Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-10-20 / 42. szám
TÁXISADAX.MI rései 8ZÉPIHOD.ALMI HETILAP. ElAflzetésl árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, FVIpIöc ■ negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ' ✓ Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. __j EClLY MIHÁLY. Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lápközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Főtér 14. Fogyasztási szövetkezet. Október 19. Városunkban a fogyasztási szövetkezet szoros összefüggésben a magyar gazdaközönség Hangya nevű fogyasztási és értékesítő szövetkezetével megalakult. A szövetkezet élén, melynek czélja, hogy—^tagjait olcsó és jó minőségű háztartási és gazdasági, esetleg ruházati czik- kekkel üzletszerű nyereség nélkül lássa el,“ előkelő tisztviselők állanak s tagjai sorában ott találjuk nemcsak a kincstári altiszteket,, munkásokat, hanem úgyszólván a ^áttajüfttölligencziájának túlnyomó részét. A koczka tehát elvettetett s városunk közgazdasági élete kétségkívül nagy ráz- kodtatások előtt áll, mely rázkodtatások mathematikai bizonyossággal mindenütt bekövetkeztek, hol a fogyasztási szövetkezetek a kereskedelemmel a versenyt fölvették. Balgaság volna tehát a fogyasztási szövetkezet életre hívása által várható nagy közgazdasági átalakulásokat kicsinyelni, égy, mint nem volna okos dolog a fogyasztási szövetkezet eredményeit s hatását a kereskedő s iparos osztályra túlbecsülni. Lapunk álláspontja a fogyasztási szövetkezetekkel szemben ismeretes. Több ízben megírtuk, hogy a fogyasztási szövetkezetek alkalmas helyen igen áldásos eredményeket mutatnak föl s igen sok község s igen sok puszta a fogyasztási szövetkezeteknek köszönheti az uzsorától való megmenekülését s felvirágzását. A felvidéki ruthén felsegélési akcziónak is a fogyasztási szövetkezetek alakítása egyik legfőbb eszköze arra, hogy a felvidék becsületes, hazafias népét az uzsora hálóiból kiszabadítva lábra állítsa. A szövetkezetek áldásos eredményeit tehát, ismételjük, alkalmas helyen kétségbe vonni nem lehet. De mint a legtöbb üdvös akczió, elfajult és visszaéltek a szövetkezetek alakításával is. Nem elégedtek meg azon terrénummal, melyet működésüknek az élet viszonyai úgyszólván kínálva kínáltak, hanem rávetették magukat a városokra is s a szövetkezetek alakításával állami protekezió mellett egy igen hasznos, produktiv társadalmi osztályt: a kereskedő osztályt támadták meg megélhetési feltételeiben, a legtöbb helyütt a nélkül, hogy a fogyasztási szövetkezetek egyúttal a közönség érdekeit is szolgálták volna. Miből azután önként következett, hogy a fogyasztási szövetkezetek amily áldásos működést fejthettek ki oly helyeken, hol a vevő közönség egy-két szatócsüzlet uzsoráskodásra hajló üzérkedésének volt kiszolgáltatva, épen olyan romboló, áldás- talan volt működésűk ott, hol a tisztes kereskedelem bonyolította le a fogyasztó közönség szükségleteit. Igazolják ez állításunkat a szövetkezeteknek működéséről kiadott statisztikai adatok s azon tömeges szövetkezeti bukások, melyek épen a kereskedelem szolidsága folytán következtek be. De addig, mig a szövetkezet bukása bekövetkezett, hogy minő mérhetetlen károkat okozott a kereskedelemnek, az elképzelhető. E fejtegetéseinkkel korántsem azt akarjuk mondani, hogy oly városokban, hol a kereskedői vagy ipari kartel tul- magas árakkal sújtja a fogyasztó közönséget s úgyszólván kényszerhelyzetet teremt, a fogyasztási szövetkezet megalakításával a védekezés nem jogosult. Ellenkezőleg! De nagy és vitás kérdés, vájjon városunkban előállott-e e kényszer- helyzet, mely a fogyasztási szövetkezet megalakítását indodolttá tenné? Czélnélküli volna a dolgok jelen előrehaladott stádiumában e kérdés fölött vitázni s részünkről talán szerénytelenségnek is tűnnék fel, ha meggyőződésünket megkisérelnök oly előkelő férfiakra ráoktrojálni, kik a szövetkezet élén állanak s kik bizonyára meghányták-vetették a kérdést, mielőbb az elhatározó lépést megtették volna, de mégis súlyos aggodalmunknak kell kifejezést adnunk, mert a szövetkezet megalakításával megélhetési forrásaiban épen a város törzs fentartó elemeit: a kereskedőket s az iparosokat látjuk megtámadva, kik amúgy is a lehetetlenséggel határos súlyos anyagi helyzettel küzdenek. A szövetkezet megalakítását a kereskedők s iparosok mindig hadüzenetnek tekintették létfentartásuk ellen, főleg az a lelke és megdobogott a vére. Rabja lett neki mindjárt. Azzal a bóditó, édes rabsággal szerette mag, mely elkápráztatja a szemet; nem látott semmit, még a biztos pusztulás képét sem. Ébredő reménység fogta el szivét az élet iránt . . . Margit beteg testvérét kisérte el a fürdőre, a hol enyhet várt a beteg tüdő és boldogságot remélt a csalódott szív. Margit azon testvérek közül való, a kik a másikért önmagukat áldozzák fel. Testvérével folyton a tengerparti kis pádon ült. Bátyja, a jóságos Elemér, érdeklődő és mégis fáradt mosolylyal kisérte szavait; néha-néha szólt is egyet, de a legtöbbkor csak hallgatva nézte a tengert; mintha sok titkot bízna rá, mintha feleletet kérne, feleletet várna arra a gondolatra, mely homlokára, arczára, szemeire irt sok bánatot. Az a jó édes nővér, az a ragyogó szépségű lány de sok nappalt és éjjelt áldozott fel az ő kedves betegéért. Aggódó tanulmánynyal figyelt meg minden legkisebb változást, minden különösebb jelt; minden rémitette; néha tapasztalatlanul, segély t-kérő tekintettel nézett körül, mint a ki tudja, hogy körülötte leskelő- dik a veszély. Olyan gyöngédséggel szorította magához a lázas éjszakákon Elemért, mintha meg akarná védelmezni valami folyton ott settenkedő, láthatatlan ellenségtől. Laczit csupa szenvedélyes, szomjuhozó boldogságos kívánság lepte meg attól az éjszakától kezdve, ő, ki azelőtt nem hitt másban, mint a mit' érzékeivel felfogott, most anynyira megváltozott. Szinte megittasodott attól a fényességtől, mely egyszerre szivébe világított. A „Nagybánya“ tárczája. Mese. Tőlünk messze, igen messze : túl azokon a könnyű rózsaszínű felhőkön, melyek illatterhes, májusi alkonyaton ott reszketnek az égboltozat határán, van egy igen kedves, aranyos hely, az orvosok gyógyfürdőnek keresztelték el. Pedig több ott a mulató vendég, mint a ki elvesztett egészségét keresné. Mosolyog, él, erőtől duzzad ott minden. A virágos rétek selymes füvén suttogva lendül át a meleg fuvalom s játékos kedvvel borzol- gatja a közeli erdő fáinak leveleit .... Ide jött Nyáry László pihenni, hogy köny- nyebb legyen az örökre elalvás. Legény korában vakmerőén és csupán erőszakos vérére hallgatva rohant keresztül az életen; hanem meg is adta az árát; az a sorvasztó, emésztő betegség tüdejébe lopta magát. S az a bizonyos tüdő készült őt átplántálni abba a titokzatos világba, a hol a feledés ránk dobja fátyolét örökre .... Szombat este a fürdő nagytermében a szokásos tánczmulatság volt. A tömegbe elvegyülve, a tánezterem egyik oszlopa mögé vonulva nézte László a keringő párokat. A villamos csillárok vakítóan fehér fényében forgó, szédületes zűrzavarban rohantak, keringtek a párok .... A czigány alig hallhatóan Suppé Colette keringőjét játszotta, az elhaló, lágyan hangzó, halk muzsikán keresztül szinte hallani j lehetett a lágy báli suttogást, a selyem suho- I gását. László belebámult a káprázatos fénybe, I mely lassanként összekavarodott az ő réveteg ; tekintete előtt. Sebesen forgó rózsaszín vagy I fehér felhődarabot látott maga előtt, melyek- ; bői itt-ott villant elő egy-egy fehér női váll, egy-egy lehullott frizura, egy-egy kaczér asz- szonyi mosoly.- Egyszer, mintha felragyogott volna a László szemébe az a bágyadt sugár. Valakit meglátott. Egyszer, valamikor látta, még csak tizennégy éves volt, úgy bánt vele, mint egy iskolás lánnyal szokás, úgy — közönyösen. De megváltozott azóta Rónai Margit. Bájosnak mondta Ízlése akkor is, hanem most, mintha egészen más volna. Selymes, aranyszőke haja volt; arcza meg fehér mint a liliomvirág. Karcsú, magas lány lett Margitból, gyönyörű kifejlett idomokkal. Csupa poézis, csupa bájosság, csupa ábránd volt az a lány; valami utánozhatatlan báj volt minden mozdulatában. A szünet alatt találkoztak és ez a találkozás végzetes is volt. Szemeik összevillantak és mindkettőjük arcza lángba borult. Margit előtt egyszerre oly ismerős volt Laczi szemének különös tekintete; valami delejes melegség fogta el szivét, mely mintha vonta volna hatalmas, ellentállhatatlan erővel azután a férfi után. Az igaz, hogy Laczi még most is gyönyörű férfi volt, pedig a betegség már megviselte. Aczélszürke szemei, finom, keskeny ajkai, előrehajló álla nagy akaraterőről tanúskodtak. László sem járt jobban. Megperzselődött T
