Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-10-29 / 38. szám
IC- évfolyam. 1903. olK-tolsor lió a©. 38-ik ssEám. TAR.SADA.I4MI ES ©XÍEPIE.OEÍLLMI HETILAP El Ültetési »rak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér.. Magjelanik minden héten csütörtökön reggel 6-8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. szám. — Kiadóhivatal: Fő-tér 14. hol mindennemű-hirdetések fölvétetnek. Az előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadókhoz küldendők. A csendőrség. Október 28. Városunkban még aligha fogadtak oly általános megelégedéssel és reményteljes várakozással kezdeményezést, mint a városi közbiztonsági szolgálatnak a m. kir. csendőrség által leendő ellátására irányuló mozgalom megindítását. A város közönségének ez egyhangú állásfoglalása a közbiztonsági szolgálat gyökeres reformja mellett, szomorú fokmérője azon hihetetlenül anarchikus állapotoknak, melyek a közbiztonság terén már hosszabb idő óta, de különösen az utolsó években uralkodnak. Valóban, a sürgős cselekvésnek ütött a tizenkettedik órája. Legfőbb ideje, hogy egyszer s mindenkorra véget vessünk azon lehetetlen állapotoknak, hogy egy nagy, müveit város közönsége rendőri oltalom és védelem nélkül legyen kitéve az utczabetyárok inzultusainak, ripőkségeinek s a mindinkább sűrűbben előforduló személyi és vagyoni kihágásoknak és bűntényeknek. Az utóbbi években előfordult kihágásoknak és bűntényeknek megdöbbentő arányokban megnövekedett statisztikája meg kell győzzön mindenkit arról, hogy az erősen megrendült közbiztonsági állapot más utón, mint a m. kir. csendőrség igénybe vétele utján nem orvosolható. Mert bár szervezzünk bárminő nagy költséggel bármily .nagy számú czivil rendőrséget, az a rokonsági, komasági és pajtáskodási kötelék, melyben a szervezendő legénység állana a városnak legturbulensebb ellemeivel, már előre kizárja a czivil rendőrség erélyes, imponáló és eredményes fellépését; de másrészt a rakonczáílan, verekedő, a sze- ! mélyes közbiztonságot is erősen veszélyez- I tető s a szép szóra legkevésbbé sem hajló I egyénekkel szemben a czivil rendőrség fegyverhasználati joga oly megszólított, oly korlátozott s fegyverhasználat esetén a czivil rendőr oly zaklatásnak, hercze- hurczának, sok esetben még állása elvesztésének is van kitéve, hogy a czivil rendőr, csakhogy a zaklatástól meneküljön, még a végső esetben sem meri fegyverét használni s az utczabetyárok szabadelvűbben használt fütyköseivel szemben bizony ő huzza a rövidebbet. Nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is végzetes volna a czivil rendőrséggel való experimentálás, mert ismételjük, hogy a i közbiztonság terén épen a rendőrség hiánya i miatt oly anarchia kapott lábra, melynek I legyőzésére csakis a katonai fegyelem alatt ; álló, pajtáskodást nem ismerő s a kiadott parancsot még élete árán is végrehajtani kész és köteles esendőrség képes. A m. kir. esendőrség. igénybe vétele ellen csupán azon aggodalom merült fel, hogy az nagy költséget fog róni á városra, másrészt pedig csorbítani fogja a város önkormányzati jogát. Ez aggodalmaknak azonban komoly alapjuk nincs. A városnak jelenlegi rendőr (hivatal- szolga) személyzete az éjjeli őrökkel 10.788 K 77 fillérbe kerül. Ha a közbiztonsági szolgálatot a csendőrség látná el, kilencz főből áll csendőrörsre volna szükség s ez esetben a jelenleg tizenkét tagból álló hivatalszolga személyzet hatra volna reduA „Nagybánya“ tárczája. I ■jL.JVTTBSjin De nem gyerekekre, nem is ékes parkban Ellenre vigyáztam, emberölő harezbán! A Sétatér honvédje. Tavaszszal, amikor őrt állít a város A czifra sétatér minden kapujához, Tanyát fog a sarkon, s a népet figyeli Egy öreg katona, honvéd menházbeli. Csokoládé-szinü, rossz dolmány takarja, Amelynek üresen lötyög egyik kaija, A Mátyás-huszárok sipkája van fején, Mellén ezüstérem - igy strázsál a helyén. Foga közé kurta tajt-pipát szorítgat, Nemzetiszín rojtost, jó barnára szíttat, Egyetlen kezében vastag meggyfa-pálcza : Erre támaszkodik meg a kapu-rácsra. Ott áll vagy üldögél, nézegetve szerte, Nem tesz-e kárt senki abb’ az úri kertbe’, Megvannak-e békén a szegfűk, a rózsák, Nem tép-e belőlük a pajkos apróság ? Szóba álltam véle. „Volt már régesrégen", Mondogatta szegény, „efféle őrségem; Az ám a poszt! Éjjel, szélin a tábornak, Hóban, megfigyelni neszét a távolnak, Látni, az ellenség, hogyha cselre készül, S hirt adni szaporán a közelgő vészről! . . .“ S kértemre elmondta az én öreg hősöm, Negyvennyolczban mikor s hogyan állott őrsön - Hogy jobban megértsem, szépén lerajzolta A had állásait botjával a porba. „Itt állott a magyar, emitt meg az osztrák, Ide a mieink az ágyukat hozták, Ottan egy kis domb volt, amottan egy árok, . Itt rohantak elő a Mátyás huszárok . . .“ ; S ahogy ide-oda böködte a botot, I Szegény öreg bizony bele zavarodott. } „Érti-e már?“ szólott. Nem értettem, nem én, i De azért úgy tettem, mintha jól érteném. i V S azután elváltunk. S .visszatekintve rá, Láttam, hogy még mindig rajzóié, rajzoló, Tüzérség, huszárság, hogy merről érkezek, S hogy melyik rohamban hagyta el félkézét . . . kálható. Kilencz csendőrnek ellátása lakással, ruhával, fegyverrel, zsolddal évente fejenként belekerül 1400 koronába, mely összegnek felét 700 koronát hozzájárulás czimén a belügyminiszter adja, igy tulaj- i donképen a városnak a kilencz főből álló j csendőrörs fejenként 700 koronával számítva csak 6300 koronába kerülne. Ez összeghez hozzászámítva a hat hivatalszolga fizetését 3600 koronát, a csendőrség és és hivatalszolga személyzet összesen 9900 koronát igényelne, tehát 888 korona 76 fillérrel kevesebb összeget, mint a mibe most a rendőrség titulusa alatt a tizenkét tagból álló hivatalszolga személyzet és az éjjeli-őrök kerülnek. A közbiztonsági szolgálat reformja ügyében kiküldött ad hoc bizottság tárgyalásai során analog esetekből nyilvánvaló lett az is, hogy a m. kir. belügyminisztérium a csendőrség igénybe vétele esetére még messzebb menő áldozatokra is hajlandó, mint a minden egyes csendőr után számítandó 700 korona összegű hozzájárulás elvállalása. Ennek illusztrálására csak azt hozzuk fel, hogy Hódmezővásárhely, hol szintén csendőrség végzi a közbiztonsági szolgálatot, a csendőrség felszerelési és fentartási költségeihez csak húsz százalékkal járul hozzá, a többi költségeket a belügyminisztérium fedezi. A város nehéz anyagi helyzetére való tekintettel jogos reményünk lehet nekünk is, hogy ha nem is húsz százalékos kvótában lesz megállapítva a városnak a fentartási költségekhez való hozzájárulása, de minden esetre kedvezőbb arányban, mint a felszerelési és fentartási költségeknek fejenkint 700 K-ban való megállapítása. De aztán valami pékinasnak láttán, Ki be akart menni puttonnyal a hátán (Amire pediglen szörnyű tilalom van !) Álmodozásából fölrezzene nyomban. Hogy azt elriasztó, megint székébe ült, S füstölve, megint csak emlékibe merült . . . Ringassa csak lelked az a fényes álom : Szegény öreg honvéd, az Isten megáldjon! Kadú Antal. * Csendes kicsi fészek __ (Két jelenetben.) Személyek: Váry Zoltán, titkár. Lehődué, Margit anyja. Margit feleségé. Váry Mihály gazdag földesur, Zoltán nagybátyja. I. Jelenet. Zoltán: Ugyan édes Margit, hallja ezt a szörnyű perpatvart. S ez igy megy nálunk napról napra. Margit : Igaz, a mama egy kissé ideges. Zoltán : Egy kissé ? Hahaha ! Pompás ! A i mama egy kissé ideges! Brr 1 Margit '.' De édes Zoltán. . . . Zoltán : Nagyszerű! Csak egy kissé. (A konyhából égy odavágott tányér csörömpölése
