Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-11-19 / 41. szám
2 N A G Y B A N YA 1903. november 19. sem tartom elegendőnek az óriás méretű kincstári és magán üzemek rendjének, produkczióinak s netáni hiányainak tanulmányozását, hanem tessék ugyanolyan, sőt még nagyobb fokú figyelmet és hathatósabb anyagi támogatást szentelni a hazai kis bányászatnak is. Oly üzemek, mint teszem fel a m. kir. kincstár veresvizi vagy kereszthegyi üzeme, már saját ügy- ; rendűkkel is majdnem kimerítően szabá- I Iyozva vannak s legfeljebb az alaki jog j szabályozásánál monopolizálhatnák az irány- j adó szerepet, de hogy mily benyomást tesz az emberre, csak a környékbeli számos kisebbrendü üzemek helyzete is épen a kellő támogatás és jogi szabályozás hiányában, azt hiszem mindnyájunk előtt ! ismeretes. Igyekezzünk segíteni a dolgon. Érdeklődjünk minél számosabban s minél behatóbban a javaslat sorsa, rendelkezéseinek kidolgozása, pótlása iránt. Lehetetlen, hogy fölkért bizottságunk alapos előterjesztései a kódex végleges megszövegezésénél figyelmen kívül hagyassanak s ha aztán a sokoldalú megvitatás eredménye nemcsak elvekben, hanem intézményekben is lefektetve lesz az uj törvénykönyvben, mi fogjuk leginkább érezni annak üdvös hatását, kiket létérdekeink is a bányászathoz fűznek. Dr. Vass (lyula. Előadás az Ipartestületben. November 18. Említettük, hogy az Ipartestület elöljárósága Kiipás Mihály inditványára elhatározta, hogy a téli hónapokban minden vasárnap délelőtt ismeret- terjesztő felolvasásokat, előadásokat rendez. Az első előadást az Ipartestület nagytermében vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg j Stoll Béla ügyvéd, a váltókról, azoknak előnyei- | ről s hátrányairól könnyen megérthető alakban j tartván igen érdekes s főleg iparosainkra s kereskedőinkre igen értékes szabad előadást. Nagy örömmel konstatáljuk, hogy iparosaink s iparossegédeink teljesen megértették s magukévá tették azon nemes czélt, mely az Ipartestület elöljáróságát ez ismeretterjesztő előadások rendezésekor vezette s az előadáson oly nagy számban jelentek meg, hogy a nagy tanácsterem a hal'gatóságot nem is bírta befogadni. Az első előadásnak ez a nagy sikere a legcsalhatatlanabb jel arra nézve, hogy a jövő valóra váltja azon szép reményeket, melyeket az ily ismeretterjesztő előadásokhoz fiiztünk és füzünk. Stoll Béla szabad előadását nagy vázlatokban a következőkben ismertetjük: Az ipartestület hivatása az iparügyek vezetésén kívül tagjainak s különösen a fiatalabb nemzedéknek fejlesztése, mit maguk az iparosmesterek hivatvák szakszerű oktatással teljesíteni; de ezenkívül a társadalmi ismereteket czélja az egyesületnek szórakoztató felolvasások által meg- kedveltetni, sőt az ipar körén kívül eső, de az élet viszontagságai közt szükséges tudnivalókat megösmertetni. Mert bár a szorgalom, kitartás és igyekezet, kell, hogy minden jóra törekvő iparost áthasson, mert egyedül ez képezi boldogulásának alapfeltételét s mégis a tapasztalat igazolja, hogy sokszor veszélyeztetve van a gyakorlati élet hullámzásai közt, ha az óvatosság s a szakszerű eljárás pánczéljával nincs a veszélyek elhárítása és megelőzésére vértezve. Hiszen fájdalommal láttunk elpusztulni olyanokat, kiknek nagy örökség látszott biztosítani jövőjét s olyanokat, kik vasszorgalom, szakbeli ügyesség és becsületes munkás élettel méltán várhattak nyugalmat a későbbi időre. Elpusztultak pedig takarékosságuk és tiszteletet érdemlő vasszorgalmuk daczára. Látszólag önhibájukon kivül jött romlásuk, de ha vizsgáljuk multjokat, meggyőződünk, hogy nem voltak óvatosak s igy a korszakunkban levő sok bajok közt anyagilag lettek áldozatai a már általánosan romboló váltóláznak. Igen, a váltóláz sok család romlásának volt oka, miért is t. elnökségük felhivását készséggel fogadtam, hogy ezen bajnak önök általi meg- ösmerésére s annak elhárítására segédkezet nyújtsak s önöket a váltó fogalmáról s az a körüli eljárásról felvilágosítsam, hogy megösmervén a váltó kereskedelmi előnyét, de avatatlan használatának hátrányát, az egyrészt hasznukra fordíthassák, másrészt attól óvakodni megtanuljanak. Mert olyan a váltó, mint a két-élü kés, I nélkülözhetetlen műszer, ha értelemmel használjuk, éltünk kenyere javát azzal élvezhetjük, de I gyilok, avatatlan kézben. Ügyes eljárással szeressék az üzleti váltót, j de utálják meg az ellenkezőt. A váltó nem uj dolog; állítólag a 13 — 14-ik században a Franczia-Angolországból kiűzött vagyonos zsidók Lombardiában letelepedve, hogy régi otthonukban hagyott kincseiket utalványo- ! zási eljárással kikaphassák, zsenialitásukkal terem- ! tették meg a váltó-eljárást; majd a kereszteshadjárat s az ezt követő vásárrendszer fejlesztette a kereskedelem és pénzváltás előmozdítására, mert minden mellékkörülménytől függetlenül, egyedül a váltó adott a fizetésre kifogásolhatat- I lan biztonságot. Ugyanis a váltó oly alakisághoz kötött okirat, mely igazolja, hogy a váltón kiirt pénzösszeg a meghatározott helyen és időben ki fog fizettetni; tehát a váltó oly kitöltött papír, mi alakjánál fogva, miként a csendőr a maga fegyveres kiállításával, bizonyos félelmet, figyelmet gerjeszt és imponál. Nálunk 1792-ben jött kuriális szabályozás alá; 1840-ben vétetett első ízben törvénybe, inig 1861-ben az országbírói értekezlet intézkedése után, az 1876. XXVII. t.-cz. szabályozta s látszólag oly sikerrel, hogy eddig a törvény módosítására szükség nem volt. A váltó tehát a kereskedő papírja; hogy mégis nálunk a kölcsön-hitel lebonyolítására használtatik, az abuzus s ép ez a hibája. Ez csak I akkor fog megszűnni, ha a kormány gondoskodni fog, hogy mindenki a maga igénye szerint nyerje : hitelszükségletének kielégítését, de mig ez be- i következik, számolnunk kell a helyzettel és úgy : élni a váltóval, mint azt a kényszerhelyzet parancsolja. Ma a felsőbb pénzintézetek csak váltó- visszleszámitolást űznek, tehát a vidék ahoz kell, ; hogy alkalmazza a maga eljárását. Ezután egész részletesen adta elő a váltó előnyeit, hátrányait; mely könnyű fizetéstételre felhasználható, mint értékpapír, pénzt pótol; azzal áru és pénz könnyen szerezhető, kiállítása nem jár nehézséggel és kötött; a továbbadásig kamatoz, a perlése egyszerű s az uj tulajdonos ellen csak a váltón észlelhető kifogást szenvedi. Előadta a váltók nemét, ismertette alakjait, továbbá a váltón szereplő egyéneket s azoknak egymásközti és általános jogviszonyait s a váltó- láncz hatályát s minemüségeit. Kifejtette a váltó cselekmények szükségét és azok mulasztásának jogi következményeit, a fizetés módját, prolongálását, az óvatolást, a perlést, a váltókötelezettség megszűnés módozatait, világositást kértem. Erre nehány szó elég is volt. Megtudtam, hogy e titokzatos személyek, kiket bűbájolóknak néztem, mind hires irók és most ép a könyvcsinálás mesterségével foglalkoznak. Ugyanis a nagy British könyvtár olvasó termében voltam, számtalan mindenféle korú és nyelvű könyvek közepette, melyek közül sok már elfeledve, a legtöbbjét pedig ritkán olvassák. Az elavult irodalom e magányos tavának esik nehány modern iró, vödrét klaszszikus tudománynyal vagy tiszta hamisítatlan „angol“-lal tölti meg, igy duzzasztva föl gondolkodása szűk medrét — A titok birtokomban lévén, egy szögletbe ültem és megfigyeltem a könyvcsinálás lefolyását. Egy vézna, haragos tekintetű lényt jegyeztem meg, a ki csak a legszuettebb, gótnyomásu köteteket kereste ki. Bizonyára valami mély bölcseségü könyvet tákolt össze, melyet mindenkinek, ki tudós számba akar menni, be kell szereznie, könyvtárában feltűnő helyre, vagy asztalára felütve kell tenni, de soha el nem olvasni. Észrevettem, hogy néha-néha jókora piskótát húzott ki zsebéből és azon rágódott; vájjon ez volt-e ebédje, vagy iparkodott gyomrát megőrizni a teljes kimerüléstől, melyet e száraz művek fölött való gondolkodás eléidézhetett, annak eldöntését alaposabb kutatókra bízom. Amott meg egy világos szinü ruháju, fürge kis emberke ült, bohókás, vidám arczkifejezéssel, mint az olyan iróé, ki jó lábon áll kiadójával. Miután jobban szemügyre vettem, egy különböző fajtájú művek szorgalmas szerzőjét ismertem föl benne, kinek könyvei jó kelendőségnek örvendtek. Kiváncsi voltam látni, hogyan csinálja portékáját. Nagyobb lármát csapott és tevékenyebnek látszott a többieknél; külömböző könyvekbe bujt, a kéziratok lapjait átfutotta, majd innen, majd onnan csipett ki egy darabot „sorról-sorra, szóról-szóra, itt egy piczit, ott egy kicsit“. Könyvének tartalma külömböző elemekből látszott összetéve lenni, mint a minőkből a boszorkányüst Macbetben. „Kurta kígyó nyelve, farka sültfőtt össze e habarczba“. Utóvégre is, gondolám, ez a lopni vágyás nem lehet-e az Írókba bölcsebb rendeltetés folytán oltva? Nem lehet-e ez ama mód, melyet a Gondviselés választott, hogy gondoskodjék a tudomány és bölcseség magvainak föntartásáról évszázról-évszázra, kikerülhetetlen pusztulása daczára ama műveknek, melyekben kicsiráztak ? Látjuk, hogy a természet bölcs, bár furcsa módon gondoskodott, hogy a magok vi- dékről-vidékre elterjedjenek bizonyos madarak csőre által; igy vannak állatok, melyek magukban véve csak henye dögök és látszólag csak bitang rablói a gyümölcsös-kerteknek, vetéseknek, a valóságban pedig a természet áldásainak terjesztői és fentartói. Ép ily módon a régi és divatból kiment irók szép és finom gondolatait kiböngészi e rabolva iró-falka és elveti ismét, hogy hosszu-hosszu idő múltán virágozzanak. Műveik közül némelyek igy hát lélekvándorláson mennek keresztül és uj alakot öltenek. Ami előbb komoly historia volt, valami regény alakjában újra él, a régi legenda modern színdarabbá változik, a komoly filozófiai értekezés anyagot ad egész sereg dagályos, csillogó tanulmánynak. így van ez az erdők kivágásával Amerikában, hol egy pompás fenyőerdőt irtunk ki, helyében egy törpe cser nő fel és soha sem látni olyan reve- sedő fa kivágott törzsét, mely egy csomó gombafélét létre nem hozna. Azért hát hadjatok föl a siránkozással, hogy a régi irók művei elkallódnak, feledésbe merülnek: alá vannak vetve a természet nagy törvényének, mely szerint a nap alatt minden anyagból álló lény korlátozva van a létben, de ama föntartással, hogy egyes részei sohasem semmisülnek meg. Egyik nemzedék a másik után tűnik el, úgy az állat, mint a növényvilágban, hanem az életelv az utókor számára fönmarad és a faj folytatja virágzását. így hozza létre aztán egyik szerző a másikat; és miután számos utódot hagyott hátra, jó aggkorban visz- szatér nyugodni őseihez, amaz Írókhoz, kik előtte éltek — és akiket meglopott. Mig ilyen álmadozásokba merültem, fejemet egy csomó vaskos kéziratra hajtottam; vájjon e könyvekből kisugárzó álmosság okozta-e, vagy a szoba mélységes csendje, vagy a sok kóborlás folytán beállott fáradság, vagy a szerencsétlen szokás, melylyel meg vagyok verve, hogy ily szokatlan időben szundikáljak, szóval: elaludtam. Csakhogy képzeletem folytatta működését, lelki szemem előtt ugyanazon jelenet maradt, részleteiben némi változással. Azt álmodtam ugyanis, 1200 pár raktáron! Csak valódi orosz sárczipöt vegyünk! 1200 pfrraktáron MT FérfiaU., nöli éts gyermelieK részére! A legjobb minőségű sárczipők angan: RADO ANDOR czipő-, kalap- és férfi divatáru üzletében Nagybányán (Főtér 14. szám.)
