Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-06-04 / 17. szám
2 1903. junius 4. NAGYBANYA A „Hangya“ Nagybányán. Junius 3. Ez alatt a czim alatt a Szatmáron megjelenő Szamos egy hosszabb közleményben foglalkozik a fogyasztási szövetkezetekről írott czik- künkkel, melyet a kitünően szerkesztett Szatmári Hírlap politikai napilap, mindenben osztva felfogásunkat és érvelésünket, egész terjedelmében átvett. Ez a czikkünk megyeszerte élénk visszhangot keltett. Szerkesztőségünkhöz számos levél érkezett, melyekben a legnagyobb elismeréssel szólanak a fogyasztási szövetkezetekről írott sorainkról s a közvéleménynek ez a hatalmas megnyilatkozása legerősebb bizonyítéka álláspontunk helyességének. A Szamos czikkirója az első, ki gáncsolni valót talál sorainkban, de ahelyett, hogy érv ellen érvet állítana s meggyőzni igyekeznék állás- foglalásunk helytelenségéről, egész polémiája: »Hangzatos szavak!« » Veszedelmes, merész állitások«-íéle kifejezésekre zsugorodik össze s ami érdemleges nyilatkozatot tenni is akarna, azt sem maga mondja el, hanem a Hangya szövetkezet központi helyiségeibe utal bennünket, hol szívesen szolgálnak felvilágosítással. Megváltjuk, hogy hosszú, évtizedes újságírói pályánkon nem igen tanultuk meg a vitatkozásnak azon nemét, mely mit sem mondva, általános frázisokkal akarja az ellenvéleményt megdönteni s ha mégis ennek daczára nehány szóval foglalkozunk a Szamos közleményével, tesszük ezt azért, mert a szőnyegen forgó kérdést, mely egy nagy társadalmi osztálynak leg- vitálisabb érdekeit érinti, oly fontosnak tartjuk, hogy üres fecsegésekkel sem hagyjuk azt a ke- vésbbé avatottak előtt ferde világításba helyezni. Mi a Hangya központi intézetéhez felvilágosításért nem fogunk fordulni, mert ismerjük régi idők óta e szövetkezetek működését legalább is annyira, mint annak bármely tisztviselője s mondhatjuk, hogy a Hangya a mi sorainkkal szemben a Szamos czikkirójának védelmét sem fogja megköszönni, mert először mi a Hangya szövetkezeteket működésüknek egész vonalán nem támadtuk; másodszor azért, mert czikkirónak minden sorából hangosan kirí, hogy legke- vésbbé sem ismeri a Hangya szövetkezetek működését s legkevésbbé sincs tisztában azoknak intenczióival. Nem támadtuk mi a fogyasztási szövetkezeteket, sőt a legnagyobb elismeréssel szülöttünk működésükről. E szövetkezeteknek köszönhető, hogy egész vidékek szabadittattak ki az uzsora karmai közül, mely évtizedeken át szipolyozta a föld népének vérét, életerejét. De midőn áldásos működését alkalmas vezetők alatt alkalmas helyeken elismertük e szövetkezeteknek, a legerélyesebben tiltakoznunk kellett e szövetkezetek oly térfoglalása ellen, hol a tisztességes, szolid kereskedelemnek támasztanak oknélküli versenyt. A Szamos czikkirójának szemében ha valamely városban egy ily fogyasztási szövetkezetei alapítanak, teljesen egyet jelent azzal, mintha a hatodik pénzintézet mellé egy uj: a hetedik alakul vagy valamely már meglevő részvénytársasággal egy uj részvénytársaság veszi fel a versenyt. És e kijelentésével árulja el a szövetkezetek terén szörnyű nagy járatlanságát. Ha tiz kereskedés mellé megnyílik a tizenegyedik is, mely ugyanazon terhekkel van megróva, mint konkurrens társai, ha némi versenyt támaszt is, emiatt senki sem fog segélykiáltásba kitörni. De ha tiz kereskedői üzlet mellett, melyek az összeroskadásig meg vannak terhelve az állami és községi adók s a pótadók minden nemével, egy fogyasztási szövetkezet is működésbe lép, mely szövetkezet állami protek- cziót és támogatást élvez, vájjon ez is csupán annyit jelent, mintha egy uj kereskedő-üzlet nyílnék meg? Korántsem. Hadüzenet ez a tisztességes kereskedelem ellen s visszaélés az állam támogatásával. Mert az állam nem azért ruházta fel kiváltságokkal a szövetkezeteket, hogy azokkal a szolid kereskedelemnek okozzanak indokolatlan versenyt, hanem hogy bizonyos vidékeken az uzsoráskodásra hajló üzérkedéseket tehessék lehetetlenné. Botorság volna feltenni az államról, hogy a privilegizált szövetkezetekkel a tisztességes kereskedő osztályt akarta volna gyengíteni, mely személyi és vagyoni függetlenségével egyik legerősebb támasza; ha pedig ez nem igy volna, akkor égbekiáltó igazságtalanság, hogy ami kedvezményt megad az erkölcsi testületnek, azt megtagadja az egyesektől. De ismételjük, hogy épen a ruthén-akczió, a felvidék népének megmentése biztosította a szövetkezeteknek a kiváltságokat, hogy áldásosán éljenek azzal ott, a hol arra szükség van; de bizonyára épen azok, kik e kiváltságokat a szövetkezeteknek megszerezték, tiltakoznának a legerélyesebben az ellen, hogy e kiváltságokat a tisztes kereskedelem megrontására s ezzel egy nagy, produktiv társadalmi osztály tönkretételére használják fel a szövetkezeti ügyek intézői. Ez okok késztettek bennünket arra, hogy már eleve tiltakozzunk a fogyasztási szövetkezetnek Nagybányán leendő megalapítása ellen s a tisztes kereskedelem érdekében minden megengedett eszközzel küzdjünk ellene. É. M. A Rákóczi-ereklyekiállitás. Kassa, május 31. A Rákóczi-ereklyekiállitás elé nagy várakozással tekint az egész ország s a végrehajtóbizottság feladatának élénk tudatában körültekintő gondoskodással már eddig is elismerésre méltó munkát végzett. A kiállítási tárgyak szállítására ötven százalék engedélyt eszközölt ki az államvasútakon és a vele kapcsolatban lévő vasútvonalakra; gondoskodott az ide utazók mérsékelt utazásijegyéről ; a kiállításra érkezők kényelmes lakásáról és ellátásáról; a vendégek kifogyhatatlan szórakozásáról pazar ünnepélyek, változatos mulatságok és kirándulások rendezése által. A kiállítás idejére megnyerte a kassai nemzeti színház igazgatóját előadások tartására, ezenkívül az egyes bizottságok a legnagyobb leleményességgel dolgoznak a kiállításra érkezők legkényesebb ízlésének és várakozásának kielégítésén. Az ősi kurucz város, Kassa is vendéglátó képet ölt, hogy úgy fogadja a magyart és a külföldit, amely fogadtatásra szívesen fog visszaemlékezni mindig. Gazdag múzeuma, világhírű dómja, műemlékei, páratlanul szép vidéke a kiállítás látnivalóinak érdekes kerete^ lesz. Szinán bég álmatag szemében most egyszerre kigyuladt a tűz, húsos ajkai reszkettek, a midőn csontos fekete kezeivel hadonászva tovább beszélt. Hogy rohant Szokoli mindenütt az igazhitű seregek élén, mint dőltek ki mellette a legelszántabb janicsárok. De őt elkerülték a gyaur golyók és nevét szárnyaira kapta a hir s a padisáhig röpült vele. A felséges padisáh pedig csauszjai agájává tette, majd füleki béggé, bosnyák pasává és Arszlán pasa halála után Budára tette át vezírré . . . Az őszi alkony színtelen fénye mind szürkébben szűrődött be a lapos menyezeten ásító kerek ablakon keresztül. A rabnők főlélesztették a márvány-tűzhely szunnyadó parázsát s az illatos czédrushasábok föllobbanó lángja bronzszi- nüre festé Szinán bég kuporgó alakját. A sze- recsen kezei lehanyatlottak, halk, színtelen hangon folytatta beszédjét. Az asszonyok érdeklődése pedig csak most ébredt föl igazán. Musztafa pasa a szegények köntösében róvja végig a felső-város utczáit. Igazságot tesz közöttük, pénzzel ajándékozza meg őket, hogy elhagyhassák roskadozó viskóikat. A viskók helyén pedig márványpalotákat fog építtetni karcsú oszlopokkal, magas tornyokkal, melyek rácsos erkélyéről asszonyai gyönyörködnek majd az uj tündéi városban, a nagy folyam csillogó tükrében, melyet aranyozott függő hidak ölelnek át s kap^olnak össze a szomszédos nagy szigettel. A szigeten pedig Murád padisáh üti föl földi paradicsomát: itt fog lakni az igazhitüek fejedelme nyáron át, innen igazgatja seregeit a a gyaur szultánok ellen. Gül Baba sírja fölé építik az Aja Sofia mását és az Istambullal vetekedő fényes városba fognak csődülni a legügyesebb kigyóbűvölők, bülbülszavu énekesek, dróton lebegő tánczosnők, csodatevő dervisek s mind Musztafa vezír, akkor már nagyvezír asz- szonyai előtt mutatják be először tudományukat... A búd?’- basa asszonyainak a tekintete összeví'lant. Az öreg Szinán azt olvasta le arc: tikról: nem fogunk unatkozni többé, ha esztendőkig sem néz felénk Szokoli Musztafa, a kőszívű. Fatime, a bosnya bég leánya pedig fölkapta guzsliczáját s monoton sorokba fűzve dicsőségét, énekelni kezdett uráról, a ki kopott köntösben jár a budai utczákon, mint hajdanában Harun al Rasid kalifa Bagdad városában. — Az asszonyoktól nincs mit tartanod többó, Szokoli Musztafa, mormogta Szinán bég elégedetten. Ellenségeiddel szemben is megvédtek, miként te megvédelmeztél a rágalmazó defterdár ellen. Az öreg bég maga elé merengett. Majd villogó szemekkel folytatta: — Tudom, hogy valami gyaur asszony után leselkedel, hogy meguntad a padisáh leányát s az én húgaimat is. Hazugságaimért talán még sem rekeszt ki paradicsomából Mohamed, de mihelyest te hűtlenné válsz hozzá, magam vetem nyakadba a hurkot s te nyomorultan meghalsz . . . Szokoli Musztafa pedig talán ugyanabban a pillanatban haladt el Szt. Magdolna temploma előtt. Vasárnap volt s a félkörives ablakokon keresztültört a tompa orgonaszó. A budai helytartó szivét valami határozatlan vágy fogta el; mégsem mert rögtön bemenni; attól tartott, hogy valaki fölismerhetné. Visszatért Mátyás király piaczára, a hol eszeveszett üvöltéssel forogtak maguk körül tágas körben a dervisek Mirjám mecsete előtt, a hogy az együgyü török nép Nagyboldogasszony templomát elnevezte. Musztafa basa utjukba állt, de az egyik dervis rögtön félre lökte. Melle szinte sajgóit a fájdalomtól s mégis gyermekes öröm fogta el. — Nem ismert rám, különben tudta volna, hogy a fejével játszik. A litánia szakgatott moraja zúg végig a zsúfolásig megtelt csarnokban. Szokoli Musztafa gyanakodva nézett körül, de még csak fejét sem ütötte fel senki, mikor a nyikorgó ajtón belépett. Az orgonakarzat oszlopai mögé húzódott s lelketlen gyönyöröktől elfásult szive csak most érezte azt a kellemes izgatottságot, melyet álruhásan végzett sétáiban keresett. Mert nem keresztény asszony után leselkedett, a miként azt Szinán bég gondolta; a gondtalan ifjúkor emlékeivel akarta felrázni elernyedt, sivár képzeletét. De hajdan fényes Budavára, a hol Székely László mint keresztény diák lakott, idegenné vedlett: Mátyás király palotáján alig maradt nyoma a kőből faragott czirádáknak, kopár falai lisztraktárul szolgálnak. Az utczák ablaktalanok, Hegmegius házának nyoma sincs többé. Az egyetlen templomban szorongó keresztények jó része is a környékből jött föl imádkozni: a két bosnyák minorita baráton kívül a budai hegyeken innen sehol sem találtak papot, sem templomot. A litánia végeztével felbugott az orgona s a romladozó hangszer panaszos jajgatása megindította Székely László szivét. Oly régen nem hallott orgona-szót; akkor sem hatotta meg nagyon Nagyboldogasszony templomában az ezüst sípok káprázatos muzsikája. Nem is imádkozni járt oda, hanem egy galamb- szemű édesen mosolygó fiatal lány kedvéért, a kinek jóformán a nevére sem emlékezik többé. Nem is énekeltek az ő idejében ilyen buzgóság- gal, még a főtemplom muzsikusa is kelletlenül végezte köteles mesterségét. A csúcsíves boltozatok alatt alig lézengett nehány ember: a papok java része a mohácsi veszedelemben hullott el, uj lelkipásztorok nem léptek nyomdokaikba s ezek nélkül hitetlenné züllött a nyáj, Székely László istentagadóvá. S ő sohasem érzett lelkifurdalást azért, hogy törökké lett; hanem most, a midőn tekintete a körülötte álló, Nyári újdonságok érkeztek szalma kalap, czipő, ing, gallér, kézelő, nyak- ...'■ kendő és mindennemű divatczikkékből RA DO ANDOR czipő- és férfidivat-üzletében Nagybányán, a Főtéren.
