Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-09-03 / 30. szám
2 NAGYBANYA 1903. szeptember 3. módon kifejezést adhassunk. Oltsuk szivébe gyermekeinknek a nagy és dicső férfiak tetteit. A dajka a hazaszeretetről, a szabadságharczról meséljen a kis unokáknak, hogy minden gyermek tanulja meg tisztelni őseit s egykor majd hasznos polgára legyen a hazának! De nem folytatom tovább, átadom a szót a díszgyülés szónokának: Oblatek Béla bizottsági tagnak, hogy méltassa a nagy és dicső férfiú hervadhatlan érdemeit! Mély csendben s feszült várakozás között állott fel szólásra a diszgyülés szónoka: Oblatek m. kir. főmérnök, hogy elmondja ünnepi .édét. Tartalmas, gyönyörű beszédével igen nugy hatást ért el. Ritka szónoki kvalitásaival már a beszéde legelején meghódította hallgatóságát, kiknek érzelmein azután beszéde egész folyamán feltétlenül uralkodott. Széleskörű történelmi ismeretekre valló, költői szárnyalásu beszédét egész terjedelmében itt közöljük: Tisztelt közgyűlés! II. Rákóczi Ferencz szabadságharczának két- századik évfordulóját ünnepük országszerte. Nagybánya sz. kir. város történelmi múltjához híven megragadta az alkalmat, hogy a nemzet és a magyar történelem legeszményibb szabadsághőse, a legönzetlenebb hazafi: II. Rákóczi Ferencz emlékének — aki önfeláldozó, vértanú életével és halálával a haza és fajszeretet ideális mintáját adta nekünk - hódolattal és kegyelettel adózzék. Engedje meg a t. közgyűlés, hogy gyenge erőmmel, de mélyen érzett áhítattal emlékezzem meg a legendaszerü hős egyéniségéről és koráról s ama babérerdőhöz, melyet az egész nemzet Rákóczi emlékének szentel, Nagybánya sz. kir. város képviselőtestülete nevében egy lenge szálat ültessek. A karloviczi békekötéssel az ország fölszabadult a török járom alól; mint egy hosszú tetszhalálból ébredt föl a nemzet s mindenki egy szebb és jobb jövőt, egy békés korszak eljövetelét várta. A hazafiui reménység csakhamar szörnyen csalatkozott; a zsarnok török uralmat, az ellenséges indulatu, ármányokat szövő, a nemzet de- generálását czélzó, kiszipolyozó brutális német uralom követte. Az átkos emlékű Kollonits magához ragadja az uralmat s vas következetességgel halad kitűzött czélja felé, mely bevallatlan az volt, hogy a nemzeti öntudatot leszerelje, a magyar ellenálló képességét megtörje, anyagi javaiban megrontsa s végre az országot az örökös tartományok sorába bekebelezze. E czélt szolgálták: az idegen német ajkú betelepítések, melyek kiváló előjogokkal láttattak el, — az erőszakos, törvénytelen kormányzat, a hivataloknak idegenekkel való betöltése, a protestánsok üldözése s végre a hallatlan módon fölemelt adók, melyekről a történetiró azt jegyzi meg, hogy az ország 7 év alatt a németnek több adót fizetett, mint a töröknek 100 év alatt. A föld népe e hallatlan teher alatt annyira elszegényedett, hogy betevő falatja sem volt; a szegény adózó nép nyomora némely helyen oly nagy volt, hogy miként Cserey Mihály írja, közülök sokan a német exekutorok zaklatása elől az öngyilkosságba menekültek, mások nejüket és gyermeküket ki vitték a töröknek Temesvárra és ott eladták őket, hogy adójukat megfizethessék. A közbiztonsági állapotok annyira megromlottak, hogy az országot széltében rablóbandák fosztogatták. E mellett az ország törvényei érvényen kiviil helyeztettek, országgyűlés egybe nem hivatott s a jog, törvény és igazságszolgáltatás a nemzetirtó Kollonits kezeiben összpontosult. Ennek a kormányzati rendszernek bomlasztó hatása az egész országban ijesztő módon nyilvánult. Fölbomlott a társadalmi rend s csak vezér kellett, hogy az elkeseredett elemek egyesüljenek. Végig harsogott a jajkiáltás a Kárpátoktól az Adriáig, hogy veszélyben a haza, veszélyben van a szabadság. Ebben a vigasztalan helyzetben keresték föl a szegény nép szószólói Rákóczit, ki a bécsi kormány üldözései elől külföldre menekült — lengyel- országi menedékében — s felszólították, hogy vegye kezébe az istenadta nép, a haza sorsát, álljon a nemzet élére s vezesse azt a győzelemre vagy a halálba. Rákóczi, kit két nagyatyjának: II. Rákóczi György és Zrínyi Péternek tragikus halála, családjának számkivetése óvatosságra intett, nem merte a felszabadítás nehéz feladatát csupán az elégületlen tömeg erejére támaszkodva megkezdeni, hanem előbb a lengyel király és XIV. Lajos franczia király által megígért fegyveres segélyre I várakozott s utasította a nép megbízottait: Bige Lászlót és Pap Mihályt, hogy a kedvező pillanatig ! a cselekvéstől távol tartsák magukat. De alig érkezett a két hírnök vissza a Beszkidekben várakozó tömeghez, a nép kitűzte Rákóczi zászlaját s mindenütt örömmel esküdött hűséget a fejedelemnek. Fegyvert ragadott mindenki és saját magúk választotta vezér alatt ellepték Bereget, Ugocsát, Szatmári és Mármarost. Noha Rákóczi az óhajtott fegyveres segélyt még nem kapta meg, nem akarta híveit cserben hagyni, hanem Isten segítségével útra kelt és 1703. junius 14-én a magyar határt átlépte. Megharsant a vereczkei szorosban a tárogató bugása, szárnyára vette a kárpáti szél, szét- hordta hangját az egész országban, besivitott a palotákba s besusogott a nádfedelü kunyhók ablakain, hirdetve, hogy az ország felszabadítója megjött; kibontatott a szűz Mária zászlaja Rákóczi jelmondatával: „pro libertate“ s mint egy uj hóditó jelent meg csekély számú fegyveres csapatával II. Rákóczi Ferencz, hogy elárvult, leigá- zott nemzetének szabadságát, alkotmányát vissza- küzdje. A fejedelem érkeztének hire villámgyorsan terjedt el s rövid időn ezrével özönlött a nép zászlaja alá. Ebben a tömegben nem volt nemzetiségi különbség; ott volt a szegény román és ruthén, a felvidéki tót s a tiszamenti szinmagyar; mindez az idegen ajkú nép, mely a magyar szóból csak annyit tudott: „előre“, a magyarság ügyéért, a haza szabadságáért ragadt fegyvert ; érezte, hogy ha hazánk alkotmánya megsemmisül, mindenét elveszti: vallását, nemzetiségét s földönfutó nyomorult lesz e szép országban. Ott sírtak örömükben, térdre borultak előtte s hálálkodtak, hogy bejött megmentésükre. Megható, fölemelő volt e szegény nép ragaszkodása, hite Rákóczihoz, kiben a szabadság fölkent bajnokát, szenvedéseik^ Messiását imádták. És valóban, hivatottabb, méltóbb embere nem volt a magyarnak, ki a szabadság ügyét kezébe vegye. Családjának tradicziói, rangja, vagyona, széleskörű műveltsége, érett politikai iskolázottsága őt mintegy vezérül predesztinálták. A férfi szépség mintaképe, előkelő külsejű, rendkívül barátságos,^megnyerő modorú férfiú, minden izében magyar; nevelését a legkitűnőbb mestereknek köszönhette, a mellett szorgalmasan tanult, sokat utazott idegen országokban, höl ismereteit gyarapította s ízlését művelte. Katonai és kormányzati műveletei eleintén — nevelésénél fogva — hiányosak voltak, de vasszorgalommal, kimerítő tanulmányokkal azokat pótolni igyekezett, ami kitűnő tehetségénél fogva I sikerült is. Mint iró, korának elsőrangú tehetsége, szónoki ereje varázslatos, meggyőző; a harcz- mezőn bátor katona, társaságban a legfinomabb lovag s e mellett oly széles látkörü diplomata, ki a nemzetközi viszonyok szertelenül kuszáit szövevényeibe mélyen bele tudott tekinteni. Felfogásában liberális, hitbuzgó katholikus, de a mellett a más vallásfelekezetekkel szemben a legElszállott a dal is a puszták szelébe, Újak nem keltek a régiek helyébe, Üres szárnynyal jött meg a fecske, a gólya, Déli szélnek nem volt mondanivalója, Harmatozó felhők rodostói égen Kurucz bujdosókat elsiratták régen, Égi háborúknak rettentő zengése Nem költ senkit ott már bízó ébredésre, Lelkűk vívódása hullámokat nem ver. Elnyelte sok bajuk, utolsó sóhajuk A Marmara-tenger... Törökök császárja, dícsértessék tetted, Hogy a fejük alját szépen megvetetted, Hogy a mi fenséges fejedelmünk végre, Az édes anyjának, Zrínyi Ilonának, Odaborulhatott - porladó szivére. Mint a megváltóknak, hogy vissza ne sírják, Azonkép néki is kő fedi a sírját, Hidegen, keményen egy nagy márványtábla, Nem is hiszem, hogy az nem az ő nemzete Jéghideg, kőkemény szivéből van vágva ... Tenger, csak rejtegesd, Ringasd a titkodat; Nehéz kő, född be őt, Könnyelműn ki ne add. Lesz még majd oly vihar, Mely mindent partra vet, S félkézzel megemel Sok óriás követ. Lesz még majd oly idő, Hogy megmozdul a kő, S a bús kurucz-király egyszer csak visszajő. Egyszer csak odafenn, Lengyel határon a Legmagasabb hegyen, Fehér lovával, Selyem hajával Rákóczi megjelen. * Az lesz a hajnal! amikor a bérezek Köröskörül bíborban égnek újra, S ezer torokból harsogó vihar, Felhőkbe rejtett kürtös zenekar, Mind, mind az ő szent indulóját fújja ; Az erdőkön túl rézdobok peregnek, Üteme rezg közeledő seregnek, S rezg véle itt a magyar ég alatt, A magyar földből minden talpalat. A barázdákon megáll az eke, Műhelyekben a gépek kereke, Az iskolákban kiürül a pad, Templomharang ágyúnak leszakad, A zsolozsmázó szentek lóra kapnak, A gyerekek felcsapnak férfiaknak, Viharzó tenger mind, amerre megy, Tűzhányóvá lesz valamennyi hegy, Minden ember egy égő indulat És földet renget minden mozdulat. Ha majd e hajnalt a harsonahangok, Ez érczpacsirták, telekürtölik, — S piros virággal, vércseppek nyomával, Rét és mező egyszerre megtelik : Az éj sietve lopja el magát, Meg-megvillámlik a zord sziklahát, Amint a patkós repülő hadak A bércztetőről aláomlanak. Majd villan ott fenn a vezéri kard, S mindenki a majthényi síkra tart, Szörnyüt csattanva dördül meg az ég, Tán villámontó, tapsoló kezét Maga az Ur volt, aki összecsapta, A kurucz jelszót dörgvén: «rajta, rajta!» És ez a hajnal eljő. Vihar se kell, meghozza szárnyain Egy márcziusi szellő. Nem éreztek-e néha valamit ? Egy zsongó érzés benső dalait ? Mikor a lélek édesen sajog, S meglátogatják a káprázatok ... Körülfonják szép álombéli rózsák, S megesküszik, hogy mind csupa valóság. Én már derengni látom az eget, Egy-egy futó felhő már integet, Már megtérnek a láthatatlan árnyak, Falát felrakták a munkácsi várnak, Múlt és jelen közt csattog már a csók, Már feltámadtak a tárogatók, És hangzanak a szerelmes dalok: A meghódított fiatal jelen Mindennemű kém- és láda-bőröndök,utazá táskák stb-a legn?fyobb választékban vannak------------------------------raktáron ----------------------------— RAD O ANDOR czipő- és férfidivatáru-űzletében Nagybányán, U J ! ------------Villany zseblámpák darabja 3 korona 20 fiitól'f úgyszintén hozzávaló telepek kaphatók.—a Főtéren. ===== uj i
