Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-17 / 46. szám
46. szám. rozzon. Németország köztársaság lett, Né- met-Ausztria, amely a Habsburg-ház hatalmának úgyszólván családi hitbizományként volt legerősebb alapja, köztársasággá nyilvánítja magát. Magyarország a múlt bűnei, mulasztásai következtében eddig jövő államformáról nem dönthetett, a végleges határozást azonban most már halasztgatni nem lehet, az alkotmányozó gyűlés összehívásáig sem. Az idő most életkérdés. A Magyar Nemzeti Tanács azzal az ünnepélyes felszólítással fordul az ország városaiban és községeiben alakult nemzeti tanácshoz, döntsenek rögtön arról, csatlakoznak-e a Magyar Nemzed Tanácsnak ahhoz az elhatározásához, hogy Magyarország jövendő államformája a köztársaság legyen, gyors elhatározásra és sürgős értesítésükre van szükség, mely értesítést a Magyar Nemzeti Tanácshoz Budapest, Képviselőhöz kell intézni. Szólaljon meg az ország, hogy a súlyos elhatározásokat kívánó közeli napokban a Magyar Nemzeti Tanács maga mögött érezze az egész ország egységes akaratát és rendíthetetlen elszántságát. Magyar Nemzeti Tanács. A távirat felolvasása után az elnök indítványozza, hogy a történelmi jelentőségű pillanatban gondoljon a Nemzeti Tanács arra, hogy a Habsburg-család több százados uralma a „divide et impéra“ (oszd meg és uralkodjál) elvére, volt alapítva. Ez lehetetlenné tette azt, hogy a magyar szent korona népei a letűnt sok század alatt egységesen magyarrá váljanak, másrészt az uralkodó család a maga dinasztikus érdekéből, az országunkban sok századon át békéhen élő népek között állandóan civódást, súrlódást teremtett, minek következtében sok súlyos megpróbáltatáson átesett hazánk az uralkodó dinasztiát magától mindenkor idegennek tekintette. Az ötven hónapon át dúlt világháború bebizonyította, hogy ez a kicsinyes családi politika hazánk integritását tette kockára s országunkat a belzavarok örvényébe taszította. A nagybányai Nemzeti Tanács ezért teljes tudatában ünnepélyes állásfoglalásának egyhangn határozattal kijelenti, hogy minden erejével kész minden olyan államformát támogatni, mely hazánk integritását megvédi és az országban rendet és nyugalmat teremt. Ez idő szerint a köz- társasági államforma az, amely igaz meggyőződésünk szerint alkalmas arra, hogy nemzetünk jövendő boldogulása és léte biztosíttassák, mély okból á köztársasági államforma létesítéséhez lelkes készséggel hozzájárulunk. Az indítvány felolvasása után Brebán S. kijelentette, hogy a magyar nemzeti tanácsban viselt tagságáról lemond s mint a szatmármegyei román nemzeti tanács alelnöke nyilatkozatot olsaság, 1300 ember éljenez és elkezdi: Isten áldd meg a magyart ... A tömeg, a civilek is, mind leveszi a kalapját. Gyönyörű pillanatok. Magyarul vezényel az őrnagy, elindulunk. Sáros, mocskos az ut, kellemetlen ólomdara veri. Glück auf! Názdár! Szláva ! Itt hagyjuk a várost, mely elmarad a ködben. Vígan, jókedvvel menetelünk. Kissé meghökkenünk, mikor a sötétből kibukkannak a theresienstadi erőd nehézkes, tömzsi falai. A város ujong, tombol, mikor meghallja a magyar nótát, pedig olyan keservesen, olyan fájón szól. Letesszük a fegyvert, egy kenyér jár mindetekért. A tisztek megtarthatják kardjaikat. A baka nagyon szomorú. Négy gépfegyveremet viszik, az utolsó pillanatban mindenikből kiveszek valamit, egy csavart vagy egy kilincset, legalább ne használhassák. Nagyon barátságosak, finom intelligens emberek ezek, szívesen és előzékenyen viselkednek velünk szemben. Ma még itt hálunk, bekvár- télyoznak az olasz tisztek barakjába, akiket most kiszabadítottak, elég piszkos hely, poros szalmazsákszag az egész. Megható történetet mesél a mellettem fekvő, hozzánk vetődött magyar főorvos. Ma reggel elbúcsúzott a betegeitől, volt köztük egy magyar is, egy heptikás szerencsétlen. Kérte, hogy vigye valahogy magával. De hát nem volt szállításra képes. Nagyon elszomorodott, mikor elváltak. Este mikor meghallotta a magyar nótát, felszakitotta az ablakott és fejjel előre a kövezetre vetette magát. Mindnyájan megköny- nyeztük a szegényt, ki hőse lehetne Rákosy akármelyik elbeszélésének. — Nehezen aludtunk el, nagyon bántott, hogy a tábort szeges drót veszi körül . . . —lg. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE vas fel, mely szerint az államforma megváltoztatásához a román nemzeti tanács nem kíván szólam, mig e tárgyban az országos román nemzeti tanácstól felhívást nem kap. Ezután Brebán S. az üléstermet elhagyta. Szerencsy József, Heppes Béla dr., Gálffy Pál hozzászólása után a gyűlés az elnök indítványát változatlanul elfogadta. Négy órakor a gyűlés véget ért. Forradalmi epizódok. A forradalom kitörése Kolozsváron ért. Erdély virágzó fővárosában, hallottam legelőször ezer és ezer torokból, hogy éljen Károlyi, ott hallottam először éltetni az uj független Magyar- országot, a köztársaságot s ott láttam jóleső érzéssel legelőször a novemberi napokban a közeli | béke reményével eltelt polgárság és katonaság I örömujjongásait. Leírhatatlan volt az öröm, ami- 1 vei az eseményeket fogadták Kolozsváron. Zászlókkal vonult föl a tüntetők lelkes csoportja s hazafias dalok éneklése közben utcáról utcára járt. A Kossuth nóta engem is kicsalt az utcára s mentem én is velők együtt. Katonák közé kerültem, egyszerű, de értelmes paraszt bakák közé s az ő beszélgetésüknek szem és fültanuja lévén irok itt le egy pár epizódot, olyant, amely a magyar baka észjárását, gondolkodás módját jellemzi. A városháza előtt állt meg a menet. A polgármestert s a polgárság vezérférfiait óhajtották hallani. Több ezer főnyi nép volt ott, mindnyájan a város vezető embereinek lelkesítő, buzdító és a helyzetet feltáró szavaira voltak kiváncsiak. A szónokoknak még dolguk volt, városi közgyűlés lévén éppen, nem jelenhettek meg mindjárt az erkélyen. A türelmetlen közönség kiabál. Ordít. Lassan ebbe is beleun s a szereplők megérkeztéig csoportok alakulnak ki. Hármasával, négyesével társulva tárgyalnak az emberek. Három baka a nagy idők hatása alatt ilyen beszélgetést folytat: — Hát pajtás nincs királyság, most már meglóghatunk, meg is mutatom én, hogy holnap után otthon» a jegyzővel parolázom! szólt az egyik. — Ez okos szó volna, de én ketté engedem hasítani a fejem, ha ezt megteszed! felelte a másik. Közbeszól a harmadik: — Mit tárgyalnak kendtek ilyen ordináré dolgokat, inkább azon fájna a fejük, hogy nem ismerjük az itt mindjárt szónokoló személyzetet és azért nem tudunk nekik tapsolni! Mikor a nép tisztában volt azzal, hogy Pesten mi történt, síirüen hangzottak a kiáltások : le a királysággal, le a kardbojtokkal, a K. betűs sapkarózsával! A katonák serényen szedték lefele azokat; sorjában megfosztották magukat a militárista dísztől. Gábor káplárnak a kiabálások ellenére még mindig csákóján fénylett a gomb. Oda megy hozzá Jóska egy fiatal honvéd s megszólítja : — Hát maga, bátyám, miért nem veszi le a Károly király pitykéjét ? — Hagyj nekem békét öcsém ! feleli az öreg. — Tán fél kigyelmed, Gábor bátyám, hogy még most sem veszi le a fejiríil, pedig mán nincs király! A negyvenöt, ötven körüli öreg baka kihúzza a derekát s szinte fél fejjel megnőve mereszti Árgus szemeit a fickóra, majd igy szól: — Nem hogy félek, hanem nem úgy van az öcsém. Tudod a fán is sok alma van, de egyiket sem szedik le, mig meg nem érik. Hát várj mig ez a dolog is megérik. Másnap találkoztam az öreg Gáborral, sapkarózsa nélkül jött velem szembe. Eszébe juttattam tegnapi érveit mire az öreg azt mondta : Hja, uram, a má megint más! Máma már kijelentette a hadnagy ur-, hogy nem kell többet rukkolni. Énekelve jön egy szakasz baka. Nagy az öröm, hogyne hiszen az állomáshoz mennek, hogy nemsokára az édes otthonban lehessenek. Boldogan éneklik hogy : Kis kalapom a szememre vágom, Csak a szabadságos kis levelem várom. 1918. november 17. Az utolsó verssor éneklésébe belekiált egy harsányhangu közlegény: — Álljatok meg fiuk a szentjit. így nem jól van az ének. Kinek kell most szabadságos levél? Már köztársaságban vagyunk, a szabadságlevelet ki kell az énekből hagyni ! A bölcselkedő honvédet leinti még a múltból való tekintélyénél fogva a tudós szakaszvezető úr imigyen: — Ne járjon a szád! Az igaz, hogy a nóta a királyság korából való, de azt, hogy a szabadságos kis levelem várom a nótából nem lehet kihagyni, mert a strófa másképpen nem mén rá! A tüntető csoport különböző kiáltásai közül élesen kihallatszott; — Le a reakczióval! Meghallotta ezt egy baka, nosza berontott a szabó műhelyébe s onnan óriási kiabálással kihozott egy papirmasché modelt, azt a földhöz vágva rálépett a bábu (szerinte reakció) nyakára s szinte kéjes dühvei ordította: — Megfojtottalak! Meghaltál gaz reakczió ! Reméljük, hogy a reakcziós bakának igaza volt. Minden magyar ember ezt óhajtja, hogy ennek a nagyszabású, világot megváltoztató akciónak ne legyen reakcziója, hanem jöjjön el most már mennél hamarább s minden további vérontás nélkül a várva várt teljes és boldog béke ! Révész Zoltán. Heti krónika. Az események rohamosan követik egymást. A hét főbb mozzanatai, hogy a román nemzeti tanács a vármegyében megalakult. A gyűlés itt volt nálunk és kellő komolysággal, rendben folyt le, mint a hogy illik is az uj kor szabad levegőjében élő testvérekhez. Másik nevezetes dolog, hogy Budapesten ma kiáltják ki a köztársaságot a vidéki nemzeti tanácsok nyilatkozatai alapján. Éhez természetesen mi is hozzájárultunk a csütörtöki gyűlésben. A mi helyi eseményeinket illeti, kiváló mozzanat az is, hogy az iskolákat megnyitották. Ennek örvendenénk is, ha a betegségek megszűnte volna az oka, de ezt sajnos nem tudjuk megállapitani. Halottak dolgában ez a hét rálicitált mindegyikre, a heti 24—25 halott már elmúlt, ezen a héten 32 haláleset fordult elő. Tehát nem hogy csökkenés volna, de még emelkedés. Ily körülmények között az iskolák megnyitását nagyon is idő előttinek tartjuk. Mert vagy volt értelme a tanítás beszüntetésének vagy nem, ha igen, akkor haláleset szaporodás mellett érthetetlen a megnyitás. Azt mondják erre hivatalosan, hogy leginkább a telepeken halnak. Vizsgáljuk ezt meg. A dolog a hiv. anyakönyvi följegyzések szerint úgy áll, hogy 19 telepi és 13 szoros értelemben vett nagybányai halt meg. Ez is háromszorosa a rendes százaléknak. Azt is mondják, hogy nem gyermekek halnak. Ezzel szemben éppen 10 gyermek halál olvasható e héten a kimutatásban. De hát hiába polemizálunk mi, ha a hivatalnak igy tetszett, az iskolák meg is nyíltak. Lehet igazság a főorvos véleményében is, elismerem, csak a hatóság következetességét nem tudom benne fölfedezni. Az első hó különben leesett ma ; lehet ez rendet csinál, hogy azonban ez a hó maradandó volna abban nem bízik a krónikás. Adakozzunk a hazatérő katonák céljaira. A Nemzeti Tanács végrehajtó bizottsága felhívást intézett városunk közönségéhez, hogy kiki adakozzék arra, hogy a nemzetőrség minden tagja megfelelő módon föl legyen szerelve és élelmezve s a városunkba érkező és átvonuló katonák megfelelő ellátásban részesüljenek. A gyűjtéssel Sólyom Ferenc és Tréger Lajos bizottsági tagokat bízta meg. Tartsa ezt kiki komoly és szent kötelességének. Lapunk utján a gyűjtő bizottság ezúttal a következő adományokat nyugtázza : dr. Kádár Antal 100 K, Tréger Lajos 100 K, Benedek Vilmos 30 K, Fleischer Károly 20 K, Kosztin Péter 20 K, Foris (Sikárló) 16 K, Barna Sándor 20 K, Davidovits Herman 30 K. Bernhardt István dr. városi tiszti orvos a héten a harctérről haza érkezett s orvosi működését megkezdte Bercsényi-utca 18. sz. a.
