Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-15 / 37. szám
37. szám. Ám de aszalnuk hogy lehetne, hiszen nincs munkaerő aki az aszalványt előkészítse és kezelje, továbbá nincsen fa, amivel a gyümölcsöt meg lehetne aszalni. Békében ugyanis 10 K-ért kapott a gazda egy szekér fát, ami az aszalókba hordva, fölvágva alig került talán 16 K-ba; az a szekér fa ma 90 K-ba kerülne. De még kapni sem lehet, mert a fa nálunk kontnigentálva van és a szobák száma szerint a meghatározott mennyiségen felül többet senki sem kaphat, most a szűkös termelési viszonyok mellett a megállapított mennyiségnél többet a város nem adhat. A gyümölcsösök tüzelésre levágott fáit pedig a lakosság már az utóbbi háborús téli idők alatt az említett nehéz faviszonyok folytán teljesen fölhasználta. Az aszalóépületek maguk is roskadozó és sok helyen teljesen használhatatlan állapotban ziillenek. Egész világos, hogy ha a minisztérium aszalásra utalja a birtokosságot, a hulladék gyümölcsnek legalább is 3A része teljesen kárba fog veszni, mint ahogy ez — sajnos — tavaly is igy történt, amikor az ő összegyűjtött czefrét hordó számra kellett kiönteni. A minisztériumot bizonyára az a gondolat vezethette mikor a gyümölcspálinka főzést betiltotta, hogy az ép, egészséges gyümölcsöt is el- prédálnak majd hulladék gyümölcs cime alatt szesznek. Ez nálunk Nagybányán teljesen kizárt dolog, mert a nagybányai gyümölcs annyira értékes, hogy métermázsánkint legalább 200 K-t megér! S ha igy áll a dolog, hogy azt 22—40 koronáért a Központi Szeszfőzőbe adni egyenesen őrület volna, tehát egy józaneszü gazda sem tenné meg. Ha a gazdák maguk kereskedelmi céljaikra főzhetnének szeszt, akkor másként állana a dolog, mert akkor esetleg kétszeres áron is értékesíthetnék a legszebb fajalmákat és körtéket a mai piaci árakkal szemben, mivel azonban a Központi Szeszfőzőbe megy ma a hulladék gyümölcs, ott a tetemes hasznot a város és az állam veszi föl, amennyiben a czefréből hl-kint 5 liter szeszt főzet és csak egynek az árát fizeti ki a gazdának. Egyáltalán nincs tehát mit félni, hogy a birtokosok az eltartani való, ép gyümölcsöt is szeretnék átadni a központi szeszfőzőnek, mert ennek a gondolata is fölötte távol van Nagybánya város közönségétől. Különben az egész indítvány illetve kérelem jogos, mert a Minisztérium más városnak megengedte a gyümölcs hulladék földolgozásának fentebb említett módját. Kecskeméten bizony gyűjtötték a barack czefrét s ha a kecskemétieknek azt megengedték, kik a baraczkon kívül alig tudnak a más gyümölcs termelésben olyan eredményt fölmutatni mint mi nagybányiak, mennyivel inkább szükséges tehát, hogy ami birtokosaink ne essenek el a hulladék gyümölcsnek szesszé való földolgozása folytán beálló haszontól. Ilyen értelemben fejtette ki Révész János az aug. 24-iki gyűlésen ez akczió fontosságát és ilyen értelemben okolta meg és készítette el Nagybánya város közönsége nevében azt a kérvény t, amelyet a képviselő testület 5105— 108—1918 sz. határozata alapján a városi Tanács a nagykárolyi k. Pénzügyigazgatóság utján a m. k. Belügyminisztériumhoz fel is terjesztett, ahol is reméljük, birtokosainkra nézve e kérdésben kedvezően jognak dönteni. Külföldi esetek. Eremitage palota szabályai. II. Katalin orosz uralkodónőnek, a pétervári Eremitage palota volt kedvenc tartózkodási helye. Ennek a palotának egyik tágas terme rugókkal és sülyesztökkel úgy volt berendezve, hogy ott szolgaszemélyzetre nem volt szükség. Midőn az uralkodónő kedves vendégeivel ott időzött, senkinek sem volt szabad oda belépni. A terembe vezető előszobában következő szabályok voltak olvashatók: Tekintélyed és méltóságodat, valamint kalapodat és kardodat hagyd künn. Büszkeségeddel ; kapcsolatos igényeidet nem különben. Légy vig, de lárma nélkül, óvakodjál attól, hogy bármiben kárt okozzál. Állj vagy ülj tetszésed szerint, járkálhatsz is, törődnöd senkivel sem kell. Hangos beszéddel ne alkalmatlankodjál. Vitatkozni szabad, de csak szenvedély és hevesség nélkül. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Sóhajtozni vagy ásítani nem illik. Az asztalnál mindenki azt eszi ami tetszik, de az ivásnál ajánlatos a mértékletesség, hogy mindenki támogatás nélkül mehessen lakására. Az elválásnál felelned kell mit láttál halottál vagy tapasztaltál. Ä fönebbi szabályok áthágója, minden egyes áthágásáért egy-egy pohár hideg vizet köteles meginni. Argumentum baculinum. A lipcsei könyvkiadók egyike, Franciaországból oda származott szaktársával vendéglőben találkozott. A lipcsei könyvkiadó kérdőre vonta szaktársát azért a furcsa eljárásért, hogy a tulajdonát képező könyvét utánnyomatta és mint sajátját árusította. Könyvét megvettem azért jogom van azt úgy használni amint nekem tetszik. Jogom volt elolvasni, leírni, lenyomatni stb. volt a nyert válasz. A kárvallott, látszólag megnyugodva, ebéd közben más tárgyra terelte a társalgást. — Nádpálcáját nem adná el nekem ? — kérdezte a lipcsei könyvkiadó. — Miért ne, ha megadja az árát. Az alku megtörtént és az ár megfizetése után, az uj tulajdonos kezébe vette a nádpálcát, mellyel szaktársát jól elnáspángolta. — Mit jelentsen ez? — Nádpálcáját megvettem, azért jogom van azt úgy használni amint nekem tetszik. Leasing éa a vándorszínészek. Lessing Hamburgból Wolfenbüttelbe utazva kisebb városba érkezett, hol vándorszínészek mulattatták a vidéki naiv közönséget. A színészek értesülve a hires iró megérkeztéről, egyik müvének előadásával akartak neki kedveskedni. Minthogy Lessing vonakodott az előadást megnézni, egyik barátja féltett szándékáról lebeszélni akarta. — Természetesnek találom, hogy müvét inkább szeretné másutt látni de melyik apa nem tekintené meg a kedves gyermekét, bárhol nyilik erre alkalma. — Azt hiszem — válaszolta nyugodtan Lessing — hogy egyiksem, ha attól kell tartania, hogy akasztófán pillantja meg. Vágyaink. — Irta: Kornai István. — t Ha tavasz van és a virágillat S a madárdal mély mámorba ringat, Lanyha szellő lengi át a léget S ébredezik az egész természet: Szivünk a sok gyönyörtől nem tel be, A nyár után sóhajtunk epedve És a naptól hőbb sugarat kérünk, Mely hevítő lángra gyújtsa vérünk. S ha jó a nyár tikkasztó hevével, Bágyadt lesz az ember nappal, éjjel, Semmi szellő sincs az egész tájon, Egy levél se rezdül a faágon Szivünk az őszt türelmetlen várja, Melynek nincs viharja, nincs aszálya, S amit tavasz, nyár ígért, ő megadja : Gyümölccsel a fákat telerakja. S ha itt az ősz, — teljesedvén vágyunk, Csak ködét és nedvességét látjuk, És borongós és ködös lesz lelkünk, Újra más vágy születik meg bennünk: A tél jöttét várjuk szünet nélkül, Midőn száll a tiszta hó az égből, Ég és föld oly ragyogó fehér lesz, Szinte közelebb jutunk az éghez. Beáll a tél, testünk fázik, dermed, Nem érez mást lelkünk, csak félelmet; S látva a végtelen fehérséget, Elmúlás jut eszünkbe, nem élet: Reszketéssel sietünk szobánkba, S úgy örülünk, hogy meleg a kályha. És bennünket egyetlen vágy tölt be; Bár jönne már a tavasz, csak jönne 1 És ez igy, tart folyton, szakadatlan: Más vágyunk van minden pillanatban ! Pedig mennyi megy teljesedésbe, Csakhogy akkor már nem vesszük észre. S a sok vágyban ha már kifáradtunk, Hajunk őszül és hülni kezd ajkunk, Utoljára még csak egyért esdünk: Hadd pihenjen már a sírban testünk! A halál az ember végső vágya, Ezt talán legnehezebben várja, Oh, de hogyha lenn, a sir ölébe’, Hol mindennek már örökre vége, Ott is volna vágy kihűlt szivünkben, Csak egy vágyunk volna, csak egyetlen: Odahagyni a mély siri ágyat És átélni újra a sok vágyat! 1918._ szeptember 151 Heti krónika, Vége, vége már, elmúlik a nyár, azt mondja a nóta. Bizony elmullott anélkül, hogy igazi nyár lett volna. Kárt jelent pedig a gazdákra nézve ez az abnormis időjárás, különösen az utóbbi heti, amely nem segítette elő a gyümölcsök érését egy jottával sem. Nagyon kellene a szép idő különösen a szőllőnek, de más gyümölcs- fajták sem tudnak beérni egyes helyeken. így a szomszédos K.-bányán az éretlen gyümölcsből kifolyóan a következő párbeszéd játszódott le a szilvát majszoló fiú és apja között: — Mit eszel fiam ? — Kék szilvát! — Hiszen ez veres! — Azért veres apám, mert még zöld. A héten megtörtént a dohánykiosztás is. Azt mondják, nagymennyiség érkezett. A nép ennek dacára panaszkodik, hogy keveset kapott. Különben emellett szól- a lapunk más helyén részleteiben közölt tragédia is, t. i. egy fiatal ember a barátját 3 cigarettáért összeszurkálta. Láthatjuk ebből, hogy mily nagy a dohányinség, még az ember testi épsége is veszélyeztetve van miatta. A nyári mulatságok befejeződtek. Értesülésünk szerint azonban nagyobbszabásu cirkusz jön városunkba s igy megint csak lesz mulatságban, látványosságban részünk. Holnap betöltik a városi állásokat is. Egyik másik párt részéről nagyon is vérmesen folyt a korteskedés. Mindegyik jelöltnek van egy kis pártja, nagy nem lehet, mert a szavazók megoszlanak. Mindegyik párt erős meggyőződése, hogy az ő pártfogoltja menti meg Nagybányát s a többi talán nem is hasznos tagja az emberiségnek. Hogy mi lesz az eredmény, azt holnap látjuk meg, reméljük, hogy a képviselők legjobb belátásuk és a város érdekeinek szem előtt tartásával fognak szavazni. A hivatali állások mindegyikére nézve természetesen csak egy-egy pályázó nyerheti el a pálmát, ám azért minden pártnak és minden jelöltnek biztos sikert kíván az ifjabbik krónikás. Emlékeztető. A városi tiszti állásokat vasárnap délelőtt 11 órára kitűzött közgyűlésen töltik be. A legfontosabbra a számvevőire nézve álláspontunkat már mult számunkban közölt cikkünkben kifejtettük s ugyanakkor közöltük az összes pályázók névsorát is. Ezúttal csak újból arra hívjuk föl a képviselők figyelmét, hogy úgy szavazzanak, hogy a legjobb erők viseljék ezután városunk nehéz sorsát s nehogy a csalódásoknak legyünk akkor kitéve, mikor már késő a bánat. Hadiárvák helyi alapja. Az aug. 23-iki polgári köri összejövetel alkalmából N. N. utólagosan jegymegváltásként 3 koronát adományozott erre a célra. Evvel együtt a hadiárváló helyi alapja jelenleg 8192 K 82 fillér. Hó'aök jutalma. Drentye Miklós cs. és kir. 5. gy. ezredbeli zászlóst a II. oszt. ezüst vi- tézségi éremmel, Rád János 12. honvéd gyalogezredbeli zászlóst a bronz vitézségi éremmel tüntették ki. Mindketten az olasz harctéren teljesített vitéz és bátor magatartásukért nyerték el a megérdemelt kitüntetést. Kinevezés. Kauffer Ágoston máramaros- szigeti lakost, ki jelenleg a 12. honv. gy. ezredben teljesít katonai szolgálatot a helybeli kir. bányaszámvevőséghez számgyakornokká nevezték ki. Miklósy Gábor színigazgató kérvényt nyújtott be a város tanácsához, hogy engedélyt nyerjen 1919. február hó 1-től 1919 február hó
