Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-05-26 / 21. szám
2 NAGYBÁNYA 1904. május 26. vágjuk, leszapuljuk a sár^a ^ földig s kicsinyes mizériákat koszorúba" fonva heteken át oly képet iparkodunk megrajzolni városunkról s a helyi viszonyokról, hogy e megrajzolt képet szem előtt tartva csak a futó bolondnak jöhet kedve közébünk: emberevő kannibálok közé nyaralni. A kis testvérváros: Felsőbánya, midőn sikeresen fáradozott az idegen forgalom megteremtésén, még azt is zokon vette, hogy valamelyik lap említést tett a városban épen akkor fellépett járványos betegségekről. Pedig ebben nem volt igaza, de méltatlankodását az ügy iránt érzett lelkesedése érthetővé tette. Nekünk hála Istennek járványos betegségünk nincs; szépséghibáink sem vissza- tászitóbbak, mint bármely más városé; viszonyaink sem rendezetlenebbek az ország bármely más, jól adminisztrált városánál s mégis, amit az idegenek talán észre sem vesznek, magunk kürtöljük világgá s magunk pertraktáljuk a legnagyobb s a legbántóbb nyilvánossággal azt, amit legalább az idegenekkel szemben leplezgetve kellene orvosolnunk. Ha a legszebb háztartásnak is minden rejtett dolgát a világ elé vinnénk, bizony sok szép illúzió elperzselődnék. Éhez pedig teljesen hasonlatos az oly eljárás, mely heteken át csak kivetni való dolgainkat szellőzteti nem ott, hol azokat orvosolni lehetne, hanem a nagy nyilvánosság előtt. Az ily orvoslásra az egyszerű paraszt ember holmi illetlen dolgot cselekvő rossz madárral szokott példálózni. A reklám csinálásnak ez a módja is igazi nagybányai specziálitás. A csendőrség. i A közbiztonsági szolgálatnak a m. kir. csendőrség által leendő ellátása ügyében Gellert Endre polgármester a Kostka Pál csendőrezredessel folytatott tárgyalásokból kifolyólag jelentést s határozati javaslatot nyújtott be a képviselőtestülethez. Az alábbiakban szószerint közöljük e nagy- fontosságú jelentést, mely részletes áttekintést nyújt az ügy jelenlegi állásáról. A jelentés s hat. javaslat igy hangzik: Tekintetes képviselő-testület! Az 1903. évi deczember hó 31-én tartott rendkívüli közgyűlés 4786-187. számú határozatában kimondatott, hogy a közgyűlés a m. kir. csendőrségnek a város közbiztonsági szolgálatára leendő alkalmazását feltétlenül szükségesnek tartja s a város tanácsát egyidejűleg utasította, hogy a m. kir. csendőrségnek átengedése végett a ni. kir. belügyminiszter úrhoz Írjon fel. A tanács által f. évi február hó 29-én 520. sz. a. fölterjesztett kérelemre főispán ur múlt hó 18-án 433. sz. a. arról értesített, hogy a belügyminiszter ur Nagybánya város közbiztonsági szolgálatára a csendőrség által leendő ellátása érdekében szükséges tárgyalással Kostka Pál csendőrezredest bízta meg, a ki április hó közepe táján Nagybányára fog utazni. A nevezett csendőrezredes ur azonban csak f. hó 18-án este érkezett meg városunkba s a vele f. hó 19-én megejtett tárgyalások eredményéről következőkben van szerencsém jelentésemet megtenni: Eltekintve a jelenlegi közbiztonsági viszonyoktól és kizárólag csak a város kiterjedését és lakóinak számát tartva szem előtt, Kostka csendőrezredes ur a város közbiztonsági szolgálatának ellátására 12 csendőr és 1 altiszt alkalmazását tartja szükségesnek. Ez által a csendőrség — a helybeli őrs 6 tagjával együtt - városunkban 19 főre szaporodnék. Meg kell jegyeznem, hogy az alkalmazandó csendőrök száma sem tekintendő véglegesen megállapítottnak s a megkötendő szerződésben I a városnak módjában lesz kikötni, hogy a köz- : biztonsági viszonyok javulásával a csendőrök I számát a szükséghez képest leszállíthassa. A város által viselendő költségeket illetőleg első sorban az egyszersmindenkorra fizetendő első fölszerelés költségei, másod sorban a rendes évi hozzájárulás kiadásai veendők figyelembe. Az első fölszerelés költsége minden csendőr után fejenként 357 K 15 fillér általányösszegben van megállapítva, tehát 12 csendőr és 1 altiszt után összesen 4642 K 95 f. volna fizetendő. Ezen összeget az államnak egyszerre kifizetni nem szükséges s a városnak módjában állana szerződésileg megállapítani azon százalékot, mely- lyel az első fölszerelés költségét 4 vagy 5 év alatt letörlesztheti. Az évi hozzájárulás költsége 1 őrmester után 1683 K 12 f. 1 csendőr után 1091 K 33 í. 12 csendőr után 13095 K 96 f. E czimen tehát 1 őrmester és 12 csendőr után összesen 14779 K 08 f volna a város által évenként fizetendő. Kiemelendőnek tartom, hogy inig az első fölszerelés költségeiből elengedésnek helye nincsen s az állam által nyújtható kedvezmény csakis 4 vagy 5 év alatti törlesztés engedélyezésére szorítkozik, addig a rendes évi hozzájárulás költségeiből a m. kir. belügyminiszter úrtól 20-25 °jo elengedése kérelmezhető. Mindezek előterjesztése után tekintettel arra, hogy a városnak az államkincstárral megkötendő szerződés előtt még bizonyos kérdésekre nézve határozni és némely kedvezmények engedélyezését a m. kir. belügyminiszter úrtól kieszközölnie szükséges; tekintettel arra is, hogy ezen ügy pénzügyi oldalát egyelőre teljesen figyelmen kívül hagyhatjuk, amennyiben a pénzügyi kérdések rendezésére a szerződés megkötéséig elegendő idő álland rendelkezésre, a következő határozati javaslatot van szerencsém beterjeszteni: A képviselő-testület elhatározza: 1. Hogy a város közbiztonsági szolgálatának ellátására egyelőre egy altisztet és 12 csendőrt alkalmaz, az államkincstárral megkötendő szerződésben azonban kikötni óhajtja, hogy a közbiztonság állapotának javulásával a csendőrök számát a szükséghez képest leszállíthassa. 2. Az első fölszerelés költségei fejében sólatban maradt reánk, de díszes kötése, a város ezüstbe vert czimerével ékesítve, mutatja, hogy a polgárok akkor is kegyelettel őrizték jogéletük e tiszteletre méltó emlékét, midőn a tisztultabb jogi felfogás a Zsigmond király alatt létesült tárnoki jogot helyezte a külön városi jogok helyébe és ezzel egységes alapra fektette jogi életük szabályozását. A városi közélet központja a városháza, hol a biró a tanácsbeliekkel a hét meghatározott napjain összeült, hogy a város ügyeit igazgassa és a polgárok ügyeiben törvényt lásson. A tanács határozatait, kezdetben csak a főbbeket, később válogatás nélkül jegyzőkönyvbe irta a város jegyzője. A város könyve kezdetleges alakjában a város közügyéit érdeklő határozatokon, az Ítéleteken, a tanács előtt tett végrendeletek, szerződések s egyéb jogügyletek feljegyzésein kívül a város számadásait is magában foglalta ; de a városi háztartás sokoldalúsága csakhamar külön számadáskönyvek vezetését teszi szükségessé. A legrégibb városi könyvek közül Selmeczbányáé, mely 1364-től kezdődik, még kettős feladatot szolgál, de Pozsony ugyanez évben már önálló könyvben kezdi meg bevételei s kiadásai feljegyzését s 1434-től e város számadása rendszeres sorozatban maradt reánk. Tőle bírjuk, 1439-től, az első telekkönyvet, mely a városi terület összes köz- és magánépületeinek és szőlőinek összeirását tartalmazza, utczák és tervek szerint, a tulajdonosok megnevezésével. Beszterczebányának az 1386 — 1399. évekből származó legrégibb számadáskönyve szintén jogi természetű feljegyzéseket is tartalmaz. Nagyszombat számadásai 1394-től kezdődnek. A pozsonyi számadások után Bártfa város levéltára mutatja fel a középkori városi számadások legteljesebb sorozatát. A legrégibb bártfai számadás 1418-ból, az adózó polgárok összeirását foglalja magában; a város kiadásainak jegyzéke 1426-tól, a tartozásoké 1432-től kezdődik s külön könyvek vannak (1427-től) a város főiparága, a fehérnemű gyártás és (1485-től) a város tulajdonát képező szántói, tállyai, újhelyi szőlők számadásairól. A városi polgár a város területén birt földjének, szőlejének művelésében bírja jövedelmének legbiztosabb forrását; a mellett mesterséget folytat és annak termékeit otthon és a város falain belül áruba bocsátja, kereskedést űz és hitelügyletekkel foglalkozik. A czéhek, melyek az egyes iparágak művelőit szövetkezetekbe egyesitik, a város oltalma alatt szervezkedtek érdekeik védelmére; a czéh alapítására a király adja meg az engedélyt, de szabályaikat legtöbb esetben maga a czéh állapítja meg és a városi hatóság foglalja Írásba. így látjuk ezt a nagybányai szűcsöknél, kik 1479-ben Mátyás király kiváltságlevele alapján alakítva meg czéhüket, egy évvel később a várostól kérik, ennek nagyobb pecsétje alatt, statútumaik megerősítését. A czéhszabályok részletesen szabályozzák a mester, a segédek és tanulók — mai kifejezéssel élve: a munkaadó és a munkás — egymáshoz való viszonyát, az áruczikkek minőségét, az árakat, de a testületi érdekek szempontjából a czéh tagjai magánéletére is kiterjeszkednek ; az alapelv itt is az egyéni érdek alárendelése a közérdek követelményeinek. A város nemcsak biztos helyet nyújtott falai között iparűző polgárainak, de az árumegállitás jogával megkönnyítette számukra a mesterségükhöz szükséges anyag beszerzésének lehetőségét és a királyi kiváltságlevelekben gyökerező szabad utazás és vámmentesség előjogaival lehetővé tette, hogy áruczikkeiket az ország legtávolabbi vidékein, sőt a külföldön is forgalomba hozhassák. A városi polgár mindazért a védelemért, melyben személye és vagyona a vám falain belül és azokon kiviil részesült, föltétlenül alárendelte saját érdekeit a közönség érdekeinek s nemcsak rendes adójával vett részt a közterhek viselésében, hanem életével, vérével is adózott városa védelmére. A városi véderő czéhek szerint volt csoportosítva, minden czéhnek megvolt a maga bástyája, melyet az ellenség közeledtére tartozott azonnal elfoglalni. Középkori történelmünk zavaros korszakaiban, főleg trónvillongások idején, a vagyonos polgárság sok zaklatásnak volt kitéve a hatalmaskodó főurak részéről, de az ellenük folytatott harcz kiválóan alkalmas volt ellenálló erejük fokozására, melyet külső ellenség - a XV. században főleg a husziták és a törökök - támadásai nem egyszer tettek kemény próbára. A kőfallal, árkokkal kerített, bástyákkal megerősített városok az ország védelmi rendszerében mind nagyobb jelentőségre tettek szert és kiállításunk hadtörténelmi emlékeinek igen nagy része azokból a hadiszerekből került ki, melyekkel az ipar és kereskedelem békés foglalkozását űző polgárok veszély idején városuk s hazájuk védelmére keltek. A külföldről meghonosított, nyelvében, szokásaiban oly soká idegen városi polgárság, melyet eladdig csupán közgazdasági jelentősége sorozott az állami élet tényezői közé, éppen a védelmi harczban való részvételével vált a török uralom küszöbén a társadalom igazi tagjává. A legolcsóbbSzappanyos Jenő O divatáru üzletében Nagybányán (Főtér 23-ik szám,) hol a legdivatosabb nős ruha-szövetek, selymek, batistok, vailok, kretonok, szepességi vásznak s más egyéb e szakmába vágó ezikkek jutányos árak és pontos kiszolgálás mellett szerezhetők be. — Áruim kizárólag hazai gyártmányúak. . .. .............. . ----------
