Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-29 / 39. szám
39. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1918. szeptember 29: délszlávokra és a lengyelekre irányították igyekezetüket, amiben az entente hathatósan támogatta őket. A lengyel közvélemény azonban — mind a Lengyel királyságban — mind Galíciában ilyen összszláv tervezgetésre soha nem kapható s a csehek és társaik minden arra irányuló törekvését, hogy Lengyelországot megnyerjék ez eszmének, a leghatározattabban visszautasít. A lengyeleknek csak egy nagyon csekély töredéke, az úgynevezett összlengyelek, vagy nemzeti demokraták s ezeknek is csupán egy jelentéktelen csoportja kezdett a legújabb időben hallgatni a csehek és délszlávok csábitgatásaira § részt vett a különféle szláv jellegű összejöveteleken és ünnepségeken. Ám ezek az elemek sem meggyőződésből és az összszláv ügy iránti rokonszenvből teszik ezt, hanem inkább azért, mert a lengyelek és a középeurópai hatalmak és nevezetesen Németország egymáshoz való közeledésének ellenségei ilykép akarják megakadályozni Lengyelországnak a középeurópai hatalmakhoz való csatlakozását. Annak hogy a lengyelek zöme élén az irányadó körökkel, a csehek és délszlávok szerelmi vallomásával szemben következetesen hűvös marad, egyik legfontosabb oka az, hogy hűséggel viseltetik Magyarország és a magyar nemzet iránt s hogy szive mélyéből óhajtja fent'artani továbbra is e barátságot és testvériséget, annál is inkább, mert a lengyelek a háború alatt újból meggyőződtek róla, iiogy mily őszinte, benső és hű barátaik a magyarok. Azok a lengyelek azonban, akik a csehekkel és délszlávokkal akarnak tartani, hamarosan kénytelenek lesznek felhagyni fáradozásukkal mert rövidesen meg fognak róla győződni, hogy a lengyel nemzet nem melegszik fel terveikért és törekvésükért s hogy a lengyeleknek sem az nem érdekük, hogy kéz a kézben haladjanak a csehekkel, akik legjobb barátaik ellenségeinek mutatkoznak s akiket a lengyelek régóta sokkal jobban ismernek, hogysem bizhatnának bennük, — sem az, hogy a “messze hegyek mögött» lakó délszlávokkal fújjanak egy követ, azokkal, akikkel sem érintkezésük, sem közös érdekük nincs! Ezzel szemben szivük mélyéből régi, kipróbált jóbarátaikkal, a magyarokkal óhajtanak élni a legjobb egyetértésben és barátságban a lengyelek s szándékuk e szívélyes és benső viszonyt mélyíteni és minden időkre megalapozni! Éljen a magyar-lengyel testvériség ! Legeza Stamirovski Tádé lovag, a lengyel államtanács magyarországi kiküldöttje. Varrónő felső ruha, vagy fehérnemű varrást, avagy alakítást, fehérnemű javítást olcsón elvállal házhoz, vagy házon kívül Porondos utca 6. sz. ÜIP Kapható Révész Jánosnál, Felsöbányaí-u. 20 sz. Telefon 18. Külföldi esetek. A francia patyikuaok és fűszeresek. Charres városban a gyógyszerészeket és fűszereseket egy czéhbe sorozták. Midőn az érdekeltek a czimtábla fontos kérdését tárgyalták, a gyógyszerészek tudományos pályájokra és magasabb képzettségökre hivatkozva, azt kívánták, hogy a felirat „gyógyszerészek és fűszeresek“ legyen. Minthogy a fűszeresek száma sokkal nagyobb volt mint a gyógyszerészeké, az elsőseget ők kívánták. A nyomós kérdésből nagy vita és hosszú pör támadt. A pörlekedő felek ügyvédei az ellentétes nézetek kiegyenlítése czéljából többféle javaslatot terjesztettek az illetékes bíróság elé. Az egyik írásbeli javaslat következő volt: „Az egyesitett ezéhhez tartozók lelkinyugalmának biztosítása czéljából, kívánatos lenne oly középutat keresni és találni, mely úgy a gyógyszerészeket, valamint a fűszereseket kielégítené. A legjobb szándéktól áthatva és a legszebb reménnyel kecsegtetve javasoljuk, hogy a falba épített czimtábla eltávolíttatván, annak helyére megfelelő méretű vasrúd egyik vége befalaztas- sék és a czimtábla egyik oldalán „gyógyszerészek és fűszeresek“ a másik oldalán pedig „fűszeresek és gyógyszerészek“ legyen olvasható; a kettős feliratú czimtábla vasrúdon úgy erősittessék a a falba, hogy azt a szél jobbra-balra fordíthassa.“ Hosszas tárgyalások után, a forgatható és kettős feliratú czimtábla azzal a módosítással fogadtatott el, hogy a felirat olvashatása ne a szélirányától tétessék függővé, hanem havonként fölváltva részesüljenek előnyben a kibékült felek. Földi örömök és az ítélet napja. Peutemann hires festő, azt a megbízást kapta, hogy a földi örömök illusztrálása czéljából képet fessen és hogy azon drága kövekkel és virágokkal diszitett koponyák és embercsontok, hangszerekkel legyenek csoportosítva. A művész, hogy a koponyákat és embercsontokat természethiven festhesse, orvos barátja által anatómiai gyűjteményének elhelyezésére használt teremben foglalt helyet. Több csontváz dróton függött, a koponyák pedig álványokon voltak elhelyezve. Peutemann munkája közben elaludt. Álmából földrengés ébresztette föl. Elborzadva látta, hogy a koponyák ide-oda gurulnak és a csontvázak csörögve inognak egymás felé, azt hitte, hogy az ítéletnapja érkezett el, a második emelet ablakából az utcára ugorva holtan terült el a kövezeten. A minister és az önérzetes portás. Bourboan poitiersi ügyvédet Parisban nem ismerték és midőn közoktatási ministerré nevezték ki, Párisba érkezvén gyalog ment a fényes ministeri palotába. A kapus önérzetes hangon kérdezte: — Kicsoda ön és mit akar? — Minister vagyok és azt akarom, hogy mindazokat, akik engem keresnek, ne ilyen gorombán, hanem udvariasan fogadja. Heti krónika. Az osztrák nyaraló gyermekek csütörtökön elmentek haza. Lehet hogy elviszik a jó hírünket, hiszen itt annyi jót tapasztalhattak, annyi dédelgetésben volt részük, hogy egyik-másik könnyezve vált el a bájos nagybányai hegykoszorútól. Lehet azonban, hogy épp azért még nagyobb gyűlöletre lobban a kis cseh-sziv, mert látta, hogy a magyarnak mégis csak jobb dolga van, mint neki a maga hazájában. Szóval szolgálhat ez jövőre a barátság élesztőséül, de szolgálhat a gyűlölet szitásául is. Mindenesetre jellemző, amit egy előkelő vezető emberünk olvasott olyan levelezőlapon, amelyet cseh gyermek irt az Alföldről szüleinek. Hangzott pedig az eképpen: „A kutya magyarok közt jó dolgunk van.“ A dolog jó, de a magyar mégis csak kutya. Részemről úgy hiszem, hogy minden eszményi gondolkozás mellett is, nem kérünk mi többet ebből a nyaralásból. Mi úgy is mindig a rövi- debbet huzzuk, a mi gyermekeink oda — Isten őrizzen — hogy elmenjenek, az övéik pedig itt dúskáljanak ez nem osztó igazság. Egyébként folyik a betakaritás. Rengeteg gyümölcs megy a vasúthoz, a kamrákba és a gyomrokba is. A napszámok pedig virulnak, mint a pipacs nyáron. Hihetetlen magasságokat érnek el. Mindenki miniszteri fizetést akar hadi pótlékkal, ruha segélylyel és egyéb sallariumokkal egybekötve, de azért a jó kosztot sem veti meg. Reméljük, hogy ezen a téren már csak visszaesés jöhet, elértük a 42 fokos lázat, mely László és Tériké testvérei. Özv. Vásárhelyi Gyu- láné szül. Méder Ilona és családja, Méder Gyula és családja, Szabó Lajosné szül. Méder Berta és családja, Méder László nagynénjei és nagy- bátyjai. Özv. Méder Ferenczné szül. Virágh Ilka nagyanyja. ____ R. z. Fe kete a paroli. Fekete paroli . . ., mint az orvosoknak és a tábori papoknak, hogy lehet ez ? — A sarzsi urak azt magyarázzák a regrutának, hogy azért fekete, mert az ezred még mindig gyászolja azokat a bosnyákokat, akiket a 78-i okkupációkor elpusztított. Lehet, de én inkább azt hiszem, hogy ellentétben a papagályszinekkel, fekete parolink a komoly méltóságot, a sötét erőt fejezi ki, mely a 38-asokat jeletnzi. A férfi minden nevezetesebb alkalomkor, legyen az ünnepi vagy gyászos, feketébe öltözik, a koníirmándus vagy béhnáló ifjú épenugy mint a maturáló, a vőlegény, a nász- kiséret épugy mint a gyászolók. Fekete a pap ruhája, fekete a küldöttségeké, fekete serege volt Mátyás királynak és fekete a parolija a kecskeméti nincsen párja 38-as bakának is. III. Károly alapította az ezredet, mely bár kivette részét minden csatából azóta, mégis báró Mollináry parancsnoksága alatt Bosznia elfoglalásakor tüntette ki magát különösen. Bécs lelkesedve fogadta, tombolt az utca, ujongott a császárváros, mikor a kecskeméti bakák akkor még kevésbé ismert ezrednótájukkal (Zsindelyezik a kaszárnya tetejét . . .) felvonultak, hogy a király előtt meghajtsák golyószaggatta tépett lobogójukat. A Mollináry név reájuk ragadt, bár XIII. Alfonz a jelenlegi ezredtulajdonos, a nagyvilág csak Mollináry néven ismeri Kecskemét, Nagykőrös és Czegléd hős fiait. A világháborút a 38-as kezdte meg. — Sa- bac, Belgrád, Kragujevác! de sok édesanya, hitves, árva átkozza a Száva partját! Volhynia, Tyrol, Galicia, Doberdó, Kirlibaba, Dornavatra, Gyimes és az olaszok szent folyója a Piave, de sok fejfa jelzi az utat, melyet a Mollináriak megjártak! Vaksötét fekete éjszaka. A Széló melletti szerpentin útnak csak nem akar vége lenni. A sziklákon kövek gördülnek alá. Montfalcene felé valami ég, a hajógyár, lángja sárgává festi az eget. A platón feküdt valaha Széló, most csak szétlőtt kőhalom a falu, nincsen egy ép fala, nincsen egy fedele: Csujes nyelven káromkodik valaki, a málhás állat vezető, ki beletévedt a 38 sorai közé. A haláldomb csúszós, nedves, alig bírjuk kihúzni a szeges bergsteigert a nagy sárból. A digó megneszelt valamit, nyolc-tiz fényes kévéjét, belefurja a sötétbe, a rakéták mint tüzes ivek rajzolják össsze a feketeséget, metszik, keresztezik egymást, mint rajzlapon a szerkesztési körök és vonalak. Kezdődik az ágyúzás, az elsütések és becsapódások dörejei egymásba fúlnak, mint a végenélküli égzengés. A bakák meglapulnak a kövek közt, a világosság nő, a rakéták mint ezer szentjános bogár repkednek, az eső szakad, a pocsolyába hasalva a baka görcsösen szorongatja puskáját. A magyar paraszt, kinek a pipafüstös lassú fontolgatás az ideálja, itt megállóit lélekkel várja a következő pillanatot. Az öreg Nánásy olyan mozdulattal, amilyenre csak a kecskeméti polgár képes, megcsóválja a fejét: Kacér egy mulatság, de hát fekete a paroli! A csász. és kir. 38-asok illusztrált tábori folyóiratot adnak ki, mely úgy művészi kiállításban, mint a tartalom tekintetében felülmúl minden eddig megjelent ezredujságot. Nem a tisztek kitüntetéseit és a kinevezéseket hozza oldalakon, hanem főleg a baka leikével akar foglalkozni, Kis Pistának és Nagy Jánosnak akar szellemi táplálékot nyújtani. Emellett természetesen igyekszik a tisztek, hozátartozóik és az intelligens közönség igényeit is kielégitni. Annyi az özvegye és árvája ennek az egyik legmagyarabb ezrednek, hogy alapjuk növelését minél többen magunkévá keíl tennünk az által, hogy előfizetünk a Mollináry Újság-ra. (Egész évre 20 korona; kéthetenkint jelenik meg.) — Szerkesztőbizottságában benn vannak Göncöl Imre százados, Székely Aurél százados, az ismert nevű aktiv katona, ki lelkes buzgalommal municiós ládákon, pislogó gyertya arasznyi világánál írja könyveit és újságcikkeit, Kun Andor önkéntes, a felelős szerkesztő, az Európa szerte ismert Theater Courier magyarországi jeles munkatársa. Mindnyájan olyan emberek, akik megmutatják azt, hogy a Mollinári Újság méltó a fekete parolihoz. (Mutatvány számot küld a M. U. bpesti szerkesztősége Vécsei- utca 4. III. 16). Budapest, 1918. IX. 25. Ineze Gábor.
