Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-03-05 / 4. szám
2 NAGYBÁNYA 1903. márczius 5. Minő rémségesen messze állunk mi a nagy német nemzet közfelfogásától, hol igen gyakori eset, hogy a szülő érettségi bizonyitványnyal adja gyermekét iparosnak vagy a hol a társadalom legkiváltságo- sabb osztályai sem csupán vagyonuk kamatjaira támaszkodnak, hanem nagy ipar- vállalatok, gyárak alapításával igyekeznek gyümölcsöztetni az öröklött vagyont. Ha azok az elemek, melyek ma tehetségük gyarlósága miatt ijesztő számarányban züllenek el a tudományos pályákon, annak idején megfelelő iskolai előképzettséggel az iparos pályán keresték volna boldogulásukat, ma hatalmas, virágzó iparososztályunk volna. Mert ne gondoljuk, hogy minden baj a rósz közgazdasági viszonyokból ered. Az észlelhető bajoknak nem csekély oka, hogy nincs intelligens s képzett iparososztályunk, mely képes volna érdekeiért küzdeni s azokat meg is védeni. Hiszen látjuk, tapasztaljuk, ha itt-ott akadegy-egy intelligens, képzett, szorgalmas iparos, az a mai rósz, köz- gazdasági viszonyok között is képes oly független és kellemes exisztencziát teremteni magának, melyet a legelőkelőbb tisztviselői állásokkal sem cserélne el. Ne a buktató rendszerben keressük tehát a csodahatásu arkanumot, hanem a nevetséges közfelfogás kiábrándításában. Győzzük meg a szülőket, hogy egy képzett, intelligens, szorgalmas iparosnak a kenyere nem oly verejtékes és édesebb is, mint azon kenyér, melyet az intelligens pályák hallatlan küzdelmek után nyújtanak a közepes tehetségeknek. Győzzük meg a szülőket, hogy az iparos munka is csak oly tiszteletre és megbecsülésre méltó, mint bármely szellemi munka. És az iparososztály megbecsülésében maga a társadalom járjon legeiül. É. M. A Muzeum-egyesület közgyűlése. A nagybányai Muzeum-egyesület vsárnap délelőtt tiz órakor tartotta rendes évi közgyűlését a Kaszinó nagytermében. A közgyűlésen Tf. Tap Zsigmond elnökölt, ki igen szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Midőn vázolta az egyesület kulturális törekvéseinek nagy jelentőségét, sajnosán emelte ki, hogy az egyesület még mindig nem részesül ama támogatásban, melyet magasztos czéljainál fogva megérdemelne. Nem elkedvet- lenitésképen hozza ezt fel, hiszen a történelem arra tanít bennünket, hogy csüggednünk nem szabad s ha mindenki is elhagyna bennünket, nekünk nem szabad engednünk magunkat a küzdőtérről leszorittatni. Mély meghatottsággal üdvözli az egyesület tagjait. Sajnálja, hogy aggkora miatt nem működhetett úgy, mint lelkesedésében működni óhajtott volna, de szeretne megifjodni, hogy az egyesületet régi ifjú erejével szolgálhassa. Szép beszédét lelkesen megéljenezték. Az elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Schönherr Antal és Ég 1 y Mihály tagokat kéri föl. Lakatos Ottó olvasta fel ezután titkári jelentését, melyet nagy vonásokban a következőkben ismertetünk: A jelen közgyűlés különös jelentőséget nyer az által, hogy három évnek munkásságára teszi le a zárókövet, hogy befejezzen egy időszakot, melyre az egyesület első ízben megválasztott elnökségének és tisztikarának megbízása szólott s mely a dolog természetes rendje szerint a kezdet nehézségeivel való terhes küzdelem időszaka volt. Midőn e határkőnél megállunk, az első szó, mely ajkunkra jő, a hála szava, mely mindazokat illeti, kik az alapvető munkához erkölcsi és anyagi erejükkel hozzájárultak. Egyesületünk abban a kiváló szerencsében részesült, hogy mindjárt keletkezése első per- czétől széleskörben felkarolták. Közönségünk intelligens gondolkozására mutat, hogy mindjárt kezdetben megértette az elénk tűzött feladat kiváló fontosságát, úgy, hogy ma már a muze- um-egyesületnek s ikertestvérének: a városi múzeumnak biztos jövőjéről beszélhetünk. Jelentős esemény, hogy ma már a muzeum-egyesü- letnek állandó helyisége van. Igaz ugyan, hogy e helyiség még üres, de nagy a reménységünk, hogy az ősz folyamán elfoglalhatjuk s ott összegyűjtött tárgyainkat elhelyezhetjük. Hogy az át- költözködés ez ideig nem történhetett meg, oka az, hogy az átalakítási és berendezési munkálatok hosszabb időt vettek igénybe. Örömmel jelenti, hogy a múzeumi tárgyak száma az elmúlt év alatt 850 darabbal szaporodott. A legnagyobb gyarapodás a régiségtárnál tapasztalható, mely közel 600, köztük igen értékes tárgynak jutott birtokába. Hálás köszönettel adózik a m. kir. bányaigazgatóságnak, mely mintegy 138 darabból álló rendkívül becses gyűjteményt bocsátott az egyesület rendelkezésére ; továbbá P a ez e k Bélának, özv. Csomós Áronnénak és Kállay Kornélnénak, kik becses ajándékokkal gyarapították az egyesület tárgyait. Ez ajándékozásokon kívül az egyesület vétel utján is igen értékes tárgyakat szerzett be. Szépen gyarapodott a könyvtár is. 257 ajándék könyvet kapott az egyesület, melyek közül a legértékesebbeket a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége, a m. nemzeti muzeum igazgatósága, továbbá Svai ezer Ilka, özv. S z e n d y Antalné és özv. Csomós Áronná ajándékozták. Egy kiválóan értékes műtárgygyal is gyarapodott az egyesület. Vörösmarthy Mihály szobrának maróti R int el Géza művész által készített gipszmintázatát a bírálóbizottság elnöksége az egyesületnek ajándékozta. Sajnálattal szól azután a titkári jelentés arról, hogy a néprajzi gyűjtés dr. Jankó halála miatt megakadt, de a gyűjtést legközelebb dr. Bátky Zsigmond nemzeti múzeumi őr folytatni fogja. Az egyesület anyagi helyzete eléggé örvendetes képet mutat s ez annak a jóindulatú gondoskodásnak köszönhető, melyet egyrészt a város, másrészt a múzeumok orsz. főfelügyelőségétől tapasztaltunk. A város, daczára nehéz anyagi helyzetének, a múlt évben is 600 koronát szavazott meg az egyesület támogatására, a főfelügyelőség pedig 1200 koronát eszközölt ki az egyesületnek a közoktatásügyi minisztériumnál. Mély részvéttel emlékezik meg végül a titkári jelentés Svai ez er Sándor alelnök, nyug. bányatanácsos, továbbá Molnár Mihály, H o- mola Gyula és Lasz ke Győző elhunytáról. A titkári jelentést, mely hű képét tárta fel nemcsak az egyesület anyagi helyzetének, hanem három évi működésének is, éljenzéssel fogadták s Lakatos Ottó titkárnak ügybuzgó működéséért köszönetét szavaztak. Moldován László pénztáros az 1902. évi zárszámadásokat terjesztette elő, melyeket jóváhagyólag tudomásul vettek. Az 1903. évi költségelőirányzatot 4564 kor. 73 fillér bevételben és 4560 kor. kiadásban állapították meg. Tf. Pap Zsigmond elnök, miután mandátumok lejárt, a maga és tiszttársai nevében állásukat a közgyűlés rendelkezésére bocsátotta s kérte a közgyűlést, hogy tekintettel előrehaladott korára, a további működéstől mentse fel. Schönherr Antal indítványára a közgyűlés a lelépő tisztikarnak eredménydús működéséért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Ä választást ejtették meg ezután. Elnöknek megválasztatott dr. S c h ö n h e r r Gyula. Alelnököknek : Neubauer Ferencz és Lakatos Ottó. Titkárnak: dr.Koller János. Ügyésznek: dr. Harácsek Imre. Pénztárosnak: Moldován László. Őröknek: Bencsik János, E gly Mihály és M isk o vs zky Ernő. Választmányi rendes tagoknak megválasztattak : Dergáts Sándor, Gellért Endre, dr. Her- czinger Ferencz, dr. Kádár Antal, dr. Lovrich Gyula (uj), Madán Ferencz, Molcsány Gábor (uj), Km. Pap Sándor, Tf. Pap Zsigmond, Réti István, Révész János, Schönherr Antal, Schönherr Sándor, id. Smit Sándor, Soltész Elemér, Stoll Béla, Stoll Gábor, Szabó Adolf, Szellemy Geyza, Szőke Béla (uj), Thorma János, Újhelyi Hugó, Vida Aladár és Weisz Lajos. — Póttagok: Nagy György és Ember Elek. Végül kiváló érdemeik elismeréséül Tf. Pap Zsigmondot, Svaiczer Ilkát és özv. Szendy Antalnét az egyesület tiszteletbeli tagjainak választotta meg. csókolja a lapot.) Üdvözlégy te fényes napsugár, mely koszorús főmre először ragyogsz! Üjra születtem egészen. Lefoszlott rólam a homály, mely a többi halandókkal egyenlővé tett, homlokom körül dicsfény tündököl. Most már meg- érdemlem költői nevem: Gloriaffy Brutus ! Minő magasztos! Gloriaffy Brutus! Mily költői név, mely dicsőségemből és erényemből van szőve. Dicső és elszánt vagyok, mint Róma Brutusa. Visszavonnák már tudom hős professzoraim elhamarkodott ítéletüket és félszeg törvényhozóink hiszem, szégyelni fogják előttem magukat. Csodálatos, hogy igazgatóm és társaim közül egy sem üdvözöl. Pedig már olvashatták győzedel- memet. Ah! igaz, nem tudják még az uj nevem, nem is sejtik, hogy a nap hőse én vagyok. Oh! ha megtudják, kővé merednek valamennyien! Ezután jönnek még csak a diadalok! A bemutatás ! Kimondhatatlan lesz az élvezet, a mit az első est számomra rejteget. Kihívás, rengető taps minden felvonás után. Ott tudok majd bájjal hajlongani, megköszönve a kihívásokat. Rólam beszélnek előadás előtt, alatt és után. A játszó művésztársak irigyelve nézik a sikert. A hírlapok csak rólam, nagy nevemről, fényes sikerű darabomról szőnek csodás regét. Csodál, bámul az egész értelmiség. Sok úri hölgy nevemmel ajkain zárja álomra epedő szemét . . . Hát társulatomnál? Ott lesz még csak a,dicső est, ha szinrehozzuk koszorús művemet. Én leszek majd a főrendező. Én játszom a czimszere- pet is. Tudom társaim, babérkoszorút nyújtanak át nagy érdemem szerény jutalmául. De én a honra hivatkozva, nagy alázattal igyen felelek: „E koszorú kedves pályatársaim, valamint a többi is, mit gyenge tehetségemmel szerezhetek éltem végéig, nem az én, de édes hazám homlokát illetik“ . . . Előre képzelem a tapsvihart, mely a közönség részéről szavaimra kitör. Végül a város bankettet ad. Én ülök az asztalfőn, mellettem jobbról-bálról a város fejei. A köszöntők árját a főjegyző indítja meg s nem győzöm ismételni a kecses bókokat, - óh boldog, százszor boldog én! Legújabb darabom czime: „A dicsőség útja“ lesz. S aztán a dicsőség utján tovább haladva, mily fényes jövő integet felém. Keblébe választ az akadémia s valamennyi tudós társaság; az egész országban viszhangozik nevem. Fény, dicsőség és boldogság vesz körül. Híremet a szellő a tengeren túl viszi. A külföld szeme is felém tekint s műveimért, hogy bírhassa, eseng. Oh! hazám, hazám, kincsed én leszek! . . . Jer előmbe még egyszer dicsőségem forrása, hadd tekintsek a napba egészen, talán már hozzászokott vakító sugárihoz szemem. (Olvas.) „Még mindig azt hiszik“ „A szabadság vértanúja“ stb. szerzői, hogy a Tudományos Akadémia azért van, hogy az ő hangzatos czimü, gyermekes felfogású ... Mi . . . micsoda? . . . gyermekes felfogású ! . . Ah ! . . . Szönyet halok! . .. Gyermekes felfogású! . . . Nem . . . Nem! . . . Hazudik az egész Akadémia, erősen hazudik! A én művem gyermekes felfogású! Oh! ... Gyermekes! (Homlokát veri.) Koszorús homlok!.... Hallod ? . Gyermekes ! (Olvas:) „. .. minden komoly tanulmányt nélkülöző darabjaikkal az időt pazarolják.“ — Hah! nem igaz! Ezerszer nem igaz !. . . Nem igaz! . .. Tanulatlan az Akadémia, ha az én művemre ezt meri mondani. . . Tanulatlan! . . . én! ... a ki minden éjjel Caesart olvasom. Tudtam, hogy ez lesz jutalmam. Uj hálátlanság, a miért én éjjel-nappal hazám nagyságán fáradozom. Irigyek vagytok üresfejü és szivü tudósok. Féltek tőlem; műveimben az oroszlánkörmöket látjátok, melyekkel silány irkafirkáitokat széttépném, ha bejuthatnék közétek. Jó, hálátlan kor! Majd hálásabb lesz az utóbbi nemzedék: a mit ti megtagadtok, majd megadja az kétszeresen verejtékem diját: a koszorút. Addig pedig vigasztalni fog az a nagy tudat, hogy a hatalmas, hazájáért lángoló Brutus is elesett, kinek hallhatatlan nevét én viselem Szabó István. eisS-Äiira,ta.s,‘Mls legolcsóbb beszerzési forrása igen pontos kiszol——— i . m—■mreai—«mám ====== gálás mellett Nagybányán == ü» ad© Andor czipő- és féríi-divatáru-űzletében a Főtéren. Masyar klr- ™ab»aaimazott oS*táiy8or.je*yek A —.-tttttt elárusítani helye. - - — —— Lfc hhbksí
