Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-03-31 / 13. szám
6 NAGYBANYA 1904. márczius 31. bHÚSVÉTI CSARNOK. (rT ~ o II o II o II o II o (d~t^ q) A e) \ A tégla-király. — irta: Kemeehey Jenő. — Tárczy Bulcs dr., a tarnócz-ineati bányatársulat jogügyi tanácsosa, a nagy vas-szekrényéből kiszedte az ezres bankókat és egymásután leropogtatta az Íróasztalára s még egyszer átolvasta Tolnai Jakab közvetitő kezébe s vígan zsebre tette az adásvételi szerződést, a melynek értelmében Tárczy Ernőd kir. táblabiró és Tárczy Bulcs dr. ügyvéd megvásárolták Morgenstern Mórnak Csicser-községbeli birtokát harminczhét- ezer forintért. A közvetítőt megkínálta egy szivarral, gyújtót nyújtott neki és kedveskedve kísérte az ajtóig: — Isten vele, Tolnai ur. Az ég áldja! Tolnai ur az ajtóból visszafordult, levette aranykeretes szemüvegét s mig azt törölgette, úgy, hogy föl se nézett, beszélt az ügyvédhez: — Ha valamikor a nagyságos urak el akarnák adni ezt a kis gazdaságot, vagy ha kölcsönt akarnának rá venni, arra az esetre itt hagyom á lakásczimemet. — Isten áldja, Tolnai ur! Az ügyvéd mosolygott, megpödörte puha fekete bajuszát, boldog önbizalommal kifeszitette a mellét s az átvett névjegyet bedobta a papírkosárba. Aztán kitárta az ablakot, hátra simította dús, hullámos haját homlokáról és csillogó szemmel nézett ki a ragyogó júniusi levegőbe. Akkora nagy volt a boldogsága, hogy ok- vetetlenül közölnie kellett valakivel. Behivatta irodavezetőjét. — Kedves Péter, holnap elutazom a birtokomra . . . — Birtokot vett az ügyvéd ur? — Kis gazdaságot, öregem. Úgy vágytam már a zöld után, hogy a mikor itt kijutottam a Margitszigetre, szerettem volna legelni. A két orczája kipirult és úgy lelkendezett. — Kisgyerek koromból emlékezem a nagy tornáczos udvarházunkra, a lovakra, a csikókra, a gémes kútra, a mely mellett ránczos marju, villás szarvú ökrök, fürge tinók sorakoztak a vályúhoz. Mintha most is látnám, a mikor a patakhidról bezavarták a kost a Latorcza vizébe, a bárány mind ugrált utána a habok közé. Aztán egyszerre szomorú lett a gyermekkorom. A birtokunkat eldobolták, fölkerültünk mindnyájan a fővárosba, ide a kövek közé. Hát azt hiszi, lehet a méhdöngést, az orgonabokrok árnyékát, az érő szőlő mosolygását, a buzavetés hullámzását, a rét illatát, a patakviz beszédét elfelejteni ? Nem lehet, kis öregem. Gyötört mindnyájunkat a föld szomja szüntelenül. Csak egyszer hajthatnánk a magunk lovait a magunk földjének dűlő utján, úgy júniustájt, a mikor a repcze virága messze sárgállik s a búzavirág kinevet a fejlő árpakalászok közül! Be meg tudnók becsülni! Minden krajczárt, a mit megvonhattunk a szükségtől, a bátyámmal együtt összekuporgattunk, szomjuhozva, égve örök vágyától a földnek. És most vásároltunk egy kis gazdaságot. Még nem is láttam. Bizonyosan nagyon bájos. Ott fekszik a Latorcza mentén. Az egyik sarkában egy kisked kerek erdő, fiatal cser- erdőcske. Meg kell néznem. Három napig oda leszek. Addig vigyázzon mindenre. Futott a bátyjához, ott megmutatta a szerződést. A gyerekek mind körülrajzották, olyik fökuporodott az ölébe s mindenki kérdezősködött a földről, a mely majd a haza lesz, az igazi, az egyetlen, a rég várt otthon, a kert, a föld, az erdő, a ház, a mi a mienk. Vájjon lesz-e az erdőben rigó, a patakban hal, a réten selymes fű, a kertben cseresznye, a homokos domboldalon piros bélü görögdinnye ? A gyerekek még az nap este utazni akartak. A táblabiró ur kijelentette, hogy az idén korán kiveszi a szabadságát, s Giza kisasszony, a halvány arczu tizenhét esztendős leány, Chopin szonátáinak imádója, azon volt, hogy zongorát nem kell vinni haza, mert ő majd főzni akar. Micsoda illatos páráju, piros levő, izes bográcsos gulyást fog ő főzni. Az lesz majd csak a valami. Még a Frank-fiuk is ... De elhallgatott s elfordította pirosba borult arczát. Tárczy Bulcs ügyvéd ur szentül megígérte, hogy mindent szépen berendez odahaza s ha az erdőben nincs rigó, hát vásárolni fog valamely madárkereskedésben egy párt s fészket rakat a számokra egy rezgő nyárfa sudarán. Másnap le is utazott a birtokára. Még a j vonat zakatolásának hangjából is a gulya kolómp- jának szólása, a buzavetés közt járó szél suhogása, az erdőzúgás csendült a fülébe. ^Valóságos tündérliget alakult ki képzeletében. És a mikor odaért: végkép kifosztott gazdaságot talált. Omladozó gazdasági épületeket, öles dudvaerdőtaz udvaron, rozzant ajtókat, fityegő, kopott szinü zsalugátero- kat az esőmosott, oszlopcsarnokos falusi házon. A kút beszakadva, a házfödél horpadozik. Semmi ! élő lény a gazdaságban. Még csak egy kuvaszkutyára se akadt. De igen: egy kiszáradt jegenyefa I tört ágai közt gólyamadár kelepeit; a magtár eresze alól pedig fecskefiókok dugdosták ki í sárgával szegett csőrüket.- — Ej, a miénk ez ! - suttogta, — szép ez mégis. Bement a szomszédos városba, hozott ki I lakatost, asztalost, szobafestőt. Öt nap alatt úgy, a hogy rendbe szedte az otthont. Három szobába még bútort is vásárolt. Egyelőre elég lesz ennyi. Sok tatarozni való maradt még, de már kifogyott a pénzből. Ezekre a költségekre nem is számított. De valamit még vásárolni kell a gyerekek számára. És vásárolt egy kis fatalyigát, meg egy csacsit az apróságnak, a Gizi számára pedig egy szelíd lovacskát és egy giget. Fölvidult s boldogsága visszatért, a mikor mindez együtt volt. Még az erdőcskét nézte meg, - az valóban szép volt, azt védte a kipusztitás- tól a törvény tilalma - és visszautazott a fővárosba. Nem volt a gondolatában egy zokszava se Morgenstern ur ellen, a ki ezt a gazdaságot kifosztotta. A kupéban az a gondolata támadt, hogy mégis szép az élet s húga, a halvány Giza menynyire beleillik majd a gigbe; és itt felötlött emlékezetében egy leány képe. Tavaly látta a fürdőn. Magas, sugár leány, hajlékony, mint a nádszál. Hosszú, mágnásos léptekkel járta a fürdő-park kavicsolt utait. Finom uras orczáin a nemesség. Egy angol hölgygyei volt. Két leány gardedám nélkül s mind a kettő szép és vidám, de nem bocsátottak közel magukhoz senkit, ketten teniszeztek és pompásan. A vendégek lajstromában igy szerepeltek : Lady Aida Brown Londonból és barátnője. Ennek a barátnőnek a fehér arcza, kék szemepárja és magasra tűzött fekete haja vibrált a fiatal ügyvéd emlékezetében. Néha úgy tetszett, mintha a leány tekintete végig futott volna az ő alakján s mintha egy-egy vidám mosolygás neki szólt volna. Egy elejtett rózsára is emlékezett. Biz’ az már elszáradhatott. Ennél a gondolatnál felriadt álmodozásából. Elfelejtett egy kis bokrétát hozni a mi erdőnk vadvirágaiból a Gizinek ... Amint kilépett a pályaudvarra s a kemény aszfaltot a Iába alatt érezte és az elfeketült vasgerendákon végigsiklott a tekintete: megrezdült szivében a föld szeretete és sóhajtva nézett vissza arra a tájékra, a mely felé Ung terül el, a hol az otthon van. A botjával nagyot bökött az aszfaltra :- Te kutya kő! I. Vájjon, ha elhagyjuk a pénz-, a papir- és a vasuralkodás korszakának ezt a mozgalmas századát, vájjon lesz-e még akkor gazdag paraszt, aki bekecsben jár, drága faragványos szekrényben tartja a subát s millió van a feje alatt, a mikor lefekszik? Vájjon lesz-e? Vájjon nem vész-e ki a hunyó század utolsó mohikánja közül a paraszt- nábob ritkuló típusa? Valójában nem is típus, hanem csak specialitás. Itt-ott annyira kikerekitette a birtokát egy- egy paraszt, a ki megmaradt a fakanál mellett, hogy volt annyija, mint egy német herczegnek. Kovács József uram négy ökörrel kezdte a gazdaságát, azt jussolta s ma gulyái vannak és nyolczezer hold jóféle földnek az ura. Amikor már fölgazdagult a vasúti és vizszabályozási földmunkák vállalatainál, úgy hívták, hogy kubikos báró. A kubikos báró Csicserben lakozott egy vörös téglából készült emeletes kastélyban, a földszinten. Az emelet csak akkor került használatba, a mikor a leánya otthon időzött. Szomszédja volt Morgenstern Mór, az izraelitáknak abból a szabolcsi fajtájából, akiket úgy hívnak, hogy dzsentri-zsidó, akik már a jócskán örökölt vagyont a dszentri allűrjeivel költik. Futtatnak, | czigányt tartanak konvenczióba, fölteszik egy kártyalapra úri juxból a négy vasderes csikójukat, tűzzel mennek bele a képviselőválasztásokba s túlboldogok, ha beválasztják a megyén a lóavató bizottságba, - abba csak urat választanak. Morgenstern Mór, a fejlő típus, eleinte vállalkozó társa volt Kovács Józsefnek, de nem birt vele se fur- fangban, se okosságban, se kitartásban. Morgenstern Mór úgy költött mint egy Esterházy, nem, mint egy abaujmegyei nyolczszázholdas ur: hányta a pénzt s ha egy-egy tételt csak harmadában is kifogásolt a számlán a miniszteri kiküldött, rögtön kész volt a feleletével: törüljük az egészet. Kovács József ellenben a fogához vert minden garast s fölszámította az utolsó kavicsdarabot is, a mit szállított. Összeütközést összeütközés követett s végül egy nagy vállalat sikeres befejezésénél, Morgenstern azt indítványozta, hogy vendégeljék meg a felülvizsgáló bizottságot urasan: lazacz, tengeri rák, johanneszbergi elöljáróba, Bécsből hozatott marhafilé, burgundi és Pommery-pezsgő meg Mumm és igy tovább. Minden vendég kap egy drága szivartárczát vagy más értékes emléktárgyat. I Kovács József ellenben a jóféle birge-paprikás és a szögedi homokon termett siller mellett kardoskodott. — A fene a gyomrukba — igy vélekedett - I lehúztak huszonötezer forintot a számlából. — De hisz igy is nyertünk kétszázezer forintot. — Nyertünk, mert hogy muszáj volt; oszt magunknak nyertünk vagy mi. — No hát én nem fogok szégyenkezni az ur garasoskodása miatt. Az lesz, amit én akarok, punktum. — Hiszen lehet, hogy a magáéból csap nagy traktát, de az én pénzemből bizony nem. — Hát a magaméból — fakadt ki Morgenstern ur — de kend nem is jön oda. A kend szóra Kovács József kidüllesztette a széles mellét, kevélyen megpödörte a rövidre \ harapdált bajuszát s Jeruzsálemet kezdte emlegetni, meg azt, hogy „ne akarjík gróf lenni, akinek jó lesz még egyszer a hagyma is.“ — Válunk! - kiáltotta Morgenstern - paraszttal nem társulok többé, elküldöm kendhez az ügyvédemet! Majd hogy azt nem mondta: — a segédeimet. És felült a jukker kocsijára. Még úgy két gyorsfutót el nem paskoltak, mint a hogy Morgenstern hurkásra ostorozta a maga lovait: — Ne paraszt! Ez a tiéd, Kovács József! — Ni, hogy rázza a gyeplőt! Még se vagy ur hé, akárhogy akarod is! Kovács József boldogan dörzsölte össze a húsos, szőrös kezeit és boldogan várta a napokat, a mikor a hajdani társának vagyona dara- bonkint az ő kezébe hullik. Nem történt máskülönben. Ha liczitáczió esett meg a törvényszéknél a Morgenstern birtokaira: mindig Kovács József volt a legtöbbet Ígérő. Csak a csicseri kisbirtok volt még a Morgenstern kezén. Arra pedig nagyon vásott a kubikos-báró foga. A Morgenstern hátsó szérüs kertjén vezetett körösztül egy út a Kovács József uj birtokára. Ezt ez utat használta Kovács József a Morgenstern elnézéséből az utóbbi öt év alatt. Nagy kerülőt kellene tennie az ökreinek, ha egyszer Morgenstern megboszulná magát. Morgenstern ur pedig megbicsakolta magát. Árkot huzatott a kubikos báró csűrének szárnyas ajtaja elé, a mely erre az útra nyílott. — Ezen ugyan nem jár többé a paraszt! — Csak egy esztendőcske még szógám, enyim lesz a portád! - biztatta magát a kubikos. Morgenstern ur pedig azon tűnődött, micsoda úri juxszal lehetne lefőzni a parasztot. Azt tette, hogy még mielőtt liczitáczióra került volna a sor, kéz alatt eladta a csicseri birtokát a Tárczy- testvéreknek. Azokat ugyan nem forgatja ki száz tégla-király sem. Időközben Kovács József czim dolgában, nagy téglagyárai révén, fölemelkedett a tégla-királyságig. És nem haragudott a gúnyos elnevezésért. — Adta sok koldusa, had ugasson! — ez volt a filozófiája. Délben, éppen ebédnél ültek s a tégla-király nagy megelégedéssel kanalazta a tejfölös kaszás levest, amikor telegrammot kapott. A lajbi zsebébe dugta és jóízűen tovább ebédelt. Majd ejtőzés után — gondolta — elolvasom, minek rontanám az ápetitusomat. Még nem volt túl az ebéden, amikor nagy pattogás közt könnyű piczi kocsi
