Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1903-02-12 / 1. szám

1903. február 12. 5 A sphynx örök rejtélye valóságos képes gyermekfeladvány volt ehhez a dillemmához ké­pest. Világos, hogy e brutalitások leple alatt lappang valami, de mi ? Vad szomjúsággal éb­redt föl bennem az alkalmi tudósitó.- Mi a jelszó ? kérdé t. feleségem, mikor sörözetlenül ebédre hazamentem. Ezúttal a legokosabb akartam lenni. — Reform ! Satanella! — Úgy, csufolódik? Akkor visszamehet | oda, a honnan jött! S nőies gyöngédséggel be­csapta orrom előtt az ajtót. * Tekintetes szerkesztő ur e sikerült beveze­tést bizonyára nem érti; megvallom, mikor saj­nálatos módon megesett rajtam a malőr, még én sem értettem, de most már alkalmi tudósí­tói tisztemből kifolyólag mindent tudok.- És aztán az orr! simogatom meg most szerkesztő ur helyett büszkén az orromat. Mind- dent kipuhatolt! Kis városunk bel, kül, egyleti, zsűri, társas és magános, családias és családtalan békéjét iszonyú veszedelem fenyegeti. A mulatnivágyás- ban törhetlenül egységes társadalmunk izekre töredezett. A fehér rózsa, piros rózsa historikus harcza megujulóban, melyet Reform - Satanella küzdelme neve alatt fog emlegetni a késő utókor. A hadüzenetet az az izgató kérdés provo­kálta, hogy milyen ruhában jelenjék meg a szép­nem a nőegyesület kalikóján. Reformban-e vagy Satanellában ? A Reformnak nagy, hatalmas pártja van. Az aranyfiatalság, a leányok, az asz- szonyok a festőiesen szép reform-kosztümért lelkesednek, mig a maradiság sötét lovagjai, a hivatásos férjek a Satanella mellett mogorvás- kodnak, túlságosan secessiósnak tartván a Re­formot. De talán szerkesztő ur nem is tudja, mi­lyen a reform-kosztüm, mit a házisapkások kolosz- szális malicziával slafrognak titulálnak. Mondja, látta-e már a múzeumban Junót gyönyörű, reddős, mélyen kivágott, festőiesen hullámzó köntösében? No hát ez a gyönyörű, hullámos antik-köntös, a Reform, mely a legszabadabb érvényesülést engedi a junói idomoknak. Sata- nellát talán már ismeri. Mikor tulterhelten, álmat­lanul hánykolódott az ágyán, bizonyára sokszor láthatta állig begombolkozva, apró szarvaival gubbaszkodni a mellén. Nagyon természetes, hogy a t. férjek az állig gombolkozás kedvéért bájos Junóinkat édes örömest Satanellákká konvertálnák. De a harcz folyik! A reform-párt a szent világszabadság zászlaja alatt küzd s február 24-én a kalikó parkettjén lezajló döntő ütközetben fog eldőlni, hogy a szent világszabadság győzött-e vagy a középkori ólmós kazamáták Satanellas zsarnokai ? farnevái Nincs fessebb herczeg a világon Mint a jókedvű Camevál. Hová herczegsége betoppan : Ott minden fejtetőre áll. Derűs lesz arcza a papának, Ha herczegsége rákacsint, S nem mordul rá a szabónőre, Hanem fizet úgy mint a pinty. Adventbe hej, a dáridóknak A vége volt ám csattanós, Most Camevál varázsszavára Galambbá válik az anyós. Nem néz órát bús gyertyafénynél Ha az idő éjfél után — Nem kérdi, hogy hol járt az urfi 9 Nézzen ki bármilyen bután. Az asszonyka se zsörtölődik Ha hajnalpirba vész a zsur, Az sem baj, ha egész rekedtté Vállott a vidám trubadúr. Sőt ha inogna erre-arra, Miként ha a föld rengenék — Se baj! Most mindent kiengesztel: Egy bársony alj, selyem derék. Hű czimborák fel tánczra, dalra, Száll az idő száll, meg nem áll. Tépjük le minden est virágit, Mig véd védszentiink: Camevál. Ha vig uralma véget ér majd Mindennek Isten ucscse fucs, A rémuralmat akkor ismét Átveszi majd egy kis papucs. NAGYBÁNYA A dalegyesület estélye. Február 7. Az a fényes siker, melyet törekvő dalegye­sületünk tavaly a Polgári Kör termeiben rendezett kaczagtató estélyével elért, arra ösz­tönözte a rendezőséget, hogy az idén már a nagyszálló dísztermébe tegyék át a főhadi szál­lást. A gondos előrelátás igen üdvösnek bizo­nyult, mert ha ezt a tréfás estélyt a nagyszálló dísztermén kívül bármely más helyiségben ren­dezik, bizonyára kevésbbé tréfás agyontaposás- sal végződik. Ilyen felségesen sikerült mulatságot még aligha jegyzett fel a farsangi krónikás. Csupa jó kedv, fesztelen vidámság, pajkos tréfák derűs tónusa ömlött el az egész estélyen s ezek az incselgő derűs színek ellenállhatatlanul ragadtak magukkal mindenkit. A rendezőség bátran hezi­tálhatott volna: Száz aranyat egy buslakodóért! Még nem volt nyolez óra, midőn a fénye­sen kivilágított díszterem zsúfolva megtelt kö­zönséggel. Csak egy pillantást kellett vetni a jelenvoltak díszes seregére, azonnal látni lehetett, hogy a dalegyesület estélyének varázsa csodákat müveit: széttördelte a társadalmi osztályok között fennálló avult korlátokat s a pajkos jókedv je­gyében a legszebb harmóniában egyesítette vá­rosunk minden társadalmi osztályát. Bájosabb, festőibb képet, mint a minőt a diszterem parkettjének hullámzó sokasága muta­tott, elképzelni is alig lehet. Szebbnél szebb, bájosabbnál bájosabb asszonyok és fiatal leá­nyok tengersokasága mosolygott, csevegett, in­cselkedett és — hódított; csoda-e, ha az arany­fiatalság a legnagyobb türelmetlenséggel, tűzben égve várta a táncz kezdetét. Pontban nyolez órakor a Rákóczy-induló hangjai mellett csengő-bongó lármával a bohó- ezok tartották meg gimnasztikus bevonulásukat. Oly ügyesen, ötletesen, tréfát tréfába öltve vi­selkedtek mindannyian, mintha egyenesen Baro- caldi czirkuszának porondjáról csöppentek volna a diszterem parkettjére. A bohóczok mutatványai által keltett han­gos vidámság még el sem múlt egészen, midőn tűzzel, ropogósán felhangzott az első csárdás. Csakhamar forrongó méhkassá vállott az egész terem. Tánczra állott fel mindenki s oly tűzzel, sziláján ropták, hogy gyönyörűség volt nézni. A tréfás dalestélynek legnagyobb attrak- cziója volt Brixner állatkvartettjének bemuta­tása a Barnum czirkusz világhírű állatai által. A dresszirozó karmester pálezájának egy inté­sére a színpad csakhamar megtelt a legszebb s leghatalmasabb példányú kandúrokkal s czicza őnagyságaikkal; irigységet keltőén húsos tyú­kokkal ; a legpompásabb fajú vizsglákkal, minők­kel könnyű szerrel lehet vadászni akár vaddisznó ártánokra is és a piaczi viszonyoknak megfelelő- leg a hét sovány esztendőt jelképező disznókkal. S ez az állatármádia olyan bravúros kvartettet vágott ki, hogy bármely filharmóniai hangver­senyterem megirigyelhette volna. A ritka zenei élvezet mellett az embernek a könye csordult ki nevettében. Nem csekélyebb hatást keltett a Léni és a három Béni viszontagságos életörté- netének előadása, melyet a dalegyesület hatal­mas orrok feltételével adott elő. Ha az orrok hamisak voltak is, nem voltak hamisak a han­gok. Zugó éljenzés és taps hangzott fel mindkét előadás után s a közönség oly viharosan „hogy volt“-tozott, hogy az udvarias karmester később az álatlatkvartettet hires állataival általános tet­szésre megismétlé. Mindkét énekszámot Rá ez Anna urhölgy kisérte zongorán remek játékával. Őnagyságának nemcsak a dalegyesület, hanem a közönség is nagy köszönettel tartozik, hogy e fárasztó kísé­retre oly lekötelező szívességgel vállalkozott. A tréfás előadás után Terpsichore isten- asszony vévé uralmába a dísztermet s uralko­dott mindvégig, mig aranyos trónusát a hajnal késői derengése romokba nem döntötte. A né­gyeseket több mint hetven pár tánczolta. Az est fényes sikeréért elismeréssel kell adóz­nunk a minden rendezők atyamesterének : Tor- day Imre dalegyesületi elnöknek és Muzsik i Jakab karmesternek, kinek zenei tudása, kar- ! mesteri vezénylete és páratlanul kitartó szor­galma dalegyesületünket már is oly nívóra emelte, hogy bátran felvehetjük a versenyt a legrégibb daltársulatokkal is. A tréfás estély jelentékeny összeggel emelte a daiegyesület vagyonát; az összes bevétel 390 korona 30 fillérre rúgott. HÍREK. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Perczián Károly m. kir. tisztjelöltét a selmeczbányai bányaigazgatósághoz segédmér- nökká nevezte ki. Személyi hírek. Rébay Károly nyug. m. kir. járásbiró gyer­mekei es rokonai látogatására több hétre elutazott. -Bay Karoly Felsőbánya uj rendőrfőkapitánya a napokban foglalta el hivatalos állását. Az első szám. Minő édes izgalom, lázas gyönyörűség fog el bennünket, midőn teljesen ujonan felszerelt gyorssajtónkból a „Nagybá­nya“ legelső száma ünneplőbe öltözötten, a vi­déki lapok_ nagyságát jóval felülmúló terjede­lemben előkerült. A legelső lapszám megszüle­tését zakatoló műhelyünkben hatalmas, lelkes éljenzés fogadta, ép úgy, mint ágyuk dörgése hirdeti valamely szuverén születését. Az újság is szuverén s ha az igazság jegyében született, hatalma végtelen s legyőzhetlen katonasága az a sok csillogó érezbetü, mely feltétlen engedel­mességgel, fegyelmezettséggel sorakozik legfőbb hadurának : a gondolat, a szellem parancsának teljesítésére. Verejtékes munkánknak, mely nekünk édes gyönyörűség volt' s nagy anyagi áldozatunknak ime itt mutatjuk be első ered­ményét. S midőn lapunknak legelső számát út­nak indítjuk, tisztelettel és elismeréssel hajtjuk meg zászlónkat laptársunk a „Nagybánya és Vidéke“ tisztes múltja, évtizedeken át sokszor igen nehéz körülmények között teljesített eredmény­dús működése s nagyérdemű szerkesztője előtt s kérjük fogadjon oly kollegiális szeretettel, mint a minővel mi üdvözöljük. És itt helyén­valónak találjuk egy lappangó kérdés tisztázását. Sokan úgy magyarázzák lapunk megalapítását, mint burkolt elégedettlenség kifejezését vagy egyenes támadást laptársunk s annak kiváló szerkesztője ellen. Korántsem igy áll a dolog. Mi ismételten legteljesebb elismerésünknek adunk kifejezést, de erősen valljuk, hogy egy nagy intelligens város és vidékének egy hetenkint egyszer megjelenő organum nem elég. Hiszen Nagybányával hasonló nagyságú más intelligens városban nem is két, hanem három-négy lap áll a közönség szolgálatában s ez a nemes ver­seny, amily fokmérője valamely város intelligen- cziájának, pezsgő szellemi életének, bizonyára ép oly áldásos a város és lakossága más érde­keire is. Mi hisszük, hogy verseny lesz közöttünk de az nem egymás ellenében fog megnyüvá- nulni, hanem azon törekvésben, hogy minél hasznosabb tényezői legyünk magyar hazánknak, édes szülőföldünknek s minél hathatósabb támo­gatói, védelmezői legyünk városunk polgársága szellemi és anyagi érdekeinek. S ha ez irányban csak a legcsekélyebb eredményt is sikerül fel­mutatnunk, anyagi áldozatunkat, munkánkat nem sajnáljuk, mert nem dolgoztunk hiába! Eljegyzések. Az aranyifjuság egyik legsze­retetreméltóbb alakja, a városi tiszti karnak de­rék, előkelő tagja: Csüdör Ferencz pénztáros ! á napokban jegyezte el Veres László földbirto- I kosnak bájos nevelt leányát, Veres Jolánkát. I — László Endre kir. állatorvos jegyet váltott Troplovits Márton tekintélyes kereskedő kedves leányával: Ilonkával. A debreczeni kereskedelmi s iparkamara nagyérdemű elnöke: Tóth Kálmán f. hó 13-án délelőtt Tóth Kálmán kamarai jegyző kíséretében városunkba érkezik. Ide­jövetelének czélja az, hogy ipartestületünk működéséhez utasitásokat, felvilágosításokat adjon s oda hasson, hogy az ipartestület hivatalosan is mielőbb megkezdhesse működését. A népszerű elnököt, kinek kereskedői s iparos osztályunk már eddig is igen sokat köszönhet, ünnepélyesen fogadják. Szabad lyceum. Vasárnap délután a tanári kar egyik legrokonszenvesebb tagja: Halmai József tartott szemléltetéssel egybekötött szabad előadást a főgimnázium kísérleti termében a vi­rágoknak a növényvilágban elfoglalt szerepéről. Az érdekes előadás meghallgatására igen diszes közönség jelent meg, kik között főleg előkelő hölgyközönségünk volt nagyszámban képviselve. A kiváló természettudós rövid, szellemes beve­zetés után a virágok jelentőségét és rendelteté­sét ismertette, majd áttért a virágok szerkeze­tének és alkotórészei sokféleségének vázolására. Előadását igen szép képek és természethű min­ták bemutatásával tette szemlélhetővé. Nagy érdekességgel fejtegette azután a himnős, az j egy és kétlaki növények virágainak megtermé- kenyülését; majd a bundás szöszméhek nemzet- gazdasági szempontból való jelentőségét ismer­tette vonzó előadásban. Mindvégig érdekes elő- I adását zajos éljenzéssel fogadták. A román közművelődési egylet Nagybányán. A román irodalmi és közművelődési egylet f. évi augusztus havában városunkban fogja tar- ! tani idei rendes közgyűlését. Az egyletet, mely előkelő és egyik legtekintélyesebb tényezője a 1 román nép irodalmának és kultúrájának, váró Bibulus.

Next

/
Thumbnails
Contents