Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-29 / 39. szám
Nagybánya, 1918. Szeptember 29. — 39. szám. XLIV. évfolyam. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Á EK Negyedévre 2 k Egy ^s s' Tek. Kir. Ügyészség ELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: = Felsőbányai-utca 20. szám alatt = Telefon szám: Nagybánya 18. Egészségügyünk. Nagybánya, 1918 szept. 28. Az egész országot tele kürtölik a lapok a spanyol nátha riasztó hírével, úgy, hogy aki egyet tüsszent, az már odavan az ijjedségtől, hogy ragályba esett. Megnyugtathatjuk a közönséget, hogy j Nagybányán eddig semmi komoly baj \ nincs, egy-két szórványos eset előfordult j ugyan, de járványnyá nem fajult a dolog. ! Tegnap ülést tartott a közegészségügyi j bizottság, szóba került a por. Utcáink porosak nagyon, az úttestet különösen az autók nagyon rongálják. A seprés nehezen teljesíthető, locsolás nincs, mert a vízvezetékben viz nincs. A bizottság az iránt keresi meg a tanácsot, hogy a főutcák locsolásáról gondoskodjék. Mivel nincs állat a gép húzására, talán a kincstári teherautókat lehetne elkérni napi 1 órai használatra erre a célra. A sepregetést a közegészségügyi bizottság a hajnali órákra kívánja szorítani, mert a por kétségkívül sok betegségnek terjesztője lehet 5 a nappali seprés többet árt, mint használ. Kívánja a közegészségügyi bizottság azt is, hogy az udvarokat a gazdák tisztán tartsák, a szemetet hordassák el s ez iránt nemsokára házról-házra vizsgálatot fognak tartani. Szóba került az is, hogy némely utcák sötétek, az éjjeli világítás fokozandó volna, valamint dr. Kádár közegészségügyi tanártsöí imciiTrcdte azt is, hogy a vízvezeték éjjel zárva lévén, sokan szomjúságukban az árok vizét kénytelenek használni, ez is sok betegség csirája lehet. A libamezei csörgő szintén kezd népszerű lenni, ez a tífusz és vérhas terjesztőiéként szerepelt a régi világban. A bizottság arra kérte a tanácsot, hogy a csörgőt egyáltalában szüntesse be, mint ahogy évekkel ezelőtt Kapnikbányán beszüntettek két tiíuszterjesztő csörgőt. Tárgyalták azt is, hogy a deszinficiálá- sokhoz nincs denaturált szesz s a város a belügyminiszterhez fog sürgősen folyamodni, amennyiben legutóbb skarlát és dif- teritisz esetek is előfordultak s nem lehetett a formalinos fertőtlenítést szeszhiány miatt eszközölni. A spanyol nátháról általában az volt a vélemény, hogy városunkban csak szórványosan jelentkezett. Azért tártuk föl mindezeket részletesen a közönség előtt, hogy betekintést nyerhessen közegészségügyünk mai állapotába s mindenféle riasztó, hin Vnek föl ne üljön. Az óvatosság és a higiénikus élet természetesen ajánlatos, de az ajánlatos volt és lesz minden időben. A lengyelek és a csehek Budapest, szept. 1. Mikor annak idején a hatalma tetőpontján álló moszkovita kolosszus kinyújtotta polipkarjait az összes szláv néptörzsek után és elhatározta, hogy azokat a maga pánszláv égisze alatt egye: siti, nem volt szláv nép, mely ellene tudott volna állni csábításainak — mégis egyetlen kivétellel! Az egy évszázadnál hosszabb ideig leigázott, szétdarabolt, látszólag egészen tehetetlen Lengyelország undorral és megvetéssel utasította vissza halálos ellenségének minden erre vonatkozó kísérleteit, bármely oldalról is jöttek azok, akár magától Oroszországtól, akár ama szláv népektől, I melyek c pánszláv eszme szolgálatábn állnak, ; vagyis elsősorban a csehektől. És ez, amint mondtuk, látszólagos tehetet- : lenség és kétségbeejtő helyzete ellenére a szerencsétlen és oly súlyos megpróbáltatásokon átesett Lengyelországnak mégis megvolt az a csodálatos ereje és tekintélye, hogy védekező magatartása következtében az általános szláv barátkozás és összeolvadás nem jöhetett létre. Lengyelország, melynek a legnagyobb kultúrája és műveltsége van az összes szláv népek közül, mindig arra törekedett, hogy a haladó és kulturált nyugati nemzetekkel, mindenekelőtt régi, benső barátaival, a 'magyarokkal kéz a kézben haladjon és mitsem akart hallani az ossz- és pánszlávok közeledési kísérleteiről. Lengyelországnak ezt a nagy érdemét, hogy i védekező magatartásával egy pán- összszlávliga j megalakítását mindig és mindig megakadályozta, I sohasem mérlegelték érdeme szerint, különösen I nem a kulturált nyugat aina nemzetei, melyeknek minden okuk megvolt arra. hogy egy ilyen óriási hatalom létrejöttétől tartsanak s annak ellene dolgozzanak. Mikor az agyaglábakon álló moszkovita óriás a középeurópai hatalmak s azok szövetségeseinek hatalmas ütései alatt darabokra esett szét s egész hatalmát, erejét és befolyását elvesztette, a csehek, mint a pán-, illetőleg összszláv- izmus legbuzgóbb hívei és harcosai átvették az összszláv eszmében való vezetést s annak védő- ségét s nagy buzgalommal és kitartással megújították az összláv egyesülés létrehozására irányuló kísérleteket. Ebbéli törekvésükben első sorban a 1 a BÁUNT 3DU-SKA. „Olyan időket élünk, amikor minden elmúló nap estéjén felsóhajtunk : csakhogy vége van már! s nem akarjuk hinni, hogy ami utánna jön, még mindig rosszabb napokat jelent. Egyre szádunk alább-alább hitben, reményben, egymás iránt való szeretetben; vagyonunk pusztul, szellemünk lankad, erőnk fogy, társas életünk szétbomlik, nem közöny, de rettegés már az, amivel a napok eseményei elé nézünk.“ Ilyen időket hozott reánk a világégés, a háború, amely nemcsak hadbavonult hőseinket, de itthonmaradottainkat is a maga különböző gyilkos eszközeivel tizedeli, pusztítja. A háború okozta jövés-menéssel hurczolták be hozzánk azt a járványos betegséget, amelyik kiragadta forrón szerető szülei, testvérei, rokonai, köréből Bálint Iduskát is. Elhunyt csendesen, itt hagyta a szenvedő világot, elment a jobbik hazába, ahonnan nincsen visszatérés, de ahol fájdalom sincsen. Pár évvel ezelőtt gyengélkedett, beteg volt s hozzátartozói aggodalommal néztek elébe a súlyos kimenetelűnek látszott bajnak, de a gondos, odaadó szülői, nagyszülői és testvéri ápolás viszaadta akkor egészségét, úgy hogy a legutóbbi időben mindig jókedvű, vidám, mosolygós volt. Azonban a csak látszóan erős, de törékeny női szervezet nem tudott megbirkózni most már egy újabb gyilkos betegséggel s hirtelen elhervasz- totta a szép virág életét a kérlelheteiten halál. Mindössze három napig volt beteg, szerdán változott súlyosabbra baja s csütörtökön reggel már be is járta az egész várost a szomorú gyászhir. Húsz virágos tavaszt élt át, igazán virágost. Családja körében mindent megtalált, mindent megkapott amire csak szüksége volt, amiben kedve tellett: boldog volt. Kedves volt neki környezete, nehezen vált meg szeretteitől, de eltávozott, mert megelégelte a földi élet nyomorúságait, meg a világ rosszaságait, tudta, érezte, hogy ezután is egyre szál- lunk-szállunk alá,hitben, reményben, szeretetben. Vigasztalja meg a gyászba borított hozzátartozókat az a tudat, hogy az átszellemült leányka, testvér, unoka, rokon, amig velük együtt élhetett, boldog, de nagyon boldog volt, s amilyen keserű volt az elválás, olyan édes lesz a viszontlátás. A nemeslelkü, megboldogult Iduska emléke pedig tovább fog élni! Szülői, testvérei, rokonai, nagyszámú ismerősei, kiknek szivét szeretetteljes, őszinte, odaadó és előzékeny modorával lebilincselte és magához vonta, nem feledkeznek soha meg róla mindaddig, mig csak szivük dobog! Temetése ma délután négy órakor volt. Megérkezett arra a már két éve katonai szolgálatot teljesítő testvér: László is, kit Pestről hiv- tak haza sürgöny utján. A gyászoló család rokonok, barátnők, ismerősök állották körül az összetört liliom virágerdővel elborított ravatalát. A szertartást Soltész Elemér, Révész János, Pá/ur József végezték. A szivekig ható gyászbeszéd és ima, majd a szomorú ének elhangzása után négy fiatal ember kivitte a koporsót s a szomorú menet elindult. Fehérruhás leány barátai haladtak sorfalat alkotva a koszorúkkal elbontott gyászkocsi mellett, de résztvett a gyászmenetben a fájdalomban osztozók sokasága is. A város összes harangjainak zúgása mellett ért ki a menet a temetőbe, hol még egy buzgó ima hangzott el, mire az énekkar gyászos hangjai mellett elhautolták a koporsót. Isten vele! Nyugodjék békében! A család a szomorú esetről a következő gyászjelentést adta ki: Erős a szeretet, mint a halál Kemény, mint a koporsó-a buzgó szerelem. A szeretet soha el nem fogy, . A szeretett a halálban is él. Alulírottak a szív legmélyebb fájdalmával tudatjuk, hogy forrón szeretett leányunk, az imádott testvér és unoka: Iduska f. hó 25-én 9 és 7* órakor, influenzás tüdőlob folytán, páratlan türelemmel viselt szenvedés után, ifjúsága legszebb korában, 20 virágos tavasz átéltével váratlanul elhunyt. Temetését a református egyház szertartása szerint f. hó 28-án, szombaton d. u. 4 órakor fogjuk tartani a Postarét-utcza 24. számú családi háznál s onnan fogjuk a református temetőbe őrök nyugalomra kisérni. Isten áldása legyen kedves emlékén! Nagybánya, 1918. szeptember 26. Bálint Imre és neje Meder Ida szülői.
