Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-10-22 / 37. szám
2 NAGYBANYA 1903. október 22. Az uj bányatörvény. Október 21. Az országos bányászati és kohászati egyesület Nagybánya vidéki osztálya f. évi október hó 10-én Felsőbányán tartott közgyűléséből az uj bányatörvényjavaslat tanulmányozására egy bizottságot küldött ki. Hogy az uj bányatörvény, mely hazánk bányaiparát van hivatva emelni, alkotmányunk visszaállításától mindezideig törvénynyé nem vált, annak oka: a szénkérdés. Magyarországon, mint ismeretes, a bányaügyeket a Bach-kormány által 1854. évben reánk oktrojált osztrák bányatörvény szabályozza, az országbírói értekezlet által 1861-ben behozott azon módosítással,hogy a kőszén és széna szoros értelemben vett Magyarországon a földbirtok tartozéka; mig Horvátországban és Erdélyben a szabad ásványok közé van sorozva. A jelenlegi bányatörvényjavaslat ezt szabályozni, illetve a földbirtokos akaratától függetlenül kiaknázhatónak nyilvánítani akarja. Ezen intézkedésben a földbirtokos és a szénbányabirtokosok, azaz az érdekelt osztály szerzett és hosszú időn át háborítatlanul birt jogaikat veszélyeztetve, hogy ne mondjuk megsemmisítve látván, nagyon természetes, hogy az uj bányatörvény életbeléptetése ellen állást foglalnak. Pedig, ha ezen szerzett jogaikat figyelembe is vesszük, nem kerülheti el figyelmünket azon körülmény, hogy mi jelenleg az ipari államok sorába óhajtunk emelkedni, melyhez az eddigi vívmányok szerint kőszén szükséges és igy azok, kik ezen törvényjavaslat ellen, mely csak a szénjogot szabályozni és nem megsemmisíteni akarja, állást foglalnak, tulajdonképen hazánk fejlődését gátolják. Sajnos, hogy amióta Magyarországnak a szabad önkormányzata visszaadatott, az egyetlen bányászat és bányaipar az, melyet még folyton idegen és már 49 év óta fenálló osztrák bánya- törvény szabályoz és igy nem emelkedhetett azon nívóra, melyet tőle az előhaladás megkívánhatott volna; és hogy ezen iparág az egyetlen, épen ezen törvénynél fogva, mely a magyarosodásnak nem hódolhatott. Ha a benyújtandó bányatörvényjavaslat az 1885. évi bányatörvényjavaslaton alapszik, úgy a hazai jogállapotot nem megtámadni, hanem csak j szabályozni akarja, vagyis ezen iparág fejlődését nem a földesúri önkénytől teszi függővé, hanem i meghatározza a határt, melynél fogva a birtokos- t osztály föld és szénjogát, ha maga azt hasznosi- I tani nem óhajtja, átengedni tartozik és pedig a barna vagy harmadkori lerakodott szenet q-kint 0'5 — 1 fillér és a kőszenet 1*5 — 2 fillér kiaknázási árban. A jelenlegi jogállapot a szén kiaknázására csak előjogot, de kizárólagos jogot nem biztosíthat, mert ha valaki földbirtokot vásárol, a földbirtok árában nem fizeti meg a föld középpontjáig a szilárd kéreg értékét, hanem csak a meddig a televény, a termőföld tart, figyelembe véve annak minőségét és a föld felületén található nö- ■ vényzetet, erdőségeket, a gazdaság értékének növelésére szolgáló folyóvizeket és gazdasági berendezéseket, valamint a lakó és egyéb mellék- épületeket, szóval a létező jövedelmi forrásokat; de a szenet, ha mindjárt a felszínre búvik is ki, a vásárlásnál figyelembe nem vesszük és a föld tulajdonosa kárpótlásra jogot csak annyiban formálhat, amennyiben birtokának összhangját idegen beavatkozás megtámadja és a szén kiaknázásánál, művelésénél neki kár okoztatik; ezt azonban az uj bányatörvény szintén biztosítja. Ezen uj javaslattól a szén százados jogállapotának megtámadásáról hazánkban beszélni szintén nem lehet, miután századok előtt azt nem ismertük és csak a legújabb vívmányok folyománya, midőn a gőz lett a mozgató erők egyik fő equivalense és az egész ipar a szén és annak olcsóságára van fektetve. A kőszén hasznosítására az uj bányatörvény égetően szükséges, miután saját tapasztalatunk j után ítélve, ha az a földesúri önkénytől függ, a ; tulkövetelés a vállalat megteremtését teszi tönkre, | mivel a földesur a művelésre szükséges földterü- ! letet átengedni nem akarja vagy olyan magas kárpótlást és q-kint 6-10 fillér folytonos jutalékot kíván, mit a vállalat megadni nem képes és j igy az nem létesül; de maga sem vállalkozik annak kiaknázására és igy a föld bensejében levő tőke nem hasznosittatik vagyis a vidék gazdasági j i felemelése nem segittetik elő. Nagyon sok birtokos a birtokán levő széntelepet azért sem engedi át, mert ezen kisajátítás által birtokának folytonossága megszakittatik I és sokan azon elvet követik, hogy ha birtokán { a szénvállalat létesül, a földmunkaerő megdrágul és földjeit oly olcsón nem művelheti; de nem tekinti azon hasznot, mely a vállalat létesülése folytán birtokára és a vidékre hárul. Ezek azon okok, melyeknél fogva a kőszén szabad kiaknázási jogát törvényileg meghatározott árért biztosítani kell, hogy a szénbányászatnak semmi sem álljon útjában; vagy pedig a föld- ; birtokos köteleztessék, ha a földterületet kiaknázásra átengedni nem akarja, hogy azt maga mfí- veltesse ki. Hogy a javaslat ellen több vállalat is állást foglal, azon megütközni nem lehet, mert hazánkban ; az egyes vállalatok mindig arra törekedtek, hogy : a szénjogot örök áron, a birtokkal együtt magas árban megszerezzék, hogy a nálunk uralgó jogállapotból kifolyólag q-kint fizetendő nagy adótól menekülhessenek és igy, ha az uj javaslat törvényerőre emelkedik, csak vesztenek; először is befektetett tőkéjüket, továbbá a létesülendő kedvező viszonyok konkurrencziát támasztanak uj vállalatok létesülése által. Azon állításon, hogy a magyar kőszénbányászat 1861. óta az erdélyivel szemben, hol pedig a kőszén szabad, megtízszereződött, csodálkozni nem lehet, miután ez a közlekedés hiányossága, magas szállítási ár, nagyobb város és gyáraktól távol fekvése és a szén nem oly gyakori előfordulásában és nehezen kiaknázhatásában leli magyarázatát. E körülmények folytán a konkurrencziát kiállani nem képes. De ez sem szól a javaslat ellen, mert ha a viszonyok Magyarországon az osztrák bányászati törvény mellett is ily kedvezők, ha az szabályozva lesz, még többet remélhetünk, ami pedig hazánk vagyonosodását segíti elő, mert a keletkező vállalatok a népek kezébe kenyeret adnak, kik aztán adójukat fizetik és meglesznek mentve a kivándorlástól és másrészt megtakarítjuk azon összegeket, melyek a szükségelt szénbehozatal által virágzóbb széniparral biró államokba kivándorolnak. Tagadhatatlan, hogy Angol és Szászországban, daczára, hogy a kőszén a föld tartozéka, mégis a bányászat virágzásnak örvend, de nem kell feledni, hogy ott uj vállalatok keletkezése sok nehézséggel jár és az ott kedvező közlekedési eszközök és gyárak miatt a szénnek könnyebb piaczot teremteni, mint nálunk és azon felül a szén minőségével a mienk a versenyt (kivéve a pécsit és oraviczait, a mi már le van foglalva) nem állhatja ki és igy a földbirtokos által reá rótt terhet könnyebben viseli, mint a mienk. A szenet az ipari ezélok miatt kell töreMariska bejött délfelé. Megrázta Pál urat és a fülébe beszélt : — Jó ebédünk van, tekintetes ur. A halászok rákot hoztak. Abból levest csináltam. A jegyző nyulat küldött. . . — A betyár! — mormogta Pál ur. — Bizonyos, hogy mig itthon nem voltam, folyton az én káposztásrétemen puskázott. — És derelye van, tekintetes ur .. . Derelye, ha mondom, — folytatta meleg hangon a ropogós Mariska. A tekintetes ur megmozdult, átöltözködött és leczammogott az ebédlőbe. Az ebéd igen jól esett neki. A vizslával is megbékült. Csontokat dobált neki. Mariska ragyogó orczával hozta fel a de- relyét. Amikor már ebből is falatozott a tekintetes ur, akkor tagolta nagy sóhajtással: — Hallod Mariska, ha hirtelenében nem történik valami, akkor dobolni fognak az udvaron... Mariska nagyot sikoltott: — Jézus Mária! A tekintetes ur csendesen lógatta a fejét és dörmögött: — Úgy, — úgy bizony. — Tán még nagy baj is lehet . . . — Hogy megházasodik, — ugrott fel Mariska és szikrázott bogárfekete szeme. A tekintetes ur kövér ujjairól törölgette a zsírt. — Nó, nó . . . Majd kitudódik. Ezzel pipára gyújtott. II. Alkonyattal maga mellé parancsolta a vizslát és a kezébe vette agarászostorát. Keresztül ment a falun, a parasztok mélyen leemelték szutykos szalmakalapjaikat, a merre elment. Még a kuvaszok is csak a garád mellől mertek vak- kantani, a hogy a tekintetes ur gömbölyű derekát maga előtt tolva az akáczok alatt tovaballagott. A kastélynak vette útját, ami a falu túlsó végén emelkedett. Itt lakott az anyja. Aki tudni sem akart felőle. (Pál ur temérdek betyáros stikliket követett el hosszadalmas legényéletében és a bécsi burglevegőben sokat forgolódó mélt- sás asszonynak a Mariska sem valami igen nagyon tetszett pirosvirágos sláfrokjaiban, ahogy kikönyökölt az oszlopos ház ablakán, a mikor az öreg báróné két almásszürkéjével arra kocsizott el a nehéz határon.) A liberiás inas görbén nézte végig Pál urat a verandán. Pál ur az agarászostorát bontogatta és a vizsla fogait kezdte vihorgatni. Erre az inas kitárta az ajtót. Pál ur felhaladt a lépcsőkön. Rettenetesen kopogott nagy csizmáival és az ostoros bottal a bútorokat csapdosta. Párszor oldalba rúgta a vizsláját, amelyik erre rettenetesen kezdett vonítani. Fenn az emeleten felpattant egy ajtó. Egy bodros hajú, öreges lány ugrott ki. — Jézus, mi van itt? — kiáltott. — Csak én, kisztihand, csak én, meg a Prikk. Kisztihand, Fräulein Frida. A mamához jöttünk. Fräulein Frida erre szó nélkül visszaugrott az ajtón és bezárta azt. Hanem a tekintetes ür nem sokáig habozott. Előbb az ostor elefántcsont fejével koppantott néhányat az arabeszkes tölgyfa ajtón, majd a csizmasarkával tett néhány jeladást. Akkor kinyillott az ajtó és a küszöbön megjelent a méltóságos asszony, mögötte a remegő Frida kisasszony. A méltóságos asszony legalább is egy fejjel magasabb volt a fiánál. Pál ur különben is meghajtva hordta sörtés fejét és kövér háta kiduzzadt a rosszul szabott kabátból. Az anyja magas szikár nő volt, a kiről száz lépésre érzett a feltétlen eleganczia.- Mi tetszik ? - kérdezte kurtán, végig nézve Pál urat. A tekintetes ur levette pörge, árvalány- hajas szalmakalapját.- Kisztihand, kedves ,mama, - mondta nyugodtan. - Csak eljöttem. És most hálát adok az Istennek, hogy még mindig jó egészségben láthatom. - Az anyja keze után nyúlt Pál ur. Hanem a méltóságos asszony ijedten ugrott félre. Tudniillik az történt, hogy odabenn, a Fräulein Frida háta mögött még volt valaki más is. Egy kis fehérszőrű nőstény kutyácska, a ki szintén a tekintetes ur elé jött és kormos orrát kidugva, érdeklődve nézte a jelenetet. A sáros, lompos Prikk megneszelte a kis kutyát és vadul befurakodott bozontos testével az ajtót elálló «női ruhák között.- Fidoncz, - mondta a méltsás asszony. 1200 pár raktáron! Csak valódi orosz sárczipőt vegyünk! 1200 rakt™i HPerfiO-li., 23.Ö15. os ^yermelaLeli. ! A legjobb minőségű orosz sárczipők rakiára Xagybányán: RADŐ ANDOR czipő-, kalap- és férfi divatáru üzletében Nagybányán (Főtér 14. szám.)
