Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-09 / 23. szám
1918. junius 9. 23. szám. NAGYBÁNYA ES VIDÉKE gatni, panaszkodni, tenni is kell valamit. Ne várjunk kívülről segítséget, mig utána mászkálunk, eltelik az idő, itt gyors cselekvésre van szükség. Mindenekelőtt vizsgáljuk meg jól a növényzetet, ami kiheveri, azt he bántsuk. Legnehezebben heveri ki a paszuly. A tengeri, tök (ha a szive ép) könnyebben, legkönnyebben a burgonya. Ahol teljes fagyás fordul elő, pótoljuk az egyes növényeket. Lehet még vetni paszulyt, tengerit (különösen száznapos székely tengerit) lehet ültetni krumplit, ha nagy területek maradnának valahol üresen, hasznavehetetlenül. . Igen ajánlatos a tök termelése, ha be sem érne — ami ki van zárva-■=— téli főzeléknek úgy is el kél és táplálékpótló zölden is. Nem megvetendő a répa sem. Ezekkel lehet az üresen maradt helyeket vagy táblákat betelepíteni és még'mindig hasznot fogunk belőlök látni. Sokan ezt meg is tették már dicséretre méltóan, akik nem tették volna, ne veszítsék el kedvüket, a szorgalmas embert a szerencse is segíti. A kedves honfi és polgártársakat pedig arra kérjük, hogy mivel igen nehéz vetőmaghoz jutni, ha nekik van valamiből készletük, nyissák megsegítsünk egymáson vetőmaggal is, mert az megint igaz, hogy vetőmag nélkül vetni, ezt még a német sem találta föl. Ha vetőmagunk nincs, akkor ez az év sok tekintetben és sok gazdára nézve elveszett. Szabó Jenő gazd. isk. igazgatótól e tárgyban,**1 lapunk zártakor a következő közleményt kaptuk: A gazda teendői a fagykár után. A napokban esett fagykárok a gazda szép reményeit a szó szoros értelmében lehűtötték. A kár annál sajnosabban érinti a gazdát, mivel a „Fagyos szentek“ és „Orbán“ eltelte után minden ilyen fajta veszélyen túl képzeltük magunkat. Most tehát uj teendő hárul a gazdára, ami a fagykár mérvének megállapításából s ahhoz képest az elfagyott növényzet pótlásából vagy újból való vetéséből, ültetéséből s igy a kárnak minél kisebbre való redukálásából áll. A. fagykár mérve annyira változó, hogy azt általánosságban talán ki sem lehet %-okban fejezni. Védettebb területeken a kár kisebb vagy semmi; a dérnek, fagynak kitett helyen nagyobb. Egyébként a kárt valójában csak napok múltán lehet megállapítani s éppen ezért a teljesen el nem fagyott növények pótlását csak a kár mérve szerint eszközöljük vagyis aszerint, amint a növényzet felujulása v. megsemmisülése következik be. Gyümölcsben, szőlőben, ha van kár, pótolni nem lehet, a konyhakerti és szántóföldi növényeket azonban igen. Az elfagyott tengerit — ha van vetőmag — kevesebb tenyészeti idő alatt is beérő tengerivel, tökkel (sütőtök, disznótok stb.) palántáról ültetendő takarmányrépával (ha lehet palántát szerezni.) Ha nem is érne be az újból vetett tengeri annyira, hogy emberi táplálkozásra alkalmas legyen, még mindig sokat ér sertés v. baromfiak táplálására, szarvasmarhák takarmányozására. A részben elfagyott tengeri pótlását fészkes vetéssel eszközölhetjük. Szántóföldön a siker teljes reményével lehet vetni tengeri helyett takarmányul jó talajon csalamádét, csikórépát (tarlórépát) és muhart. E két utóbbi még az ezután rendelendő magból is vethető. A paszulyt — ha van mag — paszuly- lyal lehet pótolni. A burgonya ha. van vetőburgonyánk még szintén pótolható burgonyával, mert ha nem is érne be teljesen, úgy emberi, mint állati táplálékul alkalmas lesz. Egyébként különösen a későn vetett téli burgonya, ha meg is sinyli a fagyot, felujulhat. Kifagyott konyhakerti növények helyét még lehet most vetendő kalarábmagról nevelt palántával beültetni, vagy ha van borsómag, borsó vetésével pótolni az elpusztult növényzetet, valamint a töknek minden fajtájával, ugorkával. Ha korai fagyoktól mentes őszt kapunk, az újból vetett növények még teljesen is beérhetnek s ha bárminő' terménnyel sikerül pótolnunk az elfagyott növényzetet, éppen a fagykár miatt j is nagyobb értéke lesz. Ha már meg van a kár, j csiiggedés nélkül kell fölvennünk a további küzdelmet a háborús állapotokhoz, úgy látszik egé- ; szén hozzáillő időjárással és segíteni magunkon. Nagybánya, 1918. junius 8. Szabó Jenő igazgató-szaktan itó. maradjunk. Ezért jöttem el önhöz, uram, hogy erre nézve kérem tanácsát, orvosságát. — Ha én még oly hiú volnék is arra, hogy igaz, tudtomon kívül, kedves leányában a szenvedélyt ébresztettem; az a fájdalom, amelyet ön emiatt szenved, elég volna, hogy hiúságomat, sőt büszkeségemet legyőzze. Érzem az ön fájdalmát annyival is inkább, mert a legkevésbbé sem vagyok hajlandó, hogy pályámmal szakítsak, és kedves lányát feleségül vegyem. Legyen meggyőződve, hogy teljes örömmel segítségére állok, hogy kedves leányában a fellobbant lángot elolthassuk. — Köszönöm . . . igen köszönöm — szólt szinte megnyugodva az apa — de miképen kezdjünk hozzá? — Igen egyszerűen. A leány engem a színpadon többnyire fiatal szellemes, jókedvű, jóne- velésü gavallér szerepében látott. Most már csak az szükséges, hogy a kedves leány mint bamba, ügyetlen, esetlen embert lásson. Bizonyosan ő fogja kérni apját, hogy távolitson el köréből. — Köszönöm . . . ezerszer köszönöm ezt a szerencsés gondolatot — szólt most már örömmel az apa . . . Pár nap múlva az apa meghívta a színészt egy épen e célra rendezett estélyére, ki a színen oly ügyetlen, bamba, esetlen és oly tolakodó volt, beszédje pedig oly közönséges, oly balgatagságokat beszélt a kis leánynak, hogy ez, teljesen megcsalatkozva, könnyes szemekkel hagyta ott a társaságot. Végtelenül sajnálta gyöngeségét, hogy ilyen emberbe tudott beleszeretni. — No, mit szólsz az uj ismeretséghöz ? — kérdezte másnap .az apa. — Még nevét sem akarom hallani többé — volt a kislány válasza. Külföldi esetek. A quäker asszony miként fogadja a királynőt ? A Quäker rangkülönséget nem ismer, kalapemeléssel senkit sem tisztel meg és mindenkit tegez. Charlotte angol királyné Bath fürdöbenjtar- tózkodván, séta közben megjegyezte, hogy quäker asszony háztartását óhajtaná látni. Kívánalma könnyen volt tejesithető, mert a fürdővel határos birtokhoz tartozó úri laknak tulajdonosa quäker hölgy volt, aki mint özvegy önállóan vezette háztartását. Az özvegyet értesítették a királyné szándékáról, mire ő nyugodtan válaszolta, hogy szívesen látja. Az udvari fogat a kitűzött órában a park kapuja előtt megállt. A fogadtatáshoz való előkészületeknek semmi jele, nyoma. Sem a^ ürítő, sem alkalmazottai nem mutatkoztak. Végre meghúzták a csengettyűt, mire a megjelent kapus kérdezte az udvari főtiszttől • — Mit kívánsz barátom ? — Úrnője értesittetett, hogy a királyné őfelsége idejön, mondja meg neki, hogy őfelsége itt van. — Az nem szükséges, szívesen fogadnak mindnyájatokat. Házának küszöbén egyszerű öltözetben jókedvűen fogadta vendégeit az özvegy. — Örülök, hogy láthatlak. Háztartásom bemutatása előtt szívesen ajánlom az asztalomon ! levő ételt és üdítő italt. A házi asszony szeméből látszott a jóaka- j rat, ez volt oka, hogy a királyné nem vette rossz | néven a szokatlan bánásmódot. Az uralkodó álma. 1. Vilmos császár meglátogatta a berlini hygienikus kiállítást. Ott megmutatták neki azt a poharat, melyből, Karlsbadi tartózkodásának ideje alatt a gyógyvizet itta. A császár hosszasan nézte a poharat és gondolatokba merült. Később elmondta környezetének, mire emlékeztette a pohár. Karlsbadban csodálatos álmom volt. Mint minden reggel, úgy álmomban is a kúthoz mentem ; ott azonban nem mint eddig — leány, hanem mord tekintetű férfiú, nyújtotta a poharat. Már ajkamhoz emeltem a poharat midőn a férfi kiáltott: „Ne igyál méreg van benne.“ Erre fölébredtem. Megvallom, hogy reggel nem jó hangulatban indultam a kút felé. Képzelhetik megütközésemet, midőn a poharat nem leány, hanem komoly férfi nyújtotta. Néhány másodpercig határozatlanul tartottam kezemben a poharat, de az álomszülte kellemetlen érzést legyőzve, megittam a kezembe nyújtott pohár tartalmát és mint látják a tizenhárom év előtti álom nem teljesült. Azok az érdemek. XV. Lajos teljhatalmú miniszterét arra kérte egy tengerésztiszt, hogy eszközölje ki előléptetését. A miniszter azt kérdezte tőle, hogy ismere- valakit Versaillesben. — Az udvari kertészt. Aznap este a királynak nagyon ízlett a pástétom. A miniszter sietett kijelenteni, hogy a receptet .a kertész szolgáltatta be, annak pedig ez és a|ra tengerésztiszt adta. Néhány nap múlva megtörtént az előléptetés. m, #:• . w Üzenet. Várom a levelét, vagy az üzenetét küldje hozzám csendes, meleg Májuseste, mikor más nem látja. Várom a megkérő, zokogó bus szavát azt a simogatót ... Küldje hozzám egyszer még el a könnyes, a szótlan, fáradt mosolyát. Várom az illatos hófehér virágját, ha egyszer még büszkén, újra felém nyújtaná csókos alkonyaikor . . . S fellobbanna a láng újra a szemébe csendes meleg este, — Nem lenne oly árva, hideg és elhagyott, magányos kis szobám . . . Várom felhangzani újra azt a nótát, melyet nekem dalolt egy Tavaszdélután orgonanyiláskor . . . . . . Várom . . . Sirató lélekkel napról-napra várom fellobbanó, égő, bízó reménnységgel, várom a levelét, vagy az üzenetét . . . S mindhiába várom 1 0. Jenny. 1 Heti krónika. Azzal ijesztgetnek, hogy a német offenziva megállott. Én azonban nem egy könnyen ijedek meg, az a nézetem: tudják a németek, mit csinálnak. Várjuk a dolog végét. Az öreg Hinden- burgnak meg van az a szokása, hogy a terveit nem szokta előre elárulni, hogy azonban záradékul is ő fog győzni, az egyszer bizonyos. Ám azért az offenziva megállása kétségkívül okozott egy kis lehangoltságot, hozzájárult az is, hogy a hétfői kellemetlen csapadékos nap után júniusi dér és fagy következett, ha nem is hóviharral, mint Szilágyban és Mármarosban, de elég komoly, szigorú idő, aminek a szegény növényzet adta meg az árát. Olyanok az árvák, mintha forró vízzel nyakon öntötték volna őket, vagy mintha végig perzselte vón a háborús tűz. És mégsem szabad kétségbeesnünk, pótoljuk valahogy a foghíjas ültetvényeket s ami megmaradt, az annál értékesebb, erőteljesebb, fejlettebb lesz. A gyümölcsből is lehullott sok, de legalább nem fognak törni az ágak, hisz egyes fáknak igazán elviselhetetlen volt a terhök. Szóval kikászmálódunk ebből is. Be kell fejezni az iskolákat, hadd jöjjenek a gyermekek segíteni dolgozni, kertészkedni, hir szerint mához egy hétre be is zárulnak a múzsák csarnokai s a családok egészen a gazdálkodásnak élhetnek. Bizony nem tartozott ez a hét a szerencsések közzé. A kezdetén egy rossz vásár, ahol a jnegázott állatok rakásra megnáthásodtak, a vevők pedig megszöktek. Azután jött a II. Bonifác. No, de azt mondja a német „Ende gut, alles gut,“ ami nem annyit jelent, hogy ha kacsapecsenyén végződik az ebéd, akkor minden jó volt, hanem magyarul azt, hogy „végén csattan az ostor.“
