Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-05-21 / 15. szám
2 1903. május 21 NAGYBÁNYA Mi ennek az oka? Arra is megfelelünk. A napról-napra nagyobb intenzivi- tással kifejlődő verseny oly kereskedelmi árakat állapított meg, hogy ez árakon alul a nagy állami kedvezményeknek örvendő szövetkezetek sem adhatják áruikat, annál kevésbbé, mert a szövetkezeteknek is megvannak a maga dologi kiadásai; másrészt a szövetkezeti fogyasztás szük- köre miatt áruikat sem szerezhetik be ott, hol azt a nagykereskedők beszerzik, hanem veszik ott, honnan a kiskereskedők is vásárolnak. Tehát másodkézből. De a szövetkezetek élén rendszerint laikus emberek: papok, tanítók, jegyzők, tisztviselők, földmivelők állván, a vásárlásnál is becsapódnak s innen van, hogy azért az árért, melyért a szakavatott kereskedő kifogástalan minőségű árut szolgáltat vevőinek, a szövetkezetek csak selejtesebb árut képesek nyújtani. Az állam nyújtotta kedvezményt tehát felemésztik a dologi kiadások, a központnak fizetendő eléggé i busás kamatok s a bevásárlásnál megnyilatkozó laikus járatlanság. Vagyis végeredményében a szövetkezetek az állam auktoritása, támogatása mellett a nemzet leghasznosabb, legproduk- tivabb osztályának üzennek hadat, anélkül, hogy a fogyasztó közönség érdekeit képesek volnának védeni vagy az üzletrészesek anyagi helyzetét felvirágoztatni. Amiből önként következik, hogy mig a szövetkezetek áldásosán működhetnek oly helyeken, hol az uzsorával határos üzérkedéstől kell a fogyasztó közönséget megmenteni, addig oly városokban, hol tisztességes kereskedelem áll a vevő közön- ség szolgálatára, mi létjogosultságuk sincs. S különösen nincs létjogosultsága városunkban, hol még a fogyasztó közönség érdekeinél is magasabb érdekek szólanák a szövetkezet megalakítása ellen s hol a kereskedelem a legtisztességesebb versenyben a legszolidabb árak mellett hozza áruit forgalomba. Magán bányászatunk a tönk szélére jutott; szőlőinket elpusztította a filoxera; kerti gazdaságunk számba nem vehető; termő földje a polgárságnak lassankint kicsúszott lábai alól s a szomszédos községek birtokaiba ment át; egyedül a kereskedelem és ipar az, mely még kenyeret képes adni a verejtékező munká- í nak s biztosíthatja városunk jövőjét. Ily megdöbbentő viszonyok mellett valóban romboló, áldástalan munkára vállalkozik az, ki még jobban megakarja nehezíteni kereskedőink s kiskereskedőink amúgy is súlyos helyzetét és ismételten hangsúlyozzuk, még a reménysége nélkül is annak, hogy a szövetkezet alakításával a fogyasztó közönség érdekeit szolgálhatná. Mi e válalkozással szemben éber figyelemmel állunk őrt s teljes erőnkkel azon leszünk, hogy megvédjük kereskedelmünket a tetszetős mezbe öltöztetett támadás ellen. Ezt követeli városunk jól felfogott érdeke. S mi hisszük, hogy e hazafias munkában velünk lesz a város tanácsa s a nagyközönség is. é. m. A szatmár-nagybányai vasút közgyűléséről. A szatmár-nagybányai vasútnak e hó 15-én megtartott évi rendes közgyűlése valósággal eseményszámba ment. Ez alkalommal kerültek tárgyalás alá ama régen óhajtott, nagy fontosságú reformtervek, amelyek hatalmas lendületet volnának hivatva adni viczinálisunknak. A vasutak fejlődése óriási haladást mutat az utolsó évtizedben hazánkban. Amig a többi vonalakon olcsón, európai kényelemmel és gyorsan röpítenek a rendes vonatok, a mi kis vasutunk elmaradt és lassúságával, drágaságával nem egyszer volt méltó panasz tárgya. E panaszok kétségtelenül jogosak voltak, csak egyben tévedett a mi nagyközönségünk, abban, hogy a maradiság okait a hazai intéző körök indolencziájában kereste. Nem gondolták meg, hogy - elég bajára a mi szertelen pénzállapotainknak — e vasút elsőbbségi kötvényei külföldiek kezeiben vannak, akik előtt közönbösek a mi jogosult panaszaink s akik csak a biztos haszonra tekintenek az újabb befektetések koczkáztatása nélkül. Hogy mindennek daczára sikerült őket engedményekre bírnunk, ez az igazgatóságnak ! elvitázhatatlan érdeme, a melyért elismerés illeti. Sajnos, a tárgyalásra kitűzött tárgyak közül i talán a legfontosabb — a felsőbányái vasút ki- j építése — nem nyert ezen alkalommal végleges I megoldást. E vasút kérdését újabb tanulmányozás alá bocsájtják s amennyiben a jövedelmezőséget illető részletesebb adatok állanak majd az igazgatóság rendelkezésére, azt ismételten tárgyalják, legkésőbb a következő évi rendes közgyűlésen, szükség szerint előbb is, egy összehívandó rendkívüli közgyűlés alkalmával, amire a közgyűlés fel is hatalmazta az igazgatóságot. E nagyfontosságu ügy részletes megvitatására alkalom adtán visszatérünk, ezúttal csak annyit, hogy a felsőbányái összeköttetés elejtve nines s csak annak kiépítési ideje vált kérdésessé. A végrehajtandó reformtervek nagyobb pénzáldozattal járván, elsősorban is elhatározták, hogy a társaság a felmerült költséghez képest 4000 darab 0%-os 200 korona névértékű elsőbbségi részvényt bocsájt ki. A nyerendő összegből kiépítik a batiz-szat- mári parallel vonalat, miáltal a társaság felszabadul az állami vonal használatának súlyos költségei alól és a mi ennél is fontosabb, függetlenebb menettervet készíthet a Szatmárra közlekedő vonatainál. Eddig ugyanis az államvasutak menetrendével kellett a vonal használatát összhangzásba hozni, amely akadályul szolgált volna a sürjebb vonatjárásoknál. Ha a társaságnak saját sínpárja lesz a szatmári pályaudvarig, akkor úgy rendezheti be indulását és érkezését, amint ezt a saját érdeke megkívánja. A régi és elavult síneket újakkal és erősebbekkel kicserélik, a minek üdvös hatása lesz a menetsebességre. Az eddigi alépítmények mellet ugyanis a vonat óránkint csak 20 kilométer gyorsasággal haladhatott, ezentúl ugyanannyi idő alatt 40 kilométerrel járhat, ami a hosszú és unalmas ut közlekedési idejének fele megtakarítását jelenti. Felhatalmazást nyert az igazgatáság a motor-kocsik beszerzésére is, a melyek a naponkint való többszörös közlekedéssel á gyorsabb és sürjebb személy szállítást fogják lebonyolítani. E kocsik beszerzésével azonban nem akarnak hevenyészett munkát végezni. Azok daczára az arad- Csanádi vasúton történt állandó kisérirá Kossuthnak: „Miután Görgey győzelmes előnyomulásában Komáromot felmentette, nyomon kell követnie az ellenséges hadsereget, nem szabad nyugtot engednie neki, ha mindjárt seregének egy harmada ki is dől; feltartóztathatlanul Bécs ellen kell nyomulni, miközben nehány por- tyázó csapat az ellenséges sereg két szárnyának megkerülésével nyomul a székváros felé. Ha egyszer Görgey Bécsben lesz, a békét ő diktálja.“ Kossuth helyesnek találván Bem taktikáját, utasításait ily értelemben adta ki Görgeynek, de Görgey mégis csak Budavára alá vonult. Hogy miért tévé ezt, arra az azóta lezajlott félszázad sem adott kielégítő feleletet; de nem adott megnyugtató magyarázatot arra maga Görgey sem, ki *Mein Leben und Wirken in Ungarn« ez. müvében az ellenség üldözésének felhagyását ezzel indokolja: „Az indokok, melyek engemet mindenekelőtt arra bírtak, hogy támadó hadműveleteink szakadatlan folytatásának eszméjével az ellenséges főhadsereg ellen fölhagyjak, túlnyomóan politikai természetű elvoltak. “ Budavár ostroma bármily dicsőségteljes fegyverténye volt is hadseregünknek, mégis jóvá nem tehető hiba volt, mert ezzel a folytonos vereségek folytán szinte demoralizált ellenséges hadsereg időt nyert arra, hogy magát összeszedhesse ; másrészt pedig az oroszok az ostrom ideje alatt 175.000 főből álló hadseregüket a galicziai határon kényelmesen összpontosíthatták, hogy több hadoszlopban törhessenek át a Kárpátokon hazánk leigázására. Budaváránál 1849. május 4-én délben dördült el az első ágyulövés s azután késő éjfélig szakadatlanul tartott az ágyutüz, ijesztő visszhangot keltve a budai hegyek közt. Budavár körül 34 zászlóalj, 47 lovasszázad áll harczra készen. A fehérvári utón Aulich második hadteste foglal állást; Knézich a harmadik hadtesttel a Vízivárosban, Kmetty a hetedik hadtestből való hadosztályával O-Budán várja a vezér parancsait, mig Nagy Sándor a hetedik hadtesttel a Svábhegyet szállotta meg. Görgey a Svábhegyen ütötte fel főhadiszállását. Mielőtt az első lövés eldördült volna, Görgey megadásra szólította fel a vár védőjét: Hentzi tábornokot. Hentzi válasza elutasító volt. El volt szánva, hogy utolsó emberéig védi a várat. De Hentzi válaszában nemcsak elutasítás volt, hanem fenyegetés is. Megfenyegette Pestet, hogy halomra löveti. Görgey válaszában ezt irá Hentzinek: ... ha ön a vár védését összeköti a lánczhid megrontásával vagy Pest bombáztatásával, honnan ön megegyezés szerint támadástól nem tarthat, akkor önnek becsületszavamat adom, hogy a vár bekövetkezett bevétele után az egész várőrség kardra fog hányatni és én még családjának jövőjéről sem állhatok jót. Ön parancsnoka Budavárának, de egyszersmint atya is és született magyar, gondolja meg mint cselekszik . . . És Hentzi mégis szavának állt. Midőn május 4-én Kmetty hadtestének hevenyészett rohama a vízvezetéki sánczok ellen meghiúsult, Hentzi haragja Pest ellen fordul. Először a pesti Dunaparton nyüzsgő sokaság i közé lövet, kik az ostrom lefolyását lesték óriási izgalmak között. A nagy tömeg között hány és hány édes anya szive aggódott gyermekeiért, kik ott küzdöttek az ostromló hadsereg soraiban. Majd azután a főbb épületeket bombázta,tta Hentzi, úgy, hogy rövid idő alatt egész palotasorok állottak lángokban. Pest ágyúzása csak késő éjjel szűnt meg. Hentzi e barbár tettét azzal igyekezett j menteni, hogy a pesti oldalról a várba lőttek, I de Irányi pesti kormánybiztos alaposan ráczáfolt, becsületével állván jót érte, hogy Pest felől a j várba egyetlenegy lövés sem történt. Görgey a budai várat nem tartotta oly ; erősségnek, melynek bevételéhez ostromágyuk volnának szükségesek, de már az első sikertelen ostrom után belátta, hogy csalódott. Hentzi a várat annyira megerősítette, hogy ostromágyuk nélkül azt elfoglalni lehetetlenség volt. Görgey tehát Komáromba küldött ostromágyukért s ez idő alatt a Nyárshegyen réstörő üteget építtetett. De a várban is keményen folyt a munka. 1 Tömik a réseket, javítják a bástyákat. Néha éjjelenként a Ceccopierik ki-kirohannak, de tá- i madásaikat a honvédek mindannyiszor visszaverik s a várőrség kénytelen nagy veszteséggel visszavonulni. A magyar hajóhíd lerombolása sem sikerül az osztrák katonaságnak szinte páni félelme miatt s az sem használ, hogy a várparancsnok a legszigorúbb szavakkal rójja meg napiparancsában különösen az utászosztály gyáva viselkedését. kísérelje meg mindenki szerencséjét!! Húzás már e hó 22. és 23-án. ====== Szerencse sorsjegyek, liapliatóls.; RADO ANDOR czipő- és férfidivat-üzletében Nagybányán, a Főtéren. Osztálysorsjátékon
