Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-11-19 / 41. szám
X. évfolyam. 1908. novemfeer lió 19. TAHSA.ÖA.LMI ES SZEFIHODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, wjKsgzHmauMJMsaaaKHMgngaBB» atwjMgCTMMBK-MHMBWgMMMgwMMaBBrgcMBaaMWWM—b—«ta——bob—Mta—aw^ ift ■ * ■v.utm Felelős szerkesztő: Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. szám. - Kiadóhivatal: F ' 14 negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten reggel 6 — 8 oldalon. EGLY MIHÁLY. Az Az uj bányatörvény-javaslat. November 18. Megvallom őszintén, hogy a tárgy kissé kényes s a jogirodalom óriás mezején csak nagyon szerény helyet foglalhat el. Megmondom miért. Kényes a tárgy, mert a javaslat szövege még a legérdeklődőb- beknek is csak nehezen juthat kezébe, már pedig sokan vagyunk ilyen érdeklődők s hogy miért a szöveg általános megismertetésénél e szűkmarkúság, elgondolni sem tudom. A világért sem akarom e megjegyzésemmel vádolni a helybeli intéző köröket, mert hiszen ez nem is lehet az ő hibájuk, sőt malicziózus sem akartam lenni a központ figyelmetlenségével szemben, de kötelességemnek tartottam a száraz tényt konstatálni s hiszem, hogy ezen a kis bajon rövidesen segítve lesz. Hogy pedig thémánk a nagy jogászközönség előtt csak parányi figyelemben fog részesülni, annak oka ama mostoha bánásmód, melyben hazánkban a bányaügy és bányajog mai napig részesült. De minket a tárgy sokkal közelebbről érint, semhogy mi is közönyösek lehetnénk. Hiszen e szép bányavidék lakói nagy részének ez a foglalkozás ad kenyeret és a bányaipar fejlődése, tekintettel csak a nem régen lefolyt angol-bur háború indító okaira, Keletázsia bányavidékeinek az oroszok részéről szemmel látható buzgó megszállására, az amerikai fém és kőszén bányászati rekordokra stb. stb. ma már a világ gazdasági, sőt politikai kérdései között elsőrangú helyet foglal el; ezer és ezer okunk van tehát az aggodalmaskodásra. Nem czélom e helyt a részletezés, mivel a közel jövőben összejövő bizottsági ülés bizonyára megkettőzött figyelemmel fog a javaslat minden vitás szakaszára j kiterjeszkedni s ott, ahol a több szem többet lát elvének leginkább kell érvényesülnie, a sok szakember ugylehet legegészségesebb véleményének egyéni nézettel prejudikálni helytelen dolog volna. Különösen két motívum az, melyre j az érdeklődők figyelmét felhívni szüséges- nek tartottam. Mindkettő az előkészítésre vonatkozik s általános keretű. Az egyik a szakértő bányász és a jogász elem együttes és közvetlen közreműködésének kelléke, mit eléggé ajánlani nem is tudok. Abban a szerencsében nem részesülhetünk, hogy már a tervezet kidolgozásánál részt vehettünk volna, hiszen a vidék csak alárendelt s Isten tudja i hányadrangu szerepe., viselhet a központ intéző körei mellett, de legalább a kész javaslathoz hozzászólhatunk, alkalmazzuk itt a fentebb említett sine qua non-t. Valóban szeretném ismerni a módját, hogyan költhetném föl az egyformán illetékes faktoroknak legnagyobb érdeklődését. Bányászatunk a jelenlegi bányatörvénykönyv megalkotása és hatálybalépte óta nagyot fejlődött, de különösen jogi szabályozása A „Nagybánya“ tárczája. Sohajós napok... Ha az a tenger-sok nehéz sóhaj, Mely tépi most a lelkem S nem enged megpihennem, Valahogy egyesülni tudna, hajh, Micsoda orkán volna, Mindent, hogy elsodorna Bősz erejével ez a vad vihar! Nem állhatnál meg benne még te sem, Legerősb e világon, Síró nebántsvirágorn, Én féltve féltett drága kedvesem, Ha csak a két karoddal Át nem fognád azonnal Váltam szorosan és szerelmesen. _____ Szárai/ Gyula. A könyvcsinálás művészete. — W. Irving Sketch Bookjából. — Ha Synesius szigorú véleménye igaz — „Nagyobb bűn meglopnia halottak munkáit, mint elcsenni ruháikat, ugvan mi lesz akkor a legtöbb Íróból. Burton „A melancholia anatómiája.“ Gyakran csodáltam a sajtó rendkívüli termékenységét és azt, hogy’ esik az, hogy annyi fej, melyekre mintha a természet a meddőség átkát mérte volna ki, mégis telve van kötetekre menő termeléssel ? Hinein az ember tovább haladván az élet utján, csodálatának tárgyai nap- ról-napra törpülnek és folytosan azt találja, hogy bámulata nagyszerű tárgyainak nagyon egyszerű okai vannak. London, e nagy világváros körül í való bolyongásaim közben véletlenül bukkantam e jelenetre, mely egyet-másat elárult a könyvcsinálás mesterségének mysteriumaiból és egyszerre végét vetette bámulatomnak. Egy nyári nap délutánján a British-Múzeum I nagy termeiben ácsorogtam avval a közönséggel, ; melylyel ogyelegni szoktunk meleg időben a múzeumokban ; néha hanyagul nekitámaszkodtam az ásványok üvegszekrényeinek, majd neki estem egyik egyptomi múmia hieroglifjei kihüvelyezé- sének, majd megérteni iparkodtam - majd nem épp oly sikerrel — a magas menyezetre festett allegóriákat. Mig igy minden haszon nélkül szemlélődtem, távoli ajtó vonta magára figyelmemet egy csomó szoba végén. Be volt csukva, de minden pillanatban felnyílt és egy különös alakú, feketébe öltözött emberi lény lopózott ki és surrant át a termeken a nélkül, hogy bármelyikére is tekintene a körül fekvő tárgyaknak. Volt valami titokzatosság a dologban, mi ingerelte lankadt figyelmemet és elhatároztam, hogy megkísérlem átmenni a tengeren és kifürkészem a túloldalon fekvő ismeretlen vidékeket. Az ajtó engedett kezemnek avval a könnyűséggel, melylyel bűvös várak ajtai engedni szoktak a barangoló lovagoknak. Széles teremben találtam magam, mely vaskos könyvekkel telt, nagy könyv- szekrényekkel volt körülvéve. A szekrények fölött és a párkányzat alatt régi irók nagyon komor tekintetű képei voltak nagy számmal sorban fölállítva, a szobában hosszú iró és olhol mindennemű hirdetések fölvétetnek, előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadókhoz küldendők. alapos revíziót ig ényel. Bányatörvényünket valamint az azóta készült javaslatokat — készséggel megengedem - mély tudásu szakemberek készítették, tudom, hogy hosszas tanulmányok után fogtak munkáikba, de egyet koncedálni fog nekem a bányász és jogász világ, hogy ezek a tanulmányok sok tekintetben egyoldalúak. És épen ezen állításomon sarkallik a felhozni kívánt második motívum. A törvény és javaslat készítők hosz- szasan tanulmányoztak külföldön, megteltek az ott szerzett ismeretekkel, megismerkedtek hazai jelesebb - nagyszabású — bányamüveinkkel, értekeztek sokat a nagy alkotások mesterei és vezetőivel s aztán . . . elkészítették javaslataikat! A kisebb kaliberű vagy épen tengődő üzemek, az úgynevezett kis emberek régiója, az ezeknél égetően szükségessé vált intézmények sovány megfigyelésben részesültek, csak amúgy per tangentem nyertek jogi szabályozást s még szerencse, hogy a figyelmes bányahatósági és bírói gyakorlat saját hatáskörében a hiányokon segíteni iparkodott. Nem modom én, hogy a javaslat készítők a nemzetgazdászati érdekeket megsértették vagy épen negligálták volna, de amikor egy általános érvényű és becsű bányatörvénykönyv megalkotásáról van szó, mely hivatva van jogi szabályozást nyújtani a nagyszabású üzemeknek épen úgy, mint a kicsinyeknek, oltalmazni és fejleszteni czélja egyiket úgy, mint a másikat, akkor semmi esetre vas ó-asztalok elhelyezve polczokkal; ezeknél sápadt, holt halvány emberek ültek, elmerülve egészen a poros kötetekbe, böngészve a penészes kéziratokat és tartalmukból terjedelmes jegyzeteket csinálva. A legnagyobb csend uralkodott e titokzatos teremben, csak a toll perczegése volt hallható a papíron, vagy néha-néha mély sóhajtása a bölcsek egyikének, midőn helyét elhagyta, hogy a másik régi folians lapjait forgassa, ami bizonyára amaz üresség és felfuvalkodottságból származott, mely tudományos kutatásoknál hébekorba előfordul. Olykor-olykor e személyek egyike valamit irt egy darab keskeny papírra, csengetett, mire egy házi szellem jelent meg, szótlanul elvette a papirt, kisurrant a szobából és nem sokára vaskos kötetekkel tért vissza, mire a másik mohó étvágygyal esett neki teljes erejéből. Nem kételkedtem többé, hogy bűbájos társaságba jutottam, mely nagyon belemelegedett I a titkos tudományok tanulmányozásába. E jelenet emlékeztetett az „Ezer egy éj“ ama filozófusára, i kit bűvös könyvtárba zártak be egy hegy mélyé- í ben, mely évenként csak egyszer nyílt ki: a könyvtár szellemeit engedelmességre szorította és mindenféle titkos tudományokkal foglalkozó műveket hozott elő, úgy, hogy év végével, mikor a titkos kapu ismét megfordult sarkában, a titkos tudományokban oly jártasán távozott, hogy ! képes volt a sokaság fölé emelkedni és a természet erői fölött uralkodni. Minthogy kiváncsiságom egészen föl volt i ébresztve, az egyik házi szellemet magamhoz intettem, mikor a termet épen el akarta hagyni s az előttem végbemenő különös jelenetről föl-
