Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-06-16 / 24. szám
XX» évfolyam. 1904. junius Ixo 18. 24-ilt szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. T -------------------------- --------------- --------------- -------I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, kova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők, j Hirdetések felvétetnek Morvay és Undy könyvnyomdájában is: Főtér 14. A múzeum. Junius 15. A nagybányai múzeumot fővárosi illusztris vendégeink jelenlétében a f. hó 19-én tartandó díszközgyűlésen adják át rendeltetésének. Negyedfél év fáradságos, áldozatkész munkája tehát nem volt meddő: Nagybánya egy oly gyönyörű, nagyértékü kulturális alkotással gazdagodott, mely párját ritkítja a vidéken. A megnyitás alkalmából dr. Schönherr Gyula, ki a múzeum megteremtésére irányuló mozgalomnak éltető lelke volt, a múzeum keletkezésének s fejlődésének történetét a következőkben ismerteti: A nagybányai városi múzeum létesítésének eszméje, e város értelmiségének régi óhajtása, a millenniumi ünnepségek utóhangjaként 1898. nyarán került határozott alakban felszínre; egy évvel később alakult meg a nagybányai múzeum-egyesület. 1900-ban kezdte meg működését és negyedfél év munkájára volt szükség, hogy az ige testet öltsön és múzeumunkban rendszeresen összegyűjtve mutathassuk be a nyilvánosságnak Nagybánya város történelmi emlékeinek, egykori és mai kultúrája termékeinek gyűjteményét. Aránylag rövid idő ez oly közművelődési intézmény létesítéséhez, amely nem a napi élet szükségleteinek, hanem a magasabb szellemi igényeknek kielégítésére van hivatva s a lassú, de biztos fejlődés menete, amely ez intézmény létrehozásának történetét jellemzi, tanulságot tesz afelől, mennyire igaz talajon fakadt e város értelmiségének kebeléből az a vágy, hogy méltóképen kivehesse részét a közgyűjtemények alapítása érdekében az elmúlt század alkonyán megindult országos mozgalomból. Ez a törekvés nyert méltó kifejezést Nagybánya sz. kir. város közönségének 1899. junius 10-én hozott közgyűlési határozatában, mely kimondotta, hogy a birtokában levő régiségekből, műtárgyakból és könyvekből városi múzeumot alapit s annak fentartásáról és gyarapításáról évenként, anyagi erejéhez mérten gondoskodni fog. Ettől az időtől fogva a városi hatóság és a helyi társadalom áldozatkészségben egymással versenyezve buzgólkodtak abban az irányban, hogy a múzeum létesítésének szilárd alapjait megvessék. De fáradozásaink és áldozataink aligha vezethettek volna az óhajtott eredményre, ha tervünk nem talál nagylelkű gyámolitásra a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének kebelében és ez a nagytekintélyű testület, .rely a vidéki tudományos gyűjtemények érdekeinek képviseletére van hivatva, nem biztosítja múzeumunk számára már keletkezésének első csiráiban az állam anyagi és erkölcsi támogatását. A nagybányai városi múzeum, mint városi tulajdont képező közintézmény, Nagybánya város hatósága részéről az állandó helyiségen kívül 1900 óta évi 600 korona javadalomban részesül, mely összegnek az évi költségvetésben állandósítását a város érdemes polgármesterének, Gellert Endrének köszönhetjük. E mellett a nagybányai múzeum-egyesület, mely a várostól a múzeum igazgatására szabály- rendelet útján nyert megbízást, évenként mintegy 400 korona erejéig adóztatja meg a helybeli és vidéki társadalmat a múzeum czéljaira. Az anyagi támogatásból azonban az oroszlánrészt az államtól kapjuk, mely 1900-ban 500, 1901-től kezdve pedig évenként 1200 koronával, eddig tehát négy éven át összesen 4100 koronával járult múzeumunk fejlesztéséhez s azonfelül, hogy könyvtárunkat évenként nevezetes adományokkal gyarapította, 1903-ban eredeti festmények és műlapok gazdag soro- •zatával vetette meg képzőművészeti gyűjteményünk alapjait. A rendelkezésünkre álló anyagi eszközökből az egyesületi élet szükségletei fedezésén kívül 1900-tól 1903-ig 3614 koronát fordítottunk a múzeumi helyiség átalakítására, bútorozására és a rendezés költségeire; 2960 korona fordíttatott a múzeumi és könyvtári anyag gyűjtésére. Ez utóbbi összegből 1321 korona esik könyvvásárlásokra, 595 korona régiségek beszerzésére. 1044 korona néprajzi gyűjtésekre. Az ekként beszerzett anyag azonban csak kisebb részét alkotja a múzeum mai anyagának, amelyet a város tulajdonát képező és eddig a városi levéltárban őrzött történelmi emlékek gazdag gyűjteményén kívül az állam, a helybeli egyházak, világi hatóságok, testületek letéteményeiből hoztunk össze és amelyet ezenfelül a magánosok évenként az ajándékok gazdag- sorozatával gyarapítottak. A helybeli történelmi vonatkozású emlékek legbecsesebbjei a városi levélA „Nagybánya“ tárczája. floss2 órában. Úgy van az ember Hogy néha-néha Elönti egy nagy Mély szomorúság. És azt se tudja mért, Hegyóriások Nyomják a lelkét S ólomeseppekben Érzi peregni Erein át a vért. Lelkében mintha Sűrű és lomha Pelyhekben hullna Elfödve mindent Egyhangúan a hó — S azt érzi csak, hogy Minden pehelylyel Egy álma száll el És lenn a földön Sárosb lesz a való. Hiába zsong a Világ vidáman, Hiába hullnak Útjára rózsák S hiába kék az ég — Szárnyát leejti Szemét lecsukja S csak várja lelke, Hogy agyonnyomja A szürke semmiség. Seávay Gyula. Az uj tudomány. Egymás melleit ültek a Duna fölé nyiló erkélyen Hegmegius doctor, az Academia Corvina tudós professzora es hűséges famulusa, Székely László. A budai főiskola már csak vegetált; java mesterei még a mohácsi veszedelem idején hullottak el. Nem maradt professzornak csak néhány világi tudós, a ki katedrájába beleöregedett; az elhaltak donáczióit János király vitéz kapitányaira ruházta át. A hallgatók száma is megfogyatkozott, sokakat csalt el a dicsőség mezejére a háborús világ. Annál jobban ragaszkodott most egymáshoz professzor és licencziátus. Hegmegius Boldizsár doktor Arisztoteles kapcsán a természethistóriáról tartott prelek- cziókat. Az uj tudománynak akadt a legtöbb hallgatója, mert az istenes elmélkedések a Bibliáról s az egyházi filozófusok műveiről idejüket múlták. Az uj hit szerint nem is volt szükség reájuk, hiszen a szent könyvek oly világosan Íródtak, hogy a gyermek is megértheti minden sorukat. Ámde a fű, fa, az állatok külső alkatáról, a négy elementum minemüségéről közönséges halandónak lehet-e fogalma ? Nem bizony. A természet titkainak kikutatására szentelte életét Hegmegius doktor, könyvet is irt ékes latin nyelven a dió és mogyoró természetéről s a köztük való különbségről, melynek szövegéből a külföldi univerzitásokon is sűrűn vontak ki idézeteket törekvő baccalaureusok. A dicsőség teljét azonban csak most éri el, gondolta Hegmegius, ha az a fölfedezés napvilágra kerül, melynek mivoltán egész délután töprenkedett. Székely Lászlónak is erről beszélt s ez feszült figyelemmel csüngött ajkain, hogy az állatok rokonságáról szóló hosszú bevezetés egyetlen szava se vesszen kárba. Enyhe nyárutói est volt. Csillogó holdfényben úszott a vidék; lenn a hatalmas folyam széles ezüstszalagja, a túlsó parton a homokos síkság fűzfaligeteivel, tovább délnek a tenyérnyi szürke folt, Pest városa, melynek csonka tornyáról fölhallatszott a szárára gyújtó müezzim üvöltése. A balparti kis város már pogánykézen volt; épen egy hete, hogy falai alatt Roggendorf katonáit éjnek évadján fölkonczolták a törökök, a miben a budaiak is gyönyörködhettek a várhegy oldalában fölgyujtott csűr fényénél . . .
