Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-06-16 / 24. szám
2 NAGYBANYA 1904. junius 16, tárból kiállított oklevelek, pecsétnyomók, érmek és régi fegyverek sorozatán kívül az ev. ref. egyház és a róm kath. plébániahivatal, továbbá a m. kir. bányaigazgatóság, az erdőigazgatóság, a nagybányai gazdasági egyesület és nőegylet letéteményeiből kerültek ki, méltó kiegészítést nyerve azokban az ipartörténeti szempontból rendkívül becses céhemlékekben, melyeket a helybeli iparos polgárság körében megindított nyomozások révén sikerült összegyűjtenünk. Régi pénz- gyűjtemény ünk alapját a nagybányai részvény-takarékpénztár letéteménye vetette meg, melyhez magánosok részéről kapott ajándékok nagy száma járult kiegészítéssel. Képzőművészeti és néprajzi gyűjteményeink kizárólag az állam bőkezűségé- j nek köszönhetik létrejöttüket; viszont j könyvtárunk és az azzal kapcsolatos ok- j levéigyüjtemény gyarapításához az állami támogatással majdnem egyenlő mértékben járultak társulatunk buzgó tagjai adományaikkal. Azok hosszú sorából, akik ajándékaikkal gazdagították múzeumunkat, e helyütt csak a főbbeket említhetjük meg: Svaiczer Ilka és özv. Szendy Antalné úrnőket, kik becses könyvadományokkal méltóvá tették magukat arra, hogy a nagybányai múzeumegyesület tiszteleti tagjai sorába vétessenek fel; özv. Kállay Kornélné és néhai özv. Csomós Áronná úrnőket, akik értékes régi pénzekkel gyarapították gyűjteményünket ; Meszlényi Gyula, v. b. titkos tanácsos, szatmári püspök ő nagyméltóságát, aki a római régiségek jelentékeny sorozatának átengedésével adta tanujelét intézményünk iránt táplált jóindulatának és Színik Antal Budapesten lakó mérnök tagtársunkat, a testvérváros Felsőbánya szülöttét, aki gazdag őskori régiséggyüj- teményét s emellett az iparművészeti emlékek, ásványgyűjtemény és értékes könyvek egész sorozatát és egy 466 darabból álló plakátgyüjteményt ajándékozva múzeumunknak, első helyen örökítette meg nevét annak jótevői között. Meg kell még emlékeznünk Vásárhelyi Gyula tagtársunkról, aki az ipartörténeti emlékek összegyűjtése körül fejtett ki elismerésre méltó buzgalmat; Bencsik János főgimnáziumi tanárról, múzeumunk könyvtárnokáról, akinek a könyvtár gondozásán kivül legfőbb érdeme, hogy a tanuló-ifjuság körében állandóan ébrentartva az érdeklődést múzeumunk iránt, a gyarapodás ki nem apadó forrását nyitotta meg ezzel számunkra; továbbá Moldován László helybeli birtokosról, egyesületünk pénztárnokáról, aki az egyesület pénzügyei gondozásával az anyagi eszközöket biztosította működésünkhöz; s végül akiket első sorban kellett volna megneveznem, a nagybányai múzeum-egyesület elnöki székében elődeimről, néhai Törökfalvi Pap Zsigmondról és Stoll Gáborról, akiknek legtöbb részük van abban, hogy városunk intelligens társadalma oly páratlan lelkesedéssel és áldozatkészséggel karolta fel ügyünket. A városi múzeum gyűjteményei öt csoportra oszlanak; ezek: a könyvtár, a régészeti és iparművészeti emlékek csoportja, a szépművészeti gyűjtemény, a néprajzi és végül a természetrajzi gyűjtemények. Ezek közül a könyvtár, bár számra és tartalomra már most is tekintélyes helyet igényelhetne a vidéki gyűjtemények között, alkalmas helyiség hiányában még nem adható át rendeltetésének, a természetrajzi gyűjtemény pedig sokkal kezdetlegesebb állapotban van, hogysem érdemes lett volna kiállítani. Az úgynevezett régi városháza földszintjén rendelkezésünkre álló helyiségben, mely két szobából, egy folyosószerű csarnokból és egy könyvek befogadására szánt kis udvari szobából áll, a régészeti emlékek, a képzőművészeti, az iparművészeti és néprajzi gyűjtemények vannak kiállítva. A gyűjtemények rendezési munkálatainak vezetésére a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének jóindulatából és anyagi hozzájárulásával Semayer Vilibáld nemzeti múzeumi osztályőrt nyertük meg, aki amellett, hogy a néhai Jankó János által megkezdett néprajzi gyűjtés eszközlését magára vállalta, a megbízás elfogadásával örökös hálára kötelezte le múzeumunkat. Az anyag felállításának terve kizárólag tőle ered, a rendezés fáradságos munkájábán vele egyenlő mértékben osztozott Myskovsky Ernő főgimnáziumi tanár, a múzeum őre, kit a múzeum-egyesület részéről Lakatos Ottó ügyvivő- alelnök és Gaál Lajos titkár támogattak feladataiban. Az oklevélgyűjtemény és a régi pénzek rendezése e sorok írójának jutott feladatául. Múzeumunk gyűjteményei már most is teljesen betöltik a helyet, a mit a város áldozatkészsége rendelkezésünkre bocsátott. Ha e gyűjtemények az eddigi arányban szaporodnak, rövid idő alatt a mostaninál nagyobb és a múzeum czéljainak megfelelőbb helyiségről fog kelleni gondoskodnunk. Az a körülmény, hogy a mostani helyiséget nem tekinthetjük véglegesnek, indította első sorban arra a múzeumegyesületet, hogy előre lemondjon a gyűjtemények teljes katalógusának kibocsátásáról. A most kibocsátott katalógus összeállítása Semayer Vilibáld és Myskovszky Ernőnek és az egyesület alulirt elnökének közös munkája. Ezekben nagy'vonásokban igyekeztem képet nyújtani múzeumunk létrejöttéről, fejlődésének körülményeiről és mostani Nagyboldogasszony tornyában szintén meg- kondult az esti harangszó. Mély bugásába belevegyült a többi templom harangjainak lágy csengése. Muzsikájuk bús moll-akkordba olvadt s ott rezgett a kristálytiszta levegőben, az ősi várhegy fölött — utoljára. Székely László levette kalapját s szinte önkénytelenül imádkozni kezdett. Rég nem cselekedte ezt; ő is tudósnak képzelte magát, de most valami méla, sejtelemszerü érzés szállta meg szivét. Nem vette észre a szánakozó mosolyt, mely Hegmegius doktor ajkai körül czi- kázott. A tudós professzor rég szakított a mennybéíiekkel. Baco Rogerius hive volt: sine experimenta nil scire potest. S a mig a lángeszű skót barát eszméi emberöltők folyamán idáig értek, istentagadássá vedlettek tanai.- Keríts nekem macskát, amice Ladislaus, hangzott föl a tudós hangja, mire a harangszó elnémult. A famulus elálmélkodva nézett mesterére. Lelke a magasban kóválygott s most oly kietlen zavarba ejtette e furcsának tetsző váratlan megszólítás. — Minek lesz az, mester? kérdezte félénken. Hegmegius doktor le akarta korholni kíváncsiságáért, de aztán hirtelen mást gondolt s röviden előadta, a minek az imént oly nagy feneket kerített. Elmondta a budai szüretre jött lengyel borkereskedőktől hozott levél tartalmát, melyben Johanes Vitus, a krakkói egyetem mély tudo- mányu professzora világraszóló fölfedezéséről értesíti: a kutya és macska döglött állapotban is tovább tartó antipátiájáról. A lengyel doktor a múlt télen jött rá, midőn borostyánkövekkel szegélyezett kutyabőrkötésü fóliánsa mellett ült a kályhánál. A természethistóriai preparátumok tartóssá tételéről olvasott s a deszkára feszitett nyúzott macskabőr szőre az ég felé meredezett, valahányszor a kutyabőrös könyvtáblákkal annak a közelébe ért. E kísérletezést akarta megismételni Hegmegius, mert Baco Rogerius szerint semmit sem lehet igaznak tudni experimentumok nélkül. Milyen előadást kerekít ki ebből holnap! Diákjai szétviszik hírét s Izabella királyné talán a sok gond közepette is udvarába invitálja; ő ott sajátkezüleg demonstrálni fogja a fenomenális fölfedezést s egy újabb kötetet ir róla. Vitus kolléga úgy is járatlan a könyvirás mesterségében. Székely Lászlóra átragadt a tudós lelkesedése, de csakhamar gond szállta meg fejét. Hol kerítsen ő most macskát? Tavaszszal, midőn Roggendorf ostromzár alá fogta a budaiakat, éhínség dúlt a várban és ha lakosai nem is haltak bele, annál több macska életébe került a veszedelem. Egyedül Biró Gizella fehér, selyem- csőrü cziczájáról volt tudomása: ezt azonban nem akarta a tudomány oltárán feláldozni. Nem akarta megszomoritani a szép leányt, a kit talán tudományánál is jobban szeretett.- Honnan vegyek most macskát ? kérdezte ártatlan képpel, mintha sohasem járt volna Gizusék tájékán.- Biró Márton portáján láttam egyet, hangzott rá parancsolóan a tudós válasza. László megszokta, hogy vakon engedelmeskedjék, de most habozni kezdett s gondolatok- ! ba mélyedten dűlt az erkély párkányzatára. Lenn megelevenedett a Duna tükre, a bu- ! dai halászok ereszkedtek le habjain s vigan dalolva mentek éjjeli munkára. Az énekszó elhalt, a bárkák hátulján lobogó tűz is apró lidércz- fénynek tűnt fel a távolban, mire László a fejében hosszú szüllogizmus végére ért: ha igazán szeret, egy macska miatt nem válik hütelenné. S félóra múlva velőtrázó nyávogás riasztotta fel Hegmegius doktor álomba merült szomszédait ; de nyomban rá ismét elcsendesült a tudós háza. * — A ki egy firdungnái kevesebbet érő dolgot lop : annak füle levágatik, olvasta a főbíró, felütvén a budai törvénykönyvet. Ez világosan volt mondva; macskáért ugyan még senkit sem pöröltek be Budán ; ám Biró Márton nem hiába állott sógorsági viszonyban a szenátus fejével. Mindketten haragudtak Székelyre, a miért ez örökösen Giza ablaka alatt settenkedett. Nem voltak jobb szívvel a professzor iránt sem; haszontalanságaival csak elbolonditja diákjait, a kik nagyra vannak tudományukkal, megvetik a polgárságot s minduntalan kikezdenek a békés mesteremberekkel. Gyorsan tárgyalták le a port, pedig a fő- bünöst még elő sem tudták állítani. A tanácsterem egészen üres volt; minden épkézláb ember az utczán tolongott: a csecsemő királyfi visszatérésére vártak, akit délelőtt vittek le nagy pompával a szultánhoz látogatóba. A legolcsóbb Szappanyos Jenő ________ C3 divatáru üzletében Nagybányára ([Főtér 23-? k szám,) ho l a legdivatosabb női ruha-szövetek, selymek, batistok, voiiok, kretonok, szepességi vásznak s más egyéb e szakmába vágó ezikkek jutányos árak és pontos kiszolgálás mellett szerezhetők be. - Áruim kizárólag hazai gyártmányúak. ------------- .,.. :
