Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)

1903-10-29 / 38. szám

IC- évfolyam. 1903. olK-tolsor lió a©. 38-ik ssEám. TAR.SADA.I4MI ES ©XÍEPIE.OEÍLLMI HETILAP El Ültetési »rak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér.. Magjelanik minden héten csütörtökön reggel 6-8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. szám. — Kiadóhivatal: Fő-tér 14. hol mindennemű-hirdetések fölvétetnek. Az előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadókhoz küldendők. A csendőrség. Október 28. Városunkban még aligha fogadtak oly általános megelégedéssel és reményteljes várakozással kezdeményezést, mint a vá­rosi közbiztonsági szolgálatnak a m. kir. csendőrség által leendő ellátására irányuló mozgalom megindítását. A város közönségének ez egyhangú állásfoglalása a közbiztonsági szolgálat gyö­keres reformja mellett, szomorú fokmérője azon hihetetlenül anarchikus állapotoknak, melyek a közbiztonság terén már hosszabb idő óta, de különösen az utolsó években uralkodnak. Valóban, a sürgős cselekvésnek ütött a tizenkettedik órája. Legfőbb ideje, hogy egyszer s min­denkorra véget vessünk azon lehetetlen állapotoknak, hogy egy nagy, müveit vá­ros közönsége rendőri oltalom és védelem nélkül legyen kitéve az utczabetyárok in­zultusainak, ripőkségeinek s a mindinkább sűrűbben előforduló személyi és vagyoni kihágásoknak és bűntényeknek. Az utóbbi években előfordult kihágá­soknak és bűntényeknek megdöbbentő ará­nyokban megnövekedett statisztikája meg kell győzzön mindenkit arról, hogy az erősen megrendült közbiztonsági állapot más utón, mint a m. kir. csendőrség igénybe vétele utján nem orvosolható. Mert bár szervezzünk bárminő nagy költséggel bár­mily .nagy számú czivil rendőrséget, az a rokonsági, komasági és pajtáskodási köte­lék, melyben a szervezendő legénység ál­lana a városnak legturbulensebb ellemeivel, már előre kizárja a czivil rendőrség erélyes, imponáló és eredményes fellépését; de másrészt a rakonczáílan, verekedő, a sze- ! mélyes közbiztonságot is erősen veszélyez- I tető s a szép szóra legkevésbbé sem hajló I egyénekkel szemben a czivil rendőrség fegyverhasználati joga oly megszólított, oly korlátozott s fegyverhasználat esetén a czivil rendőr oly zaklatásnak, hercze- hurczának, sok esetben még állása elvesz­tésének is van kitéve, hogy a czivil rendőr, csakhogy a zaklatástól meneküljön, még a végső esetben sem meri fegyverét hasz­nálni s az utczabetyárok szabadelvűbben használt fütyköseivel szemben bizony ő huzza a rövidebbet. Nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is végzetes volna a czivil rendőrséggel való experimentálás, mert ismételjük, hogy a i közbiztonság terén épen a rendőrség hiánya i miatt oly anarchia kapott lábra, melynek I legyőzésére csakis a katonai fegyelem alatt ; álló, pajtáskodást nem ismerő s a kiadott parancsot még élete árán is végrehajtani kész és köteles esendőrség képes. A m. kir. esendőrség. igénybe vétele ellen csupán azon aggodalom merült fel, hogy az nagy költséget fog róni á városra, másrészt pedig csorbítani fogja a város önkormányzati jogát. Ez aggodalmaknak azonban komoly alapjuk nincs. A városnak jelenlegi rendőr (hivatal- szolga) személyzete az éjjeli őrökkel 10.788 K 77 fillérbe kerül. Ha a közbiztonsági szolgálatot a csendőrség látná el, kilencz főből áll csendőrörsre volna szükség s ez esetben a jelenleg tizenkét tagból álló hi­vatalszolga személyzet hatra volna redu­A „Nagybánya“ tárczája. I ■jL.JVTTBSjin De nem gyerekekre, nem is ékes parkban Ellenre vigyáztam, emberölő harezbán! A Sétatér honvédje. Tavaszszal, amikor őrt állít a város A czifra sétatér minden kapujához, Tanyát fog a sarkon, s a népet figyeli Egy öreg katona, honvéd menházbeli. Csokoládé-szinü, rossz dolmány takarja, Amelynek üresen lötyög egyik kaija, A Mátyás-huszárok sipkája van fején, Mellén ezüstérem - igy strázsál a helyén. Foga közé kurta tajt-pipát szorítgat, Nemzetiszín rojtost, jó barnára szíttat, Egyetlen kezében vastag meggyfa-pálcza : Erre támaszkodik meg a kapu-rácsra. Ott áll vagy üldögél, nézegetve szerte, Nem tesz-e kárt senki abb’ az úri kertbe’, Megvannak-e békén a szegfűk, a rózsák, Nem tép-e belőlük a pajkos apróság ? Szóba álltam véle. „Volt már régesrégen", Mondogatta szegény, „efféle őrségem; Az ám a poszt! Éjjel, szélin a tábornak, Hóban, megfigyelni neszét a távolnak, Látni, az ellenség, hogyha cselre készül, S hirt adni szaporán a közelgő vészről! . . .“ S kértemre elmondta az én öreg hősöm, Negyvennyolczban mikor s hogyan állott őrsön - Hogy jobban megértsem, szépén lerajzolta A had állásait botjával a porba. „Itt állott a magyar, emitt meg az osztrák, Ide a mieink az ágyukat hozták, Ottan egy kis domb volt, amottan egy árok, . Itt rohantak elő a Mátyás huszárok . . .“ ; S ahogy ide-oda böködte a botot, I Szegény öreg bizony bele zavarodott. } „Érti-e már?“ szólott. Nem értettem, nem én, i De azért úgy tettem, mintha jól érteném. i V S azután elváltunk. S .visszatekintve rá, Láttam, hogy még mindig rajzóié, rajzoló, Tüzérség, huszárság, hogy merről érkezek, S hogy melyik rohamban hagyta el félkézét . . . kálható. Kilencz csendőrnek ellátása lakás­sal, ruhával, fegyverrel, zsolddal évente fejenként belekerül 1400 koronába, mely összegnek felét 700 koronát hozzájárulás czimén a belügyminiszter adja, igy tulaj- i donképen a városnak a kilencz főből álló j csendőrörs fejenként 700 koronával szá­mítva csak 6300 koronába kerülne. Ez összeghez hozzászámítva a hat hivatalszolga fizetését 3600 koronát, a csendőrség és és hivatalszolga személyzet összesen 9900 koronát igényelne, tehát 888 korona 76 fillérrel kevesebb összeget, mint a mibe most a rendőrség titulusa alatt a tizenkét tagból álló hivatalszolga személyzet és az éjjeli-őrök kerülnek. A közbiztonsági szolgálat reformja ügyében kiküldött ad hoc bizottság tárgya­lásai során analog esetekből nyilvánvaló lett az is, hogy a m. kir. belügyminiszté­rium a csendőrség igénybe vétele esetére még messzebb menő áldozatokra is hajlandó, mint a minden egyes csendőr után számí­tandó 700 korona összegű hozzájárulás elvállalása. Ennek illusztrálására csak azt hozzuk fel, hogy Hódmezővásárhely, hol szintén csendőrség végzi a közbiztonsági szolgálatot, a csendőrség felszerelési és fentartási költségeihez csak húsz százalék­kal járul hozzá, a többi költségeket a bel­ügyminisztérium fedezi. A város nehéz anyagi helyzetére való tekintettel jogos reményünk lehet nekünk is, hogy ha nem is húsz százalékos kvó­tában lesz megállapítva a városnak a fen­tartási költségekhez való hozzájárulása, de minden esetre kedvezőbb arányban, mint a felszerelési és fentartási költségeknek fejenkint 700 K-ban való megállapítása. De aztán valami pékinasnak láttán, Ki be akart menni puttonnyal a hátán (Amire pediglen szörnyű tilalom van !) Álmodozásából fölrezzene nyomban. Hogy azt elriasztó, megint székébe ült, S füstölve, megint csak emlékibe merült . . . Ringassa csak lelked az a fényes álom : Szegény öreg honvéd, az Isten megáldjon! Kadú Antal. * Csendes kicsi fészek __ (Két jelenetben.) Személyek: Váry Zoltán, titkár. Lehődué, Margit anyja. Margit feleségé. Váry Mihály gazdag földesur, Zoltán nagybátyja. I. Jelenet. Zoltán: Ugyan édes Margit, hallja ezt a szörnyű perpatvart. S ez igy megy nálunk nap­ról napra. Margit : Igaz, a mama egy kissé ideges. Zoltán : Egy kissé ? Hahaha ! Pompás ! A i mama egy kissé ideges! Brr 1 Margit '.' De édes Zoltán. . . . Zoltán : Nagyszerű! Csak egy kissé. (A konyhából égy odavágott tányér csörömpölése

Next

/
Thumbnails
Contents