Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-15 / 37. szám
Nagybánya, 1918. Szeptember 18. — 37. szám. XLIV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZT :«* E MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Negyedévre 2 korona és 1 K háborús pótlék. Egyes szám 24 fillér. =----■- ■ - Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. DeLiadóhivatal: , szám alatt 'bánya 18. Városi közgyűlés. — 1918. szeptember 11-én. — Népes közgyűlést tartott Nagybánya képviselőtestülete szerdán délelőtt 10 órakor. A közgyűlési meghívók kapcsán a polgár- mester egy másik meghívót kézbesittetett a képviselőtestületi tagok részére, amelyben a közgyűlést követőleg értekezletet hivott össze a betöltendő városi tiszti állásokra beadott pályázatok ismertetése tárgyában. Valószínű, hogy a képviselőtestületi tagokat inkább ez az értekezlet vonzotta a tanácsterembe. A magunk részéről helyeseljük, hogy a pályázatok ismertetése céljából a polgármester értekezletre hivta össze a képviselőket, de azt már nem tartjuk egészen helyénvalónak, hogy az ismertetés keretében bizonyos tendenciák megnyilvánulását éreztették a tanács tagjai, hanem elegendőnek tartottuk volna, ha a pályázatokat a mellékletek felolvasása utján tárgyilagosan ismertették volna. A tanács tagjainak irányitó befolyást nem volna szabad gyakorolni a képviselőkre, és azt tartanánk ideális állapotnak, ha az objektiv adatok ismerete után minden egyes képviselő minden befolyástól mentesen legjobb meggyőződése szerint foglaljon állást a választáskor. Az értekezleten több felszólalás történt. Dr. Vass Gyula, Boitner Károly, Soltész Elemér, dr. Nagy Gábor, Veress József, Stoll Béla, Tréger Lajos, dr. Heppes Béla és mások is felszólaltak, de végleges határozatott nem hoztak. Az értekezleten megelőzően közgyűlés volt, mely alig tartott tovább egy félóránál. Napirend előtt a polgármester meleg szavakkal emlékezett meg Fábián Lajos képviselőtestületi tag elhunytéról, a ki a városnak a mérnöki állásnak helyettesítése által is nagy szolgálatokat tett. A közgyűlés Fábián Lajos érdemeit jegyzőkönyvbe foglalta és a fiához részvétiratott intézett. Ugyancsak napirend-.lőtt jelentette a polgár- mester, hogy a minorita rend magyarországi tartományának uj főnöke, Mónai Ferencz, aki nagybányai születésű, hangulatos levélben köszönte meg a városi tanácsnak és a képviselőtestületnek a megválasztása alkalmából küldött üdvözletét. Ezt a közgyűlés tudomásul vette. A napirend 1. pontja volt a főispán leirata a városnak 477.000 koro lás folyószámlakölcsö- nének 1920. május 24-ig való meghosszabbítása tárgyában. Tudomásul vették. A Lapos erdő és Nyires-erdő rendkívüli kihasználása tárgyában a f óldmivelésügyi minister leiratára Bay Lajosnak, dr. Vass Gyulának, Boitner Károlynak és Bálint Imrének felszólalása után a közgyűlés úgy határozott, hogy a rendkívüli kihasználás jóváhagyása iránt a belügyminiszterhez felterjesztést tesz, de a becsléssel már egyidejűleg megbízta az erdőtanácsost. Az 1913. évi zárszámadások felülvizsgálására a közgyűlés Révész János L. Berks Leó és dr. Vass Gyula képviselőbizoflsági tagokat küldte ki. Remélhető, hogy a főszámvevői állás betöltése után a városi zárszámadások és költségvetések rendes időben él fognak készülni es a több évi hátralék is fel lesz dolgozva. Nem kis munka vár ezzel a megválasztandó főszámvevőre, de ha ezt derekasan elvégzi, nagy hálára fogja kötelezni a várost. Binder Aladárnak és két társának ruhabeszerzési segélyét a közgyűlés megállapította, továbbá a tisztviselők beszerzési segélyét is megállapította és kiutalta. Gerebenes Jánossal és nejével a téglaszin- téren levő ingatlan vételére vonatkozólag kötött szerződést á közgyűlés névszerinti szavazás után jóváhagyta. A közgyűlés utolsó pontja volt Felsőbánya város tanácsának átirata, melyben a vízvezeték létesí&sévo eiUii már kifizetett 20.000 K kárnak kamatait is kérte megtéríteni. Dr. Makray Mihály, dr. Wass Lajos, Boitner Károly felszólalásai után a közgyűlés az ügyet véleményezés végett a jogügyi bizottságnak kiadta. A közgyűlés bezárása után tartott értekezletről cikkünk elején már megemlékeztünk. Ezen az értekezleten Bay Lajos szóválette, hogy az alispán a választásokat tárgyaló közgyűlést már ismételten vasárnapra tűzte ki. Dr. Makray Mihály, Soltész Elemér, Boitner Károly, dr. Heppes Béla és Stoll Béla felszólalása után az értekezlet elhatározta, hogy a vasárnapi közgyűlés alkalmából az alispánhoz megkeresést fog intézni, hogy jövőben a közgyűlést hétköznapra tűzze ki. Hullott gyümölcsök földolgozása. Az augusztus 24-iki városi közgyűlés egyik figyelemreméltó tárgya Sólyom Ferencz indítványa volt, aki az iránt tett előterjesztést, hogy a rot- | hadó almát is be lehessen adni a központi szeszfőzőbe. A nagyfontosságu kérdést Révész János képviselő fejtette ki bőven felszólalásában, mindenre kiterjeszkedvén, indítványában hangsúlyozta, hogy az iránt Írjon föl a képviselet a minisztériumhoz, hogy a városban termelt alma, körte, őszibarack szóval minden gyümölcs nemű rothadó és hullott állapotban a városi központi szeszfőzőbe földolgozás végett beadható legyen. Köztudomású, hogy városunk egyike az ország legnagyobb gyümölcstermelő vidékeinek, ahol az idén lOOOvaggonra tehető őszi és téli gyümölcstermés van, melynek 10°/o-a hull le és rothad el, ez a mennyiség 100 vaggont tesz ki. Ily nagy mennyiségű értékes termést megsemmisíteni nemzetgazdasági szempontból, különösen a mai időben amikor mindent gondosan fel kell a haza érdekében használni, túlságosan nagy veszteség volna. Igaz, hogy azt lehetne erre mondani, hogy a hullott róthado gyümölcsöt tisztogassuk és aszaljuk meg és ilyen alakban az még mindig emberi táplálékot nyújthat. Bál. (Visszaemlékezés.) Félig vagy egészen kihúzott fiókok, nyitva- levő szekrényajtók, minden szobában ég a villany, a zongora tele csipkével és szalaggal, a hintaszéken a kibenzinelt fehércipő, az ebédlőben teritve, az apa zsörtölődik, hogy siessetek, de ő sem találja a mancsetta gombját, a mama egy leszakadt patentkapcsot varr, az egyik kisasz- szony alsószoknyában áll a tükör előtt a hajsütő vassal, a kisebbik futkosva keresi a legyezőjét, a fiatal ur izgatottan dobol az asztalon: készülnek a bálra. * ❖ :.k A Lendvay kert vadgesztenyefái alatt türelmetlenül sétálnak a rendezők, már kilenc óra és még nem jönnek. Nagy felsülés lesz. A nyár- szagu utcán egy fiakker kínlódik, nem hoz senkit, üres . . . Végre! A cigányok pengetik húrjaikat a teremben, az ajtónál rögtönzött pénztár fekete hadi gyertyával. Szende mosollyal ölti karját a rendezőjébe a leány, ki bevezeti a terembe. Kissé meghökköl, mert elsőnek lenni nem divatos, nem elegáns. De jönnek mások is és csakhamar színnel telik meg a terem. Bizonytalan félénk mosolygás, hangtalan öltözetkritika egy pillanatra, aztán kiváncsi körültekintés a táncok után, a hangászok rázendítenek, jön a fényes frizurás fiú, egy compliment, a mamák ajkán megcsillan a büszke, jóleső anyai mosoly és már meg is van a bálnak a hangulata. A szemek lágyulnak, az arc ragyogni kezd és kipirul, a szoknyák megelevenednek és repülnek, a simára fésült vagy kisütött haj a homlokra hull, a jókedv és a mámor egyre nő. A szép láz ragad, a muzsika szóra a mamák is táncra perdülnek és ropják lányaikkal és fiaikkal együtt. Séta. — A cigány hallgat, annál jobban lehet suttogni, csevegni. Egyik leány durcáskodik, másik titokzatos, fátyolos hangon beszél, mintha palástolni akarna valamit. Egyik csupa derű, homloka csak úgy csillog, a másik ravaszul pislog szemére hullt huncutkája alul. Vannak büszke, dacos leányarcok, vannak erőszakos szépségek, vannak követelő szemek, de vannak kedves babafejek, puha, selymes arcvonások és vannak olyanok is, amelyek pillanat alatt változnak, telve vannak kellemmel, csacska vidámsággal és erővel, fontolgató komolysággal. Az igazi női fejek. A rendezők és hátramozditók Petky néni konyhájában a leadott szépség szavazatokat szám- lálgatják. Erős harc van a szépségek közt. Lovagjaik csak úgy gyártják a szavazati lapokat, esetleg lopkodnak is egymáséból. De csak azok nyernek, akik igazán megérdemlik. Sokan kapnak egyforma szavazatot, ám a sorshúzás dönt és a pálma csak háromnak juthat. Mindenik tudja körülbelül, talán biztosan, hogy kinek köszönheti á legyezőt, vagy tarsolyt s azt hiszem, hogy hálás is érte. Sokan azt hiszik, hogy nincs kellemetlenebb dolog, mint valakitől hálát élvezni, különösen ha leányról van szó s azt tartják, hogy szégyen azt elfogadni és talán lealázó is az elfogadóra nézve. Pedig itt nem ilyenről van szó, itt a hála az a boldogság, melyet a szép nem megoszt lovagjával, mert az a világ rendje és a szerelmeseké még inkább, hogy a nő mindenképpen olyan magasságban álljon, mely előtt hódolójának meg kell hajolnia, a mosoly és a szemek összevillanása azonban az ajándék, a napsugár ajándéka, melyet felcsókol a mező. A második négyes, a szerelmeseké nagyszerűen sikerült, hatodik figurájában mozgott mindaz a bohókás könnyedség, ami csak ezt a figurát jellemzi. „Ide, ide, ide, ide rózsám . . .“ mellett szédületes gyorsasággal és forgatással ment a csárdás. A csillagok pislogatták álmos szemeiket, füstölt a hajnali szürke köd, a toronyban harangozták az öt órát, mikor a bál közönsége hazafelé indult, de hogy a lányok otthon rögtönöztek-e egy Borsos József „Bál után“-szerű genre képet, azt igazán nem tudom. —•— Incze Gábor.
