Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-03-24 / 12. szám
2 NAGYBANYA 1904, márczius 24. épen tehetségtelenségük miatt csak nyomorúság, folytonos nélkülözés jut osztályrészükül, ugyanekkor az iparos pályákat csak olyanok keresik föl, kiket büntetésből üldöznek el az iskolákból vagy kiknek szülői oly nyomorúságos helyzetben van- ; nak, hogy az elemi iskoláztatás terheit sem képesek viselni. Pedig az iparos j pálya a mai rósz közgazdasági viszonyok mellett is, ha nem is mindig rózsákat terem, de minden arravaló, képzett, intelligens iparosnak oly független és kellemes exisztencziát nyújt, mely gyakorta fölér, sőt többet ér a legelőkelőbb tisztviselői állások javadalmánál is. Csakhogy hol vannak az ily képzett, intelligens iparosaink? Itt-ott ha elvétve akad egy-egy, a nagy tömeg még a legkezdetlegesebb kivánalmaknak is alatta jár szakképzettség és intelligenczia tekintetében. ... Y Épen ezen indokokból csak a legmelegebben üdvözölhetünk minden oly törekvést, mely az iparososztály képzettségét, műveltségét, látókörét van hivatva fokozni, fejleszteni. A legnagyobb elismerésünknek kell kifejezést adnunk az ipartestület lelkes, buzgó elöljárósága iránt, mely az ipartestület falai között életre hívta a szabad liczeumot s az elismerés és hála nem csekélyebb mértékben illeti meg városunk azon kiváló férfiait, kik készséggel teljesítették az ipartestület elöljáróságának kérését s a megtartott szabad előadásokon tudásuk legjavát nyújtották, hogy a nemes, magasztos czélt: az iparosok társadalmi, műveltségi és tudományos képzését szolgálhassák. é. m. Nem hálózunk! Aliqua czikkóre, melyet legutóbbi számunkban közöltünk s melyben igen érdekesen s főleg megszívlelendő módon foglalkozik az Ifjúsági Kör azon határozatával, hogy ez évben a társadalomnak következetesen tanúsított közönye miatt a Kör semmi néven nevezendő j mulatságot nem rendez, vettük a következő j sorokat: Az Ifjúsági Kör olyan mint az egészség. Mikor működik, nem törődünk vele, nem becsüljük meg, mikor pedig nem működik, jajgatunk és hiányát érezzük. Olyan mint a mostoha gyermek, a kit életében szidtak, ütöttek, vertek s mikor a sok éheztetéstől, elhanyagolástól halálos betegséget kapott s kimúlt, rósz néven veszik tőle, hogy meghalni merészelt. A nagybányai Ifjúsági Kör fája a társadalomban gyökeredzik; ha éltető nedvet nem nyerhet onnan, kiszárad. Ha még megmenthető, mentsük meg, mert ha megszűnik élni, azt főleg a társadalom rovására Írhatjuk. A Nagybánya legutóbbi számában Aliqua, kinek jóakaratáról sorai után Ítélve meg vagyunk győződve, olyan értelemben ir, hogy a fiatalság az oka annak, hogy a mulatni vágyó leány a rendezett bálokon nem mulathat, sőt a fiatalság tekintettel van még arra is, hogy gazdag ember leánya-e az illető vagy nem. Ennek megdöntésére eklatáns példa bármelyik mulatság színhelye, a hol gazdagabb fiatal embereknek a lányok udvarolnak, inig vannak, kikkel szemben még a > társadalmi formákat sem tartják meg. Most, a hol úgy ki van fejlődve az összetartozandóság érzete, mint a mi fiatalságunknál, úgy a méltánytalanságok visszahatásain ne csodálkozzanak. A mi fiatalságunk nemesebb gondolkozására vall, hogy báli meghívóin a toillette egy- , szerűségét őszintén hirdette s ezzel ellenlétbe soha nem helyezkedett. Toillette bírálatokkal nem foglalkozott (az a nők dolga); akármelyikünk reggelig eltánczolt egy leánynyal anélkül, í hogy másnap meg tudta volna mondani, hogy milyen ruha volt rajta. Az emelvényi ifjakban pedig a kik nem akarnak gyönyörködni, ne törjék magukat erőszakosan az emelvény alá, ! Igyekezzenek a leányok, hogy azokkal ; szemben, a kik az Ifjúsági Kör tagjai, feltűnő | megkülömböztetéseket bálokban ne tegyenek, j Legyenek rokonszenvesek, ne tüntessenek kihívó szeparálásokkal, igyekezzenek a tánczosaik előtt egyszerűségűknek, szerénységüknek, kedves- | ségüknek és kedélyüknek ezerféle nyilvánulá- i sait ragyogtatni; mer" a mellőzés és kicsinylés ; kétszeresen bántóbb és maradandóbb, ha azokat szép fiatal leányajkak biggyesztései fejezik , ki. Úgy szívesen fog az ifjúság állandó figyelme feléjük fordulni, ha az ifjúság fáradozásait, előzékenységét elismerik és honorálják megjelenésükkel és szeretetreméltóságukkal a Kör j minden egyes tagja iránt egyenlő mértékben. | Mindenkit, kit meghívtunk, mint kedves vendéget fogadtunk, de elvárhatjuk mindenkitől, hogy a Kör minden tagját házigazdának tekintse, j így nem fog beszélni senki sem robotokról, sem tisztelet tourokról, tánczolni, mulatni fog- mindenki s a négyesekhez nem kell majd verbuválni a tánczost, mert a táncz ez esetben az általában nélkülözött élvezetet meg fogja hozni s a többi már magától m egyen. Egyszóval a kik nem tánczolnak, az okot önmagukban keressék, mert megtalálják. Különben is az Ifjúsági Kör tagjainak nem csupán az a czéljuk, hogy tánczoljanak. Aliqua vádjai igy nem érintenek bennünket közelebbről! Ellenünk súlyosabb érvek vannak felhozva ugyancsak a Nagybánya vezérczikkében, bár az Ifjúsági Kör az utóbbi években sokoldalú tevékenységet fejtett ki hazafias és korszerű eszmék ébresztésében, terjesztésében és jótékonyságokban. Hosszú volna elsorolni mindazokat az életre való inditványokat, kísérleteket, melyek a Kör gyűlésein szőnyegre kerültek s melyekről hiteles jegyzőkönyvei tanúskodnak, de sajnos valamennyi bár szép, nemes és életrevaló volt, mégis a közönség hideg részvétlenségén hiúsult meg. Az Ifjúsági Kör csak tetszhalott. Érintse meg a társadalom csodatevő kezével homlokát, mondva „kelj föl s járj.“ Ismét lesz Nagybánya városának arany ifjúsága; vállalkozó szellemű, találékony, áldozatkész ............ha pedig ezt a t ársadalom nem teszi, úgy minden este kilenc/, órakor megyünk — aludni. J. tiy. Levél Nagyágról. Kedves barátom! Szives leveledben fölszólítottál, hogy írjak becses lapodba valamit erről a vidékről. Hiszen irhatok s irok is szívesen! De vájjon kit érdekel Nagybányán, a Hunyad- vármegyében lezajló mindenféle dolog ? Messzebb vagyunk mi egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Itt az ország délkeleti határán, Románia tő- szomszédságában, a Retyezát fölséges havasának lábánál, a maroknyi magyar elem küzd nemzeti létének föntartásáért. Egy nehány lelkes hazafi lobogtatja a fáklyát s élesztgeti folyton azt a tüzet, a hazaszeretet szent tüzét, nehogy a csekély számú magyarság templomában elnémuljon örökre a harangszó. Politikáról nem irhatok két fontos okból: először is lapod a politikát nem veszi be; ez okos dolog! Másodszor magam már annyira megundorodtam a politikától, hogy a lapok ama . hasábjait rendesen átugrom; engem csakis a szépirodalom érdekel. A politikát hagyom egy- egy vénasszonyra, kik mindennap végigböngészik a vezérczikkeket és országgyűlési tudósításokat Oh, nagyon jól emlékszik minden pillanatra s az első találkozás minden apróságaira. A Margitszigeten találkoztak legelőször, az alsó vendéglő terraszán. Majális volt s mivel ép arra az időre esett születés napja - tizenhetedik életévét töltötte be — nagybátyja, a fukar, zsugori Zsigray Mátyás azzal akart kedveskedni, hogy elvitte őt a felesége kiséretében a Margit-szigetre, az építészek majálisára. Persze, a ruháról magának kellett gondoskodnia. Egyszerű, rózsaszínű kartonruhát csinált magának a nagy alkalomra - drágábbra nem tellett — s az egész dísz, mely rajta volt, abból a pár fehér rózsabimbóból állott, melyet éjszinü dús hajzatába tűzött. Csak akkor ijedt meg igazában, amidőn végig tekintett a pompás, drága toalettek tenger sokaságán. Oh, mint szeretett volna akkor odahaza lenni, elszökni onnan észrevétlenül, amig ki nem kaczagják szegényes egyszerűségét. Úgy érezte, mintha izzó parazsakon ülne ott, de ott kellett maradnia, mert nagybátyja nyárspolgárias modorában, nagyon is hangosan hivatkozott azon áldozatra, melyet ő érette hozott. Nemcsak a nyugalmát áldozta föl érte, hanem ő fizette a hajópénzt, ő fogja fizetni a vacsorát is, hát ha már ennyire vannak, mulasson. Margitnak a köny majdnem a szemébe szökött ... De erőt kellett vennie magán, mert a katonai zenekar négyesre hívta föl a párokat s a sorok már kezdettek feiállani. Margit lélekzet visszafojtva várta, leste nagy szívdobogással, vájjon lesz-e, ki őtet is felkérje ? Nem akadt senki, ő ülve maradt . . . Nem bírta tovább a szégyent, mikor a hatalmas zenekar rázendítette az első akkordokat, gyors léptekkel sietett ki a teremből. Az ajtóban találkozott Sándorral legelőször. A szemeire toluló könyektől először nem is látta tisztán deli alakját, nemes vonásu, szép arczát, csak tiszta csengésű, behízelgő hangját hallotta, a mint végtelen gyengédséggel azt kérdé tőle: kisasszony talán valami baja van ? Oh, mondja, mivel segíthetek ? Szive most is hevesebben dobbant föl, mikor e jelenetre gondolt. Oh, akkor mily jól esett neki e résztvevő hang, mikor oly végtelenül elhagyatottnak, árvának érezte magát, talán akkor életével is megfizette volna . . . Azon csodás szépségű, bájos tavaszi estén többé el sem váltak egymástól. Egymással tánczoltak folytonosan, egjmtt sétáltak a sötétzöld platánok alatt, nézve a csillag miriád ragyogását, a mélységesen kéklő égboltozaton tova úszó bárányfelhőket, melyek elbűvölő fényességben, káprázatos csillámokban ragyogtak a teli hold ezüstös sugaraitól s elandalogva hallgatták a távoli bokrok sűrűsége között a felcsendülő, ! sirdogáló dalt, melylyel valamelyik árva madár I hívogatta, csalogatta messze járó párját fészkére.. Olyan csodás, addig sohasem érzett érzés fogta el akkor szivét abban a bűvös, mámoritó enyhe tavaszi levegőben. Feledett minden keserűséget, boldogtalanságot, nyomorúságot, csak azt érezte, hogy valami bűvös álom vett erőt rajta, hogy a szive a csordulásig megtelt valami fájó, gyötrődő*s mégis oly kimondhatatlanul édes érzelemmel séféit a felébredéstől . . . Félig becsukta szempilláit s teljesenHátadta, átengedte magát az álmodozásnak, mely elringatta lágyan, szelíden, boldogitóan, mint a zsongó hullámok elringatják a reájok hulló rózsaszirmot, rózsalevelet, És ekkor történt, hogy Sándor szivéről lepattant a zár. Kezeibe fogta remegő kezét, a füléhez hajolt s elhaló, lágy, édes hangon mondotta el azt, amit szive őszintén, igazán érez . . . Először, az első szavakra megdöbbent, megremegett, iszonyú kínos érzés fogta el szivét, hisz ő még akkor is játéknak gondolta az egész dolgot, szeszélyes játéknak, melytől nem bir A tavaszi és nvári Szappanyos Jenő divatáru üzletében Nagybányán (Főtér 23-ik szám,) hol a legdivatosabb női ruha-szövetek, selymek, baftistok, voilok, kretonok, szepesséyi vásznak s más egyéb e szakmába vágó czikkek jutányos árak és pontos kiszolgálás mellett szerezhetők be. — Áruim kizárólag hazai gyártmányúak. ----------------------
