Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-08-13 / 27. szám
1903. augusztus 13 NAGYBANYA 3 zeti kultúra oltárán, tanúságát adják faji össze- tartozandóságuknak. Volt lelkes (ismerkedés, tudományos felolvasás, bankettek és fényes bál, mindaz, amit ily összejövetelek alkalmával a társadalmi szokások és aspirácziók életre hívnak. Őszintén megvalljuk, hogy nem kis aggodalommal néztünk az Astra közgyűlése elé. Az elmúlt években ez irodalmi és közművelődési egyesület nem egyszer hallatott magáról, amely hírek legkevésbbé sem voltak alkalmasak a magyar társadalom rokonszenvének felkeltésére. Nem egyszer felhangzott a vád, hogy az Astra politikai tendencziákat rejteget a kulturális törekvések mögött, jólehet ez beigazolást soha sem nyert, mert el sem tudnék képzelni, hogy az egyesület, homlokán az izgatás, a hazafiatlanság bélyegével belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályok védelme alatt folytathatná állítólagos üzelmeit. Bár a legteljesebb bizalommal voltunk a helyi rendezőség tagjai iránt s egyéniségökben, társadalmi állásukban és hazafias múltjukban teljes garancziát láttunk arra nézve, hogy az Astra távol minden politikai motívumoktól s minden túlzó nemzetiségi aspiráczióktól, őszintén és minden hátsó gondolat nélkül fogja szolgálni a nemzeti nyelv s kultúra ügyét, mégis féltünk, hogy a mozgósított nagy tömegben nem akadnak-e majd oly egyének, kiknek nemzetiségi aspirácziói tulcsapnak a közművelődési törekvések keretein s az Astra közgyűlése csali arra nyújt majd alkalmat, hogy megbontsák ama testvéries viszonyt, példás egyetértést, mely városunk s vidékének románságát a magyarsághoz fűzik. Aggodalmaink, hála Istennek, hiába valóknak bizonyultak. A közgyűlés vezérférfiainak és irányítóinak higgadt mérséklete, a politikai kérdéseknek szigorú elkerülése megóvott bennünket attól, hogy az ellentétes aspirácziók összeütközése a legizzóbb szenvedélyességeket váltsák ki, de mégis e közművelődési ünnepélyek alkalmával oly inczidensek I merültek fel, melyeket szó nélkül nem hagyhatunk s amely inczidensek alkalmasak arra, hogy lerontsák ama jő hatást, melyet az Astra tagjainak magatartása úgy a diszgyülésen, mint a disz- ebéden s a hangversenyen keltett. Sérelmesnek tartjuk, hogy az Astra összes nyomtatványain, meghívóin, programmjain a helységnevekről alkotott törvény rendelkezéseinek ellenére Nagybánya helyett következetesen Baiamare kifejezést használt, sőt a kirándulási bizottság túlbuzgó elnöke: Pokol Elek annyira ment, hogy Fernezelyt nagy nyakatekertséggel Fer- negiu-nak, Borpatakot Borkutului-nak kérész- | telte el. Mi szükség volt erre? A Nagybánya, Fer- nezely, Borpatak törvényes elnevezéseinek használata miben ütött volna csorbát az Astra kulturális törekvésein ? Mi szükség volt a Lukács Konstantin szerkesztésében megjelenő s pár számból álló Astra czimii lap irányzatos czikkeire és tudósításaira, melyek méltán sérthették a magyarság érzelmeit ? Súlyosabb beszámítás alá tartozik ama nagy botlás, melyet a bálrendező bizottság elkövetett, midőn a tánczrendet Románia színeivel ékesítette. Hogyan történhetett ez meg oly rendező bizottságban, melyek elnöke egy Brebán Sándor? Románia egy idegen állam, melynek színei, kell, hogy ép oly idegenek legyenek a rendező bizottság s az Astra összes tagjai előtt, mint bármely állampolgára előtt e hazának! Csoda-e, ha ezt a magyar társadalom már nem is nagy botlásnak, hanem nyilt provokáczió- nalc tekinti? Az igazságnak teszünk eleget, midőn konsta- jáljuk, hogy sem a rendező bizottság tagjai, sem Brebán Sándor, a bálrendező bizottság elnöke mitsem tudott arról, hogy megbízottjuk fiatalos hevülésében s meggondolatlanságában a tánczrendet a magyarság nemzeti érzelmeit ily mélyen sértő és provokáló módon állíttatja ki s mihelyt arról értesültek, azonnal intézkedtek is, hogy a tánczrendek bevonassanak. Ez a körülmény, ha nem is szalválja a rendezőséget, mert a köteles ellenőrzést elmulasztották, mindenesetre a minimumra redukálja a kínos eset jelentőségét. - De mi mélyen sajnáljuk, hogy a legszebben indult, tagadhatatlanul fényes ünnepségnek épen a csattanóján ily keserű utóize maradt. t, m, HÍREK. Augusztus 12. Személyi hírek. Wuchsmann Vilmos fogarasi m. kir. csendőrfőhadnagy hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. - Újhelyi Hugó kir. jogtanácsos nejével együtt pár heti tartózkodásra Czirkveniczára utazott. - Révész János lelkész és lapszerkesztő családjával nehány napot Bajfaluban töltött. — Égly Sándor premontrei kanonok, főgimnáziumi tanár haza érkezett. - Ludinszky Lajos kir. törvényszéki biró pár napot városunkban töltött. - Myskovszky Ernő főgimnáziumi tanár tanulmányújáról haza érkezett. — Bányay István pénzügy- miniszteri fogalmazó hosszabb tartózkodásra haza érkezett. - Prohászka Antal lugosi rendőrfőkapitány városunkba érkezett. — Békássy István honvéd főhadnagy, a cs. és kir hadiiskola hallgatója hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. Ez idő alatt sógora Wiessner Rikhárd kincstári számellenőr vendége. — Vértesi Gyula tanfelügyelő, a kiváló író pár napot mint dr. KMdr Antal vendége városunkban töltött.. - Almer Béla mátészalkai gyógyszerész családjával hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. - Dr. Komoróezy Iván, csengeri főszolgabíró hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett s ez idő alatt a festőiskolát látogatja. _ Áthelyezés. Tauber Ödön m. kir. erdészjelölt, selmeczbányai akadémiai tanársegéd a nagybányai m. kir. főerdőhivatalhoz helyeztetett át. Uj presbyter. A nagybányai ev. ref. egyház vasárnap délelőtt tiz órakor közgyűlést tartott, melynek legfontosabb tárgyát a Tóth Sándor halálával megüresedett presbyteri állás betöltése képezte. E megtisztelő állásra a közgyűlés egyhangúlag Virág Bálint nyug. postafelügyelőt választotta meg. Hallga! Mintha megelevenedne, megszólalna a távol, összefolyva, zúgó, érthetetlen hangokban visszacsendül a dal, de az utolsó akkordok tisztán, érthetően: ... Csak azt mond meg rózsámé leszek-e ? A tudósok felugrálnak s csodálkozva hívják a visszhangot; s a mig Dahonyi uramnak az öröm pírja ül ki az arcára, az a másik sápadtan az irigységtől, nagy lelki fájdalommal hagyja oda rejtekhelyét s lehorgasztott fővel indul hazafelé. — A visszhang! A visszhang! mormogja fogai között, majd a homlokára ütve, mintha hirtelen egy jó gondolat ragadná meg, meg- gyorsitá lépteit. — A Jóska! A Marci! Megcsinálhatják! beszélgetett önmagához s közbe-közbe csetten- tett egyet-egyet ujjaival, mint akinek a számítása sikerülni fog. Hagyjuk Bedő uramat pár pillanatra,, hadd bajlódjék fifikájával, mi térjünk vissza a tudósokhoz, akikkel egy elég érdekes incidens esett meg. A fölséges vacsora után az egyik azt indit- ványozá, hogy jó volna a holdas, csillagsugáros éjt kin a saabadban tölteni. Az eszmét nagy örömmel fogadták; akadt ugyan egy-két pedáns ember is közöttük, de hát tudósokról van szó, kik előbb megmérték a hőmérséket, a csapadékokat annak rendje és módja szerint, hogy nem lesz-e a kint hálás veszélyes; miután semmi aggodalomra szolgáló okot nem találtak, az indítványhoz hozzájárultak. Nyomban előkerültek a duzzadó hófehér párnák, takarók s a társaság egy-két negyedórái kedélyes terefere után édes álomba szenderült. Feltűnt már a Göncöl szekerének négy kereke is, az elhajlott rúd mellett a kis pásztorral, midőn az egyik juhász legény fellármázza az egész társaságot.- Nagysás uraim, keljenek föl s húzódjanak födél alá, mert nagy vihar lesz ! A természetvizsgálók ijedten ugrálnak föl, nézik, vizsgálják a bejelentett vihar felhőit, sehol í semmi ! Az ég kékjén nincsen egy tenyérni fel- hőcske, az ágak lombjait még a legcsekélyebb szellő sem ingatja meg. Kétkedve tekintgettek egymásra, mintha kérdeznék: Mitől tart ez a legény ? S a másik perczben újra Morpheus karjaiban ringanak, hisz ők, a természettudósok azt csak jobban tudjuk, hogy mi lesz. A barométer sem mutat semmi változást! Alig telt azonban egy órai időköz, hatalmas zápor keletkezett.- No, ugy-e megmondtam a nagysás uraknak, hogy vihar lesz, dicsekedett a legény.- De hát honnan tudta, hogy lesz ? faggaták nagy kíváncsian.- Honnan ? Hát a szamaramtól, nagyon rugdalózott az ebadta. A tudós urak többé egy árva szót sem kérdezősködtek. Másnap a Bedő uram tanyájára rándult ki a társaság. A legelső, amivel Bedő dicsekedni kezdett, a visszhang volt.- Visszhang sikföldön ? Lehetetlen ! Lehetetlen !- Sohse lehetetlen az, sőt még csak ez a valami, erősködött Bedő s a másik pillanatban jobbra fordult s a sik fekvésű búzaföldek felé elkiáltja magát:- Huh !- Huh! felelt rá a visszhang.- Majd balfelé:- Huhhuhhuh!- Huhhuhhuh! csendül vissza háromszorosan.- Csodálatos ! Bámulatos! hangzik mindenfelől.- De ez még semmi, folytatá Bedő dicsekedve, az örömtől ragyogó szemekkel. És azzal elkezdi dalolni a„ Hazádnak rendületlenül ..első két sorát. A visszhang egész nyugodtan végighallgatta az éneklést s miután Bedő elhallgatott, nyomban a visszhang kezdte rá, bámulatosan érthető hangon, teljes nyugodtsággal: Hazádnak rendületlenül Légy hive óh magyar . . .- Hihetetlen! hihetetlen! hangzott fel a csodálkozás moraja.- Ich muss probiren, mondá az egyik tudós és a német mindjárt is reá kezdé stentori hangon szavalni: Wer reitet so spät durch Nacht und Wind ? Es ist der Vater mit seinem Kind ... Bedő ur elhalványodott s a visszhang pedig újra visszaénekli tiszta, bámulatosan érthető hangon, teljes nyugalommal: Hazádnak rendületlenül Légy hive óh magyar ...- No, was ist denn ? faggatták Bedő uramat.- Mit, hát azt hiszik az urak, felelte kelletlenül vállát vonogatva, hogy a magyar visszhangot német szóra lehet fogni? A Jancsiról és Marcziról még csak azt a jegyzem fel, hogy szomorúan kelt fel számukra az nap este az esthajnali csillag nagy szamárságuk miatta ... Bibulus. ÉleS'*®le fíPÁlf úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek a leg: ■... ■ jutányosabb árak mellett kaphatók ■ — REZSŐ GYULA órás- és ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér. ..6!*;é Vj?31*55
