Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-05-14 / 14. szám
NAGYBANYA 3 kötelesség, hogy tiltakozzunk a nemzet újabb megterheltetése ellen. A nép már is roskadozik az adók súlya alatt s vagyoni helyzete újabb megterheltetést el nem bir, hacsak megélhetését, existencziáját nem akarjuk gyökerében megtámadni. Pedig e katonai törvényjavaslatok elfogadása milliókra rugó újabb terheket jelentene. Hazafias kötelességünk mindazon eszközökről gondoskodni, melyet az állam biztonsága, a haza védelme megkövetel, de nekünk erős a meggyőződésünk, hogy a katonai javaslatok elfogadására szükség nincs. S nem lehet ily súlyos áldozatokat követelni a nemzettől különösen most, midőn a nép oly szegénységben sínylődik, hogy verejtékező munkája után megélni is alig tud s alig bírja máris a most rája nehezedő, szinte elviselhetetlen súlyú terheket. Mély tisztelettel és bizalommal fordulunk tehát a tiltakozó népgyülés határozata értelmében a törvényhozás tagjaihoz s pártkülömbség nélkül, szivünk egész melegével kérjük, hogy a szőnyegen levő katonai javaslatok ellen állást foglalva odahatni méltóztassanak, hogy e javaslatok törvénynyé ne válhassanak. Nagybányán, 1903. május 1. A legmélyebb tisztelettel s hazafias üdvözlettel : Égly Mihály, Szerencsy József, a népgyülés jegyzője. a népgyülés elnöke. 1903. május 14. ________________________ A polg. leányiskola szinielőadása. Május 9. Poetikusan kedves, feledhetetlenül édes este volt ... Mintha az Ezeregy-éj legszebb, legigézőbb meséje vált volna valósággá. Mindaz, amit egy holdfényes, illatos májusi estén az álmodozó képzelet megrajzolhat, ott volt előttünk ragyogó, elbűvölő csillogással, meghatóan bájos naivitással, gyermekkori reflexiókkal és hangulatokkal a kicsike színpadon, melyen mintegy hatvan — hetven ingó-bingó szép virágszál rengett-ringott, mint a virágos mező a májusi szellő fuvallatára. Kedves ötlet volt az állami polgári leányiskola igazgatójától s tanári karától ez a színi előadás, melylyel nemcsak a legteljesebb erkölcsi és anyagi sikert aratták, de mély hálára kötelezték a nagy közönséget is, kiknek feledhetetlenül édes emléke lesz ez a páratlanul gyönyörű est, A műsoron tordai Grail Erzsi: „A tél tündére“ és Poldini Ede: „Hamupipőke“ ez. Két tojás nagyságú gyöngyöt morzsolt szét szemeiben. — Uram, ön jól tudja, mi az, árvának lenni! sóhajtott föl. — Fájdalom, csak az anyósom él! — Ott voltam boldogult öregei temetésén. Akkor ön, uram, még icike gyerek volt. — Térdig érő fekete ruhát viseltem, fekete ! harisnyával. — Azt ... azt ... Oh jól emlékszem én mindenre. Minő ennivaló kis gyerek volt. Egy kis szünetet tartott, melyet arra használt föl, hogy újabb rohamot intézve a konyakos üveg ellen, felfrissítse emlékezetét. — On, látom, jó ember! folytató merész fordulattal. Atyja emlékére kérem, kölcsönözzön nekem tiz koronát egy milliót érő találmányom elkészítéséhez s atyja hü barátja tudni fogja, mi egy gentleman kötelessége. Egy vékony pipaszár képezte szobám ösz- szes fegyvergyűjteményét, ezzel ki állana szembe az éhező, szomjuhozó oroszlánnal. Könyezve olvastam le: egy . . . kettő . . . három . . . — Ön könyezik ? ordított fel megbántódva. — Atyám emléké . . . mentegetődztem. — Vagy úgy? folytató ismét a föntemlitett lágysággal válveregetve, az valóban szép és megható öntől. Mikor falrengető léptekkel távozott, mintha a Gellért-hegyet emelték volna le ziháló mellemről. De megnyugodtam, hiszen még igy is tisztán kilenczszázkilenczvenöt korona a nyereségem. — Képzelje lelkem, tört be csicseregve a feleségem a szobámba, ki éppen a bevásárlásokból jött meg, képzelje lelkem, kivel találkoztam. — Nos? kérdezőm jelentőségteljesen. Túlságosan jelentőségteljesen kérdezhettem s összeránczolhattam a homlokom, mert a feleénekes tündérjátékai állottak. Az előadás este hét órára volt kitűzve, de már háromnegyed hét órakor zsúfolásig megtelt a nagyszálló díszterme előkelő, díszes közönséggel. Akik valamivel később jöttek, már alig juthattak helyeikhez. Nagyfokú várakozás, édes izgalom fogja el az egész nézőteret, mint valami nagynevű iró darabjának bemutatójánál a premier közönséget. De csoda-e ez a várakozás, ez az izgalom? Mikor a nézőközönség nagy részét a boldog szülők képezik, kik talán még izgatottabbak, mint a bájos apróságok a világot jelentő deszkákon. Egyszerre megszólalt a csengetyü s a halk zsibongás elült. Felhangzanak a zongora első akkordjai s a függöny csöndesen emelkedik fölfelé. Már látszik az aranyos trónus . . . A nézőtéren a meglepetés moraja siklik végig. Az aranyos trónuson ott ült a Tél igézőén szép tündére (Madán Tériké) csillogó, szemkápráztató pompájában. Körülötte a Nemtők járják gracziozus, légies tánczaikat. Elragadóan bájös jelenség valamennyi, virágoktól, csillogó ékszerektől, lengő áttetsző fátyoloktól ékesek. Kéz kézbe fogva tánczczal, énekkel hódolnak a Tél tündére előtt az Ünnep nemtője (Gellért Elma), a Mese nemtője (Levendovszky Berta), a Téli öröm nemtője (Molcsányi Lili), a Jótékonyság nemtője (Muzsik Mariska) s a Vigság nemtője (Penthy Gizi). Szépséges, lágy, olvadékony énekükre mintha valami régen elfeledett akkordok csendülnének meg sziveinkben, melyekről az első pillanatokban nem tudjuk, hol is, mikor is hallottuk legelőször ? Csak később jut eszünkbe, nini, mi ezt a dalt ismerjük, akkor hallottuk, akkor daloltuk, midőn valamikor régen ott ültünk édes anyánk ölében, ki mesét mondott nekünk a Tél tündéréről. Ennél meghatóbb, fenségesebb reprizt elképzelni sem lehet. Ezentúl együtt érzünk, együtt élünk a szereplőkkel s a színpadon megújulva látjuk a rég letűnt időket . . . Az élőképek igen megkapóan s valóban művészi ízléssel voltak rendezve. A téli képben, mely hóban játszó gyermekeket mutatott be, résztvettek: Sarkady Borbála, Weisz Piroska, Takács Erzsi, Székely Sarolta, Izsák Róza, Csüdör Marcsa, Vetter Ilona. Gyönyörű volt a Mese élőkép, melynek szereplői Weinberger Eszter, Dán Mária, Petruska Etel és Szántó Blanka voltak. Meleg családi tónusaival nagyhatást keltett j a Karácsony bemutatása, melyben Thiery Jolán, Szepesházy Gizella, Jakab Jolán és Gálfy Aranka szerepeltek. ségem megijedt.- De előbb Ígérje meg édes, hogy nem fog megharagudni ?-> Hisz tudja, hogy úgysem tartom meg! j- De igazán, ugy-e, nem fog megharagudni. Egy elszegényedett intelligens emberről, családunk régi ismerőséről van szó ...- Aki ott volt az édes apja temetésén. !- Nem, az édes anyámén.- Azután tiz koronát kért milliós találmá- : nyához.- Igen! vallotta be szemlesütve.- Oh én szerencsétlen! Ilyen pazarlás mellett mi lesz leendő gyermekeinkkel! S kellő elő- i vigyázattal a kerevetre omlottam. Majd hirtelen ! felugrottam.- Asszonyom ! Ezt nem tűrhetem !- De csak egy koronát adtam neki !- Egy koronát? Az is könnyelmű prédaság! feleltem atyai szigorral.- De mikor ott volt szegény jó anyám temetésén.- A nagyságos ur tiz koronát adott neki! árulkodott Marcsa, ki még nem feledé el a hátba- ütést.- U . . . u . . . úgy? tette csípőire kezét a ház úrnője.- No no ! Az megint más. 0 a mi családunk barátja volt. Azután ott volt nemcsak az anyám, hanem az apám temetésén is. Az ükapámén . . . akarom mondani az apám barátainak, sőt még ezek ismerőseinek temetésén is. Ennyi gyász utóvégre is megéri azt a potom | tiz koronát. De lelkem, a koronát se sajnálom, j béküljünk az öregek emlékezetére. Csípőin nyug- j vó apró kezecskéi vállam köré fonódtak s a hosszú ölelkezés alatt örvendezve konstatáltam, hogy a férjénél mégis csak okosabb feleségem van. Bibulus. Bájosan mozgalmas s rikító színekben sem szűkölködő kép volt a Farsang bemutatása, melyen a legtarkább jelmezekben részt vettek: Nagy Irén, Papp Erna, Farkas Erzsi, Tóth Erzsi, Bernhard Erzsiké, Szűcs Erzsiké, Nyerják Valér, Sroll Erzsi, László Mariska, Ponner Hermin, Berksz Emiké, Almer Vera. Legegyszerűbb s legmeghatóbb kép volt a Jótékonyság. A jótékonyság nemtője (Muzsik Mariska) ott térdepel a hóban egy félholtra dermedt aranyos fürtü gyermek mellett (Vetter Mártha) s éleszgeti. Ez a kép be sok édes szülőnek varázsolt könyeket a szemeibe. Minden kép bemutatása után zajos taps hangzott fel s ebből bőven kijutott a Tél tündérének s a Nemtőknek is, kik nagy sikerrel adták szerepüket mindannyian. De különösen ki kell emelnünk Madán Terikét, Gellért Elmát és Penthy Gizit, kik meglepő otthoniassággal és rutinnal mozogtak a színpadon. Mindhármuknak egy-egy gyönyörű virágcsokrot nyújtottak fel a nézőtérről. Nem kisebb hatással s külsőségeiben is elragadó csillogással került előadásra Poldini Ede tündérjátéka : A hamupipőke. Ki ne ismerné a szegény hamupipőke érzékeny históriáját? A czimszerepet Oblatek Juczi játszotta kiváló műkedvelőre valló alakítással. Szavaiban semmi pathosz, túlérzékenység; játéka maga a keresetlen egyszerűség s épen ezzel érte el a legnagyobb hatást. Midőn pedig a szegény hamupipőkének^ elhangzott panaszos áriája, mely ezüstös csengésével, behízelgő lágyságával az egész nagy nézőteret betöltötte, valóságos tapsorkán zúgott fel. Méltó partnerei voltak Madán Tériké a tündér szerepében, kinél eszményibb színpadi alakot képzelni sem lehet; nemkülönben a her- czeg szerepében Marosán Anna, a mostoha szerepében Kovács Erzsi, a mostoha testvérek szerepében Bohacsek Margit és Harausz Róza. Ez utóbbiak a mostoha testvérek gyűlölködését, majd irigykedő vetélkedését igen temperamentumosán adták. Hiányos volna a referádánk, ha névszerint fel nem sorolnánk a nagy fehérszárnyas galambokat, kik megkönyörülve a szegény hamupipőkén, egyszerre úgy ellepték a színpadot, mint akár az igazi galambok a szt. Márk-teret. Mint galambok szerepeltek: Bernhard Erzsi, Fugel Margit, Imecs Róza, Incze Emilia, Jakob Mária, Sopp Adél, Synteniss Ilona, Szűcs Erzsi, Taub Eszter, Wieder Eszter, Nagy Irén, Schwartz Irén, Zoltán Viola, Izsák Róza, Ponner Lujza, Knauer Erzsi, Lőwy Janka, Levendovszky Irma, Penthy Piroska. A herczeg estélyén egy igen csinos, miniatur hallétben gyönyörködhettünk, mely igen csinos képet nyújtott. A hallétben résztvettek: Zádor Margit, Molcsányi Lili, Mészáros Ida, Gellért Elma, Kárpáty Ida, Gurszky Lujza, Kassay Margit, Kuszkó Mária, Muzsik Mariska, Gávris Mária. Gracziozusan tánczoltak mindannyian, de különösen Gellért Elma és Zádor Margit tűntek ki kecses, végtelenül könnyed s plasztikailag is művészi tánczaikkal. A testőrök szerepeit Szabó Margit és Hermin töltötték be, mig Mihal- csek Ida és Steinfeld Elza igen csinos apródok voltak. Volt taps bőven s Oblatek Juczikának egy gyönyörű virágcsokrot nyújtottak fel a nézőtérről, nagy éljenzések között. Mindkét darab énekszámait Éva Anna kisérte zongorán nagy virtuoziással s az énekszámokat ő maga is tanította be. Méltó elismeréssel kell adóznunk e feled- hetlen estért nemcsak az igazgatónak s a tanári karnak, de Virág Lajosnak, a műkedvelő társulat elnökének is, ki mindkét darabot betanította s oroszlán részt vett ki a rendezés fárasztó munkájából, mely meglepő volt és művészi. Előadás után táncz volt, mely a legvidámabb hangulatban a kora reggeli órákig tartott. A szombati előadásnak oly nagy sikere volt, hogy vasárnap megismételték. * Az előadást némi malőr is fenyegette. Az egyik szereplő közvetlen az előadás előtti napon „lemondta szerepét“, nem ugyan szeszélyes primadonnái indiszpoziczióból, hanem mert egyszerűen „megunta“. így mondta ezt a három éves Makray Misi, kit azután mesés ajándékokkal sem lehetett reábirni, hogy adott szavától elálljon. Szerepébe az utolsó pillanatokban Vetter Mártha ugrott be, ki azért brilliánsul bevált. é. m. Qs^tálysorsjátékon kísérelje meg mindenki szerencséjét!! — ------ Húzás már e hó 22. és 23-án. —-----— Sz erencse sorsjegyeit Itapliatoii.:
