Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-05-21 / 15. szám
I. évfolyam. 1908. május lx<3 21. 13-ils. ss?-ám.' TÁiaSAÖALMI É3S SZiÍJFIHOBAliMI HETILAP. Hlőfizetési érák: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6 — 8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. szám. — Kiadóhivatal: Hid-utcza (Bay-ház), hol mindennemű hirdetések fölvétetnek. Az előfizetési pénzek Morvay és|Undy kiadókhoz küldendők. működést fejthetnek ki oly helyen, hol a vevő közönség egy-két szatócsüzlet uzsoráskodásra hajló üzérkedésének van kiszolgáltatva, épen oly áldástalan, romboló a működése ott, hol tisztességes kereskedelem bonyolítja le a vevő közönség szükségleteit Ez állításunkat a szövetkezetek működéséről kiadott statisztikai adatok, nemkülönben a kereskedelmi testületek jelentései fényesen igazolják. A statisztikai adatok igazolják, hogy községekben, pusztákon s kereskedelmileg nehezebben megközelíthető helyeken a szövetkezetek virágoznak ; mig városokban tengődni is alig tudnak s a legtöbb helyütt nagy vesztességgel zárják működésüket, mely vesztességeknek kiegyenlítése természetesen a szövetkezeti tagokra hárul, kik az alapszabályok tizedik szakasza értelmében az üzletrész aláírásával a szövetkezet összes kötelezettségeiért a jegyzett egy vagy több üzletrész ötszörös értékéig szavatosságot vállalnak. Jól értsük meg e szakasz intézkedését, mely bizonyára srói fölött kijózanitó- lag fog hatni azokra, kik talán a kereskedő osztály iránt érzett aniinozitásból lelkes hívei a szövetkezeteknek. Nem jelent mást e szakasz, mint azt, hogy az üzletrész aláírói, ha egy húsz koronás üzletrészt jegyeznek, már száz korona összeg erejéig szavatosságot vállalnak a szövetkezet minden kötelezettségeiért. Vagyis történjék a szövetkezetben bármi: sikkasztás, hűtlen sáfárkodás; okozza a vesztességet a nem életképes ■iroifwwiw -m ■ .ii"; vállalkozás vagy a szakavatatlan kezelés, a szövetkezet tagjai felelősek. Vagyonukkal felelősek oly defraudácziókért vagy vesztességekért, melyeknek előidézésében semmi részök nem volt, de hatalmuk sem volt azokat megakadályozni. Igazolják állításunkat a kereskedelmi testületek jelentései is, melyek az ország minden vidékéről a legegybehang- zóbban igen sötét képet festenek a szövetkezetek működéséről. Ne higyjük, hogy a kereskedelmi testületek, mint érdekelt felek, ferdítéssel, a valóságnak meg nem felelő módon szólanának a szövetkezetekről. Korántsem. A kereskedelmi testületek is elismerik a szövetkezetek jótékony hatását ott, hol szövetkezetekre szükség van; de tagadják létjogosultságukat oly helyeken, hol a tisztességes kereskedelemnek támasztanak oknélküli versenyt. A szövetkezetek a tisztességes kereskedelemmel szemben úgyszólván teljesen versenyképtelenek volnának, ha óriási előnyöket nem biztosítana részükre a törvény, mely törvényt épen a ruthén-akczió hívta életre, de nem oly czélból, hogy a nyert kiváltságokkal a szövetkezetek a tisztességes, szolid kereskedelem ellen éljenek. Ezek az óriási előnyök teszik csak lehetővé, hogy versenytársakul megállhassanak a szolid kereskedelem mellett, melylyel szemben még a törvény ; biztosította óriási előnyök mellett is a legtöbb városban csak vesztességgel működhetnek. Fogyasztási szövetkezet. Május 20. Városunkban megtörtént az első kezdeményező lépés arra, hogy fogyasztási szövetkezetei alakítsanak, mely a magyar gazdaszövetség Hangya nevű fogyasztási szövetkezetével szerves összefüggésben állana. A Hangya szövetkezetek működését ismerjük s nem lehet elvitatni, hogy e szövetkezetek alkalmas helyen s alkalmas egyének vezetése alatt igen áldásos eredményeket mutatnak föl és igen sok község, puszta e szövetkezeteknek köszönheti az uzsorától való menekülését s fellendülését. A boldogult Egán Edének, ki a ruthén felsegélési akcziót vezette, e szövetkezetek alapítása volt a legfőbb eszköze arra, hogy a felvidék becsületes népét az uzsora hálóiból kiszabadítva talpra állítsa. De mint a legtöbb üdvös akczió, elfajult s visszaéltek a szövetkezetek alapításával is. Nem elégedtek meg azon terrénummal, melyet működésüknek az élet viszonyai úgyszólván kínálva kínáltak, hanem reávetették magukat a városokra is s ezzel állami protekczió mellett egy igen hasznos, produktiv osztályt: a kereskedő osztályt támadták meg megélhetési feltételeiben, a nélkül, hogy a városi fogyasztási szövetkezetek egyszersmint bár a legkisebb mértékben a közönség érdekét szolgálták volna. Nem habozunk kimondani, hogy a fogyasztási szövetkezetek a mily áldásos A „Nagybanya“ tárczája. ■----------— . .------------------ -......- .1 Ro dostóban egy koporsó! . . . Rodostóban egy koporsó! Abban nyugszik az utolsó Rákóczy ! Hiszen igaz, — nyugszik ott is! De hát mért van ő még most is Oda ki ? Hej, de sokszor megsirattuk! Példányképül állítottuk Örökké! Neve, mint a napfény ragyog! A nagyok közt a legnagyobb Az övé! Párduczbőrös kurucztábor, Liliomos hadisátor Mivé lett? Hol a »Libertas« zászlója ? Melynek fénye beragyogja Az eget! Szabadságunk ősi fáját Hitvány kezek újra vágják Erősen ! Rákóczynak szive-lelke Jaj, ha jönne, de jó lenne Istenem ! Hej Bercsényi ébredjen kend! S kérdezze meg a, jó Istent Van-e mért? Ő felsége jönni akar! Lelke most is sir a, magyar Nemzetért! Jönni akar! De mit tegyen? Szive fid van tengereken Valahol !*) Mért is nem tették együvé? Olyan nagy szív mini az övé Nincs sehol! De minek is jönne hozzánk ? Hogy meglássa a mi orczánk Szégyenéi ? Arczul ütnek itt is, ott is! Idegennek tűrjük most is A kezét! . . . Rodostóban egy koporsó! így szól abban az utolsó Rákóczy: — Hallja-e kend jó Bercsényi ? Talán jobb lesz még pihenni Ide ki!.... Révai Károly. *) Rákóczy szive Francziaorsságban van eltemetve. Budavár bevétele. Ünnepre zúgnak-búgnak a harangok . .. Budavár templomaiból a mai évfordulón hálaadó imádság száll az Ég felé s ez imádságban összedobban az egész magyar nemzet szive. Ötvennégy évvel ezelőtt. . . A májusi verőfény akkor is rügyet, lombot fakasztott; az élet akkor is újra zsondult millió és millió alakban ; az ég fénysugaras kékje akkor is mosolygott a virágos mezőkre, zúgó erdőkre, melyek hangosak voltak a párjahivogató madarak füttyétől s akikelet, az élet e nagyszerű megújhodásában tartá mégis a halál legdúsabb aratását. De Budavár bástyáinak vérrózsáiból a rettenthetetlen honvédség fegyvereinek soha el nem múló dicsősége hajtott ki, melynek tündöklését csodálva csodálta a félvilág . . . * A szeredi ütközet s Komárom felmentése után Görgey Pöltemberget a hetedik hadtesttel Győr felé indítván, ő maga seregének nagy zömével, mintegy harmiczezer emberrel Budavára alá vonul s azt körülzárolja. Görgeynek e ténye úgy a kormánynál, mint a magyar hadsereg vezéreinél méltó feltűnést keltett s Görgey ez eljárását érthetetlen makacsságának tudták be. Annál is inkább, mert Görgey Kossuth határozott utasítása ellenére vette ostrom alá Budavárát. Bem ugyanis Komárom felmentése után a i hadműveletekre vonatkozólag a következőket
