Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-05-28 / 16. szám
2 NAGYBANYA 1903. május 28. Kereskedelmi viszonyaink. Május 27. A fogyasztási szövetkezetről Írott soraink megyeszerte élénk visszhangra találtak. Számtalan levél érkezett szerkesztőségünkhöz nemcsak városunkból, de a vármegye más pontjairól is, melyekben a legteljesebb elismeréssel szólanak a tervbe vett fogyasztási szövetkezettel szemben elfoglalt álláspontunkról s oly helyekről, hol a fogyasztási szövetkezetek már megalakultak és működnek, arról tudósítanak bennünket, hogy állításainkat, fejtegetéseinket a tapasztalás, a gyakorlat mindenben igazolja. A tapasztalás, a gyakorlat igazolja, hogy ott, ahol a tisztességes kereskedelem bonyolítja le a vevőközönség szükségleteit, a fogyasztási szövetkezeteknek létjogosultságuk egyáltalán nincs; nemcsak az okból, mert a tisztességes, szolid kereskedelemmel szemben a fogyasztó közönség érdekei védelemre nem szorulnak; de főleg azért, mert a fogyasztási szövetkezetek alig elviselhető károkat okoznak a hasznos, produktiv kereskedőosztálynak, mely már is a legválságosabb helyzettel küzd. E hasznos, produktiv osztály helyzetét még jobban súlyosbítani, még válságosabbá tenni, anélkül, hogy ezzel bármi más ez élt vagy a vevő közönség érdekeit szolgálhatnánk, áldástalan, lelkiismeretlen munka. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara az elmúlt év közgazdasági viszonyairól kiadott jelentésében valóban megdöbbentő képét rajzolja meg kereskedelmünknek. Országszerte, úgymond a jelentés, mélyen elszomorító képet mutat kereskedelmünk; az évek óta tartó gazdasági válság szülte üzleti pangás, a korlátlan kereskedelmi szabadság és az iparhatóságok sokszor szakértelem nélküli laza ellenőrzése következtében folyton növekedő, a tisztesség határait már túllépett fékevesztett verseny kereskedőink helyzetét mindinkább súlyosbítja és tarthatatlanná teszi. E szomorú viszonyok kiáltóan követelik kereskedelmünk már-már alig elviselhető állaaggódó anya szeretetteljes gyöngédségével takargatta be azt a nagy babát, ki szép volt, mint az álmok tündére, de gyönge, erőtlen, mint a fakadó bimbó, melynek egy kissé csipősebb, hűvösebb szél is : halála. Bárdy Miklós erőltetett vidámsággal segédkezett s amikor készen voltak, nagy hangosan jelentette: — No, most már mehet a baba! Magduska elnevette magát. Oh, minő kedves, drága volt nekik e nevetés. Minő kincsekkel vásárolták volna meg e boldogságot, ha igy láthatták volna mindig egyetlen leányukat és nem úgy, mint a hosszú, kínos téli éjszakákon, midőn kigyult arczczal, lázas álmokban vonaglott, vergődött, szörnyűséges harezokat viva a gyilkoló kórral. Magduska apró, fehér, vértelen kezeivel csókokat hintett szülei felé s lassú léptekkel indult le a kertbe, melyben nyiladoztak már a rózsabokrok s édes illattal töltötték meg a levegőt. Picziny lábai alig érték a földet s úgy tetszett, mintha habkönnyű termetét az alkonyi enyhe szellő emelgetné, ringatná tovább, tovább. Bárdyék fájdalmas tekintettel néztek utána s amig elnézték szenvedő, szivükből fakadt vérüket, a köny ismét előcsillant szemeikben. — Miklós, látta Magduska arczán azt a vérvörös rózsát ? Oh, hiába tagad előttem mindent, az a legbiztosabb jel. . .. — Nyugodjunk meg Isten akaratában, Magda! felelt Eárdy komoly, lemondó hangon. Nekünk már csak az a feladat jutott, hogy a hátralevő napokat széppé, kedvessé tegyük előtte és köny- nyüvé a. . .. potának olyan gyökeres reformok által való rendezését, a melyek gazdasági tekintetben zsenge korát élő kereskedelmünk specziális viszonyaihoz alkalmazvák és a melyek lehetővé teszik, hogy kereskedőink ismét elfoglalhassák azt a I helyet, mely őket mint a gazdasági élet fontos í tényezőit megilleti és a melyről mindjobban le- szorittatnak. Azok az élénk forgalmú, virágzó vidéki központok, a melyek jólétüket, fejlődésüket és kultúrájukat első sorban a kereskedelemnek köszönhették, rohamosan hanyatlottak. A hajdan tekintélyes, szakértelemben és anyagiakban gazdag, a kulturális és humánus intézmé- I nyékét bőkezűen gyámolitó kereskedő ezégeket hova tovább a létért való küzdelemben elerőt- lenedett, tőkeszegény kereskedői kar váltja fel és ha hozzáveszszük azt, hogy a kereskedői I pálya ma nyitva van minden kontárnak, hogy azt túlnyomóan azok foglalják el, a kik tőkében I és szakértelemben egyaránt szegények és hogy attól, aki kereskedői üzletet alapit, senkisem kér- I di: tanult-e abból valamit, a mit a kereskedőnek tudnia kell, van-e tőkéje, fedhetlen múltja ? — akkor elénk tárul az a szomorú kép, melyet a mai kereskedelem mutat. így ir a kereskedelmi és iparkamara keres- ; kedőink helyzetéről s a válságnak nem csekély I okául sorolja fel a fogyasztási szövetkezeteket, melyeknek „minden ellenőrzés nélkül való működése nagy és állandó sérelme a kereskedőosztálynak, mely szövetkezetek a legtöbb esetben túllépik a törvény korlátáit és kiszámíthatatlan károkat okoznak a kereskedelemnek anélkül, hogy ennek terheiben osztoznának.“ Tehát a szövetkezetek működését nemcsak mi, hanem a legilletékesebb tényezők is a legsúlyosabb szavakkal ítélik el, ha oly helyeken akarnak tért hódítani, hol a hóditás a tisztes kereskedelem rovására megy. De el kell hogy ítélje a nagy közönség is, ha azon magasabb, országos érdekeket veszi fontolóra, melyek egy erős, független, meg nem hajlítható és meg nem törhető középosztály fenmaradásához fűződnek. Nem, nem. Bár jól tudta a jövőt, mégsem merte kimondani azt a rettenetes szót: a halált. Egymásra borultak, mintha egymásban keresnék az erősséget a megpróbáltatások nehéz napjaiban s hevesen dobogó szívvel szótlanul lesték Magduska minden mozdulatát, minden lépését. Olyan csodásán szép, álmodozásba ringató májusi alkonyat volt. A nyugati ég perémje tűz- tengerben állott s a vörös tüzü sugarak visz- fénye rózsaszínű zománczczal vonta be az ég kékjét, a szűzies fehérségű bárányfelhőket, a gyümölcsösök illatos fehér virágait s a völgyek és rétek világos zöld, fiatal hajtásait. Elbűvölő, olyan fantasztikus szinkeverékben csillogott, pompázott minden s a bájos képnek a távolban elhúzódó hegylánezoiat fenyves és sziklás kolosz- szusai adják meg a fenséges keretet. A rügyező, levelező csalitból madárcsipogás, trillázás hallik, mig távolabbról élesen kiválik a csipogó kon- czertből a sárga rigónak párját hívogató füttye. Magduska lassú, imbolygó lépteivel a szökőkút felé tartott, melyet sűrűén vettek körül a hatalmas rózsatők s kedvencz tartózkodási helyén, a fehér vesszőkből font karosszékben foglalt helyet. Midőn látta, hogy senki sincs közelében, egy kis plüskötésü könyvet vett elő s látható elérzékenyüléssel jegyezgetett abba. Majd hátradőlve, merengő tekintettel nézte a tovaszálló bárányfelhőket, melynek szélei rózsás színbe olvadtak át, mmtha a baraczkvirág leveleivel volnának behintve. Nagy hirtelenséggel azonban egyszerre köhögési roham fogta el. Melle zihálni kezdett, fehér homlokán a vékonyka erek megfeszültek Gyilkosság bosszúból. Május 26. Április hó 5-én a kora esti órákban történt, hogy Lupucz Gyula csavargót haragosai meglesték s a régi szeszgyárnál levő lakásának ajtajánál az édes anyja szemei előtt agyonverték. A tetteseket a rendőrség még az nap este össze- fogdosta Glogyán Sándor, Tóth István, Bakos János és Czircz János személyében. A bestiális gyilkosság ügyét tegnap tárgyalta a szatmári kir. törvényszék, mint esküdt bíróság; a tárgyalásról szatmári levelezőnk a következőket jelenti: Kilencz óra volt épen, a mikor Papolczy Gyula elnök, Szabó József és Szarukán Zoltán szavazó birákkal a tárgyalási terembe lépett s az ülést megnyitva, megalakította az esküdtszéket. A tárgyaláson Némethy József dr. képviselte a vádat, a jegyzőkönyvet Szabó József vezette. Glogyán Sándor elsőrendű vádlottat Szűcs Sándor dr., Tóth Istvánt Antal László dr., Bakos Jánost Antal Sándor dr. és Czircz Jánost Kovács János szatmári ügyvédek védték. Román tolmács Hozás János volt. Az esküdtszék megalakítása után Glogyán Sándor elsőrendű vádlottat halgatta ki a bíróság. Az általános kérdésekre elmondja, hogy 25 éves, gör. kath. ácssegéd. Elnök kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, azt felelte, hogy részben igen. Elnök: Mondja el az esetet. Glogyán : Április 5-én este három társammal hazafelé igyekeztünk, ugyanakkor, midőn Lupucz Gyula szintén több barátjával a korcsmából haza ment. Útközben megbeszéltük, hogy meg fogjuk verni, mert a múlt évben egy korcsmái verekedés közben pofon ütött. Mikor Lupucz hazaért, bementünk utána és megvertük, de nem akartuk megölni. — Hányszor ütötte meg? — Nem emlékszem. — Mivel ütötte ? — Egy doronggal. — A társai is verték ? — Igen, ők is verték agyba, főbe. — Ki indítványozta, hogy bosszút álljanak ? Vádlott hallgat. — Nos, miért nem szól? A vádlott lesüti szemét. s arczát oly sajátos pir öntötte el. Jól ismerte már e rohamok gyötrő szenvedéseit s menekülni igyekezett édes anyjához, aki mellett a fájdalom is sokkal könnyebb, elviselhetőbb. Csak megfeszített erővel birt eljutni a verandáig s ott kimerültén, fáradtan omlott le a széles bőrdivánra, de azt mélyen eltitkolá szülei előtt, hogy ziháló mellében oly iszonyatosan égeti valami. Miért fokozná szülei fájdalmát ennek bevallásával ?- Semmi, semmi, édes jó anyám, csak egy kicsit elfáradtam, mindjárt elmúlik! felelte az aggódó kérdésekre s mosolygásával iparkodott bizonyítani, hogy jól érzi magát. Pethő Sándor épp akkor fordult be Bárdy- ékhoz a hátsó ajtón. Útja a kerten keresztül, a szökőkút mellett vezetett el s a daliás huszár- főhadnagy szeme megakadt a kis vörös plüskötésü könyvön, melynek kinyitott piczinyke fehér lapján egy vérvörös rózsa pompázott. Magduska ott feledett könyve volt. Pethő mindjárt tisztában volt azzal, hogy az a könyv csak a Magduska könyve lehet s vidáman rejtette el attilája zsebébe. Lesz legalább mivel felkelteni a Magduska kíváncsiságát. De tudja Isten, egyszerre csak olyan ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy belepillantson az apró, fehér lapokba. Miket is jegyezgethet föl egy tizenhét éves leányka, ki soha egy napra sem volt távol az édes anyjától s kinek egész világa a szülői kör. Kíváncsisággal ütötte fel a kicsike könyvet, de egy-két perez múlva belesápadt abba, amit olvasott. Az vala egy helyütt irva: Tudom, hogy meg kell halnom, pedig olyan szép, olyan gyöNyári újdonságok érkeztek szalma kalap, czlpő, ing, gallér, kézelő, nyak- .......kendő és mindennemű divatczikkekből "" RADÖ ANDOR czipő- és férfidivat-üzletében Nagybányán, a Főtéren.
