Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-07-16 / 23. szám
2 1903. julius 16. NAGYBANYA dön a mieinktől egészen elütő az iparosok helyzete is. Tekintélyük és társadalmi po- zicziójuk van, függetlenségnek s anyagi jólétnek örvendenek. Tekintélyüket, társadalmi állásukat biztosítja előképzettségük és műveltségük, vagyoni jólétüket meghozza szorgalmuk és szakképzettségük. Hiszen külföldön igen gyakori eset az, hogy valamely ifjú kitűnő érettségi bizo- nyitványnyal a zsebében lép az iparos pályára ; az ily előképzettséggel biró iparos azután nemcsak a műhelyben állja meg a helyét, de a társadalmi életben, a közügyek terén is s bizony sokszor intellektualitásánál, anyagi helyzeténél és függetlenségénél fogva vezérszerep jut osztályrészéül. Évtizedek alatt csak egy Ízben fordult elő nálunk, hogy valamelyik gimnázium értesítője arról adott hirt, hogy egy maturans az iparos pályát választotta. Milyen feltűnést keltett országszerte ez az eset, mely a külföldön szinte mindennapos. A lapok vezérczikkeket Írtak a dicséretre méltó elhatározásról s példaképen állították ez ifjút az ország ifjúsága elé. De a példa nem vonzott. Azóta sem emlékszünk, hogy hasonló eset fordult volna elő s maradtunk tovább is az az úrhatnám nemzet, mely többre becsül egy nyomorúságos irnoki állást, mint a tisztes megélhetést és függetlenséget nyújtó iparos pályát. Ismételjük, legfőbb ideje annak, hogy szakítsunk e hagyományos és szörnyen nevetséges felfogással; a jövendő szoczi- ális nagy küzdelmei előre vetik árnyékukat. E nagy szocziális mérkőzés halála lesz a proletárok társadalmának! ^m neveljük tudományos pályára gyermekeinket, ha arra értelmi kiválóságuk hivatottakká teszik, de a hívatlanok erőszakolásával ne szaporítsuk a proletariátust. S főleg pedig küzdjék le a szülők a kereskedő és iparos pálya iránt táplált indokolatlan ellenszenvüket. Az iparosok megbecsülésében pedig a társadalom járjon elöl jó példával. á. Tiz év után. Julius 10. A nagybányai kir. állami főgimnázium azon növendékei, kik 1893-ban tették le az érettségi vizsgálatot, fogadásukhoz híven f. hó 10-én tiz éves találkozóra gyűltek össze városunkban. A találkozó nagy ünnepségekkel volt egybekötve s megható, felemelő pillanatokban nem szűkölködött. Tiz év nagy idő egy ember életében! A gyermek ifjúvá fejlődik, az ifjú érett férfivá, kit nemes küzdelemre hívnak ideáljai s verejtékező munkára az élet gondjai. Ezelőtt tiz évvel mint pelyhes állú ifjak léptek ki az alma mater falai közül, ma mint érett férfiak gyülekeztek össze a régi, ismerős falak között. Tiz hosszú év ! Oh mennyi küzdelmet takargatnak ez évek ! Mennyi keserű tapasztalással, csalódással lettek ez idő alatt gazdagabbak! Azt a bűvösen csillogó patinát, mely ifjúi szivüknek hitét, reményeit, ábrándjait bezománczozta, minő kegyetlenül megviselhették a lezajlott évek!.. De az idealizmust, a lelkesedést, a testvéries érzést még sem ölhették ki sziveikből, mely tiz év múltán is összehozta őket a szélrózsa minden irányából, hogy akik egyszerre léptek ki az életbe, egyszerre indultak el a küzdelmes nagy útra, hálaadó szívvel állják körül az áldozati oltárt s annak lobogó fényénél rójják le kegyele- tes érzelmeiket azok iránt, kik már elköltöztek közülünk, az élőkkel pedig megújítsák, megpecsételjék a szeretetteljes, testvéries, baráti kapcsokat. Ha végig tekintünk a jubilánsokon, büszkén vallhatjuk őket magunkénak ; büszke lehet az állami főgimnázium igazgatója s tanári kara, hogy intézetük ily derék, kiváló férfiakat nevelt, kiknek mindenike tisztes társadalmi pozicziót vívott ki magának. A mostani tiz éves összejövetel első találkozójuk volt. Isten kegyelméből mindnyájan megérték az idők rohanásának e határkövét. Tiz év után ismét találkozóra jönnek össze Nagybányán. Adja Isten, hogy akkor is mindnyájan viszontláthassák egymást ! A Szűnt (’»‘-emlék leleplezése. Nemes gondolkozásra és szívre vall, hogy a jubiláns ifjak indították meg a mozgalmat, hogy egykori szeretett igazgatójuknak: Szunter Nándornak jeltelen sírja fölé emléket állítsanak. Mozgalmukat, melynek éltető lelke dr. Gergely György jogakadémiai tanár volt, teljes siker koronázta. Ma már díszes emlék jelzi a róni. kath. temetőben, hol aluszsza örök álmát egykori igazgatójuk, kit rajongásig szeretett minden tanítványa. A síremlék leleplezése folyó hó 10-ének délutáni 5 órájára volt kitűzve. A jubilánsok legtöbbje már 9-én megérkezett, kiket a helyi bizottság fogadott. Megérkeztek : dr. Gergely György jogakadémiai tanár Mármarosszigetről, Kanovies György mérnök Debreczenből, Klini/có Sándor kataszteri mérnök Daruvárról, Losonczy Gyula végzett jogász, földbirtokos Szinérváraljáról, dr. Lakatos Imre orvos Nyíregyházáról, Markovits Béni közjegyző Mosóbányáról, Heiter Endre r. kath. lelkész Beregszászról. Távolmaradásukat kimentették: Csutor Kálmán pénzügyminiszteri számtiszt, Hittel Aurél pénzügyi fogalmazó, Szentkirályi Károly ev. ref. lelkész és Zseránszky Jenő kataszteri becs- lőbiztos. Pénteken délután öt órakor szakadó esőben vonultak ki a róni. kath. temetőbe Szunter Nándor síremlékéhez, hol a tanári kar résiéről megjelentek: Vida Aladár igazgató, Halmai József, Dergáts Sándor, Lakatos Ottó, fíencsik János, Zsuffa Fausztin és Szabó István. A díszes síremlék leleplezésénél dr. Winkler Jenő körorvos mondott igen szép, megható beszédet, mely mély hatást gyakorolt a jelenlevőkre. Megkapó vonásokkal rajzolta meg Szunter Nánaz ügyvéd, csak olyan hiábavaló asszonyi pletykának tartotta. De kérem nem zörög a kárászt hiába. — Csak nem tetszik gondolni . . . — Nem tudom, mit gondoljak, - felel az ügyvéd komoran. Az ember nem bizhatik ma már senkiben és a dolog nagyon gyanús. Nem mondom, hogy már valami bűnös manipuláczió történt. Nem mondom. De az üyen pazarlás, kérem, sohasem vezetett jóra. A sikkasztok mind igy kezdik. Másnap Kis Pista, a mint tárgyalásra megy a járásbirósághoz, félrehivja a járásbirót: — Hallottátok már ? Az adópénztárnok . . . A járásbiró int, hogy csitt, csöndesen. — Hallottuk, a te feleséged beszélte az este az enyémnek. Hát mikor haza megyek, csak el- szörnyedek. Sohasem tettem volna föl arról az emberről. Meg mertem volna esküdni, hogy az tisztakezü s ihol ni . . . — Hát te is azt hiszed ugy-e? — Hát mit higyjek? - dörmögé a járásbiró ; - ha ti mondjátok ? — Persze, persze, — csóválja fejét az ügyvéd. Úgy aztán lehet kétszázhusz forintos ruhát hozatni. De félek, hogy beletörik a bicskája. — Jaj, barátom, addig jár a korsó a kútra, mig el nem törik, — viszonozza a járásbiró. Tárgyalás után, mielőtt haza menne, beszól a járásbiró a patikába. Kitűnő szilvóriummal szokott kedveskedni a gyógyszerész a vendégeinek s mikor az embernek igy el van rontva a gyomra, mint most a járásbiró urnák, az a legjobb orvosság. Igaz ugyan, hogy már későre jár az idő, de még egy fertály órát elbeszélgethetni ebédig. — No, Feri öcsém, hallotta már az adópénztárnok históriáját ? Ezzel köszönt be a járásbiró a patikába. A gyógyszerész megnyúlt ábrázattal fogadja. Már hallotta. Szörnyűség! — Aztán mennyi lehet az az elsikkasztott összeg ? A járásbiró meghőköl: — No, no, még nem vagyunk ott. Még nem tudhatni egész bizonyosan, hogy valóban . . . A gyógyszerész félbe szakítja: — En titoktartó ember vagyok, nekem elmondhatni. A járásbiró ötöl-hatol. Hiszen még maga sem tud semmi bizonyosat. De a gyógyszerész már bizonyosan tudja, csak az összeget nem tudja, hogy mennyi. Az asszonyok beszéltek róla, de hát azok sem tudják. Egész istenadta nap s a következő nap egyebet sem tesznek a homok-berényi hölgyek, mint egymást látogatják s firtatják, hogy menynyi lehet az elsikkasztott összeg. — Lesz vagy tizezer forint. — Lesz az több is. Ki tudja, mióta folytatja a sikkasztást ? — Lehet talán húszezer is . . . Meglehet, hogy azon szerezte a házát, a szőllőjét is. A kaszinóban az urak nagy lépésekkel járnak föl s alá. Nem maradhatnak veszteg a kártyaasztalnál vagy az újságolvasásnál. A legérdekesebb hírek is hatástalan enyésznek el. A mennydörgő korrupcziós vezérczikkeket senki sem olvassa el. Bánják is azt most. Itt van az ő saját külön korrupcziójuk, erre irányul minden figyelem. Várják az adópénztárnokot. De negyednapja, ötödnapja már, mégsem jön. Nyilván sejti, hogy kutya van a kertben, nem mer a kaszinóba jönni, csak bujkál az emberek elől. Igaz, hogy mióta fiatal menyecske van otthon, máskor is megesett, hogy nem jött el a kaszinóba, hová azelőtt minden este rendesen feljárt. De lehet, hogy már akkor is a rossz lelkiismeret mardosta, ösztönözte, hogy kerülje a becsületes emberek tekintetét. Az ilyen bujkálás a legerősebb bizonyíték ellene. Ezt nem lehet eloszlatni azzal, hogy egyszer aztán hatod vagy heted napra feljött a kaszinóba is. Azzal sem lehet leplezni a dolgot, hogy olyan szerfölött jókedvűnek mutatja magát s vidáman tréfálgat mindenkivel. Oh, az efféle képmutatással nem lehet elámitani a homok- berényi közvéleményt. Mindenki tudja, hogy ezelőtt komolyabb ember volt. Merő számítás, furfangos raffinéria ez tőle. S látszik is, hogy abba hagyja, a mint észreveszi, hogy az urak : nem hajlandók tréfálgatni vele. Csak kurtán j felelnek, ha valamelyikhez hozzá szól, hátat forditnak neki. A járásbiró meg úgy tesz, mintha észre sem venné a barátságos köszönését s hamar fölkap egy nagy lepedő újságot, hogy eltakarja magát, mintha a legbuzgóbban olvasna. Az adópénztárnok nem tudja, mi lelte ma ezeket az embereket. Mindegyik félrehuzódik s még két társ sem akad a preferánszhoz. Akárkit szólít föl, egy sem akar vele kártyázni. Végre megunja ezeket a savanyú képeket s ott hagyja őket. Na hiszen csak várják, mig ő a kaszinóba jön, mikor otthon eltöltheti az érkeztek szalma kalap, czipő, ing, gallér, kézelő, nyakzz. ......— kendő és mindennemű divatczikkekből Ny ári újdonságok RADO ANDOR czipő- és férfidivatánu-úzletében Nagybányán, a Főtéren.----------------------- -------- Villany zseblámpák darabja I frt 60 krajczár, úgyszintén hozzávaló telepek kaphatók. T~T~ .....................................ZZTZ
