Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-13 / 41. szám

Brúnót, ki az orvosi fakultást kitűnő sikerrel végezte. Az avató ünnepélyen jelen volt az uj doktor édes atyja is: Lacheta János fernezelyi m. kir. bányatanácsos. Uj főgimnáziumi igazgató. A vallás és köz- oktatásügyi miniszter dr. Morvay Győző tanárt, ki a nagybányai állami főgimnáziumnál is hosz- szabb ideig működött, a budapesti III. kér. állami főgimnázium igazgatói teendőinek ideig­lenes ellátásával bizta meg. Nagybánya gazdasági tudósítója. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Szabó Adolf nyug. erdőigazgatót, a gazdasági egyesület nagyérdemű elnökét Nagybánya város területére a gazdasági tudósítói tiszttel bizta meg. Eljegyzés. Gaál István mátészalkai kir. járásbirósági aljegyző eljegyezte Jármiban néh. Gátliy József kisvárdai kir. közjegyző leányát: Jolánkát. Esküvők. Néhai Buttyán László 48-iki huszárfőhadnagy, volt törvényszéki biró és országgyűlési képviselő leányát özv. Márk Gézánét a napokban vezette oltárhoz Nagy- somkuton dr. Ciota Demeter, a beszterczei ügyvédi karnak előkelő tagja. Az uj párt fényes nászmenet kisérte az esküvőre. — Drinkál Moldován Antal pécsváradi adótiszt ma dél­előtt lépett házasságra néhai Rossler Márton kedves leányával: Etelkával. A fiatal pár még ma délután elutazott. Svaiczer Ilka emlékezete. A nagybányai jótékony nőegyesület legközelebb rendkívüli közgyűlést tart, mely egészen a nőegylet alapí­tója s nemes szivü meczenása: Svaiczer Ilka emlékezetének lesz szentelve. A közgyűlésen emlékbeszéddel fogják méltatni a nagy ember­barát hervadhatatlan érdemeit. Cosbuc György versei. A hires román költő­nek, ki büszkesége a román irodalomnak s kinek bölcsője Magyarországon ringott, egy újabb versét mutaljuk be mai tárczarovatunkban olvasó­inknak Révai Károly kitűnő fordításában. Ezúttal örömmel jelezzük, hogy Révai Károly jeles poétánk, ki teljesen bírja a román nyelvet, az Erdélyi Irodalmi Társaság felkérésére vállal­kozott arra, hogy lefordítja és közre adja Cosbuc György verseit. Nemsokára tehát alkalmunk lesz a nagy román költőnek bájos költészetét megismerni s erősen hisszük, hogy Révai törekvése széles körökben hathatós támogatás­ban fog részesülni. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye tör­vényhatósága holnap, csütörtökön rendes köz­gyűlést tart, melynek napirendjére 151 tárgy van kitűzve. Városunkat közvetlenül érdeklő ügyek közül napirendre van tűzve a nagybányai főszolgabíró választás, a vízvezeték és csatornázás ügye, továbbá Marosfy Dezső számvevő nyug­díjévéinek megállapítására vonatkozó közgyűlési határozat jóváhagyása. A közgyűlésen városunk­ból is többen jelen lesznek. Nagybányai főszolga­bírónak előreláthatólag Damokos Ferencz erdődi főszolgabírót választják meg, mig erdődi fő­szolgabíró Péchy István vármegyei aljegyző lesz. Eladott aranybánya. A kapnikbányai Róta Anna Miklós aranybányát, melyet pár évvel ezelőtt egy angol konzorczium vett meg 1.024.000 koronáért, de a konzorczium szertelen költe­kezése a bányaüzemet csődbe kergette, újab­ban 300.000 korona vételárért az Első Erdélyi Bányatársulat vette meg s azt azonnal üzembe is veszik. Bár a bányatársulat vezetői kitűnő szakemberek, mint Czeibig Nagyszebenből, Hopp Károly Boiczáról, mégis sajnáljuk, hogy e ki­tűnő bánya idegen kezekbe került, mert azt a kincstárnak már szocziális szempontokból is ok­vetlenül meg kellett volna szereznie. A téli színház-szezon. Olvasóink bizonyára élénk örömmel fogadják azt az eszmecserét, mely a téli szinház-szezon nívóját és érdekességét van hivatva biztosítani. S midőn a szinügyi bizottság figyelmét felhívjuk 1 L czikkirónk szer­fölött érdekes czikkére, csak azt jegyezzük meg, hogy a város tanácsa épen a szinügyi bizottság javaslatáramár megkereste gróf Festetits Andort, a színészet országos felügyelőjét, hogy tegye meg a lépéseket Nagybánya központtal egy uj 4 _ ________________________ NA GYBANYA szinikerület alakítására. E kerületbe a szomszédos, jelenleg kerületen kivid álló nagyobb városok vonatnának be, melyek egy nívón álló színtár­sulatnak állandó s biztos megélhetést garanti- roznának. ütvén év. Manapság, midőn derüre-borura jubiláljuk a tizedik évfordulókat, szinte lehetet­lennek tűnik föl, hogy becsületes, kitartó és áldásosán gyümölcsöző munkában eltöltött fél­század nyom nélkül, megünnepeletleniil suhan­hasson el valaki fölött. Es ez mégis megtörtént. Igaz, csak egy egyszerű falusi tanítóról, a nemzet legnyomorultabb napszámosáról van szó, ki faluja csöndjében íélszázadon át verej­tékező homlokkal, becsületes magyar szívvel szolgálta a magyar kultúra ügyét, tanította a zengzetes magyar szót, nemzedékeket nevelt föl, magasztos hivatásának szent lelkesedésétől áthatottan talán ügyet sem vetve arra, hogy verejtékező, gondterhes munkája alig biztosítja számára és családjának a napi betevő száraz kenyeret. Ha díszes, magas állásban éri meg a félszázados évfordulót, bizonyára nagyban ün­nepük vala, kitüntetésekkel halmozzák el, de hát ki törődnék egy egyszerű falusi tanitóval ? Pribulszky Pál alsófernezelyi tanító, az egész község szeretett „Pali bácsi“-ja f. hó 1-én töltötte be ötvenedik szolgálati évét. Félszázad óta, 1854. október 1-től hordozza azt a súlyos terhet, melyet hivatása a tanítóra s e tenger idő alatt, az élet jó és mostoha viszonyai kö­zött sohasem lankadt kötelességének buzgó, példás teljesítésében, hanem szerény, kisded körében legjobb tehetségével mindenha ma­gasan lobogtatta a magyar kultúra fáklyáját. Az ő kiváló érdeme, hogy a vegyes ajkú köz­ségben már alig van oly gyermek, ki nyelvün­ket nem beszélné s idegen ajkú testvéreink között nincs senki, ki hazájának ne vallaná e földet, melyért élni és halni kell. S félszázados küzdelem, becsületes munka után, az évforduló nyom nélkül suhant el fölötte. Nem merjük hinni, hogy hálátlanság vagy kiváló érdemeinek kicsinylése volna ennek oka. Inkább annak tudjuk be, hogy az öreg tanító túlontúl való szerénysége miatt senki sem tudott az év­fordulóról, melyet ime hírül adunk mi, hogy tudomást vehessenek arról az illetékes körök is s kellőleg és illő módon méltányolhas­sák az öreg tanító félszázados munkásságát, melyből 48 évet egyfo'ytában a magas kincstár által fentartott alsó-fernezelyi kegyúri iskolában töltött. A járás tanító kara is csak önmagát tiszteli meg, ha megünnepli ez ötven éves mul­tat, melynek töviseit épen a tanítói kar ismer­heti legjobban. Mi, kik szintén a magyar kul­túra szolgálatában állunk, büszkéknek érezzük magunkat, hogy öreg bajtársunkat először és elsőnek üdvözölhetjük a pályafutás e nagy ha­tárkövénél ! Nagy tűz Kölesében. A napokban nagy tűz dühöngött Kölesében, melynek özv. Dienes Dezsőné szép úri lakóháza esett áldozatul a gazdasági épületekkel együtt. A tűz ismeretlen ! okból éjjel 11 órakor keletkezett s oly roha­mosan terjedt, hogy mire segítség érkezett, már az- egész épület lángokban állott. Az összes épületek egészen leégtek s a bútorokból is csak igen keveset lehetett megmenteni. Elégtek az összes gazdasági gépek, felszerelések; oda égett mintegy 180 m. m. búza és nehány métermázsa dohány. A kár mintegy 14.000 korona, melyből biztosítás folytán 8.000 korona megtérül. A szatmári papválasztás. A szatmári gör. kath. papválasztást, melyet hónapokig tartó izgalmas korteskedés előzött meg, a tegnapelőtt tartott törvényhatósági közgyűlésen ejtették meg Szatmáron. A lelkészi állásra számosán pályáztak, de a választók két jelölt közül tömö­rültek: Hubán Gyula szurdoki és Pap Endre láposbányai lelkészek mellett. A küzdelemből Hubán Gyula került ki győztesen, ki 74 szavazat közül 41, inig Pap Endre 33 szavazatot kapott. Pap Endne bukását méltán sajnálhatni, mert benne Szatmár valóban nagy képzettségű, igen rokonszenves modorú s hazafias papotnyertvolna. A villamvilágitás. Városunk széles köreiben nagy megütközést keltett azon körülmény, hogy a f. hó 13-án tartandó megyegyülés napirendjébe a villamvilágitás ügyét nem vették fel, jóllehet a város tanácsa az iratokat ideje korán, mind- i járt a felebbezési határidő lejártával beterjesz­tette. Megnyugtatásul közölhetjük,hogy a törvény­hatósági közgyűlés f. hó 13-iki közgyűlésén a villamvilágitás ügyét semmi körülmények között sem tárgyalhatta volna, mert a szabályszerű eljárás a következő: A városi közgyűlés határo­zatát a vonatkozó iratokkal együtt a törvény- hatóság tárgyalás előtt a belügyminiszterhez terjeszti fel, ki az engedélyszerződést felül­vizsgálja s a műszaki terveket megbirálás végett a kereskedelmi miniszterhez teszi át. Csak ha az engedélyszerződés a minisztertől már vissza­érkezett, tűzheti ki a vármegye tárgyalásra az ügyet s ha azt a törvényhatósági közgyűlés is elfogadta, az iratok ismét fölterjesztetnek a belügyminiszterhez a jóváhagyási záradékkal való ellátás czéljából. Tudomásunk szerint a törvény- hatóság a villamvilágitás ügyiratait a belügy­miniszterhez már fel is terjesztette s igy ez ügy a legközelebbi vármegyei közgyűlés napi­rendjére fog kitüzetni. Remény van reá, hogy a hosszadalmas hivatalos proczesszus daczára is már a jövő év első hónapjaiban villamfényben fognak ragyogni utczáink. Proletár világ. Nem egy ízben szólaltunk fel azon abnormis jelenség ellen, hogy mig a tisztességes megélhetést biztositó kereskedői s ipari pályákat a középosztály gyermekei kicsinylő lenézéssel elkerülik, addig túlontúl elözöntik a tudományos pályákat tekintet nélkül arra, hogy egyáltalán van-e arra tehetségük vagy nincs ? A tudományos pályák e túlontúl való elözön- lése teremti meg a proletárok osztályát, mely osztály hova tovább ijesztőbb, megdöbbentőbb számban jelentkezik. Azon szülőknek, kik fiaik­ból minden áron „urat“ akarnak nevelni, szives figyelmükbe ajálnjuk a következő számadatokat. A járási számvevői állások behozatalával pályá­zatot hirdettek 280 járási számvevői állásra. A járási számvevői állás 2000 korona fizetéssel és csekély lakpénzzel van dotálva, tehát tekintve a szerfölött nehéz előmenetelt, ez állás nem mondható túlságosan rózsásnak. S mégis e 280 állásra összesen négyezer pályázat érkezett be. Négyezer végzett ember szaladgált protekezióért s törte magát, hogy a 2000 koronás állást el­nyerhesse ! S ami legérdekesebb a dologban, e tömeges pályázatnál felhasznált bélyegekből ke­rek 16.000 korona folyt be az állampénztárba. Svaiczer-alap. Özv. Bittsánszky Edéné Öméltósága koszorú megváltás czimén a nagy­bányai nőegyesület által létesített Svaiczer-alapra tiz koronát küldött a nőegylet elnökéhez. A priváta ellen. Lapunk legutóbbi számában e czimen megjelent közleményünkre a községi elemi iskola tanítónőitől a következő nyilat­kozatot vettük: „Tekintetes, Szerkesztő Ur! „A priváta ellen“ ez. közlemény tendencziáját mi is csak helyeselni tudjuk, de annak Íróját alighanem tévesen informálták, mert amióta az uj uta­sítás szakaszai életbe léptek, mi az iskolában privát órákat — sokszor a szülők határozott kérelme ellenére — egyáltalán nem tartottunk s nem tartunk. A közlemény Írójának aggályaival szemben magukhoz a szülőkhöz fordulunk: tapasztaltak-e eljárásainkban olyas­mit, ami gyermekeik egészségi vagy szellemi fejlődésének kárára lehetett volna? Büszkén és önérzetesen merjük álllitani, hogy mi a gondjainkra bízott gyermekeknek nemcsak kötelességtudó tanítói, de félve őrködő, szerető anyái is voltunk.“ A községi elemi iskola érdemes tanító­nőinek e nyilatkozatából a magunk részéről kész­séggel és örömmel vesszük tudomásul, hogy a nyilvános priváták abuzusa teljesen megszűnt s hisszük, igy lesz ez a jövőben is. Az őszi és téli idény újdonságai óriási nagy választékban már megérkeztek Virág Iiona Kossuth Lajos-utczai divatáru üzletébe, hol úgy a legegyszerűbb, mint a legdíszesebb női- és gyermek-kalapok szolid árak mellett szerezhetők be. Az áruk a modern divat újdonságaiból van­nak összeállítva s a jóhirü üzletet melegen ajánljuk a t. közönség szives figyelmébe. Ugyan­ott régi divatu kalapok újra diszittetnek. Gyász­kalapok a legrövidebb idő alatt elkészittetnek. __________________________1904. október 13.

Next

/
Thumbnails
Contents