Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-03 / 9. szám
Nagybánya, 1918. Március 3 — 9. szám XLIV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBANYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.--------- jyészség Elő fizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K -.....— Egyes szám 20 fillér. -----------= Fele lős szerkesztő és laptulajdönos: RÉVÉSZ JÁNOS. Del .hivatal: !0. szám alatt = Nagybánya. Az István szálló kérdése. A háborús viszonyok nehéz helyzetbe sodorták a városokat. Nagybánya, is súlyos gondokkal küzd. Egyrészről jó volt, hogy a szállót, vízvezetéket, csatornázást, világítást éppen háború előtt létesítette, mert hiszen ma lehetetlen volna ilyenekre még csak gondolni is, másrészről azonban a háborús terhek, akadályok, nehézségek stb. hitelviszonyait nagyon megrendítették. Ezen akar segíteni Bay Lajos azzal a legújabb indítványával, hogy adja ki a város az István szállót a jelen bérlet leteltével Nagybánya város takarékpénztárának oly föltétel mellett, hogy vegye át a bérlő a ‘Pesti Hazai Első 500 ezer koronás és a Földhitelintézet 521.400 koronás tartozásának törlesztési részleteit, mint az István szálló teljes becsértékének megfelelelő összeget. Vagyis bérlő fizetne a város helyett évi 52.506 koronát és vállalná az épületfenntartást. Cserébe ezért kapja a teljes épület minden helyiségét u. m. vendéglőt, kávéházat, színházat, bolthelyiségeket stb. A bérlet addig tartana, mig mindkét tartozás teljesen kifizetve' nincsen. Vagyis a város egy-két évtized múlva teljesen ingyen jutna az István szálló nagy épületéhez. Az eszme igen jó, Nagybányára nézve előnyös. Itt csak az a kérdés először is, hogy a Takarékpénztár mint .bérlő megtalálja-e számítását, másodszor, hogy miként tud megegyezni a takarékpénztár a jelenlegi bérlő részvénytársasággal a még hátra levő 5 évre nézve ? , Ez azonban az illető társaságok kérdése, intézzék el ezt ők egymás között, a városra csak az tartozik, előnyös-é reá nézve, ha 1,021.400 K tehertől szabadul. Tudtunkkal ma városunknak 7 milliót meghaladó adóssága van. Ebből Baj Lajos terve szerint az erdőeladás födözne 3 milliót, a Ganz-gyár fizet 1,395,468 K-át, az itt tervezett uj vendéglői bérlet levenne a város vállairól 1,021.400 K-át. Ez összesen 5,406.868 K. könnyítés volna. Maradna Nagybányának mintegy 2v2 millió adóssága, amit könnyen elbírna, ha úgy akarja, még pótadó nélkül is. Az István szálló épületének már is nagy hiányai vannak, amiken a háborús drágaság miatt az anyagi válsággal küzdő város nem bir segíteni. Nagyobb befektetésekre is van ott szükség, hogy európai színvonalon álljon ez a vállalat. így pl. meleg vízzel való fűtést kell berendezni. A fedél is rósz, az étterem beázik, a parketta gombás. A szálló mai elrendezése sok személyzetet igényel. A jégverem, vízvezeték, pince tetemes javításra szorul. Kettős ajtók, spaletás ablakok alkalmazandók stb. Szóval az idegenforgalmat, különösen, ha a békével keleti összeköttetéseink erőteljesebben megindulnak, csakis egy teljesen modern szálló hatalmas berendezésével lehet előmozdítani, megnövelni. Bay legújabb indítványa legközelebb a közgyűlés elé kerül s a képviselőknek dönteniük kell fölötte. Nem akarunk senkit rábeszélni, kapacitálni, csupán ismertettük főbb vonásokban ezt a nagy kérdést s egyelőre beérjük azzal, ha a városatyák szives figyelmébe ajánljuk tanulmányozás és meggondolás végett. Az aranyosmegyesi vár jövője. Komoróczy Iván Szinérváraljának müvész- lelkü főszolgabirája, aki maga is kitűnő festőművész a csütörtöki vármegyei közgyülésh'ez eléggé nem méltányolható, hazafias szempontból igazán övendetes indítványt adott be. A közélelmezés kezeléséből megtakaritott ősz- szegekből, Komoróczy javaslatba hozta az ara- nyos-megyesi vár megvásárlását. Már hivatalba lépése óta állandóan foglalkozik azzal a gondolattal, hogy módot találjon a vár megmentésére. — Megyénkek — írja Komoróczy — utolsó műemlékéről van szó s ma már tartani lehet attól, hogy ez is egyéb emlékeink szomorú sorsára jut. Mert vagy teljesen el fog pusztulni s anyagából az ízléstelen modorban épült modern épületek számát szaporítják, vagy a magán tulajdonos hasznosítás czéljaira átalakítja, legjobb esetben szakértelem nélkül restaurálja, de a műemlék igazi jellegéből feltétlenül ki lesz vetkőztetve. De lássuk Komoróczy további fejtegetéseit: Vidékünkön e tekintetben valóságos vandalizmus példáit találjuk. — Épen az aranyosmegyesi vár közelében volt egy több százados templom melynek maradványait alig pár évtizede használták fel a ref. templom építéséhez. — Nagybánya főteréről a Sz. István templom falait a hatóság a köztisztaság és szépészet okaiból elhordatta; csodás szerencse, hogy a torony megmaradt s ma a város fő ékességét képezi. — A szinér- váraljai, valamint a kővári várnak romjai is eltűntek, a nagyszőllősi hegy oldala a várfalakig rigolirozás alá esik s azon a legjövedelmezőbb, de egyszersmind a legkietlenebb látványt nyújtó szőllő kultúrát űzik s a karóerdőből alig látszik a régen múlt idők érdekes emléke. Az ilyen műemlékek megmentése azok történelmi és művészeti értékénél fogva elsőrendű kulturális feladatot képez s annál vallási, faji vagy osztály szempontok figyelembe nem jöhetnek. A legnagyobb vallási elfogultság idejében, a középkorban az egyházfők a reneszánsz müvek mellett gyűjtötték a pogányművészet alkotásait is, s-ma a kultur embernek, Tekintet nélkül nemzetiségére és vallására, művelődésének kiegészítéséül, a pápa városát fői kell keresnie a hol a Michel Angeló „Pieta“-ja közelében, a Vaticanban, ott találja a pogány istenek felülmúlhatatlan tö- kélyü szobrait. , , E czélt az osztálykérdés sem zavarhatja. Nem rég olvastam, hogy Németország egy városában a szociálisták tüntető felvonulással akadályozták meg a hatóságot egy lovagvár elbontásában. És ez természetes is, mert az emberiség múltja mindnyájnnkat közvetlenül érdekel. A francia nemzet az egyenlőség kivívása után a deszpotizmus álta felgyüjtött műkincseket a versailei pa ;t, mint nemzeti vagyont őr/ 'zerint a rendelkezésre álló zélra felhasználni nem lefe ék a műemlék az enyész lap a vármegye területén nasznanameK iei s Lzcit szolgáló jótékonysági intézmény is létesíthető. Mert a várkastély alkalmas lenne egy hadi rokkantház, esetleg hadi árvaház berendezésére, mely berendezés és fentartás költségeit remélhetően az állam fogja viselni. Megvallom azonban, hogy részemről még megfelelőbbnek tartanám azt, ha a vár egy kul- turház czéljaira használtatnék föl. — A százados fák által övezett festői szépségű várbán több kulturálisi ntézmény, igy egy vármegyei muzeum, továbbá könyvtár és képtár nyerhetne stilszerü elhelyezést; alapját képezné egy gyönyörű intézménynek : mert kétségtelennek tartom, hogy e nemzetiségi végvidéken az állam nagyban elősegítené annak tovább fejlesztését. Az állam, könyvek, továbbá a tárlatokon szokásos vásárlásaiból szerzett müvek adományozásával gazdagítaná a gyűjteményt. Az intézmény élére igazgatóul szakembert alkalmazna, esetleg állami ösztöndíjakkal művészeket, illetve művész- növendékeket küldene ki. Ugyan itt néprajzi és házi ipari gyűjteményt lehetne létesíteni, továbbá a vármegye nemes családjainak családi irata; megfelelő elhelyezést találhatnának. El lehetne helyezni néhány műtermet festők és szobrászok részére, olvasó szobát a könyvtárban kutatók számára s a tudomány és művészet rajongói e hangulatos miliőben a világ zajától távol, megtermékenyített lelkűk alkotásaival gazdagítanák a magyar tudományt és művészetet. A hozzá nem értők részéről két ellenvetést tételezek föl: hogy a vidék a 'festők szempontjából nem bir elég érdekességgel, másodszor egy ilyen kultur intézménynek valamely nagy városban volna a megfelelő helye. A művész megtalálhatja azonban a természet szépségeit olyan helyen is, ahol a laikus azt nem tételezi föl. Énnek igazolására a kecskeméti müvésztelepet említem meg. A tájképfestők megtalálják az alföldi motívumokat, kirándulhatnak a közeli hegyek közé vagy a Szambs folyóhoz, a hol bőséges tárgyat találnak. De a tanulmányukhoz rendelkezésre áll a két fő kellék: a modell és műterem, mert e hely lassan valóságos modellközséggé alakulna át, mint a hogy arra Olaszországnak számtalan kis helységében találunk példát. Kultur intézményeknek csak nagyobb városokban való czentralizálása nem mindig jogosult s ez a tendenczia legfeljebb a középkorban volt megokolt, a mikor a békés foglalkozások csak a városok erős falai között nyertek védelmet. Fekvésre nézve Aranyosmegyes már azért is nagyon kedvező, mert vonattal úgy Szatmár, mint Nagybánya városok felől könnyen megközelíthető. Az aranyosmegyesi vár ez időszerint megvolna vásárolható, mert a tulajdonosa Dr. Benedek József szatmári lakos azt eladóvá tette. A múlt évben Lónyay Elemér herceg (Oroszvár, Pozsony megye) foglalkozott a megvétel tervével, a ki személyesen is megtekintette a várat, a megegyezés azonban létre nem jött. Utóbb a tulajdonos az országos műemlékek bizottságával tárgyalt ez ügyben, tudomásom szerint azonban ez sem vezetett eredményre. Dr. Benedek állítása szerint Lónyay hercegtől 110000 K, a műemlékek bizottságától pedig 300000 K vételárat kért. Hiszem, hogy a vételár akár alku, akár becslés utján méltányos összegben volna megállapítható, mert dr. Benedek József előttem tett nyilatkoza-
