Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-08-13 / 27. szám
2 NAGYBÁNYA 1903. augusztus 13. lebb a brassó—hosszufalusi, kassa—oder- bergi és a déli vonaton kísérleteznek vele. A mi világhírű Ganz-gyárunkban is készült már ilyen kocsi s nem régiben Budapesttől Gödöllőig próbáltak ki egyet, mely érdekes kiránduláson maga a kereskedelemügyi miniszter is részt vett. A vonat sebességét ez alkalommal óránkint 58 kilométerre fokozták, a mely a gyorsvonat haladásának felel meg. A motorkocsik behozatala esetén is megmaradnának a mostani vonatjáratok, a melyek a teherszállítást eszközölnék. A személy forgalmat már ezek bonyolítanák le. A könnyű és gyors járatokkal két óra alatt Szatmáron lehetünk, kényelmes csatlakozásokkal a gyorsvonatokhoz. Hogy mily áldásos lesz ez városunknak és vidékének forgalmi életére, ezt nem nehéz elképzelni. Ideje is, hogy annyi kínlódás után az úgy is elhanyagolt végvidék megkapja a világforgalommal normális összeköttetését, a melyet addig nagy hátrányára nélkülözött. Pályaválasztás. Augusztus 12. Most, midőn közeledik a nagy szünidő vége, minden szülő komor redőkbe vonva homlokát, eltitkolhatatlan aggodalommal gondol gyermekének pályaválasztására, e valódi hamleti kérdésére a lét vagy nem létnek. Ettől függ számos év gyötrelmes kínlódásának, panasztalan nélkülözésének, az összekuporgatott forintokból és koronákból álló tőkebefektetésnek vége arra a szegény tanulóra nézve, aki nem megy az egyetemre, hanem meglapul érettségi bizonyítványával valamelyik már fizetéssel járó kisebb hivatalnak (pihenést is adó) hűvös árnyékában. Csakhogy körülbelül száz éve telt el annak, hogy elhangzott a nagy Napoleon hires mondása: Minden közkatonám a bornyujában hordja a marsallbotot! Szálló ige lett ez is, mint annyi sok; de ez az utszéli igazság is olyan távol áll a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Manapság, aki táborszernagy akar lenni, szépen elvégzi a bécsújhelyi katonai akadémiát császárszakállosan, férfikora teljében; aki pedig nem csak száraz kenyeret akar enni, hanem vajat is kenni reá, az eszeveszetten fut az egyetemre, hogy jogot végezzen, diplomát szerezzen. Szóval: legyen ur. Mert amilyen specziálitás a tordai pogácsa és pecsenye, a debreczeni kolbász, kassai sonka, parádi spriczczer és komáromi gyümölcs, épen olyan magyarországi különlegesség az — aminek párját sehol sem lelni széles e görbehátu világon — hogy a földhöz ragadt szegény földmives, a kilencz neveletlen gyermekkel megáldott vasúti bakter is úrrá neveli fiát. Úrrá pedig leghamarabb diplomával lehet. Ez is szinvalóság, arany- igazság. Jól tudják a szülők és ez az oka annak, hogy a gyermekének jövőjéről gondoskodó apa tudományos pályára, egyetemre, diplomát adó helyre adja gyermekét, nem ismerve a tudományos pályák túltömöttségét. E túltömöttség miatt épen úgy panaszkodnak az ügyvédek, orvosok, bírák, mint a gyógyszerészek és tisztviselők a technikai pályán levők kivételével. Némelyek a numerus clausust, e kinai védőfalat akarják fölemelni a túltermelés ellen. Mi nem foglalkozunk a gyógyító arkanumok feltalálásával. Szolgálatot vélünk teljesíteni azonban a nagy közönségnek, mikor rámutatunk statisztikai adatokkal, tehát megczáfolhatatlan számokkal egy, mostanában nagyon is megrohant pályának, a tanári pályának túltömöttségére. A tanárjelöltek száma 1874-80. években 431 és 713 között váltakozik. A tanári kurzus ! ekkor három évig tartott. Mikor a bölcsészeti tanfolyamot négy évre (tulajdonképpen — a gyakorlati évvel — ötre) emelték (1883. XXX. t.-cz.) 1884-1894-ig a tanárjelöltek száma 296-489-re szállt alá. Az uj fizetésrendezés következtében ! 1894-ben a két egyetemen 526, 1895-ben 652, 1896-ban 755, 1897/98-ban 872,1899/900-ban 1013, i végül az 1902/3. tanév első felében a tanárjelöltek száma 1759-re emelkedik! Olyan rengeteg szám i ez, amilyen csak a 7C 's években volt, a mikor 1 helyettes tanárként 5 — 12 évig is elvárhatott az : okleveles tanár. Átlagos számítás szerint minden két évben három középiskola létesül, egy középiskolánál 18 tanárra van szükség. Vegyünk föl tiz évre tizenöt uj középiskolát; emberi számítás szerint ez a legkedvezőbb lehetőség; 270 okleveles tanárra lesz szüksége az államnak a következő tiz év alatt az időközben történt halálozásokat és nyugdíjazásokat figyelmen kívül hagyva. Ha pedig ezeket is számításba vesszük, 350 -400 okleveles tanár bőven fedezi tiz év szükségletét. Igaz, hogy a tanárjelöltek rengeteg számából csak mintegy ’/í's'zerzi meg a diplomát, mert időközben a többi „letörik“ a meghiúsult remények, a nem teljesülő vágyak miatt. Ha tekintjük a megszerzett diplomák számát, még úgy is kétségbeejtő számok jönnek ki a szükséghez képest. A két egyetemen 1899/900-ban paedagogiai vizsgát, tehát záró vizsgálatot tett 101, 1900/1-ben 123, kiadtak 1899/900-ban 95, 1900/1-ben 123 tanári oklevelet. Ha két év terméséből (218 okleveles tanárból) három uj középiskolánál 54 ember, a többinél 46 nyer alkalmazást, mi lesz a fönmaradt 118 emberrel? A többi vagy alkal- kalmazás nélkül várakozik vagy nevelősködik, mig egyesek kidőlnek vagy nyugdíjba mennek; vagy ismét polgári iskolákhoz kell menekülniük, vagy ha okvetlenül középiskolánál akarnak működni, meg kell elégedniük diplomával kezükben egyelőre szerényebb állással — a pedellusival. De jó lesz ehhez is főispáni, püspöki és miniszteri protekczióra szert tenni! Adorján. Az Astra Nagybányán. Augusztus 11. Hónapokig tartó előkészületek után az Astra román közművelődési egyesület f. hó 9-én tartotta meg városunkban közgyűlését. Ez alkalomra az ország minden részéből városunkba sereglett a román intelligenczia, egyházi és világi férfiak, szegények és gazdagok, szép asszonyok, viruló leányok, szóval mindenki, aki hozzájuk tartozik, aki vérükből való vér, hogy részt vegyen az Astra ünnepén s áldozva a nemszonyom kackiás, parancsoló, ellenmondást nem tűrő természetét, csöndesen mosolygott a bajusza j alatt, mig a segédjegyző, ki a legmagasabb ideális állásponton állott, sóhajtva ürité ki poharát: — Törpe kor, törpe felfogással! — S hogy a titokról a zár lepattant, a közvélemény egyszerre Bedő Adalbert uram ellen fordult, aki nem átallotta volna barátja nagylelkűségét egy rozsdás karabély golyójával honorálni, ha puskapora lett volna. — Sohse kell félni, mákot hord az a tarsolyában, fecsegett az öreg János béres, ki végig- küzdötte a nagy taliánországi harcokat; már mint az ő ura merne a puskaporhoz szagolni, aki a múltkor is elájult, mikor egy csirkét vágtak le a szemeláttára ? S úgy látszik, Bedő uram oroszlánbátorságát teljesen ismerte az egykori jóbarát, aki legnagyobb lelki nyugalommal hörpintgetett csikóbőrös kulacsából birtokának határmesgyéjén he- verészve, még akkor is, ha mindjárt arrafelé is ődöngött a szomszéd Bedő az ő rozsdás karabélyával. Ismerték egymást ez oldalról teljesen, tudták, hogy nincs mitől tartaníok egymástól. Hanem a nemes verseny terén, hogy ki pipálja le jobban a másikat, ott fáradhatlan volt mindenikök. Ha gazdasági kiállítás volt a megyében, a kiállítás tartamára a jury összes tagjai megszöktek, nem győzvén kibírni a két szomszéd kapaci- tálásait, könyörgéseit, nehogy a másik javára döntsön az Ítélet. Sőt mesélik, hogy egy időben a versengés mániája mindkét oldalról oly magas fokra hágott, hogy mindkettőjüknek pár ropogós százasába került az a salamoni Ítélet, melyet a furfangos megyei aljegyző eszelt ki, hogy a mindkettőjük által bemutatott kajszinbarack förtelmesen silány, fabatkát sem ér.- De mégis csak silányabb az övé ! kontrázott ez is, az is s egyikök sem hagyta volna a ! jussát vagy az igazságát, mint ők szokták mondogatni, még az ég összes csillagmilliárdjaiért sem. Az ellenségeskedés azonban csak akkor tört ki közöttük teljes erővel, amidőn hire járt, hogy tudósok, még pedig külföldi tudósok jönnek a vidékre a hegyek füveit, köveit tanulmányozni. Hát hova szállásolják el őket, ki légyen az az ! érdemes férfiú, kit az illusztris társaság megtisztel I látogatásával. Talán felesleges is mondanom, hogy úgy Dahonyi Gáspár uram, mint Bedő Albert talpon volt kora reggeltől késő estig. Az alispán ajtókilincsét, ki a vendégfogadó bizottság elnöke volt, egymás kezébe adták, hogy az ő portájukat valahogy el ne kerülje a díszes vendégsereg, mit különben sem tehetnének meg anélkül, hogy meg ne sértenék a szives magyar vendégszeretetet. Nem volt mit tenni, az alispán engedett, megígérvén, hogy mindegyikök vendégszeretetét igénybe fogja venni, egyik nap egyikét, másik nap másikét. A sors úgy hozta, hogy az első nap Dahonyi Gáspáré lett, akinek szép lapályos birtokai ék alakjában furakodtak be a sűrű rengetegekkel borított magas hegységbe, melynek alját buján hajtó rétek, gyümölcsösök foglalták el, derekát pedig a jóféle, illatos muskotályt termő szőlővenyigék, mig koronáját százados tölgyek, melyeket alig ért még a fejszecsapás ; itt-ott meg magasra nyúló sziklacsucsok, melyekre az ég felhői ültek el vándorútjaikban megpihenni. Gyönyörű jószág volt, mely csak a Bedő Adalbert szemüvegén keresztül nézve redukálódott a minimum legcsekélyebb fokára, akit viszont az I aranykalászos róna uralt, melynek közepén, a ! nap sugaraitól beragyogva széles ezüst szalagként hömpölygött a Lápos átlátszó kristálytiszta vize. Csak egy volt a bibe, melylyel Bedő Albert uram nem tudott sehogy sem kibékülni s melylyel Dahonyi tagadhatlan és utólérhetlen előnyben volt: a visszhang. A zugó rengetegek oly pompásan, érthe- tőleg visszakiáltozzák a tiz-tizenöt szótagos mondatokat, hogy az idegen csodájára járt. Ezt nem lehet az ő síkságán utána produkálni. De hát ha mégis! A pokoli gondolat akkor fogamzott meg agyában, midőn másnap alkonyattájt hason csúszva leselkedett a Dahonyi uram birtokain, fájdalommal nézve az idegeneket, hogy mily pompásan érzik magokat az ő esküdt ellenségének földjén. Vígan, magas lánggal égett, pattogott a tűz s rotyogott a föléje tűzött üstben a bográcsos gulyás, melyet az alföldről került lobogós ing- ujju juhász-legények főztek az Isten szabad ege alatt. A tudósok pedig, kik a természet titkainak vizsgálására, kutatására keltek tanulmányútra, a fűbe heveredve, kezeikben a csillogó, villogó nedűvel telt kupákkal, elálmélkodának a tejjel-mézzel folyó Kánaán csodás természeti áldása) fölött. És az ég alján bíboros tűzben égve kigyult az esti csillag, Venus ragyogó, mély tüzü csillaga és felhangzott a távolban a munkából hazatérő leányok dalos ajkán az elhaló ének mélabús akkordja: Cserebogár ... sárga cserebogár Nem kérdem én tőled mikor lesz nyár, Azt sem kérdem sokáig élek-e, Csak azt mond meg rózsámé leszek-e ? Mindennemű kézi- és utazó táskák stb. a legnagyobb választékban vannak raktáron ; .....^..i-zrs=z= RADO ANDOR czipő- és férfidivatáru-űzletében Nagybányán, a Főtéren. Uj I .................................... tfiiiawy zseblámpák darabja 3 korona 20 fillér, úgyszintén hozzávaló telepek kaphatók. ........—----------------UJ!
