Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-06-04 / 17. szám
1903. junius 4. 3 NAGYBANYA Eddig mintegy hatszáz Rákóczi-korabeli ereklyetárgyat jelentettek be, de ha hozzávesz- szük, hogy András sy Dénes gróf krasznahorkai várában és Windisehgrätz herczeg sárospataki várában lévő még egyszer annyi nagybecsű és ritka ereklye a napokban megérkezik, úgy fogalmat alkothatunk a kiállítás érdekes gazdagságáról és nagyságáról. A kiállítás végrehajtóbizottsága a kiállítandó ereklyetárgyak bejelentésének határidejét is meghosszabbította. Akinek tehát Rákóczi-korabeli ereklyetárgya van, a szent ügy érdekében ne késsen azt bejelenteni. A kiállítás nagybizottsága elhatározta, hogy minden egyes kiállítót szép, művészi emlékéremmel jutalmaz meg, amit mindenki a legkisebb tárgy beküldése után is megkap. A ' beküldött tárgyakat egy és fél millió koronára biztosítják, ezenkívül a nagybizottság kezeskedik valamennyi ereklye épségben tartásáért. Az elrendezés, a csomagolás a legnagyobb gonddal, Mihalik József miniszteri biztos, a kassai muzeum igazgatójának felügyelete alatt történik. Az előjelekből Ítélve, a kiállítás nagy látogatottságnak fog örvendeni. Az idegenforgalom lebonyolítására külön elszállásolási bizottság van, amely mindenkinek, aki hozzáfordul, készséggel ad felvilágosítást. Nagy gondot fordítanak az ifjúság elszállásolása és fölötte olcsó ellátására. Azért minden iskola- igazgató figyelmébe ajánlom, hogy már most határozzák meg és jelentsék be a kiállítás elszállásoló bizottságának, hogy szeptember elején mikor szándékoznak csoportokat vezetni a kiállítás megtekintésére, hogy ä bizottság kellően gondoskodhassék mindenről. A leánynövendékek is jó szállásban részesülnek és pedig a kassai zárda nevelő-intézetének vendégszerető falai között. Nincs kétség benne, hogy a kiállítást minden jó magyar ember megtekinti. Nemcsak azért, mert ilyen alkalom a Rákóczi-korabeli ereklyék megtekintésére nem lesz többet soha, hanem azért is, mert a kiállítás megtekintését a lehető legkellemesebb nyári kirándulással kötheti össze. Kassa és környéke hires szépségű. Néhány órányira van a Tátra csodaszép vidéke. Kassa közelében van a páratlan szépségű sztraczenai völgy, a világhírű dobsinai jégbarlang, az aggteleki cseppkő-barlang és rankfüredi szökőforrás. Aki csak teheti, nyári kirándulásának útját erre vegye, hogy szive-lelke a százados ereklyék látásán magyar érzéssel és történelmi tudással gazdagodjék, a természet szépségei pedig üdülést nyújtsanak neki. A vadorzók. Május 31. Nem egyizben védelmeztem már a nagy nyilvánosság előtt nemes vadainkat a vadorzóktól. Most ismét felszólalni kényszerit ama nagy erkölcsi züllésre valló körülmény, hogy vidékünkön a vadorzók módfelett megsokasodtak, különösen amióta az őzeken kívül vadállományunk egy másik nemes fővaddal szaporodott. Kies fekvésű, festői szépségű völgyeinkben, lankás hegyoldalokon elterülő erdeinkben már nemcsak az őz otthonos, hanem a szarvas is. A szarvastenyésztés és vidékünkön való meghonosítása az idén ismét egy óriási lépéssel haladt előre, midőn Károlyi Lajos gróf igazi grand seigneurra valló ritka áldozatkészséggel pompá- sabbnál pompásabb szarvasokat küldött stomfai uradalmából a Francziska-völgyben elterülő vadaskertbe, hogy rövid idő múltán vidékünk nemes vadállományának szaporítására szolgáljanak. Hogy a szarvastenyésztés eltekintve a nemes vad vadászatának le nem irható gyönyörűségeitől, közgazdasági szempontból is minő rendkívüli nagyfontosságu egy vidékre nézve, az alig szorul bizonyításra. E nagyfontosságu kérdés szinte parancsolólag teszi kötelességévé mindenkinek, hogy támogatására legyenek azoknak, kik határt nem ismerő áldozatkészséggel törekesz- nek egy vidék nemes vadállományának fejlesztésére, gyarapítására. De sajnos, a való életben e nemes kötelességet alig ismerik. A tilalmi törvényeket igen enyhén kezelik s egy-egy könnyű lövésért a törvények előtt néha még az is szemet huny, ki igényt tart a vadász névre. A nemes vadnak nemcsak a farkas, hiuz, róka s más ragadozók az ellenségei, hanem a kopó kutya is, főleg akkor, amidőn a vadak vemhesek vagy pedig kis bornyusok. De vájjon lehet-e hibáztatni a kopó kutyát s az a nagy kár, melyet a vadállományban tesz, nem-e gazdájának lelkiismeretét terheli ? A ragadozóknál van még egy szörnyűbb ellensége is a nemes vadállománynak: a vadorzó. Bársony István, a nagy természet szépségeinek ez az ihletett poétája igy ir a vadorzókról, kiket ő igen nagy találékonysággal, megvetően csak ordasoknak nevez: A magány a te üdvösséged, a kóborlás a te mulatságod, a gyilkolás a te ösztönöd, szenvedélyed ; olyan vagy mint a kalandor idők rablólovagjai : minden gonoszra hajló. Mikor csak emléke leszesz egy halványodó múltnak, talán lesznek, akik sajnálni fognak. Ahogy a kalózt meg a zsiványt sajnálni lehet. A tilalom nem számit az ő kalendáriumában, elve: csak gyilkolni minél többet! Bársony az emberi ordasokat két fajtába sorozza. Az egyik: bérezi; a másik: alföldi; de alapjában mindkettő ugyanaz. A siksági vadorzó kevésbbé veszedelmes, mint a bérezi. Vidékünkön e vérengző, mindent elpusztító és szörnyen veszedelmes faját az emberiségnek talán nem is ismernénk, ha nem volnának lelketlen bujtogatók, kik főleg a szegény bányásznépet hivatásuktól elvonva izgatják, ösztökélik, ha kell: védelmükre is kelnek, hogy emberi mivoltukat eldobva az ordasok bundájába öltözzenek. . . A hiuznak, farkasnak s más ragadozóknak életszükséglete a gyilkolás s ezen oktalan állatokat mégis pusztítjuk fegyverrel, méreggel s minden eszközzel. Mennyivel súlyosabb beszámítás alá esik a bűnt rnegkülömböztetni tudó ordasok véres munkája? A nemes kötelesség parancsolja, hogy a vadorzókkal szemben is megakadályozzuk a gyilkos szenvedélyek vagy a gazdag zsákmány utáni sóvárgás kielégítését. S vájjon a fenevadaknál nem rosszabbak-e azok, akik nem gondolják meg, hogy hány ártatlan gyermek vagy hány porig sújtott özvegy siratja és sirathatja a kötelességek vagy gyilkos szenvedélyek halottjait? . . . Sz. B. egy szívvel, egy lélekkel éneklő emberek áhítattól átszellemült arczára tévedt, végtelenül nyomorultnak érezte magát. Mily boldogok ezek mind, ő meg az irigyelt főur gyötrelmes ten- gődésben ró le napot nap után. Ragyogó palotája, az a földi paradicsom, rabszolgalelkü asszonyaival valóságos pokol, a hol életét sem érzi biztonságban. Nem biztos felőle, nem lelkesedik-e élete ellen a nemesebb érzést nem ismerő, egymással örökké versengő nők közül éppen az, a ki legodaadóbban borul a nyakába. Mert kémei hírül hozták, hogy az ő hagyatékával akarják megtömni a padisáh kincstárát, mihelyest Sztambulban pénzzavar keletkezik, a mire sohasem kellett sokáig várni. Oh, hogy halomra gyűjtött aranyait a sok építkezés sem emészthette föl I Nem sokra becsülte életét, de az orvtámadástól rettegett; nem akart hirtelen meghalni, maga sem tudta miért. A tömött padsorokból kivált néhány alak. Egy öreg anyóka csoszogva közeledett a szentelt víztartó felé. Ruhájáról leritt a szegénység, arczára időnek előtte barázdákat szántott a gond. Még kimenőben is buzgón énekelt, sipitó, remegő hangon; de szemének szelíd fénye arról tett tanúságot, hogy szive megkönnyebbült s megvigasztalódva hagyja el az Ur hajlékát. S a mint Szokoli mellett elhaladt, az úgy érezte magát, mintha szivébe markoltak volna. Ezeket a szürke, őszinte nézésű szemeket ő már látta valahol. Emlékezetében föltámadt a fiatal lány bájos képe, az egyetlené, a kit régen, régen igaz szerelemmel szeretett. Lelkén erőt vett a meggyőződés, hogy ez ő, a kiről pedig föl sem tételezte volna, hogy e kifosztott városban nyomorog s hogy ifjú szépségének siralmas romjaival az érzelmek özönére gerjeszti kővé dermedt szivét. — Giza! tört ki akaratlanul melléből a szó. De a nő nem hallotta. A hívek az ének utolsó strófájára gyújtottak, az orgona elemi erővel harsant fel s a zúgása elfojtott minden egyéb hangot. Özvegy Pálczán Jánosné ajkai tovább mozogtak, a templom szárnyajtóját is fölnyitotta már, de azért végigénekelte a megkezdett verseket : Boldogasszony Anyánk, Régi nagy pátronánk . . . * A dervisek dunaparti kolostorában, a felső hévizeknél, Szt. Margit szigetével szemben, estebédhez ültek Allah legbuzgóbb szolgái. A köteles mosakodás után főnökük áldást mondott Szokoli Musztafa vezirre, a ki ma sem feledkezett meg egyszerű alattvalóiról s két gödölyét küldött majorjából szegény konyhájuknak. — Növeszsze meg szakállát Mohamed, hosszabbítsa meg életét Allah, az igaz isten . . . Nyomban rá ajtóstul berontott az együgyü Ali, a ki a gyaur-templom előtt sem rostéi koldulni. Fulladozva beszélte el, mint látta a templomkapuból kitántorogni Szokoli Musztafát. A vezir zsidóruhát viselt, köpenye lelógott válláról és hajadon főn volt, verje meg érte Allah és az ő prófétája : Mohamed. — Halál reá! harsant föl a dervisek dühös ordítása. Az öreg Juszuf azonban csöndet parancsolt. — Kelj föl Ali fiam, menj el Szinán bég hajlékába, mondd meg neki, hogy a szegény dervisek látni kívánják az igaz hit oszlopát. Másnap reggel hire terjedt Szokoli Musztafa vezir és budai basa halálának s hogy a gyaurok is megsirassák, mecsetté lett Szt. Magdolna temploma. Tarciay György. HÍREK. Junius 3. Személyi hírek. Vértessy Arnold, a veterán iró városunkba érkezett s a nyarat itt tölti. - L. Bay Lajos országgyűlési képviselőnk nehány heti tartózkodásra hazaérkezett. - Schönherr Gyula dr. múzeumi igazgató-őr a pünkösti ünnepeket itthon töltötte. — Hará- csek Imre dr. pár heti tartózkodásra a buziási fürdőre utazott. - Takács Mihály, a m. kir. operaház hírneves művésze julius havában hosszabb tartózkodásra haza érkezik. — Pethő Lajos debreczeni kir. erdőfelügyelő rövid tartózkodásra városunkba érkezett. - Ember Elek több heti távoliét után haza érkezett. - Szávay Gyula kiváló poétánk, a debreczeni kereskedelmi és iparkamara titkára rövid tartózkodásra városunkba érkezett. — Myskovszky Viktor archeológus, a M. T. Akadémia tagja, a Ferencz Józseí-rend lovagja, fia: Myskovszky Ernő tanár látogatására pár napig városunkban időzött. Áthelyezések. Nagy Tamás mármarosszigeti pénzügyi titkár és Kardos László nagykárolyi pénzügyi titkár kölcsönösen áthelyeztettek. Kinevezés. A pénzügyminiszter Osváth Antal zólyomi adótisztet Nagysomkutra ellenőrnek nevezte ki. Lejárt szabadságidó. Csiidör Ferencz városi pénztáros hosszabb szabadságideje eltelvén, tegnap ismét elfoglalta hivatalát. Alapítvány. Szép jelét adta a győri állami tanítóképző-intézet tanári testületé elhunyt volt igazgatójának: sárospataki Pataky Irma emléke iránt érzett kegyeletes érzelmeinek. A boldogult emlékére ugyanis 1000 koronás alapítványt tett, melynek kamataiból az intézet szegénysorsu növendékeit segélyezik. Eljegyzések. Perczián Károly hodrusi m. kir. bányamérnök vasárnap jegyezte el Almer Lajos kereskedő és birtokos bájos leányát: Juliskát. Ékszerek, órák * úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek a legjutányosabb árak mellett kaphatók REZSŐ GYULA órás- és ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér..°—
