Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-10 / 45. szám

I C. évfolyam.

1904. novombor liö IO.

4Q-ilt szám.

NAGY

TÁUSADALMI ÉS SZÉPIR.03DALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8-12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Főtér 14.

A rezervált erdők.

November hó 9:

A magánbányák tulajdonosai, részvényesei, igazgatói vasárnap nagy fontosságú értekezletet tartoltak, melyen beható részletességgel megvitatták azon sérelmeiket, melyek szerintük a magánbányászatra az úgynevezett rezervált erdők 1892-iki felosztásából sarjadtak.

E jogos vagy állítólagos sérelmeket mi is elég nagy jelentőségüeknek tartjuk arra nézve, hogy illetékes helyen a legbehatóbb megvitatások tanyát képezzék, melynek során bizonyára lehetséges lesz a kérdés tisztázása s az esetleges létező sérelmek orvoslása, annyival is inkább, mivel a városunk múltjában nagy szerepet játszó, de hova-tovább nehezebb viszonyokkal küzdő magánbányászat rokonszenves támogatása, istápolása mindnyájunk kötelessége.

A midőn ezt mi nem habozunk, sőt kötelességünknek tartjuk kimondani, reá kell mutatnunk azon terhekre is, melyek a modern, haladó városok színvonalára való törekvéseinkben mind nagyobb striy- lyal nehezednek városunkra s a melyek erő és teherviselési képességét valóban nagy próbára teszik. *

A magánbányászat s a város érdekeinek teljes összhangba való hozatala nemcsak szerfölött kívánatos, de úgyszólván egyetlen feltétele a vitás kérdés békés megoldásának s mi, anélkül, hogy e kérdésben most állást foglalnánk vagy annak miként leendő megoldására prejudi- kálni akarnánk, elvárjuk az illetékes tényezők városszeretetétől, hogy ez érdekeknek harmonikus keretekben való tartására kiváló súlyt fognak helyezni s már követeléseik formulázásánál sem lépik túl azon határt, mely a város gazdasági életének megtámadását jelentené.

Az a nyugodt, tárgyilagos s mérsékelt hang, mely a magánbányászok értekezletét dominálta, reménynyel tölt el bennünket, hogy a megindulandó tárgyalásokba a szenvedélyesség hullámai nem fognak vegyülni.

Az értekezlet lefolyásáról a következőkben tudósítunk :

A nagybányai magánbányászat képviselői f. hó 6-án, vasárnap tartották meg gyűlésüket a rezervált erdők feloszlatásából származó sérelmeik megbeszélése tárgyában, melyet Moldován László, a borpataki Leopold-bánya agilis igazgatója hivott össze.

Az értekezleten igen számosán jelentek meg. Ott voltak a Calasanti Szt. József, a János evangélista, a borpataki Leopold, a Miksa, Bor zás-Romlás, a Szt. Antal bányák igazgatói, bérlői, részvényesei, üzemvezetői, számszerint mintegy harminczan.

A gyűlés vezető elnökéül a legrégibb bányásztársat: Smit Sándor nyug. főszolgabírót választotta, jegyzőül pedig Rozsos István bányabérlőt kérte föl.

Smit elnök meleg szavakkal üdvözölvén a megjelenteket, annak konstatálása után, hogy a gyűlésen az összes számottevő magánbányák képviselve vannak, felkérte Moldován László bányaigazgatót, ecsetelje a bányász-gyűlés czél- jait, törekvéseit.

Moldován László mindenekelőtt köszönetét fejezte ki a bányásztársaknak, hogy felkérésére oly szép számban jelentek meg a gyűlésen, mely a magánbányászat egyik vitális kérdésének tisztázására lesz hivatva a szükséges lépéseket megtenni.

Ismerteti a nagybányai bányászat felsegélyezésére rezervált erdők historikumát 1892-ig, midőn a m. kir. erdőkincstár és Nagybánya város egy egyezség alapján megosztoztak a mintegy 28.400 katasztrális hold bérczes- erdőn. Ez egyezség alapján a m. kir. kincstári bányászat részére 13.166 hold erdőterület maradt vissza a m. kir. erdőkincstár kezelésében és tulajdonában, mig 15.186 hold a városnak adatott át s igy a város az erdőtesthez kizárólag a magánbányászat révén j; -ott.

E 15.186 katasztrális hold erdőterületre a magánbányászat faizási szolgalmi joga be is kebeleztetett. Az 1892-iki egyezség megkötésénél szerinte a magánbányászat törvényszerűen képviselve nem volt, mert a kerületi bányaegylet néhai elnöke: Puskás Antal, a nagybányai összes magánbányákat ez egyezség- kötésnél már csak azért sem képviselhette, mert nem minden magánbánya, igy például a legnagyobb magánbányatársulat: a Calasanti Szt. József bányatársulat nem volt s ma sem tagja a kerületi bánya-egyletnek.

Ez okból azonban nem látja indokoltnak, hogy ez egyezséghez a magán bányatársulatok utólagosan és feltételesen hozzá ne járuljanak. Azonban határozottan állást kell foglalniok a magánbányászoknak jogaik megvédésében.

Mig a m. kir. erdőkincstár kezelte a magánbányászat czéljaira fentartott úgynevezett rezervált erdők-et, egy tömör köbméter tölgyfát 1 frt 75 kr.-ért, bükkfát pedig 63 kr.-ért adott a bányászatnak. Amióta azonban a város vette gondozás alá az erdőtestet, a magánbányászat épen oly drágán űzeti a fát, mint bármely idegen faspekulans.

Felhivjuka gyűlés figyelmét a tarthatatlan állapotra, melynek terheit immár 12 éve sínyli a magánbányászat.

Az egyezség 2 szakasza szerint a város köteles lett volna még 1892-ben egy szabályrendeletet kidolgozni, melyben a magánbányászat faszükségletének kiadását régi jogainak épségben tartásával szabályozza, de ez a szabály- rendelet még ma sincs kidolgozva s életbeléptetve.

Micsoda visszás állapot az, hogy bár bányá- | ink erdők által vannak körülvéve, még sem j

kaphatunk fát bányáink közelében, hanem kény- szerittettünk, hogy a magánbányászat jogainak és érdekeinek figyelmen kívül hagyásával készített erdő üzemterv vágási területéről szerezzük be a íaszükségletet. Ha majd az erdők kihasználásának vágási területe a kőbányai (blidári) völgybe fog esni, miképen szerezze be onnan faszükségletét például a borpataki bányászat ? Ez oly fuvar költségbe kerülne, mely a magánbányászat szerződésileg biztosított jogainak gyakorlatát teljesen plausibilissé tenné.

Arra kell tehát törekednünk, hogy a magánbányászat mindenkor a bánya közvetlen közelében szereztesse be faszükségletét.

A bányászatot a régi királyi kiváltság és újabban a telekkönyvi bejegyzés alapján megillető jogokat bányász elődeink szerezték meg, apáink fentartották s nekünk is kötelességünk azt épségben megőrizve gyermekeinknek átadni.

E jogokat ha elévülni engedjük, nehéz viszonyok között élő magánbányászatunk a tönk szélére jut, már pedig annak nemcsak gazdasági, de súlyos szocziális következményei is volnának, hiszen csak e gyűlésen képviselt bányatársulatok több mint 2000 munkást foglalkoztatnak.

A.jaagánbénvászat jogainak megvédésére ajálnja következő hat. javaslatának elfogadását:

1. Mondja ki az értekezlet, hogy a nagybányai bányászat czéljaira fentartott úgynevezett rezervált erdőknek a m. kir. kincstár és Nagybánya városa között 1892. évi junius hó 26-án megkötött egyezség alapján történt elosztását utólagosan tudomásul veszi ugyan, de csak oly feltétellel és kikötéssel, ha Nagybánya városa ugyanazon jogokat és kiváltságokat biztosítja a nagybányai magánbányászatnak, mint a mily jogokat a megosztás előtt élvezett.

2. Tudomásul veszi, hogy az egyezség alapján Nagybánya városnak kezelése alá tényleg átadatott 15186 katasztrális hold erdőre a magánbányászat javára kikötött jog elismertetett és be is kebeleztetett.

3. Ez ősi jogát továbbra is fenntartani és gyakorolni akarja, indítványozza Nagybánya sz. kir. rendezett tanácsú város képviselő testületénél, hogy a már most általa is feltételesen jóváhagyott egyezség 2. §-a alapján a magánbányászat törvényes faszükségletének kiadása tárgyában sürgősen oly szabályrendeletet alkosson, mely a nagybányai magánbányaszat jogos igényeit teljesen kielégíti.

4. Jogos és törvényes érdekei meg- védelmezésére egy három tagú bizottságot küld ki, melyet felkér és megbíz nevében teljhatalmulag eljárni.

Lelkes éljenzés hangzott fel, midőn Moldován László előadását befejezte s számos fel