Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-10-13 / 41. szám
3 a honfitársak milliója kenyeretadó munkát talál és nem lesz kénytelen senki a megélhetés hiányában szülőföldjéről a messze idegenben keresni boldogulásának biztos eszközeit. Ily módon erős, nagy és anyagilag is független lesz hazánk. Mutassuk meg, hogy a hazáért, melyért az elődök oly gyakran áldozták vérüket, mi is tudunk áldozni. Csak egységes, erős, országos szervezet, okszerű s czéltudatos irányítással oldhatja meg e nagy feladatot. Szabályozni kell mindenekelőtt a hazában készült iparczikkek felismerésének és megtalálásának módját. Nem elég a jelszó: „Pártoljuk a magyar ipart! . . .“ Útmutatás kell arra, hogy a külföldi versenyáruk nagy tömegében a társadalom egyedei miként igazodjanak el. Ellenőrizni szükséges az idegen áruk becsempészését és a haszonlesés csalafintaságait minden irányban, nehogy hazafias önzetlen törekvéseinket meghiúsíthassák. Addig, mig hazai iparunk képes leend ipari szükségleteinket fedezni, legalább is korlátoznunk kell a külföldi áruk behozatalának mennyiségét, nehogy a feltétlen szükséget meghaladó külföldi áru honi-iparunk fejlődését már csirájában elnyomja, megsemmisítse. Okszerűen és a gyakorlatias czélnak megfelelően megoldandó a kis- és a házi-iparnak anyagi támogatása, a munkaértékesités megkönnyítése és az uj háziiparágak meghonosítása. Növelje a társadalom buzdítása a munkakedvet és a munkatért. Kijelölni szükséges a társadalom egyes csoportjai által az ipartámogatás és fejlesztés terén végzendő feladatokat. Mily sokat tehetnie a társadalom, ha a nemzet jobbjai tömörülnének zászlóink körül! Sok a feladat és nagy a munka, de minden nehézséget leküzdhetünk, ha a czélért vallás, nemzetiség és pártpolitikai szinezet nélkül, mindnyájan egyetértőleg és kitartó lelkesedéssel munkálkodunk. U04. október 13. _________________________ vé tked leszállt az ártatlanok fejére. íme: lásd ! De gondolj rá örökké, mert ő az engesztelés jegyében uralkodik; — az irgalom az övé ! Hazáig értek. Az asszony gyorsan besuhant, ő pedig kint hallgatózott s nézte tétován, komoran a távozó pap magas alakját. Belülről még egy ideig kihallatszott a csöndes, vibráló zokogás. A verőfény oda tűzött a szomorú kis ablakokra. Egy árva sugara valahogy bevetődött a kietlen szobába, két beteg gyermek lázas, piros arczán nyugodott meg végre. A sirás oda bent elhallgatott. A munkás tűnődve bámulta a pirulatos alkonyati égnek ragyogó pompáját. A rügyező fák közt valami fátyolos finom ködrongy ereszkedett alá: a tavaszi élet sejtelme talán. A nedves levegőben ott terjengett a megujhodó erős, ifjú élet lehelete. Egyszerre összeborzadva riadt fel. Egy eszméden rémült sikoltás veri fel álmaiból. Ijedten rohan be; fejét belevágja az alacsony ajtófélfába — egy perczig szédelegve kapkod levegő után, de a hogy meglátja a kétségbeesett asszonyt fuldokolva odaborulni beteg gyermekére, egyszeriben megérti a fájdalom ősi történetét és kemény, elfásult szivébe belemarkol az öldöklő kin; elkezd zokogni, nehéz, öblös csuklással . . . És a halál nem birja fölemelt kezét rátenni a gyermek fejére. Az árva napsugár kezd nőni, nőni s a rideg szoba szürköletes félhomályát lassan beragyogja valami tündöklő fényes csillám. A durva, erős ember térdre hull, fejét kezeibe hajtja és mély, igaz érzéssel belekezd valami régi, régi együgyü imába, de hangja elíulad s csak úgy magában emlegeti az Isten nevét, a ki ura életnek, halálnak, emberi sziveknek . . . És ott a földön, arczra borulva mindinkább érzi, hogy e pillanatban tette szivére megnyugtató kezét valaki, a ki az engesztelés jegyével uralkodik a végtelen világon — örökre. Blum József. Jelszavunk: Pártoljunk minden honi használható munkát és minden honfitársnak a hazában készült munkája legyen előttünk kedves és becses! Sok volna az előttünk álló munka feladatainak minden részletét itt felsorolni. E rövid vázlat már körvonalozza, hogy czéltudatos és önzetlen munkára vállalkoztunk, melyben kitartásra mindnyájunkat buzdít a hazaszeretet. A gazdasági válságot rohamosan fogja növelni az idei súlyos év. A nemzet öntudatos erejét tömöriteni kell sürgősen. Késedelemre nincsen idő . . . Ne engedje magát senki a hazafias és a haza üdvére való czélnak támogatásától, mások kicsinyes, tarthatatlan, néha meg éppen önérdeket szolgáló okoskodása által eltántorítani, akkor Magyarország gazdag, erős és boldog leend! ________________NAGYBANYA _______ Té li szinház-szezonunk. Október 12. A hajdan hires kisvárosi magyar társas élet mintha folyton hanyatlanék. A mindennapi élet sivársága, a súlyos megélhetési körülmények minden kedélyességet lassankint kiölnek. Manapság már úgy állunk, hogy a tánczmulatságok se vonzanak, egyedül még néhány közművelődési egyesület, társaskör fáradozik a mindinkább terjedő közöny s társadalmi elszigeteltség megtörésén. Komoly, hazafias ünnepélyeken kívül e miliőben csupán a mindenféle zsurok hozzák össze a legközelebbi jóismerősöket, — na meg azután a színház s néhanapján esetleg egy-egy hangverseny igér némi nemes szórakozást a hosszú téli estéken. A nagyobb városokban az első hideg őszi esővel egyidejűleg feltűnnek az utczasarkokon a színes papírra nyomtatott „előleges színházi jelentések11. Ettől a percztől kezdve mindennapi beszéd tárgyát a színház képezi. Mindenki tud valamit mondani a közeledő téli színház- szezon érdekességéről: a műpártolók márismerik a színtársulat műsorát s a színészeket; előre már kiszámítják az erkölcsi és anyagi sikert; folyik a kapaczitálás s a bérlettoborzás. Még a sok gonddal küzdő családapa is zsörtölődve bár, de mégis belemegy 1—2 bérletjegy előjegyzésébe, mert ha már semmi más költséges mulatságban nem vesz részt, a színházra nem sajnál egy pár forintnyi kiadást. Sőt a kis diák sem vesz annyi nyalánkságot, hanem összekuporgatja garasait, hogy 3-4 „jó darabot“ megnézzen. Szóval a város apraja, nagyja érdeklődik a színművészeiért s szívesen hozza meg erejéhez képest a hazafias áldozatot. Mindezekről városunkban néhány év óta alig esik szó. A különben elég élénk társas életünkben a téli szinház-szezon csak mellékes dolog, melyről nem érdemes beszélni. Egész hidegen említjük fel egymás között, amúgy félválról, hogy a városi szinügyi bizottság a színházat télire X. Y. társulatnak adta oda s ezzel punktum. Pedig Nagybánya nem is olyan régen szívesen felkeresett otthona volt a hazai színművészeinek. Ebben a kedves bányavárosban elsőrendű társulatok hetekig jó sikerrel működtek s fővárosi színművészek is sűrűén vendégszerepeitek. Az utolsó évtizedben azonban nagyot fordult a koczka. A színi kerületek megalakulásával a valamirevaló társulatok állandó téli állomásukhoz vannak kötve. A kerületeken kívül működők pedig, mint az utóbbi idők szomorú tapasztalatai bizonyítják, még a nagyon is leszállított igényeknek sem felelnek meg. Ez az egyik oka annak, hogy a közönség érdeklődése a színház iránt megcsappant. Városunk most határozottan a gyors haladás utján van s igy önkéntelenül felmerül az az eszme, hogy tegyünk valamit a szinügyért is! Ha minden téren haladunk, a téli szinház- szezon ügye sem maradhat parlagon. Természetesen az adott viszonyok között világért sem gondolunk valami nagyszabású, széleskörű oly mozgalomra, melynek czélja lenne egy megfelelő téli vagy nyári színházépület emelése vagy szinp ártoló egyesület alakítására. Hála Istennek elég szép számú egyesületeink vannak s a színház állandósítása külön muzsahajlékban csak a messze jövő zenéje lehet. De okvetlenül időszerűnek s kivihetőnek tartjuk a téli szinház-szezon emelését a mostani keretben. Ha a szinügyi bizottságnak a helyi viszonyokat ismerő, régi kipróbált tagjai ezt a kérdést tanácskozás tárgyává tennék, lehetetlen, hogy ez az eszmecsere egyben-másban üdvös reformokat ne eredményezne. Szerény nézetem szerint Nagybányának is rögtön csatlakozni kellene valamelyik megalakított szinikerülethez vagy talán Dés, Felsőbánya, Szilágysomlyó, Zilah stb. városok társaságában egy uj kerületet alkotni. Ha ez az idő előrehaladottsága folytán az idén lehetetlen, legalább az kipuhatolandó, van-e városunkban annyi bérlő, hogy 24 előadásra (páros és páratlan felosztással), 3000 K bérletösszeg folyjon be. Ez esetben méltán megkívánhatja a közönség, hogy a bevonulandó társulatnak 7-8 tagú zenekara legyen s egy képzett karmestere, ki a harmoniumon a hiányzó trombita-hangokat vezetés közben egyik kezével pótolja. így az énekes előadások élvezhetők lesznek. A társulatnak nem kell szükségképen sok tagból állani; csak egy jó primadonnája legyen s 1—2 segédénekesnője — akkor az utóbbiak a tenoristát is pótolhatják. Egy jó komikus s egy baritonénekes azonban elengedhetetlen, valamint 2 — 3 társalgási színész. A műsor főleg vígjátékokat, bohózatokat, népszínműveket s nem nagy kiállítást igénylő operetteket foglaljon magában; 1-2 irodalmi becsű darabot azért közbe lehet szúrni. Minderről a színi bizottságnak jó előre tájékozódni kellene és pedig legjobban oly módon, hogy a társulatot bevonulása előtt egy önként vállalkozó tag felkeresi s előadásaikat meghallgatja. Ha a társulat a pártolást megérdemli, a nemes városnak is meg kell hozni azt az áldozatot, hogy a nagytermet ingyen engedje át s azt tisztességesen fűtéssé. A színigazgatót pedig komolyan rá kell szorítani, hogy úgy a színpadot, mint a nézőteret világitassa ki jobban, mint eddig szokásban volt. Továbbá megfontolandó az oldalszékek eltörlése is s helyette egy hordozható rácsos korláttal a zenekar elzárása a nézőtértől, mi az illúziót is emelné. Miután pedig városunknak műpártoló közönsége mindig egy és ugyanaz, czélszerü lesz hetenként 1 - 2 napon bérletszünetet tartani, mi alatt a társulat felrándulhat Felsőbányára vagy zónaelőadást rendezhet, mi eddig is szokásban volt. A téli-szezon vége felé azután egy fővárosi művésznő vendégszereplése is tervbe vehető. A színre kerülő darabok megválogatásába is befolyhatna a szini bizottság. Különösen a túlságosan frivol s egyik vagy másik okból vidéken előadásra nem alkalmas darabot bízvást mellőzhetné, valamint korlátozhatná a jutalomjátékok elfajulását. Egyelőre ezeket a szempontokat ajánljuk a szinügyi bizottság szives figyelmébe; egy kis jóindulattal s érdeklődéssel a téli sziház-szezon iránt mindezt meg lehet valósítani.-1 LHÍREK. Október 12 Szemé lyl hírek. Lovrich Gusztáv fővárosi ügyvéd családjával Budapestre visszautazott. - Széllemy Geyza m. kir. főmérnök szabadságidejéről, melyet Olaszországban, Boszniában, Dalmácziában és Herczegoviná- ban töltött, hazaérkezett. — Weisz Lajos m. kir. fő- bányabiztos két hétig tartó hivatalos körútjáról haza érkezett. — Szentpétery Ferencz kir. aljárásbiró szabadság- idejéről, melyet Erdélyben töltött, hazaérkezett. — Harácsek László pénzügyi főtanácsos városunkba érkezett. Kinevezés. Buday Sándor nyug. csapi plébánost a budapesti Ferencz József intézethez vallástanárrá nevezték ki. Kitüntetések. A Budapesten tartott országos gyümölcskiállitáson városunkból állami aranyérmet nyert: Szász József. Állami ezüstérmet: Bernhardt, Adolf; a nagybányai gazdasági egyesület. Állami bronzérmet: Csüdör Lajos, Lakos ímréné és Vásárhelyi Gyula. Doktorrá avatás. A budapesti tudomány egyetemen a napokban avatták doktorrá Lacheta
