Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-06-23 / 25. szám
:i. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay és Undy könyvnyomdájában Is: Fátér 14. A múzeum megnyitása. A nagybányai v. múzeumot Fraknói \ Vilmos püspök, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője, a vallás- és közoktatásügyi miniszter "képviselő je, Nagy László Szatmárvármegye alispánja, számos i fővárosi illusztris vendég, a vármegye kul- | turális egyesületeinek küldöttei s Nagy- ! bánya város előkelőségeinek jelenlétében f. hó 19-én, vasárnap adták át rendeltetésének. Templomszentelés volt ez az ünnepély, I a nemzeti művelődés egy uj templomának felszentelése. Városunk kulturális fejlődésében, haladásában minden időkre hatalmas mérföldmutató lesz a múzeum megnyitásának ez ünnepe, melynek keretei a mily puritánul egyszerűek voltak, messze jövőbe kiható üdvös eredményei annál nagyobb arányúak, becsesebbek és értékesebbek lesznek. Különösen itt e végvidéken, hói a magyar nemzeti kultúra védelme és fejlesztése ; kettőztetek éberségre, hazaszeretetből fakadó igaz lelkesedésre, ügybuzgóságra és önzetlen áldozatkészségre hívja fel e város minden hű fiát. A nemzeti kultúra ez uj oltáránál, melyen legelőször lobogott fel vasárnap az áldozati tüzek lángja, lehetetlen a leg- hálásabb elismeréssel és köszönettel nem adóznunk dr. Schönherr Gyulának, kit Gellért Endre polgármester méltán nevezett városunk büszkeségének, kitől a múzeum megalapításának eszméje származik s ki tudásának legjavával, haza és szülőföld szeretetének egész melegével, a nemes idea iránt lelkesülő tudós buzgalmával küzdött a magasztos czél kivívásáért, mígnem az testet öltött, hogy szelíd, zöld hegyeink között örök időkre hirdesse e magyar város ősi magyar dicsőségét s fejlessze a múltak ismeretében rejlő hatalmas nemzeti öntudatot! Hálás szavunk illesse mindazokat, kik eljöttek a mi örömünnepünkre, hogy tanúi j legyenek ama odaadó, áldozatkész munkásságnak, mely városunk társadalmát méltóvá teszi a költőkirály azon emlékezetes mondására: Végőre nemzetünknek a határon !... Az érkezés. Vendégeink egyrésze már a szombat esti vonattal megérkezett. Ekkorra volt jelezve Fraknói Vilmos püspök, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőjének érkezése is. Bár illusztris vendégeink az ünnepélyes fogadtatás mellőzését kérték, a perronon mégis sokan jelentek meg a magas vendég fogadására. Ott voltak : Gellert Endre polgármester, Égly Mihály főjegyző, Schönherr Antal rendőr- főkapitánjr, Torday Imre tanácsos, Lakatos Ottó, a múzeum alelnöke, Gaál Lajos múzeumi titkár s még számosán. A pályaudvaron díszbe öltözött hajdúk s fáklyákkal tűzoltók állottak föl, melynek fényénél a várakozó nagy közönség igen színes képet mutatott. A vonat nehány perczczel tizenegy óra előtt robogott be. Csakhamar hatalmas éljenzés hangzott fel. Egyik első osztályú kocsi ajtajánál Nagy László vármegyei alispán és dr. Schönherr Gyula múzeumi igazgató-őr kíséretében feltűnt Fraknói Vilmos püspök alakja. A tudós püspököt, úgyis mint a közoktatásügyi miniszter képviselőjét, Gellért Endre polgármester üdvözölte rövid, de igen nagy hatású beszéddel, mire igen lekötelező, szívélyes szavakban válaszolt, kijelentve, hogy nagyon sajnálja, hogy csak most, mint öreg ember láthatja legelőször e szép várost, de Ígéri, hogy e mulasztását a jövőben pótolni fogja. Szavait zajos éljenzés követte. Majd a megjelentek bemutatása után hosszú kocsisor kisérte a püspököt lakására. A vendégek zöme vasárnap délelőtt érkezett meg, kiket szintén ünnepélyesen fogadtak. Vendégeink úgyszólván a pályaudvarból egyenesen a diszközgyülésre hajtattak. A tfiszkizgyülés. Már jóval tizenegy óra előtt a városház környéke igen mozgalmas képet nyújtott. A közönség egyre érkezett, hogy részt vegyen a diszközgyülésen, melyen negyedfél év fáradságos munkájának eredményéi: a múzeumot ünnepélyesen átadják a nyilv'; .sságnak. A nagy tanácsterem csakhamar szűknek bizonyult s a rendezőség látva a nagy érdeklődést, csak ekkor sajnálta igazán, hogy a díszközgyűlést nem a városi nagyszálló dísztermében tartotta. Tizenegy órakor már ember-ember hátán tolongott a tanácsteremben, úgy, hogy az elnökségnek is alig lehetett utat csinálni. Sokan, főleg előkelő hölgyközönségünk közül visszatértek, mert helyhez nem juthattak. Pár perczczel tizenegy óra után vonult be a terembe hatalmas éljenzések között az elnökség s a tisztikar. Az elnöki széket Fraknói püspök foglalta el, jobbján Gellért Endre polgármester, balján dr. Schönherr Gyula elnök ült. Az első széksorokban a vendégek foglaltak helyet. Ott voltak: gróf Teleki Géza v. b. t. t., Szatmárvármegye képviseletében: Nagy László alispán, a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának képviseletében György Aladár titkár, a múzeum képviseletében Kremier József udvari tanácsos, dr. Semayer Vilibáld, Biró Lajos múzeumi őrök, Felsőbánya képviseletében Farkas Jenő polgármester, a szatmári Kölcsey- kör képviseletében Bakcsy Gergely tanár, a márm áros vármegyei múzeum képviseletében: Báthory József tanár, múzeumi őr és dr. Gergely György jogakadémiai tanár, Kapnikbánya képviseletében Baltai János m. kir. erdőmester. A nagybányai hatóságok és egyesületek képviseletében megjelentek: a m. kir. bányaigazgatóság részéről Neubauer Ferencz bányaigazgató, a m. kir. főerdőhivatal részéről Mol- csány Gábor h. igazgató, a főgimnázium képviseletében Jurkovich Emil igazgató, a minorita rendház képviseletében Dobrőczky Alajos rendfőnök, az ev. ref. egyház részéről Dobi Ervin egyházgondnok, a Polgári Kör képviseletében Almer Lajos alelnök és Incze Lajos titkár, az országos m. bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya részéről Ssellemy Geyza főmérnök, a nőegylet képviseletében : Bittsánszky Edéné, dr. Kádár Antalné és Schönherr Antalné, a Kaszinó képviseletében Stoll Gábor, az ipartestület képviseletében Sze- rencsy József elnök és Galló Antal alelnök, a részvény takarékpénztár képviseletében Stoll Béla. Dr. Schönherr Gyula beszéde. Az elhelyezkedés után dr. Schönherr Gyula elnök a következő magasan szárnyaló, költői lendületű beszéddel nyitotta meg a díszközgyűlést : Mélyen tisztelt közgyűlés! Ünbepre gyűl- tünk ma össze e falak között, a* melynek közeledtét régóta vártuk, a melynek felvirradtát szivünk legbensőbb melegével üdvözöljük! A hétköznapi élet küzdelmei közepette egy nap virradt reánk, a melyen elfeledhetjük gondjainkat és magasabb eszmények oltárán gyújthatjuk meg áldozatunk tüzét. Midőn hat évvel ezelőtt szellemi életünk harezosainak egy kicsiny, de lelkes csapata arra a feladatra egyesült, hogy történelmi emlékeink összegyűjtésére múzeumot alapit, fellépésüknek az a meggyőződés adott erőt, hogy törekvéseikkel a helyi érdekek korlátain túl, az egész országra kiterjedő nagy kulturális mozgalomnak válnak hasznos munkásaivá. A művelődés terjesztésének folyamatában az iskoláké az első és legfontosabb szerep. De mellettük szükség van oly intézményekre, a melyek az iskolai éveken túl is módot nyújtanak lelkünk művelésére. Mig az iskola a gyakorlati életre készit elé bennünket s feladatai befejezte után elveszti közvetlen befolyását szellemi fejlődésünkre, a könyvtárak és a múzeumok egész életünkön át kínálják tudományos és ismeretterjesztő anyagukat, hogy belőlük az iskolában szerzett ismereteket tovább gyara- pitsuk, tudásunk körét tágítsuk, gondolkozásunkat, Ízlésünket nemesítsük s ekként magunkat az emberiség haladásának állandó részeseivé tegyük. A szellemi világunkra gyakorolt hatás révén váltak a múzeumok, a melyeknek eddig csupán a történelmi érzék ébrentartásának szerepe jutott, az egyetemes czivilizáczió terjedésének legerősebb tényezőivé. S ebbeli fontosságuk felismerése nyilatkozott meg abban a hatalmas irányzatban, mely korunkban az egész világon, hazánkban is, múzeumok létesítését a közművelődési politika elsőrangú feladatai közé emelte. Hogy a központi nagy tudományos közgyűjtemények mellett mily fontos szerep vár ezen a téren a vidéki múzeumokra, az nem szorul bővebb fejtegetésre előttünk. Mindnyájan tudjuk, mennyi kincs vár megmentésre a vidéken, tudjuk azt is, mily hévvel szomjuhozta a vidék társadalma azokat az eszközöket, a melyek segítségével közelebb juthat a műveltség nagy központjaihoz. S ha voltak olyanok, a kik a főváros nagy állami múzeumainak érdekeit féltették a vidék kis gyűjteményeinek versenyétől, a tapasztalás elnémította ezek aggodalmait. Ott, a hol a múzeumi ügy tudatosan és egységesen van szervezve, a vidéki múzeumok hálózata olyan szerepet tölt be a nagy múzeumok mellett, mint a csatornák, melyek a nagy folyamok vizét az egész országba elvezetik, hogy megtermékenyítsék annak talaját és utakat nyissanak a lakosság egymással való állandó érintkezésének. És az állam soha sem végzett hálá- sabb munkát, mint a midőn a szellemi élet e közlekedő-csatornáinak létesítésével és szaporításával lehetővé tette, hogy az ország legkü- lömzőbb vidékei e téren is egymással szerves kapcsolatban szolgálhassák a hazai kultúra érdekeit. Ennek a kapcsolatnak kívánt, részese lenni Nagybánya társadalma, midőn a városi múzeumot létesítette, újabb bizonyságot adva ezzel a közművelődés követelményei irányában mindenkor tanúsított, érzékéről és áldozatkészségéről.
