Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-09-03 / 30. szám
1903. szeptember 3. 3 türelmesebb. Fogékony volt minden emberi szenvedés s igy a köznép nyomorúsága iránt is, soha sem feledte azt az önfeláldozó támogatást, azt a heroikus lemondást és ragaszkodást, melylyel a nép őt a legelső pereztől kezdve mindvégig, még a súlyos megpróbáltatások napjaiban is támogatta. Meg volt győződve arról, hogy a mire vállalkozott, az az Isten akarata, a ki őt arra szemelte ki, hogy Magyarországot fölszabadítsa. | Munkakedve ki nem merült soha, ha kellett éjjelnappal dolgozott, hisz a külföldi udvarokkal folytatott sűrű levelezéseit csaknem egymaga vezette s fejedelmi hivatását a leglelkiismeretesebben vette. Fellépésében valódi fejedelem, méltóságos, a gőg minden árnyalata nélkül; udvartartása királyi, ünnepélyei - melyeken külföldi vendégeket fogadott - káprázatos fényben úsztak. De miként St. Simon jellemzi: „sokkal jobb ember, hogy sem jó politikus lehetne“. így nyilatkozik Rákóczi egyéniségéről a történetiró. Tudjuk a legendaszerü hadjáratnak minden mozzanatát. Láttuk Ocskay Lászlót huszárjaival végigszáguldani az országban, mindenütt rettegést i és félelmet támasztva; mint a menykő villanása csapott le meglepett ellenére s mire azok félelmükből magukhoz térhettek volna, már ott robogott dandárjával az ország másik szélén, tiszteletet szerezve a magyar fegyvernek s az ellenség véres homlokára jegyezve: „ne bántsd a magyart!“ Hőskölteménybe valók Károlyi Sándor, Bercsényi, Bottyán kuruczainak hőstettei, a halált megvető bátorság s a szent ügyért fellobogott határtalan lelkesedés. Jellemző a kuruczok ! hazafiságára az egykorú vers: Kiontatom vérem apámért, anyámért, Megöletem magam szép gyűrűs mátkámért, Meghalok én még ma magyar nemzetemért! Hazánk történelmének sok fényes lapja ta- i nuskodik nemzeti dicsőségünkről, de a Rákóczi korszak történelme, a mozgató erők forrása oly ethikai fenségben áll, melyhez foghatót a világ- történelem csak keveset tud felmutatni. Ez a küzdelem nem kicsinyes önző érdekekből, hanem egy nagy eszméből, a szabadság eszméjéből fakadt; küzdöttek az életerejében megtámadott magyarságért, hogy Magyarország magyar maradjon. De nem is lehet az, hogy önző czélok j nyomán az egyéni önfeláldozásnak, a szent hevületnek, a hősi halálmegvetésnek ilyen ragyogó példái sarjadzanak. Fájdalom — Rákóczi, aki az érzés embere j volt — ebben a zivataros korszakban, melyben A múlt mohos mesgyéin andalog.— Egy forduló, egy pillanat elég, És ahová a gyalog bölcseség Századok alatt el nem érhete, Odaröpíti a tüzes jelent A szerelem szent önkívülete. És látja, látja az éjt oszlani, Bérezek tarajját megpiroslani, Haddal gomolygó magasság felett Lován az elátkozott herczeget, Kinél szentebbet és fenségesebbet Kegyetlenebbiil a tulajdon anyja Még el nem temetett. Parázna múlt megtisztult ivadéka Zokogva néz e látomásra fel, Nagy, néma eskü ég belé szivébe, S gondolatával együtt repül el; Már ott ül a csótáros paripán, Vagy ütemez a rézdobok után A titkolózó erdőség megett.Én már derengni látom az eget... Meglássátok, hogy ez a hajnal eljő: Vihar se kell, meghozza szárnyain Egy márcziusi szellő. * Tavasz leánya, fehér Márczius, Szabadsághősök s vértanúk szerelme ! Vérfrissítő fuvallatodra várunk, S újabb hatalmas csodatételedre. N A G Y B A N YA gyors elhatározásu, vaskezü vezérre volt szükség, az ő lángoló ideálizmusával párosult kitűnő tehetségeit nem érvényesíthette s vezéreinek makacssága s részben árulása következtében a szent ügyet diadalra nem segíthette; végzete volt, hogy meggyőződésének áldozata, politikai hitvallásának s páratlan hazaszeretetének vértanúja legyen; miként a történetíró mondja „egy nagy eszmének élt és érte feláldozta mindenét.“ De a szent ügyet nem Rákóczinak eme - nemes lelkületéből származó - fogyatkozásai buktatták el, hanem elsősorban a magyar főnemesség, mely ott sütkérezett a császári fény hitszegő környezetében és elbuktatta az orosz és franczia, valamint a lengyel udvarnak folytonosan hitegető, mindent ígérő, de semmit sem teljesítő perfid magatartása. Rákóczi önzetlenségét mi sem tanúsítja jobban, mint az, hogy az ismételten fölmerült béketárgyalások alkalmával magának soha semmit ki nem kötött, hanem csupán az ősi alkotmányos jogok biztosítására törekedett. E béketárgyalások huza-vonája tiszta képét adja annak, hogy mennyire nem volt a németnek őszinte szándéka a béke megkötése. Mihelyt a hareztéren a császári hadsereg valamely csekély előnyt kivívott, a tárgyalások különféle ürügyek alatt megszakittattak és csak Angolország és Hollandia erélyes közbenjárására vétettek fel ismét. A trencséni vereséggel leáldozott a kuruczok szerencse-csillaga; bárminő vállalatba fogtak ezután - nem sikerült — balsors, balsors után üldözte a magyar fegyvereket s ez a dicsőséges korszak, mely a magyar fegyver diadalával kezdődött, a szatmári békével lett lezárva s a maj- thényi síkon bevégződött a magyar nemzet e nagy tragédiája. De bármennyire szomorú volt a szabadság- harcz letörése, a küzdelem meddő még sem maradt; a hazafiui önfeláldozásnak, a hazaszeretetnek, vitézségnek és fenkölt hazafiui erényeknek oly dicső példáját hagyta mintaképül e kor reánk, mely kétszázadon át a nemzeti öntudatot ébren tartotta, a magyar faj hivatásába vetett hitet megerősítette s a mi, államiságunk szempontjából a legfontosabb: a békekötés tényével a császári hatalom beismerte azt, hogy Magyar- ország nem meghódított provinczia, hanem történelmi jogon álló törvényekkel biztosított szabad ország. A Kollonits-féle átkos rendszer, a kuruez szabadságharczczal összedőlt, hogy soha többé föl ne támadjon. Ezekben a tényekben a Rákóczi szabadságharcznak mélyreható, nagy jelentősége van. Jellemző a harezoló felek ellenséges indulatára az az elfogultság, melylyel úgy az egész fölkelést, mint a szereplő egyének működését megítélték s ez a részrehajló ezélzat, annyira befolyásolta a pártokat, hogy az kétszázadon keresztül is részben átplántálódott a késő nemzedék érzelmi világába s a való tényeknek többnyire tudatos elferdítésében nyilvánul. Egy történelmi eseményt sem ítéltek meg annyira rosszakarattal, mint nemzetünknek e szent küzdelmét, egy történelmi alak sem részesült oly igazságtalan és gonosz elbánásban, a minőben Rákóczi személye. Némely történetiró azt állítja, hogy a Rá- kóczi-féle fölkelés a magyarok uralomvágyából keletkezett; mások azt mondják, hogy az a nemességnek a királyi hatalom ellen intézett me- ! rénylete, mig egyesek paraszt-lázadásnak minő- j sitik, de vannak olyanok is, kik az egész szabad- ságharezot Rákóczi féktelen uralomvágyára akarják visszavezetni. Természetesen a Kollonits rendszer magyarirtó rémuralma ez Íróknak szemében: „Staats Reson“; a törvények felfüggesztése: a nemzet érdekében gyakorolt királyi hatalom kifolyása s a szegény adófizető nép nyomorgatása: egyszerű közigazgatási aktus. A szatmári béke, mely Rákóczi akarata, sőt parancsa ellenére köttetett meg Károlyi Sándor és a királyi meghatalmazott horvát bán gr. Pálffy János között - Rákóczit már nem találta az országban, aki Lengyelországba ment, hogy I Péter orosz czárt a szabadságharcz már annyiszor megígért támogatására megnyerje. A békeokmány Rákóczira vonatkozó hatá- I rozata megállapítja, hogy javait megtarthatja s tetszése szerint akár Magyar- akár Lengyelországban élhet, ha a hűség-esküt 3 hét alatt a I királynak leteszi. Rákóczi azonban az összes békeföltételeket a nemzetre lealázóknak tekintette - el nem fogadta - s itt hagyva királyi javait, soha vissza nem tért az országba, hanem mint egy élő tilta- ! kozás, kevés számú hívétől kisérve, Rodostóba bujdosott; itt hagyott mindent, mi szivénék kedves volt: hazáját, gyermekeit s haladt a maga utján, ! végzete felé. Hiába hívta őt vissza Károlyi Sándor esdeklő szavakkal, elhatározásától nem tágított; azt feleli ■ Károlyi levelére: „valamint ügyet nem dicsőségért, gazdagulásért vettem föl, úgy a nyomorúságuk félelmétől azt el nem hagyhatom“. És el nem hagyta soha; ott élt Rodostóban, híveitől környezve, csendes, istenes elmélkedésekben, sorsával kibékülve, ellenségeinek megbocsátva, mig 1735-ben, 59 éves korában dicsőséges vértanú életét befejezte. Amerre elsuhansz álmatagon, Füvet fakasztva horpadt halmokon, Egy-egy fehér csont, nézd kiüt a fűből, Felkönyökölnek tán a sírlakók Es kérdezik, hogy mi van idefönn hát ? Mért szólaltak meg a tárogatók ? Kérdeztetik a nyugvó csontvitézek, Kuruczbrigádok, honvédezredek : Jön-e már az a harmadik sereg, Mely azt kiáltja érkezőbe lenn: «Három az Isten, három a magyar: Megvan a győzelem !» Ha szárnyaira kél ez az erő, Rákóczi sírján porszem lesz a kő: Magasba kapja, ringatva hozza, hozza, S parittyájába jól belebogozva, Menykő gyanánt suhintja itt le rátok, Ti aranyvértes, sápadt Góliátok. S lengyel határon fenn, a szürkületben, A lobogó nagy-hirtelen kilebben, Rojtos felhőből szabva úszó szárnya, Arany tollú villám czikázza rája A lángoló igét:«pro libertate!* Tavasz leánya! koszorús határunk, S dalos mezőnk jöveteledre vár,— Álommal, hittel megrakodva lelkünk A kincses terhet alig bírja már Fogamzó vágya deli erejében Úgy áll előtted boldogan maga, Ahogy fehér és rózsaszín virággal Áll megrakodva tavaszszal a fa. S ha oly erőt tud egy mosolyod adni Gyenge fűszálak millióinak, Hogy feltörik fejőkkel és lehányják A nehéz földet egy tavaszi nap ? Oh, ne mosolyt, de egy egész szerelmet Adj minekünk, annak az ereje Ihlessen tettre, nagy cselekedetre, S erdő-mező azzal legyen tele. S megjő a hajnal, amikor a bérezek I Köröskörül bíborban égnek újra, S ezer torokból harsogó vihar, i Felhőkbe rejtett kürtös zenekar Mind, mind az ő szent indulóját fújja, Megvillámlik majd a vezéri kard, Mindenki a majthényi síkra tart, Szörnyűt csattanva dördül meg az ég, Mert villámontó, tapsoló kezét Maga az Ur volt, aki összecsapta, A kurucz-jelszót dörgvén: «rajta, rajta!» Dereng a hajnal, szólnak a pacsirták : Kuruez dicsőség, várjuk ébredésed, Vitéz Rákóczi, a te érkezésed! . . Ékszerek Órák» u»ysziIltén mindennemű arany- és ezüstnemüek a legjutányosabb árak mellett kaphatók === REZSŐ GYULA órás- és ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér.
