Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-03 / 9. szám
9. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1918. Március 3. taiból meg vagyok győződve arról, hogy ha a vármegye a várat megszerezni óhajtja, az esetben azt elősegíteni igyekszik. A nagybányai festőkolonia tagjai közül Ko- moróczy, Thorma János, Börcsök Samu, Mikola András, Jakab Zoltán, Ferenczy Valér, Réti István festőművészeket kívánja meghallgattatni, továbbá Tatorján István müépitészt, mint szakértőt a vármegye által. Mindez igen szép dolog, a vármegye febr. 28-iki gyűlése is annak találta, csak hogy a köz- élelmezési alapból megtakarított összeget nem szánta erre a czélra, hanem egészen más alakban fölterjesztette az ügyet a kulturminiszterhez. Hogy odafent a kormánynál most lesz-e érzék az ilyen műemlékek fentarása iránt, az a jövő titka. Színészet. — Rovatvezető: Révész Zoltán. — Az elmúlt hét fényesen beigazolta, hogy amit színészeink a második bérletre ígértek, azt eddig be is váltották. Nap-nap után igyekezettel, lelkesedéssel s nem kevesebb tudással lépnek estéről-estére a lámpák elé a közönség meleg pártolásának viszonzásául. Mint általában az egész idény alatt, úgy e héten is fordultak elő kisebb-nagyobb hibák, azonban ezek nagyobbrészt nem az igazgató s nem a társulat hanyagságából vagy nemtörődömségéből keletkeztek. Laptársunk a „Nagybánya“ úgy tünteti föl a dolgot, mintha Miklósyék csak haszonra törekednének, nem pedig arra is, „hogy szórakoztassanak. Ez azonban nem áll. Ők jó előadásaikkal, igyekezetükkel érték el azt, hogy majdnem minden este telt háznak játszanak. Abban is téved a kritikus, hogy Miklósy semmit sem áldoz, semmivel sem törődik. Ellenkezően, minden áldozatra kész. Vegyük szemügyre a pianinó ügyét. Illetékes helyről vett értesülésünk szerint, a pianinó teljesen uj. Azt az indítványt pedig elfogadni, hogy zongorát állítsanak be, nem lehet, mert nem fér be az Orchester helyére. De különben honnan bérelhetne Miklósy zongorát a legnagyobb ár fölkinálása mellett is Nagybányán!? Hogy a színház rosszul fütött (bár lábzsákra még senkinek sem volt szüksége) az sem a Miklósy hibája. Ő nem volt a képviselőtestületben, mikor a Jámbor és Bálint füthetetlen színház tervét elfogadták. Elég baj a társulatnak az, hogy bár vaggonszámra tüzeli el a fát, mégsem képes a színpadot sem kifütni, amint a M. Kovács Terns esete is igazolja, a színészek egészsége minden lépten ki van téve a veszélynek. A nézőtéren későnjövés pedig nincs, de elő sem fordulhat. Mert jóllehet többször is tiltakoztunk a színháznak előadás alatt zárva tartása ellen, a baj még orvosolva nincs. De ez sem a Miklósy hibája, ő bizonyára van olyan illedelmes, udvarias ember, hogy 40—50 belépő dijat lefizetett egyént nem fosztana meg az első felvonás élvezetétől (tanúbizonyságul szolgál a febr. 24-iki d. u. előadás, mert a kizártak részére a páholyokat bocsájtotta rendelkezésre. Szedő) amitől különben senkinek sincs joga a közönséget megfosztani!!! Itt újra kérjük az illetékes köröket, hogy tűzrendészen szempontból is tartsák nyitva előadás alatt az ajtókat. jSok mindenről lehetne még szólni, de egyelőre ennyit az igazság érdekében ! _ A Nebáritsvirág q'. Operette iráni--a közönség vasárnap este rendkívüli érdeklődést mutatott. A pálmát elsősorban Szigethy /ré/z érdemli, ki temperamentumos jókedvre hangoló játékával teljesen kifejezésre juttatta a csintalan zárdanövendék szerepét. Miklósy Gábor (Celestin) jó komikusnak is bizonyult, ez a sokoldalú ember minden egyes alkalommal igazán sikerrel és páratlanul játszik. Igen jó volt Polgár ideges színigazgatója. Feleky (Loriot), Agothay (őrnagy) szintén fölemlitésre méltóan alakítóit. Offenbach remek zenéjü operettje Szép Heléna hétfőn . ment. Mindenesetre dicséretre méltónak tartjuk, hogy a társulat a régebbi jó operettek közül ezt is fölujitotta. Az előadás maga összevágó, pontosan kidolgozott volt. „Különösen azt kell kiemelnünk, hogy mig eddig mindig túlzással láttuk Nagybányán a görög mithologiának eme paródiáját, addig e társulat az amúgy is túlzással kifigurázott Páris mondáját, szigorúan a szöveghez ragaszkodva, diszkréten. adta elő. Közönség elég kevés számban jelent ! meg s ezért elmaradt a szokásos tapsorkán. Szigethy Irén a címszerepben ügyeskedett, igen szépen énekelt. Máthé (Páris) szintén csillogtatta érces baritonját. Agothay (Calchas) pompás figu- j rájával gyakran nevetésre hangolta a közönséget. Feleky (Menelaus), Miklósy Gábor (Agamemnon), Szentpéteri (Achilles) ezúttal is karakterisztikusan játszottak. A karok ellenben kissé gyengék voltak. Az igazgató figyelmessége folytán vörös szinlap hirdette, hogy kedden és szerdán „csak felnőtteknek“ való darab a Szobaleány c. vígjáték kerül színre. A bérlők közül sokan elégedetlen hangon beszéltek arról, hogy ez a darab nem volt az uj bérletben előirányozva, miért adják tehát elő? Tudtunkkal az igazgató éppen a közönség óhajának vélt vele eleget tenni, ugyanis egyik laptársunk f. é. 9. számában a közönség tolmácsaként (?!) megállapította, hogy a szezonban csak 1 vígjáték (hát Bernát bácsi stb.) ment eddig. Nosza a közóhajnak eleget teendő? hamarosan elővettek egy vígjátékot. Bár ne tették volna. A minden kritikán aluli darab — bár francia — teljesen fércmunka. Sokan mégis jól mulattak az ostoba frivol mondásokon és jeleneteken. M. Kovács Terust, a betegségéből fölgyógyult művésznőt zajos ovációban részesítette a közönség. Ő is viszonozta a rokon- szenvet, mert igazán tökéletes alakítással kedveskedett. Méltó partnere :volt Miklósy Gábor, a furfangos nőcsábász, Agothay (Logris) kisebb szerepéből is fölemlitésre méltót alakított. Miklósy Aladár (Levirette), Szigethy Ilonka (Cle- mence), Andai (Valentine) szintén hozzájárultak a millieuhöz. A szezon slagerdarabja a „Sztambul rózsája“ három előadáson keresztül, csütörtöktől szombatig gyűjtött 'telt házat s reméljük, a vasárnapi előadás szintén nem marad hátra semmi tekintetben. A túlságosan regényes operett nem haladja túl az uj operettek színvonalát, de a bájos Fali-zene feledteti a darab tartalmatlan voltát. Meglepőek a Sztambul rózsájának nem mindennapi díszletei s a kizáróan ehez a darabhoz beszerzett kosztümök. Szigethy Irén (Kondzsa) és Máthé megint remekeltek'. Igen bájos volt a II. felvonás végén az erkélyes duettjük. Ez különösen tetszett. M. Kovftcs Terns teljesen beleélte magát a neki való szerepbe s szépen is énekelt, Felekivel (Flórián) igen gyakran kellett ujrázniok. Agothay Müllerje s Rónai Kemail pasája szintén jól megjátszott derekas alakítások. Miklósy Juliska gyenge énekesnek bizonyult. A nehéz keleties s emiatt bizarr zeneszámokat Papp Barnabás karmester nagy figyelemmel és szaktudással kisérte. Elsején Barthos Ernő titkár játszotta Ahmed bejt. Gyönyörködtünk szép hangjában, de ha a dalszövegeket betanulná, sokkal szabadabban és bátrabban alakitana, bár el kell ismerni, igen csinos, előkelő alak volt. Vasárnap (bérletszünet) délután Falu rossza, este Sztambul rózsája. Jövő heti műsor: Hétfőn és kedden Grün Lili, szerdán és csütörtökön Márvány meny asz- szony, pénteken és szombaton Hotel Imperial, vasárnap (bérletszünet) délután Aranyember, este Tótleány. Hétfőn, szerdán, pénteken B. bérlet, kedden, csütörtökön, szombaton A., bérlet. Koltay Jenő a győri színtársulat tagja, táncos komikus, ma d. e, pár vendégszereplésre ide érkezett. Külföldi esetek. Angol tapasz. XIV. Lajos idejében jött divatba az angol tapasz, sőt annyira túlzásba vitték, hogy minél j több fekete tapaszt ragasztottak fel magukra a hölgyek, annál előkelőbbnek képzelték magukat. Férjek és udvarlók hiába küzdöttek ellene. Végre La Chaise páter, a király gyóntatója i egy szónoklatában szóvá tette. Előadta, hogy a harminc évet túlhaladott hölgyek jól teszik, ha a magasabb korral járó ráncokat arcukon fekete tapaszokkal igyekeznek takargatni, az üde arc- bőrü fiatal hölgyek ezt úgy se teszik. Ettől kezdve vége volt az angol tapasz divatjának. Az udvari bolond pártfogása. D’ Aubigné IV. Henrik udvarában előkelő állást foglalt el. Egyszer a királynak egy utasítását nem akarta végrehajtani, mert az nézete szerint helytelen volt. Erre a király elmozdította állásából. Decout, az udvari bolondot ez annyira bántotta, hogy emiatt lemondott' állásáról. Nehány nap múlva a király találkozott az utcán a bolonddal és megszólitotta: — Kinél vagy alkalmazva ? — Igen. — Talán föltetted magadban, hogy minden kérdésemre igen-nel fogsz felelni ? — Igen. — Parancsolom, hogy mondd meg, mi indított erre! — Mert D’ Aubigné esete azt bizonyítja, hogy legjobb híveit elmozdítja állásukból, ha nem mondanak mindenre igent. Alig nehány nap múlva visszahelyezték D’ Aubignét állásába, az udvari bolond pedig önhatalmúlag foglalta el előbbi helyét. Uhland családi viszálya. • Uhland és felesége valami nézeteltérés miatt egész nap alig beszéltek egymáshoz. Egyszerre aztán megszólitotta feleségét. — Ha civakodás után mindkét házasfélnek I az a meggyőződése, hogy neki van igaza, kinek kell a békülés első szavát kimondani? A jobbnak és okosabbnak, — mondta a szép asszony és már a férje nyakában volt. A hősnők. Szomorúak most az asszonyok: Ő nekik is kell harcolniok. A férfiak felemása mind: » Velők érez ma szív szerint. E háborúban nap-nap után Ok szenvednek még csak igazán. Férfiak sorsa : zord harc, háború ; De a nő itt is csak vértanú. A nemes bűn életeleme: \ Fél világnak álljon ellene. Kaphat sebet nem egyet, sokat. «»Ámde csapást ő is osztogat. Csak a nő tűr fájón, csöndesen. Ö nem állhat bosszút sohasem. A nő sorsa most is szenvedés, Biztatás, virrasztás, temetés. Összejönnek ők egymás között, Úgy cserélnek bút és örömöt. Közös vigasz bánat és nyomor, — Megnyílik a sok szív s összeforr. Nagy a szükség és a drágaság, Kevés kamrában van tele zsák. Súlyosak most a testi bajok, De a lélek még jobban sajog, A hány asszony, annyi féle seb. A hány hős van, annyi az „eset“. Könypatak s vértenger de csodás: Minden egyes kicsiny csepje más. Sok menyasszony dicsekszik, Hogy tűntek ki vőlegényeik. Az egyik több keresztet kapott, Másiknak meg — a sebe nagyobb. Összebújik egy raj feleség, Mindegyik mond más és más mesét. Mesében nincs ehez fogható, — Pedig egytől egyig mind való. Egyiknek a férje sebesült. Hazahozták . . . nem soká feküdt. Ő ápolta nappal, éjszaka. Gyönge rég, — s már hívja a haza. Másik asszony férje még fogoly, Szibériában van valahol . . . S a sok árva asszony úgy eped, Alig kaphat egy- két levelet . . . Van, a kié halálos beteg, Idegen országból irta meg. Még csak tegnap jött a bús levél, — S szegény asszony holnap útra kél.
