Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-26 / 21. szám

1904. május 26.

NAGYBANYA

3

minden alkalmazandó csendőr után 357 K 15 f megfizetésére a város kötelezettséget vállal, de a m. kir. belügyminiszter urat annak engedélyezésére kéri fel, hogy az e czimen fizetendő összeget 5 év alatt 20°/0-os részletekben törleszthesse.

3. A m. kir. belügyminiszter ur egyidejűleg felkéretik, hogy a rendes évi hozzájárulás összegéből — a város végvidéki és anyagi helyzetére való tekintetből — 25°/0-ot engedjen el. Végre

4. Az ezen ügyben kiküldött ad hoc bizottság megbizatik, hogy addig is, mig a m. kir. belügyminiszter ur a város újabb kérelme felett határozni s a szerződés megkötése iránt intézkedni fog, a szervező, valamint a gazdasági és pénzügyi bizottsággal egyetemben a jelenlegi rendőrségnél beszüntetendő állásokra, a város terhére eső költség- többlet fedezésére s általában ezen ügy pénzügyi rendezésére nézve részletes javaslatot terjesszen be.

Nagybányán, 1904. május 24.

Gellért Endre,

polgármester.

Magyar városok országos szövetsége.

Május 25.

Lapunk legutóbbi számában ismertettük ama nagyarányú mozgalmat, mely életre hívta a magyar városok országos szövetségét.

Most azon helyzetben vagyunk, hogy részletesen körvonalozhatjuk a szövetség czéljait és feladatait, melyeket csak a napokban összeállított alapszabálytervezet a következőkben csoportosít:

A szövetség a városok összhangzatos együttműködése és egészséges fejlesztésének központi szerve, mely az összes hazai városok érdekeit rendszeresen és egyöntetűen képviseli.

Tevékenységi köre ennek alapján következő :

a) A városok fejlődése és felvirágoztatása (kulturális, nemzeti, közigazgatási, erkölcsi és anyagi helyzete javítása) érdekében reformok, intézkedések kezdeményezése és ilyenek támogatása ;

b) a hazai városok érdekeit a törvény- hozásnál, a kormánynál és a hatóságoknál képviseli ; állást foglal, véleményt mond és eljár akár egyes, akár a városok összességét érdeklő ügyekben és kérdésekben; esetleges sérelmekről, bajokról és hiányokról az illetékes fórumokat tájékoztatja ;

c) közreműködik a városi intézmények és közművek alkotásánál, előmunkálatainál; szabályrendeleteket, szerződéseket, pályázati feltételeket, programútokat készít és a meglevőket rendelkezésre bocsájtja.

d) összegyűjti, megörökíti a hazai városok és községek összes meglevő és folyton fejlődő intézményeit és közműveit, azok terveit, leírását, adatait; szabályrendeleteket, fontosabb szerződéseket, programmokat, tanulmányokat, jelentéseket ; azokat mind rendszerbe foglalja, statisztikai adatokká feldolgozza és szakkönyvtárával együtt tanulmányozás czéljából a hatóságoknak a szövetség helyiségeiben a szükséges magyarázatok megadása mellett rendelkezésre bocsájtja ;

e) minden meglevő városi intézmény és közmű terve, költségvetése, leírása a feltételekkel együtt, továbbá üzemeredmények, szabályrendeletek, szerződések stb. másolatai megkaphatok ;

f) a városok részéről történő minden megbízatás esetében eljár; ezen kívül tagjainak tanácsot, felvilágosítást, szakvéleményt ad minden városi, műszaki és közgazdasági ügyben.

g) figyelemmel kiséri és tanulmányozza a városok közéletét és fejlődését érintő minden ügyet; különösen pedig a városi intézmények fejlesztésére vonatkozó újításokat czélszerü fejhasználás és okulás czéljából megismerteti;

h) a városi ügyek megismertetése, a közvélemény helyes irányítása és az ügyek czélszerü elintézése végett a sajtót állandóan és helyesen informálja ;

i) mint a városok központi irodája kong- ressusokat, kiállításokat, tanulmányi utakat, előadásokat szervez és rendez.

k) évenként összegyűjti a hazai városok haladását, összes főbb újabb intézményeit és !

azokat a legkiválóbb események feljegyzésével együtt évkönyvben kiadja;

l) az összes hazai városok versenytárgyalásait, pályázatait a szövetség hivatalos lapjában és saját helyiségeiben mindenkor nyilvánosan közzéteszi;

m) közszemlére teszi a városok iparosainak, iparczégek és kereskedőinek czimeit; a beszerzési forrásokat, az egyes városok helyi, anyag és munkaárait, valamint a városok évi költségvetéseit, zárszámadásait;

n) a kölcsönös érintkezés czéljából hivatalos lapja van ; mely a városokat érdeklő közügyek, intézmények, újítások megismertetése és az összes pályázatok és versenytárgyalások közzétételére szolgál;

o) közgazdasági fontossággal biró ipar- vállalatok telepítésénél tanácsot ad és erkölcsi támogatással és kedvezmények kieszközlésével azok keletkezését, fejlődését előmozdítja;

p) eszközeihez képest városi irodalmi művek kiadását elősegíti, eszközli és jutalmakkal járó pályázatokat tűz ki;

q) gyűjteményt és szakkönyvtárt létesít főleg a városok minden ügyét érintő művekből és azokat a tagok használatára bocsájtja;

r) a szövetség összes helyiségei képezik a városok országos (központi) „otthonát“.

Most, hogy a szövetség czéljait és feladatait részleteiben is megismertük, csak fokozódó örömmel tekinthetünk a szövetség működése elé, melytől mi a jelenleg izoláltan levő, önmagukra hagyott magyar városoknak egy szebb jövőjét várjuk.

Csak igy tovább! . . .

Tekintetes Szerkesztő Úr! Nagy eseményeket, borzadályos jeleneteket szándékozom leírni, de attól tartok, hogy gyenge toliammal nem leszek képes az elévülhetetlen érdemeket kellőleg méltányolni.

Az ellenmondást nem tűrő kegyetlen zsarnok, a szélrózsa minden irányában küldi fáradságot és távolságot nem ismerő teljhatalmú futárjait.

Jaj annak, legyen az akár nő, akár férfi, akár fiatal, akár öreg, ki az erélyes parancsra fegyvert ragadva nem siet az öldöklés színhelyére.

A hivatalos helyiségek, az üzletek, a műhelyek zárvák.

Tűzzel, vízzel, tanatonnal, mindenféle tompa és éles fegyverekkel irtják Nagybánya egész határában a hernyó minden fajzatát.

Tehát nem elég, hogy a hernyókat pusztító madarak elszaporodása megdöbbentő sikerrel előmozdittatik ?

Az illetékes helyen minden alkalommal tapasztalt erélyes intézkedés folytán hírmondója sem marad ezen - tudományos szempontból any- nyira érdekes — állatoknak !

Szegény gyermekeink a pillangó fogdosás szép és ártatlan örömeitől is megfosztatnak!

Azonban városunknak eme rendkívül mozgalmas napjai szerencsésen lezajlottak. Szerencsésen, mert a megkegyelmezést nem ismerő, irgalmatlan öldöklés áldozataiul kiszemelt hernyók, alig remélt nagy számban megmenekültek. A mit csak is egyes polgártársaink áldozatkészségének lehet köszönni. Igen, találkoztak oly bátor kerttulajdonosok, kik a tulajdonjogot tipró intézkedéseket, folytonos zaklatások daczára, félelmet nem ismerő elszántsággal ignorálták. Az illetők azon áldozat- készségét, hogy inkább lemondtak egy-két évi gyümölcstermésről, semhogy a tulajdonjogot tipró parancs előtt meghajoljanak, csak dicsérni lehet.

Érdemes lenne neveiket is felsorolni, minthogy azonban a kertjeikben lombtalanul álló gyümölcsfák leghelyesebben azaz minden tévedést kizárólag hirdetik a névsort, tartózkodom ettől.

Nem kételkedem, hogy a szomszédok ajkairól fogják a legilletékesebb dicséneket hallani.

Ha jól vagyok értesülve, a hernyóirtó hadjárat generalisszimusai ama polgártársaink egy némelyikét, kik renitenskedtek, magas szinök elé idézték és Uram bocsá’! szelíd atyai megintés- ben részesítették.

Csak igy tovább!

De még egy ajánlatom van. Ugyanis a pillangó fogdosás örömeinek biztosítása érdekében, a hernyóbábok pusztítása dobszó hirdetés utján megtiltandó és a tiltó parancs végrehajtása, a közmondásossá vált, különösen nálunk minden alkalommal tapasztalt erélylyel ellenőrizendő lenne.

Nagybánya, 1904. május hó.

Kiváló tisztelettel:

Mladenvárd Ádám.

Jókai halálára.

— Irta Révai Károly. —

Mikor valami bús hír szárnyra kél,

A mi falunkba elfáradtan ér.

Lelkünkre rogy s szivünket fojtogatja A bánatos hír minden gondolatja.

Valaki meghalt! — suttogák egymásnak, Remegő hangján a vigasztalásnak.

A földmives megállóit mezején,

Egy köny ragyogott bánatos szemén;

A porló földben megakadt ekéje,

És könyre-könyet hullatott beléje.

Az út porában játszó gyermekek Egyszerre csak elcsöndesültenek.

A borozóban, hol nagy volt a lárma,

Egy legény igy szólt: »vége legyen mára!* Csöndben kiitták a tele pohárt,

S a muzsikaszó némaságra vált.

Rejtek helyen szerelmes suttogok Ajkán egyszerre megfagyott a csók;

S mint a mikor egy vaskapocs lepattan:

Az ölelő kar aláhullt zsibbadtan.

... A ravatalnál sír sok fényes úr,

Tán a király is mélán élborúi;

Grófnők zokogva szórnak rá virágot,

Mert elvesztettek *egy egész világot/« írók könyeznek, egymásnak felelve: —

*Meghalt a tolinak dicső fejedelme /«

Ah, ez mind pompa! Mindezt túlhaladja A mi falunk! . . . Ez Jókait siratja! . . .

Amynthia.

Quintus Attacius Faber, hadi tribunus a keleti seregből, hazafelé indult a fórumról. Mióta visszatért a harcztérről, a parthusok hazájából, még mindig a nyers, vitéz katona volt, ki a világváros előtte idegenszerü szokásaival nem tudott kibékülni. Gondolatban még most is ott járt volna a csaták öldöklő forgatagában, ha egészen el nem foglalja lelkét egy uj, ismeretlen érzelem. Csodálatos és megfejthetetlen vonzalmat érzett egy rabszolganője iránt. Amynthia volt a lány neve s a görög szigetvilág a hazája. Szerette a szép görög rabszolganőt, de valami különös szeretettel. Ha Amynthiában meg volt Vénus szépsége, Héra fönsége is ott ült magasan iveit homlokán, sötét szeméből pedig Pallas Athene okossága sugárzott. Most is erről gondolkodott Quintus Attacius Faber s észre sem vette, hogy már haza ért. A tricliniumban Amynthia jött eléje, szelíden, lesütött szemmel. A tribunus megfogta a lány kezét s reszkető hangon szólt hozzája:

— Carissima, szeress te engem !

— Oh, uram, hogy ne szeretnélek, hisz kegyes vagy hozzám, jóvoltodból meg van mindenem s szegény öreg anyámat is föntarthatom. Én szeretem azokat, kik engem szeretnek s szeretem azokat is, kik gyűlölnek és megvetnek.