Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-09 / 23. szám
Nagybánya, 1918. Junius 9. — 23. szám. XLIV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Előfizetési í.ra Negyedévre 2 korona és — ....... = Egyes száFele lős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbúnyai-utca 20. szám alatt Telefon szám: Nagybánya 18. A nyolcadik % Beavatott helyről arról esitenek, hogy a Vlll-ik hadikölcsön jegyzése e hó 19-én kezdődik és négy hétig tart. A nemzetnek ismét meg kell mutatnia erejét. A pénzbőség, mely nemcsak az által keletkezett, mert magas árakon lehet értékesíteni mindent, hanem azért is, mert a hadvezetőség semmit sem vett a külföldről, minden szükségletét a haza polgárai által fedeztette, a pénzbőség arra indítja a kormányt, hogy most már csak 5Va%-os papírokat bocsát ki, a 6%-osok ezúttal megszűnnek. Érthető ez, mikor a pénzintézeteknél a betéti kamat 2'5—3'5°/o-ra szállott alá. A mai időben 5Va% még mindig igen magas kamatláb. Értékessé fogja tenni az uj papírokat az is, hogy nem egy-két évre szólanak, ha- hanem állandó jellegűek lesznek. így, akinek nagyobb tőkéje van, továbbá jogi személyek, egyházak, intézetek nyugodtan helyezhetik el benne pénzűket, nem lesznek gyors változásnak kitéve pénzügyi kezelés tekintetében. Azok, akik eddig jegyeztek hadi kölcsönöket, már is meg nyerték anyagi jutalmukat, mert a régi 6%-os papirok ára magasra felszökkent, ma sokkal drágábban adhatók el, mint amennyiért vették őket. Ez igen természetes, mivel az uj papír egy fél százalékkal kevesebbet jövedelmez, világos, hogy a réginek ára emelkedik. Ilyen pénzbőség ezer év alatt sohasem volt Magyarországon s Így semmi kétség benne, hogy a jegyzés ismét nagyobb ösz- szeget fog eredményezni, mint eddig. A pénzintézetek már is elfogadnak előjegyzéseket, betéteket vállalnak egyenesen hadi kölcsönre. Némely pénzintézetek pedig a régi papírokból igyekeztek sokat összevásárolni, hogy biztosítsák a jó kamatot, azonban ez sehogy sem megy, mert most már nem akarják a papírokat a tulajdonosok eladni, nekik is jó lévén a magasabb kamat. Állandó jellegű állami papir még sohasem volt ilyen magas kamatlábú, mint a VIII. hadi kölcsön, azért, azt hisszük, nem kell a magyarnak semmi nógatás, biztatás, magyarázás, a nyolcadik 'hadikölcsön győzni fog, mint ahogy győztünk eddig az egész vonalon mindenütt. Júniusi fagykárok. Nagybányán még Orbán sem szokott kárt tenni. Évtizedek teltek el, hogy Orbánnapi fagy itt egyáltalán nem fordult elő, annál kevésbbé júniusi. Öreg emberek mondják, hogy 1879. junius 20-án volt ilyen országos fagy, vagy még ennél is nagyobb, amikor a Szepességen pl. a Poprád befagyott s amikor az ország belsejében gyümölcsfák is elfagytak. Most a junius 3-iki hideg, esős nap után hirtelen éjszaki széllel derült s igy 4-ére virradóra gyengébb fagy érte a nagybányai völgyet, 5-én hajnalban pedig a második még erősebb. A kár nagyon különböző. A házi kertekben alig valami, a külső gazdálkodásban néhol*elenyészően csekély, másutt teljes. így pl. a korcsolyapálya mellett az u. n. tisztviselői telepen a kukorica teljesen lefagyott. A csendőrlaktanyán pl. a szép fejlett paszulyok mind lefagytak. Általában a Veresvizen nagy károkat okozott a fagy a kertekben is s a szegény bányász asszonyok sírva nézték a lekonyult, elszáradt ültetvényeket. Nagy a kár az ujfalusi oldalban, ott majdnem minden lefagyott. Különösen komoly csapás a bab lefagyása, mert ott nagy mennyiségben szoktak a parasztok téli babot termeszteni, ami a húst pótolja s amiben ismét szükiben leszünk. A posztfundusi földeken pl. Stoll Tibor gazdaságában, talán a paradicsomot kivéve, minden lefagyott. Ha összegezzük a kárt, azt kell mondanunk, hogy a tengeriben sokfelé teljes kár, de többnyire csak 10—20%. Paszuly a külsőségekben teljes kár. A tök a hidegebb részekben fagyott le, a krumpli, ha kissé lefagyott is minden századik helyen, semmi baja sem lesz. Ebben kár nincs. Gyümölcsfáknál a barack, körte, késői cseresznye, meggy, hullatja itt-ott a gyümölcsét, néhol a fele is lehullott. Szőlőben, szilvában, almában nincs kár. Mivel igen szép gyümölcs- termés ígérkezik, mondhatjuk, hogy számbave- hető károsodás itt nem történt. A gazdasági iskolában lefagyott egy-két tábla tengeri, a többit csak megcsípte a II. Bonifác (jun. 5-én ilyen névnap van!) lefagyott a korai tök, de azért él és meg fog javulni, a krumpli némileg, a paszuly, de csak egyes helyeken. Itt a kárt az igazgató-tanitó 20—25 %-ra becsüli. Láthatjuk ezekből, hogy mégis csak sok bajt, keserűséget okozott ez az országos háborús csapás, amelyet ily későn már senki sem várt, de ezután a fagyos szentek közzé fogjuk igtatni második Bonifácot is. Ha már most a kár megvan, nem elég jajAz Isonzónál. Pajtás, a nap mily tündöklőn sugároz, A szikla rózsás s mily kék az Isonzo S én megérkeztem a végállomáshoz. Piros éltem fehérre kell cserélnem. Pajzsom nem volt az érdemkereszt Alatta . . . lassan . . . elapad a vérem. Pajtás, nyúlj be a zubbonyom alá. A tárcámban van egy marék magyar föld Pajtás, tedd . . . akkor ... a fejem alá. S most mint gyónóhoz, úgy hajolj felém Füledbe hadd sóhajtok egy nevet Mondd meg neki . . . mondd meg neki . . . hogy én . . . Pajtás, beh szörnyű ölni és szeretni, mily édes Ringatni szivünkben egy drága arcot S álmot becézni egy tündérmesében. Mindegy, ha bus is, ha elérhetetlen, . . . Talán küld utánam egy borongó sóhajt. Hisz elmegyek ... oly végtelen szeretem. . . . Sötét van! . . . a nap haldoklik talán ? Lehet, máskép lesz egy más csillagon. Pajtás, ne feledd! . . . a fejem . . . alá. Jörgné Draskóczy Ilma. Orvosság. — Irta: Kárpáti Endre. — A jó színész játékával és saját személyével is mély hatást gyakorol a közönségre. Amint a lámpa előtt megjelen, sokkal szebbnek, elraga- dóbbnak látja őt mindenki mint közéletben; főleg, ha nem mindennapi személy szerepében jelenik meg; úgy, hogy lassankint a közönség szinte azon meggyőződésre jut, hogy az illető színész az életben is épen oly méltóssággal jár-kel,_ oly bölcs, oly kedves, mint szerepében látszik. És ez megzavarja néha főleg a fiatalságot. És ez minden erejével azon vati, hogy kedves színészét, vagy színésznőjét mennél gyakrabban láthassa, játékában gyönyörködhessék és minden jelenete után magát kedvére kitapsolhassa. De némelyik még ezzel sem éri be. Örök frigyre szeretne lépni önkéntelen hóditójával . . . Egy dús gazdag, magas állású apa meglepetve vette észre, hogy leánya egyik kitűnő, elsőrangú színész iránt szenvedélyes szerelemre lobbant. Amint ezt az apa is észrevette, eleinte tréfásan próbálták a leányt e kellemetlen és számításukon kívül eső érzelmeitől megszabadítani. Mert csak nem adhatjuk leányunkat egy vándorszínésznek ! Később komolyan figyelmeztették a leányt, hogy vesse ki fejéből az elérhetetlen vágyat. Hanem a leány egyenesen kinyilatkoztatta, hogy vagy a szinész felesége lesz, vagy zárdába menekül. Most már az apa komolyan lépett föl és leánya elé tárta, hogy ez az összekötetés teljesen lehetetlen; fogadjon szót, mentse meg szüleit a nehéz aggodalomtól. De az apa minden fáradozása hiábavalónak bizonyult. Ekkor kölönös lépésre határozta el magát. Elment az illető színészhez és igy szólt hozzá. — Uram! Én egy elkeseredett apa vagyok. Nagy a baj házamnál, és e bajtól csak ön gyógyíthat meg minket, mert ön okozta. — Én a legnagyobb részvéttel vagyok ura- ságod családja iránt; de egyáltalán el sem tudom képzelni, miképen jutok én e sajátságos sze- rephöz — válaszolt meglepetten a szinész. — Nekem van egy gyönyörű virágjában levő leányom, akire nagy vagyon vár . . . — Abban nem találok szomorkodni való okot — vágót közbe a szinész. — Bocsánat. Hadd folytassam. Leányom szerelmes. Szerelmes egy különben kifogástalan, derék férfiba; de akit nem szeretnék vömül fogadni. Ez a( férfi ön. — Én ? — válaszol meglepetve a szinész. — Igen. Leányom látta önt egyszer fényes szerepében játszani. Ettől fogva mindig kért, hogy vigyem színházba. Én gyanultanul teljesitettem kívánságát, anélkül, hogy csak megvillant volna .agyamban a valódi ok. Csak pár nap előtt jöttem tudomására, mikor is leányom egyenesen kimondta, hogy vagy önnek lesz a felesége, vagy zárdába menekül. Mondom, én önt tisztelem, becsülöm, mint kiváló művészt; de egyetlen leányomat nem akarom elveszteni, nem akarom, hogy öreg napjainkban feleségemmel együtt egyedül
