Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-02-12 / 1. szám
4 NAGYBÁNYA .1903. február 12. Az ipari hitelszövetkezet alig esett túl a kezdet ; nehézségein, rriár is éreztette a társulás, a tömörülés jótékony hatását. Olcsó hitellel szolgált tagjainak s amit különösen ki kell emelnünk, hogy az igazgatóság a kölosönért folyamodók személyes megbízhatóságának skálája'Szerint tért nyitott a személyi hitelnek is s ez által lehetővé tette, hogy az olcsó hitel segélyében azon iparosok is. részesülhessenek, kiknek semmi fedezetük j sem volt csak becsületességük, szorgalmuk, józan életük. Méltó elismerés illeti Szerencsy József iparos j társunkat, az ipari hitelszövetkezet első igazgató-elnökét, ki tekintélyével, buzdításával s fáradságot nem- ismerő i munkásságával vett részt az alapvető munkában s j jelölte ki az utat, melyen az . ipari hitelszövetkezetnek ezéljai sikeres megvalósítására haíaeini kell. Nem csekélyebb elismerés illeti Kúp ás Mihályt, az ipari hitelszövetkezet jelenlegi igazgató-elnökét Az ügybuzgó j igazgatósággal egyetemben az ő kiváló érdeme,, hogy a szövetkezet mind nagyobb tért foglalt úgy népszerűségben, mint forgalomban s rövid idejű fennállása óta annyira megerősödött, hogy az iparosok hiteligényeit nemcsak a legolcsóbban s a legméltányosabban bonyolítja le,- hanem a hitelnek olcsó kielégítése mellett az iparosok javára hova-tovább tekintélyesebb nyere- j séget képes felmutatni. Pedig az ipari szövetkezet mű- j ködösének egész területét még nem foglalta el. Az előhaladásban a szövetkezet most egy nagy ; lépést tesz előre: forgalmát kiterjeszti az áruhitelre is, : mely körülmény nemcsak az iparosok, hanem a vásárló közönség szempontjából is igen jelentős, kiváló fon- i tosságu. 1 És ez áruhitelre különösen felhívjuk olvasóink figyelmét. Városunkban minden szakban a legszakkép- zettebb, legkiválóbb iparosok állanak a közönség ren- ; delkezésére, kiknek munkái csilire, Ízlésre és kivitelre , versenyeznek a fővárosi, iparosokéval, tartósságra,^ jóságra és szolidságra pedig felül is múlják azokat. .Irak tekintetében pedig még csak összehasonlítás sem tehető, a- ,mi iparosaink annyival olcsóbbak. Mégis mit tapasztalunk ? iparosainknak a megrendelésekből a helyi piacznak csak á morzsái ha jutnak ; mert ha valakinek nagyobb, számba jöhető megrendelése van, heiyi iparossal szóba sem áll, hanem a főváros vagy nagyobb városok iparosaival, raktáraival köti meg üzletét. Mi ennek az oka? Midőn senki kétségbe nem I vonja, mindenki elismeri, hogy a helyi iparosok munkája jobb is, olcsóbb is! Semmi más oka nincs a helybeli iparosok mellő- j zésének, minthogy a mostoha viszonyok miatt megren- ! dűlőiknek nem képesek hitelt nyújtani s a szállított : munka áráért kisefcb-nagyobb határidőkig nemcsak hogy : várni nem képesek, hanem a legtöbb «esetben az eívái- j iáit munkára megrendelőiktől még előleget is kérnek. Sanyarú viszonyaik között pedig a részletfizetés kedvezményének nyújtásáról még csak beszélni sem lehet, j Ezen az anomálián óhajt segíteni az ipari hitel- szövetkezet igazgatósága, midőn behozza az áruhitelt, a vevő és megrendelő közönségnek lehetővé teszi, hogy I nagyobb megrendeléseit, melyekét nagybányai iparo- j soknál tesz, éveken át apró részletekben fizethesse, törleszthesse. .A megrendelt és szállított munka értékét a megrendelő kötelezvényére az ipari hitelszövetkezet ugyanis leszámítolja, azt a szálliíó iparosnak kifizeti s a megrendelő ez értékkel az ipari hitelszövetkezetnek fog tartozni, melyet csekély kamatfizetéssel hat éven át apró részletekben köteles letörleszteni. Ez oly kedvezmény a megrendelő közönség ré- j síiére, mely felülmúlja a legelőnyösebb részletfizetési kedvezményeket is. I Csak egy példát hozunk fel. ' Ha valakinek két-három szoba-bútorra volt szüksége,1 melynek értéke — mondjuk — 1000—1200 korona, kénytelen volt a nagy tőkével dolgozó butorraktárakat j felkeresni, mert ily összeg erejéig a helyi iparos nem hitelezhetett. Ha készpénzzel fizetett a vevő,, a kialkudott árból is leütöttek a raktártulajdonoson 10—209/0-ot; ha részletfizetésre vásárolt, már az alku megkezdése előtt oly árat szabtak, mely busásan biztosította az időközi kamatokat is. Tehát más volt áz ár a kész- pénzfizetésnél s más a részletfizetésnél, az áru azonban mindkét esetben egyformán silány. A helyi iparos azonban ,az ipari hitelszövetkezet nyújtotta kedvezmény esetén is csak egy árra dolgozik; mert a szállított két-három szoba bútorért munkabérét egyszerre kapja meg a hitelszövetkezettől s a megrendelő abban a kellemes helyzetben is van, hogy a saját ízlése szerint dolgoztathat s nincs kötve a már készen s raktáron levő árukhoz. Az áruhitelnél jói jár az iparos, mert könnyebben megrendeléshez juthat s pénzét egyszerre kapja meg; jól jár a megrendelő, mert a mellett, hogy itt helyben a megrendelésnél saját ízlését érvényesítheti, a munka jóságát, szolidságát személyesen ellenőrizheti, a megrendelt munka árának lefizetésénél cse ély kamatfizetés ellenében oly kedvezményhez jut, minőt egy magán vállalkozó sem, csakis az államilag segélyezett ipari hitelszövetkezet képes nyújtani. Melyik vállalkozó, gyáros. vagy raktáros nyújthat vagy nyújt oly kedvezményt, hogy egy — mondjuk — 200-300 korona értékű megrendelés lefizetésére egy-két három évig elvárjon s azt negyedévenként a legapróbb részletekben elfogadja ? Bizonyára senki sem ! Az ipari hitelszövetkezet igazgatóságának az áruhitel behozatalára vonatkozó tervét mi csak a legmelegebben üdvözölhetjük, attól a helyi iparnak nagy "fellendülését varjuk. Midőn e rendkívüli kedvezményt s a helyi ipar támogatását ajánljuk a nagy közönség jóakaró figyelmébe, felhívjuk szón iparosokat, kik még nem volnának tagjai a szövetkezetnek, jelentkezzenek szövetkezeti tagokul, mert a szövetkezet e kedvezményt csak oly iparosoknál eszkczlendö megrendeléseknél nyújtja, kik tagiai az iparszövetkezetr.ek. E. M. A TÁRSASÁGBÓL A pletyka. „Mindenkit érhet baleset.“ A napokban egyik ismerősömmel beszélgettem,' midőn egy kedves, fiatal úri nőnek köszönt s tisztelete jeléül mélyen leemelte kalapját. Azután, a mikor elhaladt megettünk, halk hangon, sokat, mindent kifejező tekintettel kérdezte :- Hallotta a legújabb hirt ? Kérdőleg néztem reá.- A legújabb hir az, hogy - és itt megnevezte a nő nevét - megcsalja áz urát X. úrral. Elkezdtem e legújabb hirt bonczolni, mert érdekelt, maga a kiről mondták és a ki mondta. A kiről szólt a pletyka : arról soha semmit sem hallottam seddig. A ki monüta: kifogástalan ’vasalása nadrágban járó, társaságban kedvelt, beszédes fiatal ember. Világos, hogy ennek a „:nondjá!;“-nak nyitjára, forrására soha sem jutók. Kitől eredt, hogyan támadt, miért szól a gyanúsítás éppen erről az asszonyról, soha meg nem tudom. De azt is világosan látom, hogy ez esetben is a férfiak és nők kezet fogva bámulatos, hogy ne mondjam : természetellenes egyetértéssel, csodalatos élénkséggel és tüzes, teremtő fantáziával igyekeznek azon, hogy egy-egy elejtett szóból, egy kiváncsi pillantásból, egy véletlenül ellesett mindennapi semmiségből vagy egy roszkor alkalmazott téveteg mosolyból akár megannyi fürge keresztespók, fonják meg a szemfedőt, melynek mindén szála a kávéház, zsuros termek, a színház, a klubb és társas mulatságok vagy egy kon- fekeziós üzlet ajtajának kilincséhez van bogazva. Valóban nem más a pletykálkodás, mint csendes, de beszédes emberölés, lassú gyilkosság, valóságos vivisectió. Tudom a szemrehányást: túlságos szigorúság! Sejtem az ellenvetést: természetünk sajátszerü gyengesége a pletyka. E gyengeség oka: lelkünk nemesebb vágyódása az igazság után, tehát a világosság után való törekvésnek kielégítése. Sőt megértem még azt a ferde magyarázatot is, hogy sokszor környezetünk kényszerit arra, hogy köznapi dolgokkal is foglalkozzunk S ne éljünk mindig hivatásunk szűk légkörében, hanem merüljünk el a köznapi események hullámaiban, hogy lelkünk magába szívja a társadalmi élettel együttjáró izgalmat; szinbort-e vagy mosogató vizet, azzal ne törődjünk ! Tehát a lelki szükségletek körébe tartozik a pletyka, melyet ki kell elégíteni ép úgy, mint valami éhség- és szomjuság-gyötörte fenevadat! Ezért minden, a társadalom életében résztvevő nadrágos és bluzos embernek többé-kevésbé pletykálni kell, mert hisz’... „házi baj híjával: öröm bajlódni a mások bajával!“ Csakhogy minden ilyen kérdésnek, mely a társadalmi élet ethikáját is érinti, a mennyiben belevág az egyén életének legelevenebb húsába: a becsületébe, meg van a maga „de “-je, melyet figyelmen kivül hagyni nem lehet, még a legelvetemültebb gézengúznak sem. A pletyka nem egyéb, mint a divatos, az illedelmes, a kellemes, az udvarias és előzékeny, a gyöngéd, kegyes, kenetteljes szemforgató képmutatás hazugsága. Egy gazdag képzelődő tehetséggel megáldott vagy megvert úri embernek vagy nőnek időtöltése a mások rovására. A kinek arányosan van beosztva a nap huszonnégy órája : nyolez órát alszik, nyolezon át pihen, hogy az utolsó nyolez órán át „magasabb lelki szükségleteit“ elégítse ki. A pletyka tárgya mindig egy: a . férfi és nő, leány vagy asszony becsülete. Két személy nem elég a pletyka bölcsőjéhez; legalább is háromnak kell lenni, hogy mindenikök hozzászólhasson érdekesen a thémához. Az egyik a „támadó“, a másik a látszólagos „védő“, a harmadik a „közvetítő“. Az első „tálal“, a második „kayar“, a harmadik „csillapít“. Az emberszólás kéjesen édes" mesterségének fölkent papjai és papnői sorra vesznek minden embert és mint a Nagy Galeottó- ■ ban Pepitó mondja: „szapulás és szókimondas és Ítélet hangzik itten minden élő lény felett.“ Nincs kímélet, í nincs irgalom, nincs erény, nincs női hűség, kegyelem nincs asszonynépnek, irgalom nincs lány szépségnek.- ,Egyszer láttam - mond az egyik.- Én is egyszer — mond a másik. Egy, meg egy az Maróíhy szerint is kettő.- Én is láttam ! Ez már három. S a mit hárman tudnak, az már nem titok. Nem is valószínűség, de kézzelfogható valóság, a mit csak a vak nem lát. Szinte ordít az igazság: Hat nem akartok meglátni, emberek ? S mint Machbet boszorkány konyhájában az üst körül forgolódó három szipirtyó, úgy rebben szét a három jó barátnő s nem is kérdik, hogy kell-e szél, mert elviszik ők a hirt a földön át, a tengerén túl s kiről a hir szól: „hétszer hét nap éjjelén át, le nem húnyja szemehéját.“ S milyen különös: a pletyka soha sem szól idős asszonyról, vén kisasszonyról vagy öreg úrról! Ilyen boszorkány-konyhában főzik a pletykát. Ilyen az eredete. Apja a hazugság, anyja az irigység. A kettő összecleikezésébőí származva : e fattyúhajtás miképen foglalhat helyet akár a társadalmi elet ethikáját irányitó, akár a fennálló törvények hézagait pótló eszmék és irányelvek között ? Miként elégítheti ki a í világosságra törekvő lélek vágyódását az igazság után ? S ami fő: a pletyka előre ől, Ítélet nélkül. A priori I kivégzi a delikvenst. Tehát előre föíteszi mindenkiről, hogy bűnös. .... A magam részéről jobb szeretek élni olyan idegenek között, - kiket becsületeseknek tartok, mint olyan barátok és ismerősök között, kik előre is bűnösnek hisznek! Margit: (vidáman) Oh nem édes mama, mi igen jól érezzük magunkat, ugy-e kedves kis férjem uram ?- Sándor hallgat. Gencsyné : Jészusom ! Sándor lelkem nincs-e valami bajod ? Margit zavartan Sándorra tekint. Sándor hevesen köhögni kezd. Margit: Talán fáj valamije, édes Sándor? Gencsyné ^Teremtő istenem, egészen viaszsárga az arcza. Sándor (vontatottan): Nem, nem fáj semmi! ■ Gencsyné: Oh édes fiam, látom, titkolódzói, te beteg vagy ! ' Margit : Az előbb még oly vidám volt. Mondja kedves Sándor, ugy-e nincs semmi baja ? Ugy-e hincs semmi baja az én jó kis uramnak? Sándor hallgat. Gencsyné: Megöl ez a bizonytalanság, oh ne titkolódzatok előttem, mondjatok meg mindent. Margit (nagy zavarral): Én nern tudok semmit. Sándor: Semmi, majd elmúlik . ... Gencsyné: De az Istenért, mi lelt ? . . . Oh igy van az, ha nélkülözni kell a szerető anya gondosságát. Margit (nagy zavarral): Sándor nem panaszkodott eddig semmiről. Gencsyné : Hiszen az arczára van Írva a szenvedés. Margit (elhalványulva): Oh szóljon édes Sándor, ugy-e nem fáj semmi? Sándor: Majd elmúlik. Ez az örökös zárt levegő az oka. A szobai munka! Nem csoda aztán, ha az ember megsínyli a rabságot. Gencsyné: De hát utazzál el, édes fiam, ; pár napra valahová, valamelyik barátodhoz a pusztára. Margit: Igen, igen utazzék el, édes Sándor, az valóban jót fog tenni. Sándor (kínosan): időst nem lehet, édes anyám ! Gencsyné: Első az egészség. Margit: (gyöngéden) A hivatal várhat . . . Sándor: Nem a hivatal gátol. Gencsyné : Hát mi ? Margit: Ugyan mi gátolna, édes Sándor ? Sándor: Tudja édes, huszonnyolezadikán lesz az athléta-bál. Gencsyné (szörnyüködve): Beteg embernek bálról beszélni ? Sándor : Megígértem Margitnak, hogy elmegyünk. Margit: En, hogy a bálba menjek, amikor az én jó kis uram beteg ? Sándor, ez nem szép magától. (Érzelgősen) Ugy-e nem is komolyan mondta, csak tréfált ? Gencsyné : Édes jó gyermekem ! (Megcsókolja Msrgitot.) Sándor: (elragadtassál): Oh az én kis feleségem a legjobb asszony a világon ! . . . Adorján. Reform vagy Satanella?- Alkalmi tudósítónktól. — Mi a jelszó ? zúgott felém az aranyfia- talság kérdése a sörösben. Sohse halunk meg! kiáltám hőstenori tűzzel. — Brávó ! Hát még ? Kérdőjellé zsugorodott össze délezeg termetem. — Mondd: Satanella! súgja fülembe egy mefisztói hang. — Satanella! A piccoló épen akkor tette elém a habzc poharat, mikor dühös kórusban felhangzott : — Akkor ki vele! Éljen a Reform! A habzó poharam ott maradt s hej, én ön kéntelenül is kint valék egy pillanat alatt. — Mi a jelszó? zúgott felém a hivatáso: férjek kérdése egy másik sörösben, hol első po hár söröm alteregoját kerestem. Ezúttal okosabb akartam lenni. — Reform! kiáltám^s vártam a hatást. — Akkor ki vele! Éljen a Satanella ! Első pohár söröm alteregoja ott maradt én ismét repültem, pedig én a repülőgép prol lemájával sohasem foglalkoztam. Oda kívülre is utánam zúgott: A gyáva! Még ez is férj ? Pfuj, papin hős ! Pártoljuk a Szappanyos * n I Legolcsóbb bevásárlási forrás mindenféle vászon* .kjw Ora. == divat-, kézmű- és rövidáru-czikkekben = vászon- és divatáru-üzletében Nagybányán, Főtér (Minorita-rend ház
