Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-10-15 / 36. szám
X. évfolyam. 1903. olfs-tóílcsos.' luo» 13. * -1, N 36-ils. szám;, ,Y#/ ■' fc. V*v TAHSA33ALMI 33S SSlSSFIFLOUüLMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Magjalenik minden héten csütörtökön reggel 6 — 8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. Szám. — Kiadóhivatal: Fő-té hol mindennemű hirdetések fölvétetnek. Az előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadókhoz küldendők. Vasúti érdekeink. Október 14. II. A felsőbányái vasút ügyével, miként ezt előző czikkelyiinkben jelentettük, foglalkozott a város jogügyi és gazdasági bizottsága, majd a rendkívüli közgyűlés, mely végleges megállapodásra most sem j tudott eljutni. Hogy a megoldás halogatásában rejlik egy jókora ellenszenv is az építendő vasúttal szemben, azt sajnálattal konstatáltuk. Sajnáljuk annál is inkább, mert városunk fejlődésének nagy létérdekei fűződnek e vasúthoz s ha annak megvalósulását most meghiúsítjuk, úgy sem a szatmár- nagy bányai vasút közlekedésiviszonyainak átalakulását, sem pedig a múlt czikkelyiinkben jelzett nagyszabású tervek megvalósulását nein remélhetjük. Ezt kell megfontolni mindazoknak, a kik ma legalább is nem barátai a vasútnak, ezt kell szivükre venni az erkölcsi felelősségnek azon tudatával, mely egy város jövőjének irányítása körül lelkiismeretűkre nehezedik Gondtelt időket élünk. Súlyos viszonyok nyomasztó köde nehezül az utóbbi években nagy megpróbáltatásokat átszenvedett városra. Volt idő, amikor rendezett gazdasági viszonyaink erős tudatában teljes energiával tiltakoztunk mindennemű pótadó ellen, amelyeket fizetni nemcsak hogy nem akarunk, de végeredményében nem is tudnánk. Az iskolák államosítása küszöbön állott, mint rövid idő alatt megvalósuló ténye haladásunknak. És mi vált rideg valóvá? A pótadó. Ma még csak szerény 5% alakjában, iskolai kiadások czimén. De már gördül a lapda, amelyből lavinája lehet súlyos megadóztatásunk terheinek. Am éppen azért, mert Nagybánya jövő fejlődésének nincsen és nem is lehet városunkban ellensége s amennyiben ellentétes gézetek nyilatkoztak meg, ezek csak félreértéseken alapulhatnak, e contróver- ziók eloszlatása végett tartjuk szükségesnek, nehány felvilágosító sorral az eszmék tisztázásához járulni. Minden találgatások és félremagyarázások eloszlatása okáért elsősorban is hangsúlyozzuk, hogy a tervezett vonal nem egy magán társulat nyerészkedő vállalata, hanem szorosan véve a szatmár-nagybányai vasút üzletkörébe tartozik. E körülménynél fogva óriási összegek nem állanak rendelkezésére s mindén legcsekélyebb kiadását is megfontolva mérlegelni köteles, jís éppen ezen ténynél fogva városunk sem he- lyezkedhetik rideg merkantil álláspontra a vállalattal szemben, amely — mint ezt számbeli adatokkal igazolni fogjuk, csak hasznára volt Nagybányának s amely erkölcsi testület talán az egyedüli a részvényesek sorában, melynek törzsrészvényei jövedelmeznek. Előző czikkelyünkben reá mutattunk azon nagy érdekekre, amelyek városunk jövő fejlődését illetőleg a vasúthoz fü- ' ződnek. A felsőbányái vonal megteremtésével behozhatjuk a motor közlekedést, amely a mostani lassú, drága és kényelmetlen ösz- szeköttetést egy varázsütésre megváltoztatja. A vonat többször fog naponként Szatmár és Felsőbánya között közlekedni s a legkényelmesebb csatlakozásokat nyerhetjük a fővonalakkal. Elősegítjük, mondhatnám megvalósítjuk a fernezelyi kénsavgyárat, amelynek mellékterménye: a műtrágya, regenerálja satnya földeinket s kilátásba helyezi az eddig műveletlen, rossz talajok termővé tételét. Mindezen nagy érdekekhez fűződnek a városnak ipari és kereskedelmi előnyei, a melyek kiszámíthatatlanul nyernek a vasúti összeköttetés által. Merőben tévesek és indokolatlanok azon aggodalmak, a melyek e város kereskedését vagy iparát féltik az uj vasúttól, melyben a távolabbi piaczok uszályhordóját látják. A mi piaczunk hála istennek van olyan fejlett, hogy a magunkhoz kapcsolt közel- vidék fokozottabb igényeit is kielégítheti. Tekintélyes üzleteinkben, ügyes, jóravaló iparosainknál mindazt megkapja a vevő, amire szüksége van, a különbség csak az lesz a mostani és jövő állapot között, hogy még szorosabbra füzzük összeköttetéseinket e vidékkel, mint az eddig volt. A „Nagybánya“ tározója. Regruta-élet. Dehogy is gondolta volna, hogy ilyen lesz !... Mikor az ódon városháza első emeletéről, hova az eskületételéig bezárták a besorozott legényeket, tulboldogan, pirosra vált arczczál, ragyogó szemekkel lekiáltotta a jobbára asszony., és leánynépségből álló kíváncsian ácsorgó sokaságnak, hogy immáron ő is a császár embere, ■ dehogy is gondolta volna, hogy ilyen lesz az az élet, melyet a nóta is gyöngyéletnek nevez. Á bűvös, homályos őszi estéken, mikor a napi hajszában halálra fáradtan meghúzhatja magát szalmával keményre tömött strózsákján, hová alig ér el a szellős, tágas legénységi szoba X lábú asztalán pislogó faggyugyertya halvány fénye, Istenem, be sokszor sírásra rándul az ajka széle s csak éppen az tartja vissza a könyezéstől, hogy hátha meglátja valamelyik bajtársa s akkor azután hetekig volna mit hallani leányos gyengeségéért. Pedig úgy érzi, hogy olyan édes, olyan jó volna, ha kisírhatná magát, az ő tenger nagy keserűségét, mely csordultig megtölti szivét. A fehérre sikált asztalt altisztek s öreg bakák ülik körül, pipázva, nevetve, mintha bizony nekik a legjobb soruk volna a világon. Csattanós piros arczukon az életkedv ragyog s ha az estvéli szalonnához egy kis pálinka is akad, még nótázás is járja vidáman, tomboló jókedvvel egészen gyertyaoltásig, melynek akkor kéll bekövetkeznie, mikor a takarodó mélabus hangjainak utolsó akkordjai is elhangzottak a kaszárnya viszhangos udvarán. A szegény, agyonfárasztott regruta pedig, ki örül, hogy nyugodtan, bántás és szidalom nélkül meghuzódhatik az ő másfélméter hosszú s fél méter széles helyén, hol vaságya áll (a rengeteg kincstári épületben az az egyetlen hely, melyet három esztendőn keresztül magáénak mondhat) legalább gondolatban igyekszik menekülni e helyről, ahol az ő szemében minden olyan félelmes, minden olyan barátságtalan, olyan idegen. Mig a torkát úgy fojtogatja a visszatartott keserűség, újra átéli azokat a szép napokat, mikor még sarkantyú pengett csikorgós, ránczos szárú csizmáján s muskátli bokréta díszítette pörge kalapját, melyet az ő keze kötött. Eszébe jut, hogy a lányok milyen irigykedve tekingettek rá, mikor meghallották, hogy ő is „tauglich“ s milyen csufondáros módon bántak el a Búzás Tónival, kit harmadszorra sem találtak arra méltónak, hogy a császár katonája legyen. De ő az lett; hogy dagadt akkor a melle a büszkeségtől, hogy dobogott a boldogságtól a szive! Akkor dehogy is gondolta, hogy ilyen lesz Ha most cserélni tudna a Búzás Tóni. sorsával, maga sem tudná egész bizonyossággal, hogy melyiket választaná? Talán inkább elszenvedné a csufondároskodást... Azután tovább szövődnek előtte a közel múlt képei. Pedig milyen, milyen régen is volt már! Mikor felvirágozva, felpántlikázva, az „édes“ varratos, czifra kendőjét lobogtatva vig muzsikaszóval nekiindultak amúgy gyalogosan a messze idegenbe. A virágok, a zöld salugá bérek mellől csillogó leányszemek integettek feléjük, olyik az öreggel ki is kisérte őket a határig. Milyen édes-fájó. érzés járja át most is a szivét, ha elgondolja, hogy milyen büszkén lépegetett el akkor azelőtt a kis fehér ház előtt, melynek virágos ablakánál az ő édese lobogtatta feléje fehérlő kendőjét. Mintha még könnyezett volna is, kii- lömben minek is emelgette volna annyiszor szeméhez a kendőjét. ... — Hány hét még öcskös ? ütötte hátba az egyik öreg baka, akit ő „apjának“ tisztel a regimentnél. Általános vihogás, kaczagás rá a felelet, csak mintha a regruták lettek volna még szo- moruabbakká. — Sohse busulj fiam ! vigasztalta az öreg -baka"az ő pártfogoltját, nem a világ ez a három esztendő. . Nem ám! Nem a világ! Mikor annak a két hónapnak sem akkar vége szakadni, mely alatt még csak nem is infanterista a legény, hanem csak bundás. Oh jámbor czivil népség, kiknek vállát sohasem tőré fel a „czakkumpakk“; kik sohasem hallgattátok Krapucsek kapitány enyelgéseit; kik sohasem hordtátok megtakarított filléreiteken vett virzsiniáitokat a Gavallér őr- mester'feneketlen bluz-zsebeibe ; kik a kurtavasat csak a dajdamesékből ismeritek; kiket az anyátok és nem Bakos káplár tanított meg arra, hogy miképen kell járni, tudjátok-e, hogy mit jelent ez a szó : bundás ? A bundás egy olyan objektum, aki se nem czivil, se nem katona. A brigadiros úrtól Csóka czigány infanteristáig (aki különben már nem is harczos infanterista, csak káposztavágó késsel vitézkedő honiista) a bundásnak parancsol