztetnek be és állíttatnak elő a csomagolásra szükséges ládák, kosarak és tartályok. A gyümölcs tavasztól őszig állandóan a minőség szerint megvétetik és mint szövetkezeti tulajdon adatik tovább vagy eladásra a távoli nagy gyümölcspiaczokra közvetítetik. Az üzletrészes a jövedelemből kap a befizetett tőke után 5% kamatot, a többletből fedeztetnek a költségek, 10% megy a tartaléktőkére, 5% a kamatbiztositó tartalékalapba, a kezelési költségek és dijak kifizetése után fenmaradó rész felosztatik annyi üzletrészre, a hány van. Azon gazdák, kik gyümölcsüket a szövetkezetnek adták el, az űzletrészökre eső jövedelmet, mint fölös vételárat, kikapják s azon űzletrészesek, kik gyümölcsöt nem adtak el a szövetkezetnek, a jövedelem többletet nem kapják, hanem az a tartalékalap javára maract. Ha a szövetkezet valaha feloszlik, úgy kifizettetnek a terhek, az üzletrészek és a fenmaradó összeg fele megy a városi szegényalapra, fele a gazdasági egyletnek, hogy alkalmas időben egy uj hasonirányu egylet létesithetésére fordíthassa. Stotl Béli. ______________N AGY B ANY A_____________ ká ra hevülő és lelkesedő tagja a színháznak azt hiszi, hogy csak ő van eltiporva és elnyomva; a többi mind az ő dicsőségének rovására emelkedik és gyarapszik. Csak egy színészt ismertem, a ki kivétel volt. Bercsényi, a nemrég elhunyt kitűnő művész nem szerette, ha új szerepet kapott. 'Kané, a Nemzeti Színház szerephordója mindig több borravalót kapott tőle, ha elvitt tőle (persze az igazgató megbízásából) egy szerepet, mind akkor, ha új szerepet hozott neki. Sokan azt hitték, hogy pózol ezzel Bercsényi. De én, aki jól ismertem és volt alkalmam néhány pillantást vetni e különös ember lelki világába, tudtam, hogy ez bizony nem póz volt. Ellenben pózol sok színész azzal, amikor azt állítja, hogy a róla irt és az újságokban megjelent bírálatokat nem olvassa. Igaz, hogy kevesen állítják ezt, mert a legtöbb színész alig várja a virradatot, hogy valamennyi újságot meghozathassa és elolvassa a róla irt kritikákat a legmohóbb vágygyal. Azonban éppen azok a legéhesebbek e kritikák elolvasására, akik tagadják, hogy újságot olvasnak. Mindegyiknek van egy bizalmasa (persze ez mindig árulója is lesz), aki a rávonatkozó ujságközleményeket kivágja és kezébe juttatja jó korán, nehogy sokáig gyötörje a kíváncsiság. Azonban ők atrikusoknak szeretnének látszani és tetszelegnek maguknak abban, hogy megvetik a sajtót. Bátran állíthatom, hogy nincs olyan színész a világon, aki ne volna kiváncsi arra, amit róla az újságok Írnak. Mindezt (és sok mást, a mit e szűk keretbe nem foglalhattam be) az olvasó talán gáncsnak tartja. Ez nagy támadás. Hozzátartozik a színész természetrajzához és a mimust annál szeretetreméltóbbá teszi. Én legalább minden bohém között a színészt tartom a legkedvesebbnek. Aki a művészt hibáival és fogyatkozásaival együtt szeretni nem tudja, az erényeit és fényes tulajdonságait, magát a művészetet sem tudja megélvezni. Tímár Szaniszló. Páris. in. Páris monumentális épületek tekintetében igen gazdag; számottevő temploma a kisebb kápolnákon kívül legalább nyolczvan. Nagyság, szépség és történeti nevezetesség szempontjából a Notre-Dame emelkedik ki, mint nemcsak Párisnak, hanem egész Francziaország- nak büszkesége és a franczia gótikának remeke. Alapkövét Páris püspöke tette le a XII. században; csonkán maradt két tornyának kiépítését már elmulasztották s ezen csonka-torony rendszer a templomépitésnél itt mérvadó lett, megkülönböztető jel a német gót építési iránytól. A főhomlokzat díszítése nemes, egyszerű és harmonikus; fő ékessége a hatalmas üvegrózsa a tizenkét apostol alakjaival. A bejárat fölött hosszan elnyúló és szobrokkal díszített árkádsor elképzelhetetlen rovátkáiról, melyek a végtelenül gyöngéd tagozatokat díszítik, azt hinné az ember, hogy csupa csipke, mit még az enyhe szellő is lesodorhat onnét, pedig mégis évszázadokkal daczoltak már. Gót ivekkel áttört magas falak, pompás portálék, a melyekhez a szobrok egész tömege sorakozik, ez a képe nagyjából ennek a remek alkotásnak. Igaz, hogy a templom belső díszítése, festészeti és szobrászati alkotásai a forradalom viharai következtében ma már csak úgyszólván romokban maradtak fent, de azért a hatás most is megkapó. Eleinte, mikor az ember belép a magas boltivek alá, olyan érzése támad, mintha kővé vált erdőben gigászi fák tömkelegébe hatolna be; óriási oszlopok emelkednek az ég felé; ivei merészen kifeszitvék és uralkodnak mindenek fölött. Oszlopai és a consolok karcsuak, szünet nélkül fölfelé törnek, mígnem a boltozatba olvadva, szinte eltűnnek. Nincs rajtuk oszlopfej, hogy a szem pihenőt se találjon, hanem szakadatlanul felfelé tekintsen, mintha az egész építmény a földtől szabadulni akarna és az égbe emelkednék. „Ezen köveknek meleg szivök van, — mondja Lübke, - melyben magasabb élet pezseg és ez a kereszténység szelleme. A megváltás műve az építészetet is feloldotta kötelékeiből, melyekkel azt a pogányság a földhöz bilincselte, az anyagnak szárnyakat kölcsönzött, melyen, mint a hang, ég felé száll.“ Ámulattal és csodálattal telt szívvel állottam meg e nagyszerű emlék előtt, a melyet csak a középkor vallásos buzgósága teremthetett, az a csodás kor, melyben kor- és rangkülönbség nélkül mindenki idehozta vagyonát, erejét és tehetségét; csakis az egész társadalom élénk részvétele mellett volt lehetséges az a nagymérvű építészeti tevékenység, mely e kort jellemzi; a hivők, kik nem mehettek el a Szentföldre harczolni, osztálykülönbség nélkül tömegesen jelentek meg építésénél, felajánlva szolgálatukat, ájtatos énekeket zengve gazdagok és szegények a legnagyobb lelkesedéssel végezték a legdurvább munkát; sőt maga szent Lajos, franczia király adta erre a legszebb példát, maga is köveket hordott és fivéreit is reákényszeritette, hogy ugyanazt tegyék. A Notre-Dame székesegyház területi nagyságra nézve a világ legnagyobb templomai közt az ötödik helyen áll; húszezer ember kényelmesen fér el benne, mig a római szent Péter bazilikában ötvenötezer, a milánóiban harmincz- kétezer, a londoni szent Pál templomban huszonötezer és a konstantinápolyi Sophia mecsetben huszonháromezer. Falai között igen sok nevezetes történeti esemény játszódott le, igy Heraclius jeruzsálemi pátriárka itt lelkesítette híveit a keresztes háborúra, itt koronázta meg magát sajátkezüleg I. Napoleon, esküdött meg navarrai Henrik, a későbbi IV. Henrik franczia király Valois Margittal, kevéssel a rémes szent Bertalan-éj előtt, itt kelt egybe III. Napoleon Montijon Eugéniával s végül, a mi a templomnak szomorú nevezetességet ad, hogy a rémuralom idejében az ész vallásának és az érzékiség kultuszának prokla- málása által keletkezett gyalázatosságok színhelyévé vált. A székesegyház sekrestyéje számos, mesés értékű történeti emléket, egyházi kincseket és szent erekiyéket tartalmaz. A mai kor gyermekei nagyon vegyes érzelmekkel lépnek be ezen szent helyre, melynek minden egyes darabja hitről és szenvedésről beszél; a puszta kíváncsiságot csak oly hidegen hagyja itt minden, mint a közönyt, vagy az^ affektált vallástalanságot; de a hivő megilletődött lélekkel és fölmagasztosult érzéssel áll meg a drága ereklyék előtt. Itt látható az 1904. deczember 1.
