Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-05-28 / 16. szám
1903. május 28. NAGYBANYA 3 Tóth István másodrendű vádlott tagadja, | hogy 6 megütötte volna Lupucsot; 5 csak nézte, hogy a többiek mint ütik. Elnök: Hisz a vizsgálóbíró előtt bevallotta ? Vádlott: Igen, nem mondom, egyszer én is ráhúztam.- Ki indítványozta, hogy megverjék ?- Glogyán. Bakos János szintén Glogyánra hárít mindent s az elnök kérdéseire kitérő választ ad. i Azt vallja, hogy Glogyán a felelőséget magára vállalta s ő csak azért ment a véres eset színhelyére. Czircz János is tagadja tettét, de a különféle kérdések súlya alatt beismeri, hogy néhányszor megütötte Lupuczot, de hogy a fejét ki bántalmazta, azt nem tudja. Mindennel Glogyánt vádolja. Az esküdtszék ezután egy összetöpörödött vén anyókát hallgatott ki. Az öreg asszony, az áldozat édes anyja, a kinek a háza udvarán történt a gyilkosság. Lupuczné csak annyit tud a dologról, hogy a kérdéses estén már ágyban volt s tompa ütések zajára ébredt fel. Mikor a lárma és jajgatás elállt, kiment, de már csak a fia holttestét látta, mely véres volt.- Sok a kára ? kérdi az elnök.- Bizony kérem mindenem oda van, mert a fiam tartott el. Podluczky János koronatanúként szerepelt a perben. A kérdésekre elmondja, hogy látta, midőn Glogyánék Lupucz után mentek. Kíváncsisága folytán követte őket s látta, hogy Lupucz laká- í sánál beszaladt a kapun. Glogyán Sándor utána ment elsőnek, de megbotlott a küszöbön és elesett. A három vádlottnál botokat látott. Elnök : Látta a verekedést ?- Igen.- Ki ütötte ?- Ütötte a szegényt mindegyik. Elnök (a vádlottakhoz) : Nos mit szólnak hozzá ? A vádlottak hallgatnak. Elnök (a tanúhoz): Mondja a szemükbe. Tanú: Igen mindannyian ütöttétek.- Milyen viszonyban éltek vádlottak Lu- puczczal ?- Ellenségek voltak.- Nem látta, részegek-e voltak a vádlottak ?- Csak Tóth István volt részeg. Kotyecz János egy lakásban lakott az áldozat családjával. Elmondja, hogy április 5-én este 9 óráig várták haza, de nem jött. Mikor lefeküdtek s egy kicsit elszenderedtek, ablak üvegek csörömpölésére riadtak fel. Azonnal lámpát gyújtott s kinézett az ablakon és látta, hogy négy ember üti Lupuczot. Mire kiment az udvarra nem volt ott senki. Lupucz vérében fagyva feküdt a földön. — Milyen ember volt Lupucz ? — Kötekedő, veszekedő természetű. Börtönben is ült verekedésért. — Nem látta mivel ütötték ? — Nehéz dorongokkal. Zaveezky Józsefet szintén a kíváncsiság vitte a véres eset helyére s a kapuból nézte a mint a vádlottak agyba főbe verték Lupuczot. Hogy ki ütötte többször azt nem tudja. Hallotta, a mint Lupucz segítségért kiabált. A vádlottakban felismeri a tetteseket. Csócs Róza a meggyilkolt családjával együtt lakott. Javában aludt, a mikor az ablak táblái, mely mellett az ágya volt, csörömpölve betörtek s azon Lupucz véres fejét látta, a mint az ablakon bedugta. Felugrott az ágyból a rémláto- mányra, de egyszerre eltűnt Lupucz feje az ablakból. Ki nézett az udvarra s látta, hogy négy ember veri Lupuczot. Azt is látta, hogy a fejét verték az áldozatnak. Técsi Sándor Lupuczczal együtt ivott a gyilkosság estéjén. Együtt jött el a korcsmától a meggyilkolttal. Az egyik sötét utczában észre vették a támadókat s Lupucz azt mondta neki: — Te komám, ezek engem akarnak megverni. — Ne félj, válaszolt a tanú, nem bántanak. Mintegy tiz perez múlva látta Glogyánt jönni, a ki azt mondta: — Adtam neki! Kulpuz Zakariás tanú szintén együtt volt Lupuczczal. Megerősíti Técsi vallomását. Elmondja, hogy mikor az áldozat észre vette, hogy megakarják verni, őt kérte fel kísérőül. Haza is kisérte s a mikor vagy harmincz lépésnyire volt Lupucz lakásától, lármát hallott. Vissza futott és látta, midőn a vádlottak agyba főbe verték pajtását. Azt is hallotta, a mint az áldozat kiáltotta: — Anyám segíts, mert megölnek. Majd elcsöndesedett az udvar s Tóth vádlott azt mondta Glogyánnak: — No most már mehetünk, elnyúlva maradt a zsivány ! Rácz Vaszilik ugyancsak hallotta a szavakat s mindenben megerősítette Kulpuz vallomását. A tanúkihallgatások délelőtt véget értek. Délután a bonezjegyzőkönyvet olvasták fel, a melyből kitűnt, hogy Lupucz halálát agyhüdés okozta. nyörü az élet. De százszorta szebb, százszorta gyönyörűbb volna még a halál is, ha tudnám, hogy szeretett ő is, akié minden gondolatom. Oh édes Sándor, mondd, fogsz-e hullatni érettem egy-két könycseppet, fogsz-e gondolni Mag- duskára, ha én már nem leszek? . . . Pethő Sándor most egyszerre tisztán látott s most egyszerre megértett mindent, ami azelőtt oly érthetetlennek tűnt föl előtte. Az a szegény nagybeteg leány őróla álmodozik s arra a pár napra, ami még hátra van, tőle várja boldogságát. Meghatottságában a leányszivnek ez édes megnyilatkozása fölött,sírni tudott volna. Nemes elhatározása támadt. Édessé fogja tenni Magdus- kának a napjait, leányos álmait valóra váltja. Érzi, hogy ez szent kötelessége Magduska iránt, kinek egész élete a szenvedések szakadatlan lán- czolata volt. Hadd legyen legalább utolsó útja, búcsúja boldog, verőfényes. A keményszívű katona egészen elérzékenyedett s idejébe került, mig legyőzhette nagy felindulását. Magduska még mindig kint volt a verandán. Édes anyjával a lenyugvó nap pompájában gyönyörködött s találgatták, hogy a még világos égboltozaton halványan mutatkozó csillagok közül melyik a Venus csillaga? A beczézgető évelődést sarkantyupengés zaja szakította félbe. Magdus- kát láthatólag meglepte a nem várt látogatás s édes boldogsággal fogadta Pethő Sándor üdvözlését. Az a szomorú hangulat, mely Bárdyék házában ütött tanyát, mintha egyszerre megváltozott volna. Magduska boldog vidámsága visszhangot keltett a szivekben s ha rövid időre is, feledték mindannyian azt a kérlelhetetlen sorsot, mely Magduskára leselkedett. Látták, hogy Magduska boldog s ez a tudat enyhítette szivtépő fájdalmukat. Pethő Sándor másnap délelőtt teljes díszben tette Bárdyéknál látogatását. Bárdyék, kiknek Pethő mindent elmondott, a nagy szalonban várakoztak reá. Odahívták be Magduskát is, ki egyszerű fehér ruhában, sejtelmes, hevesen dobogó szívvel lépett be.- Magduska leányom, szólott Bárdy Miklós elfogódott hangon, Pethő Sándor a kezedet kérte meg. Igent mondasz-e? Kigyult arczczal, lesütött fejjel, remegve a megindulástól szótlanul állott Magduska. Úgy szerette volna azt a szót kimondani, de nem bírta, nem tudta. Csak könyei árulták el véghetetlen boldogságát. Bárdy Miklós elérzékenyülve fogta meg apró, fehér kezét s édes anyjával együtt vezették oda a daliás huszár főhadnagyhoz, akiért még meghalni is olyan, olyan édes volna . . , * Az ünnepélyes eljegyzés még meg sem történt, Magduska hosszú útra ment, ki a temetőbe. Csöndes haldoklását egy édes álom valóra- válása tette széppé, édessé, megnyugtatóvá. Piros pünköst ünnepére volt kitűzve az eljegyzés, de akkorra már Magduska ott pihent a fehér rózsákkal borított ravatalon. A boldogság mosolya odafagyott ajkaira s ez a mosoly volt szülei fájdalmának enyhítője, vigasztalója. Piros pünköst fehérré vált a Bárdy-házban, de nem feketévé. . . . Égly Mihály. Herczinger Ferencz dr. városi főorvos és Nagy János orvosszakértők egybehangzóan azt vallották, hogy a halált a koponyarepedés okozta. Az esküdtbiróság Vajay Károly dr. és Jégcr Kálmán dr. törvényszéki orvosszakértőket hallgatta ki, a kik megerősítik a bonezjegyző- könyvben foglaltakat. A vádlottakat épeszüeknek tartják és semmi alapot nem találtak, hogy vádlottak a bűn elkövetésekor elmezavarodottak lettek volna. Némethy József dr. a vádat terjesztette elő ezután. Ä tárgyalás során bebizonyitottnak látta, hogy vádlottak előre megfontolt szándékkal támadták meg Lupucz Gyulát, ki a sérülésekbe bele halt. Kéri, kogy a vádlottakat bűnösöknek mondják ki. Ezután Szűcs Sándor dr. az első rendű vádlott védője adta elő védelmét. Beszédében az erkölcsi romlottságot hozta fel, mely minden bajnak szülőanyja. Enyhe büntetést kér védencze részére. A?ital László dr. nem látja megállapítva védencze bűnösségét s felmenteni kéri. Antal Sándor dr. ugyanilyen alapra támaszkodva, az esküdtek igazlátására bízza vé- denezét. Kovács János védő enyhe büntetést kér védencze részére. Az esküdtek ezután tanácskozásra vonultak vissza, hogy a bűnösség kérdésében döntsenek. Két órán túl járt már az idő, mikor Böszörményi Emil dr. az esküdtek főnöke kihirdette a verdiktet, a mely szerint az esküdtek az első főkérdésben nem találták bűnösöknek a vádlottakat. A kisegítő kérdésre, hogy bünö- sök-e vádlottak halált okozó súlyos testi sértés bűntettében, 7-nél több igennel felelt. Rövid tanácskozás után a törvényszék Ítéletét Papolczy Gyula elnök hirdette ki, a mely a vádlottakat egyenkint másfél évi börtönnel és 20 — 20 korona pénzbüntetéssel sújtja. Az elszenvedett vizsgálati fogságból 6 hetet kitöltöttnek vettek. HÍREK. Május 27. Személyi hírek. Km. Pap Sándor kir. táblabiró egészségének helyreállítása végett pár hetet Kattaroban, Raguzában, Abbáziában és Cirkvenicában töltött, honnan a napokban érkezett haza. — De Pott Adolf segédlelkész tegnap Bécsbe utazott. Értesülésünk szerint Mesz- lényi püspöktől engedélyt nyert arra, hogy a cs. és kir. tábori lelkészi karba való felvételéért folyamodhassák. A király Alsófernezelynek. Ő felsége a király Alsófernezelynek templomépitésre magán pénztárából 200 koronát adományozott. Előléptetés. A m. kir. igazságügyi miniszter Géressy János nagybányai kir. járásbirósági telekkönyvvezetőt a IX. fizetési osztály első fokozatába léptette elő. Lemondás. Báthory Oszkár, bírósági gyakornok, kit nemrégiben a halmii járásbírósághoz helyeztek át, állásáról lemondott s Stoll Béla ügyvédi irodájába lépett be joggyakorlatra. Doktorrá avatás. Gopcsa Endrét, Szatmár egyházmegyei áldozó papot, képezdei tanárt, ki városunkban is hosszabb ideig mint segédlelkész működött, a napokban a kolozsvári egyetemen bölcsészet tudorrá avatták. Szolgabirák beosztása. A főispán Bay Miklós szolgabirót a nagykárolyi járásból a szinér- váraljaihoz helyezte át s Jeszenszky Béla szolgabirót a nagykárolyi járásba osztotta be szolgálattételre. Áldozó csütörtök. A kath. egyház nagy fénynyel ünnepelte meg áldozó csütörtök magasztos ünnepét. A templom ez alkalommal zsúfolásig megtelt ájtatos közönséggel s bájos látványt nyújtott a fehérbe öltözött, koszorús leányok s az ünnepi ruhás, karszallagos fiuk nagy csoportja, kik e napon járultak legelőször az Ur asztalához. Az ünnepi misét Lakatos Ottó főgimnáziumi hittanár mondotta, ki áldozás után úgy a gyermekekhez, mint a szülőkhöz gyönyörű, mélyen megható beszédet intézett. A szent misét ünnepélyes Te Deum zárta be, mely után az Ékszerek, órák, REZSŐ GYULA órás- és ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér. úgyszintén mindennemű arany- és ezüstnemüek a leg jutányosabb árak mellett kaphatók —
