Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1903-05-14 / 14. szám
4 NAGYBANYA Gyilkosság a Veresvizen. Május 11. Alig egy hónapja, hogy duhaj legények bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták' Lupucz György csavargót az édes anyja szemei előtt, ma már újabb gyilkosságról kell számot adnunk, mely f. hó 9-én a veresvizi Tárna-utczában történt. Az egyik áldozat Naszody Istvánná szül. Szulinák Teréz, már kint nyugszik a temetőben ; mig a másik: Kriszt Gyula bányász a kincstári kórházban fekszik élet- veszélyes sebeivel. A rémes gyilkosságról, mely nagy izgalmat keltett városszerte, a következőket jelenthetjük: Naszody István napszámos és neje Szulinák Teréz már régebb idő óta ellenséges viszonyban állottak özv. Naszody Józsefné szül. Zvára Máriával, ki Naszody- nak sógornője volt. Naszody azt hitte, hogy sógornője néhai bátyja után várt örökségétől turpisággal fosztotta meg s emiatt lángoló gyűlölettel viseltetett iránta. Pert is indított az özvegy ellen az örökség miatt, de mi reménye sem volt arra, hogy azt megnyerje. Múlt pénteken még a bíróságnál járt pere után tudakozódni s fünek-fának panaszolta az ő nagy baját, hogy özv. Naszodyné mindenéből kifosztotta. Szombaton, f. hó 9-én d. e. 8 órakor elindult feleségével és hat éves kis leányával a veresvizi Tárna-utczába, hol a 8-ik számú házban lakott sógornője: özv. Naszody Józsefné. A szomszédok amint látták Naszody ék jöttét, gúnyosan jegyezték meg: No most mindjárt lesz lakodalom! Mert nem ritka eset volt, hogy Naszody sógornőjétől örökségét követelve, csúfosan összevesztek s ilyenkor azután fellármázták az egész utczát. Naszodyék kis leányukkal együtt bementek a sógornőjük lakásába, ahonnan csakhamar éktelen lárma, zaj, veszekedés hangzott ki. A szomszédok nem tudták, hogy odabent mi történik, csak azt látták, hogy Naszody és felesége egyszer csak kijönnek a házból, mire belülről az ajtót elzárták. Kevés vártáivá Naszody felesége biztatására berúgta az ajtót s ismét bementek az özvegy lakásába, hol megújult a veszekedés. Mintegy tiz perczig tartott ez igy, mxkov^Naszódy Istvánná halálsápadtan kitámolygott a ház ajtaján s leült a tor- nácz szélére. Melléből sugárként patakzott a vér. Az utczán gyorsan elterjedt a hir, hogy gyilkosság történt s nagy néptömeg verődött össze. Naszodyné erre nagy erőfeszítéssel felálltba tornáczról s kitámolygott az utczaaj- tón, hol a kerítés mellett összeesett. Ekkor jött ki a házból Naszody véresen, karján kis leányával s feleségéhez sietett, hogy segélyt nyújtson neki, de az már halott volt. Pár perez múltán megjelent az utczán Naszody Józsefné is és kétségbeesetten mondva a néptömegnek, hogy Kriszt Gyulát is meggyilkolták, gyorsan elsietett a városba. Egyenesen a rendőrségre szaladt, hol bejelentette, hogy házánál gyilkosság történt. A rendőrség Herczinger dr. főorvossal nyomban a helyszínére sietett, hol megjelent Szentpétery Ferencz vizsgáló biró is. A főorvos Naszody Istvánnén már csak a beállott halált konstatálhatta; az életveszélyesen megsérült Kriszt Gyula bányászt sebeit pedig bekötötte. A vizsgáló biró a helyszínén csupán Kriszt Gyulát akarta kihallgatni, aki azonban oly roszul volt, hogy pár akadozott szón kívül mitsem tudott mondani, mire a kihallgatás félbemaradt. A helyszíni szemle megejtése után a holtestet a rendőrség a városi kórház hullatermébe vitette be, hol még aznap délután Szentpétery vizsgálóbíró jelenlétében dr. Herczinger főorvos és dr. Winkler Jenő körorvos felbonczolták. A bonczolás a halál okául elvérzést állapított meg; a szúrás, mely Naszódynét jobb oldalán érte, oly erős volt, hogy a kés a jobb tüdőn is egészen áthatolt. Az életveszélyesen sérült Kriszt Gyula bányászt hordágyon a kincstári kórházba szállították; özv. Naszody József - nét és Naszody Istvánt pedig a rendőrségre vitték. Naszody, ki egészen véres volt, még oda is karjain vitte kis leánykáját, kit folyton csókolgatott. Mindkettőjüket azonnal vallatóra fogták. Naszody Józsefné hallani sem akart arról, hogy Naszódynét ő szúrta volna le, de nem tudott a gyilkosságról számot adni sem Naszodyné testvére: Zvára Erzsébet, sem pedig Kocsis Gyula czi- i pész, kik Naszody Józsefnével egy házban lakván, a gyilkosság idején bent a szobában tartózkodtak. Maga Naszody István, ki már a gyilkosság napján töredelmesen vallott, sem tudta megmondani, hogy feleségének ki a gyilkosa? Naszody István igy adta elő a szobában történteket: Mikor beléptünk a szobába, reggelinél ültek Naszody Józsefné, Kriszt Gyula és Zvára Erzsébet. Sógornőm épen kenyeret vágott. Én kértem; hogy bátyám jussa fejében legalább lakást adjanak nekem és családomnak, de e kérésemre piszkos szidalmakkal feleltek. Kriszt Zvára Erzsébet biztatására felém ütött egy székkel, de én félreugrottam s az ütés feleségemet érte; ugyanakkor Zvára Erzsébet egy léczczel úgy fejbe vágott, hogy elkábultam. Mikor magamhoz tértem, láttam, hogy a feleségem erősen vérzik, mire én a kést magamhoz ragadtam. Nem tagadom, hogy nagy dühömben, boszuból szúrtam egyet vagy kettőt, de hogy kit találtam, azt nem tudom. Naszody Józsefné még ekkor sem akart hallani a ^gyilkosságról, jólehet a rendőrségnek értésére esett, hogy Naszody István hat éves kis leánya a szomszédok azon kérdésére, hogy ki ölte meg édes anyját, igy felelt: — Édes ampáimat a nagy pisze szúrta le! Nagy piszének csufondárosan Naszody Józsefnét nevezték. Az első éj azonban, melyet Naszody Józsefné a rendőrség börtönében töltött, nagyon megtörte. Egész éjjel le sem feküdt, hanem egy pádon ült reszketve s egyre fohászkodott: Édes Istenem! Reggel azután töredelmesen vallott. A történteket ő egészen más világításban mondta el, mint Naszody István. Szerinte Naszodyék voltak a támadók s Naszody Isván már előbb megsebezte úgy Kriszt Gyulát, mint Kocsis Antalt, kik az ő segítségére siettek. Ekkor Naszody azzal adta át a kést a feleségének: Szúrj már te is, én eleget szúrtam! Mire felesége csakugyan átvette a kést s reárontott. Megakarta gyilkolni s csak nagy erőfeszítések után tudta tőle elvenni a kést. E pillanatban önvédelemből belé is döfte teljes erejével. A kihallgatott Zvára Erzsébet és Kocsis Antal vallomásai hol megerősítik, hol lerontják Naszody Józsefné vallomását. A további vizsgálat lesz hivatva világot vetni a véres dráma minden részletére. Annyi azonban már ezideig is teljes biztonsággal megállapítható, hogy Naszody feleségét Naszody Józsefné ölte meg; mig Kriszt Gyulát és Kocsis Antalt Na- szody István sebezte meg. Naszody Józsefnét és Naszody Istvánt már átkisérték a járásbírósághoz. Legszerencsétlenebbül Naszody Istvánnak gyönyörű hat éves kis lánya járt, ki nemcsak édesanyját vesztette el örökre, hanem apját is jó időre. Kriszt Gyula állapotában a mai nap folyamán javulás állott be. Naszody Istvánt a bíróság ideiglenesen szabadlábra helyezte. 1903. május 14 HÍREK. Május 14. Személyi hírek. L. Bay Lajos orszgy. képviselőnk pár napi itthon tartózkodás után tegnap a fővárosba utazott. - Gallért Endre polgármester Budapestre utazott, hogy a város képviseletében részt vegyen a szatmár-nagybányai vasúti részvénytársaság rendes közgyűlésén. - Km. Pap Sándor kir. táblabiró pár heti tartózkodásra Abáziába utazott. — Ember Elek egészségének helyreállítása végett Budapestre utazott, honnan fürdőre megy. Eljegyzés. Szentkirályi József városi tisztviselő eljegyezte özv. Szalontay Sándorné kedves leányát: Juliskát. Láng miniszter üdvözlése. Május 7-én volt évfordulója annak, hogy Láng Lajost kereskedelmi miniszterré kinevezték. Ez alkalomból a nagykárolyi megyegyülés tagjai közül számosán táviratilag üdvözölték a minisztert, ki igen szívélyes szavakban köszönte meg a megemlékezést. Jubileum. Papolczy Károly szatmárhegyi lelkésznek, városunk szülöttének ötvenéves lel- készi jubileumát a szatmárhegyi egyház f. hó 27-én ünnepli meg nagy ünnepélyességgel. Májusi ájtatosság. A plebánia-templomban mindennap hat órakor Mária-ájtatosságot tartanak, melyeken nagyszámú hivő közönség vesz részt. Az áhítatot nagyban emelik a szebbnél szebb Mária-énekek, melyeket Körösy Mariska, Holley Jenőné, Becsky Gizella, Szaitz Irénke, Mayer Ilona és Mikes Anna adnak elő. Szép ajándék a múzeumnak. A városi muzeum, ez a közönség meleg érdeklődése és pártolása folytán napról-napra fejlődő intézményünk, mint örömmel értesülünk, egy rendkívül becses és igen értékes ajándék birtokába jutott. Ugyanis Szmik Antal, pécsi m. kir. folyammérnök, városunk szülötte, ki csupán nemes szenvedélyből évek óta gyűjt régiségeket, különösen pedig néprajzi tárgyakat, a napokban egész gyűjteményét fölajánlotta a nagybányai muzeum részére. Szmik értékes s különösen házi szövetekben és varrottasokban rendkívül gazdag gyűjteményét egy pár évvel ezelőtt már volt alkalmunk látni, mikor azt a jótékony nőegyesület által rendezett háziipar-kiálilPártoljuk a hazai ipart! A. I Legolcsóbb bevásárlási forrás mindenféle vászon-, = divat-, kézmű- és rövidáru-czikkekben = Szappaityos Jenő vászon- és divatáru-üzletében Nagybányán, Főtér (Minorita-rend ház.)
