Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-26 / 21. szám

TÁR.SA.DALMI ÉS SZÉPinODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, J negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon, j

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

! Szerkesztőséj és kiadóhivatal: Érdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők, t Hirdetések felvétetnek Morvay és Undy kfinyvny «indájában Is: Főtér 14.

Idegen forgalom.

Május 25.

Az idegen forgalom megteremtéséről már annyi szó esett közgyűlési termünkben, lapjainkban, kaszinóinkban, hogy arról már beszélni is a komikummal határos.

S mégis napirenden kell tartanunk e kérdést, ha jó lelkiismerettel teljesíteni akarjuk azon kötelességeket, melyeket városunk jövője, lakosságának boldogulása s a szülőföld szeretete reánk ró.

Midőn tavaszi pompájában látjuk Nagybányát s mesebeli szépségeinek gyönyörűsége megremegteti szivünket, ezt a gyönyörűséget mindig egy kimondhatatlanul fájó érzés is követi.

Ha ez a vidék bűbájos szépségeivel, kincseket érő gyógyvizeivel valamelyik elhagyatott osztrák vagy német falu határán volna, a szülőföld iránti lángoló lelkesedés, a vállalkozási szellem, az osztrák vagy német élelmesség pár év alatt világhírű nyaraló- és fürdőteleppé varázsolná. A művelt világnak aligha volna oly pontja, hol Nagybányát ne ismernék. Hiszen látjuk, hogy a gomba nem terem oly szapora módon, mint teremnek az osztrák fürdők. Egy-két fenyő, egy forrás elég adomány a természettől arra, hogy abból az élelmesség „nagyhírű gyógyerejü fürdőt“ teremtsen s egyúttal a reklám utján teremtsen a fürdőnek oly közönséget, mely közönség után a mi felséges Tátránk, páratlan hullámverésü Balatonunk csak irigykedve nézhet.

Es e „Klimatisches Kurort“-ok virulnak, boldogulnak, uj keresetforrást nyitva tisztes megélhetést és jólétet szerezve vidékük lakosságának.

Városunk természeti kincseit pedig évtizedeken át meddőségre kárhoztatja, mondjuk ki nyíltan, az élhetetlenség, a nemtörődömség. A hivatalos város intézői közül sokan a magántőkétől várják az idegen forgalom megteremtését, a magántőke pedig, ha ugyan ilyen is létezik, nem hallat magáról. S e várakozásteljes állásponton egyre folyik a különböző felfogások mérkőzése; azoké tudniillik, a kiknek kell az idegen forgalom, mert ettől várják a város modern fejlődését s akiknek nem kell az idegen forgalom, mert az pár fillérrel megdrágítja a csirkét, a zöldséget, a piaczot.

S ez a helyzet magyarázza meg azután azt is, hogy nálunk minden jóravaló eszmének évtizedekig kell érnie; több mint két évtizednek keserves vajúdása volt szükséges ahoz, hogy a város képviselőtestülete egyhangúlag hozott határozattal ünnepélyesen meg ’j' i a huszonöt évvel ezelőtt hozott szintén jogerős közgyűlési határozatot: hogy igenis nyaralókra szükség van s e szükségből kifolyólag a város nyaralókat épit.

S ez ünnepélyes határozathozatal után is, mely alaposan meg volt vitatva, jogerős s mely kijelöli a nyaralók helyét is, még mindig igen sokakban nagy a hajlandóság a vitát élőiről, de legelőről kezdeni. Egészen a kiindulási ponttól: tulajdonképen van-e szükségünk nekünk nyaralókra?

Valóban nehéz a nyaralók ügyével foglalkozva szatírát nem írni.

Családi összeköttetések révén az idegen forgalmat az elmúlt egy-két év alatt sikerült némileg emelni. A szokottnál többen keresték fel városunkat nyaralás czéljából s idegen vendégeink nem győztek elragadtatásuknak eléggé kifejezést adni. S kérdezzük csak meg iparosainkat, kereskedőinket, hogy nem-e előnyösen érezték az idegen forgalom e csekély emelkedését is?

Az idegen forgalom tapasztalt előnyei arra kellene sarkalni mindnyájunkat, hogy minden eszközt megragadjunk a forgalom lehető emelésére, hogy addig is, mig abba a helyzetbe jutunk, hogy jogosan nevezhetjük városunkat nyaraló és fürdőtelepnek, hogy addig is minél több idegennel ismertessük és kedveltessük meg városunkat s minél több nyaralót édesgessünk a mi szelíd zöld hegyeink közé.

Más, a miénkkel hasonló viszonyok között levő városok Írásban, képben magasztalják a mijök van, sőt azt is, a mijök I nincs, csakhogy nyaraló közönséget fogja- I nak maguknak.

Az első fűszál még alig zöldül, az első rügy még alig fakad, mikor a nyaraló s a klimatikus gyógyhelyek prospektusai millió és millió számban indulnak kör- utjokra, hogy magasztaló hangon hirdessék az ő vidékeiknek elragadó szépségeit, páratlanul egészséges levegőjét, vizét, olcsóságát.

Mi a reklám más eszközeivel vélünk boldogulni.

Azzal, hogy a mink van, azt is leA „Nagybánya“ tárczája.

A régi magyar városi élet emlékei.*)

Irta: dr. ScbOnhtrr Gyula.

(II. közlemény.)

A városok önállósága és önkormányzati joga első sorban tisztviselőik szabad választásában és a törvénykezési hatalom gyakorlásában nyilvánult. A város közönsége maga választotta biráját, jegyzőjét és az esküdt polgárokat s ezek együtt a városi tanácsot alkotva, teljesen önállóan kormányozták a várost és intézték a polgárság ügyeit. A biró — némely helyen polgármesternek nevezték — esküdttársaival a király nevében ítélt a város lakóinak ügyeiben, a polgáriakban és a kisebb bűnügyekben mindenütt, a nagyobb városokban a főbenjáró bűnökben is. A város piaczán vagy a városháza udvarán fegyveres vitéz szobra, kivont pallossal, az úgynevezett Roland-szobor, a városháza kapuja felett pallost tartó kéz, vagy mint Ligetbányán, czimerpaizs, melyen rézveretü pallos függ hüvelyében, hirdették a nagyobb szabadságu királyi városok pallosjogát, mely törvénykezési tekintetben egyen- joguvá tette őket a vármegyékkel és az ország többi bírói hatóságával. A hóhérpallosok mellett,

*) A „Magyarország történeti emlékei az ezredéves országos kiállításon“ czirnü diszmunka most megjelent II. kötetéből.

j melyeket biróválasztáskor a megválasztott előtt hordoztak, a bíráskodási hatalmat jelképezte a ! díszkard, mit a biró ünnepi alkalmakkor oldalán i viselt s a kormánypálcza, mit beiktatásakor ke- i zében tartott. E hatalmi jelvények viselésének szokása a középkorból az újabb időkig fenma- radt. A legszebb díszkardok egyike Szentgyörgy város birájáé a XVII. századból, finom aczél- penge, ezüsttel vert bársony hüvelyben, markolatán a város védőjének, a sárkányölő szent György lovagnak remekül kidolgozott alakjával. A brassói biró kardja 1549-ből inkább hosszú tőr három éllel; Brassó város főbiráinak nevei, kik azt 1861-ig használták hatalmuk jelvényéül, az évszámokkal együtt be vannak vésve a keresztvasba és a hüvely pántjaiba. A bírói pál- czának eredeti alakja a buzogány, minőt minden város őriz régi emlékei között; csak később vette fel a királyi pálczához hasonló alakját, melynek a legjellemzőbb típusát a soproni polgármester vert ezüstből készült, aranyozással díszes 1642-iki pálczája tünteti fel.

A városi jelvények közé tartozik a kettős bányászkalapács, melylyel a bányavárosok polgársága jelképezi a többi királyi városok polgáraival szemközt elfoglalt sajátos jogállását. Az ősrégi bányászjelvényt, a keresztbe tett vésőt és kalapácsot, mely majdnem mindegyik bánya- I város czimerében szerepel, aranyból vagy ara- I nyozott ezüstből kiformálva ott találjuk e városok bányamüvelő lakosainak klenodiumai között; ! a város és a bányák védőszentjeinek ünnepén diszmenetben viszik a templomba s az a szokás,

hogy Úrfelmutatáskor magasra emelve, szárainak összeütéséből származó hármas tompa csattogással kisérik a csengettyűk hangját, tanúskodik a tiszteletről, melylyel a bányapolgárság ma is viseltetik ősi jelvénye iránt.

A középkorban, midőn egységes törvényhozási szerv még nincsen, minden város maga alkotja meg azokat a szabályokat, melyek polgárainak jogi életét szabályozzák s az e szabályokat magukba foglaló városi jogkönyvek a legjellemzőbb bizonyítékait szolgáltatják annak a körültekintő gondosságnak, melylyel a városi polgárság az életközösség magasabb követelményeit az egyes polgárok érdekeivel összhangzásba hozni igyekszik. A polgárok életének és vagyonának védelme képezte a városi törvények kiindulási pontját, de e védelem fejében korlátlan beavatkozást követeltek azok a városi élet minden részletébe, szabályozták a közrend feltételeit, előírták a polgárság kötelességeit a közügyek szolgálata s a város védelme tekintetében s őrködtek az erkölcsök tisztasága felett. A demokrata alapon felépült modern társadalom alapeszméi vannak kifejezve a városi jogszabályok szellemében, melyek a középkor szétdarabolt és egymással folyton harczban álló rendi társadalmával szemben először hangoztatták azt a nagy elvet, hogy az egyén érdeke a közérdeknek alá van rendelve.

A magyarországi városi jogok között legrégibb Selmeczbánya város joga, melyet az ősi bányaváros polgárai IV. Béla alatt foglaltak írásba. Szövege csak későbbi, XV. századi má-