Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-08-25 / 34. szám

A NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1918. augusztus 25. 34. szám. a közfogyasztási cikkek egész tömege és a közönség a helyett, hogy a rejt.egetőt és árdrágítót a hatóság kezére juttatná, — bol­dog ha tízszeres áron és dugva vásárolhat oly cikkeket, — amelyek más erkölcsök mellett rendes áron és mennyiségben kerül­hetnének forgalomba. És ez a bujósdi játék valóban nagyon népszerűvé lett már. Városi közgyűlés — 1918. aug. 24-én. — 1. Napirend előtt Bay Lajos indítványt ter­jesztet be az iránt, hogy a képviselőtestület adja ki a központi szeszfőző vállalatának kezelését Nagybánya város takarékpénztárának az enge­délyezési idő tartamára. A közgyűlés némi eszmecsere után az indítványt elfogadta. II. A festő iskola 13 növendéke az iránt kérelmez, hogy a város részesítse őket lakás segélyben. A képviselet a tanáét javaslatára, 13 növendéknek 2 hóra á 60 K, lakás segélyt utalványozott. III. A belügyminiszter a közigazgatási alkal­mazottaknak ruhák beszerzésére 80000 K-át küld, a város ehez 12120 K, előleget adott. A segély beosztását a közgyűlés tudomá­sul veszi. A napirend 1. tárgya volt a főispán leirata a 350000 K-ás kölcsön ügyében. Tudomásul. 2. A mozgó színházakra vonatkozó városi szabályrendelet tervezetet a jogügyi bizottság javaslatával beterjeszti a tanács. A szabályrendelet szerint a mozgó szín­ház tartás a város kizárólagos jogát képezi. Ezt pontról-pontra letárgyalta a gyűlés és a maga részéről el is fogadta. 3. A közmunka bizottság a vízvezeték és csatornázási munkálatokra vonatkozóan uj ár sza­bályzatot készített, mely szerint az árak körülbe­lül mégegyszer akkorák lesznek. A változott viszonyokra való tekintettel az ár szabályzatot elfogadták. 4. A nyugdíj ügyi bizottság Marosíy Dezső nyugdiját évi 4400 K-ban, lakbérét 800 K-ban állapította meg s javasalja, hogy nov. elsején menjen nyugdíjba. A képviselő testület ehez hozzájárult. 5. Závory Béla főmérnök az esküt akkor fogja letenni, ha fölmentése a belügyminisztertől megérkezik. Tudomásul. 6. Kassovitz Tivadar és^ Kemény D. fater­melő céggel kötött szerződésre nézve a szállítási határidőt 1920. nov. 15-ig tolták ki. 7. A városi közig, alkalmazottak családi pótléka, illetve annak kiegészítése tárgyában a ta­nács javaslatát elfogadták. 8. Nyirő Sándorné szokásos tűzifa segélyét kiutalták. 9. Néh. dr. Schönherr Gyula örököseitől a városi monográfia megírásához tartozó anyagot a tanács átvette. Ajtai Gábor főjegyző bemu­tatja az egész terjedelmes anyagot 18 vaskos iratcsomóban s a tanács indítványára a család­nak az értékes, gazdag anyag átadásáért a kép­viselet köszönetét mondott. J 10. Néh. dr. Hercinger Ferenc főorvos em­lékére nővére Bartók Kálmánné 25000 K-ás ala­pítványt létesített azzal, hogy az összeg kamatait előbb Bartók Kálmánné, majd Herczinger Imre fia Ferenc és leánya Margit élvezik. Ha az ala­pítvány felszabadul, akkor kamatait a szegények élvezik. Ez alapítvány kezelését a város magára vállalta. 11. A felsőfemezélyi lisztelő malom eladá­sát a gyűlés jóváhagyta. 12. Csíkszereda r. t. város segélyt kér. A képviselet a megkeresést beható megfontolás alá vevén, arra való tekintettel, hogy Csíkszereda város a feltárt helyzetnél fogva a legnagyobb mértékben reászolgált arra, hogy a legmesszeb- menő állami támogatásban részesüljön, mert a segítésre felhívott társ városok s általában a tár­sadalom anyagi támogatása nem elégséges a megkereső várost ért határtalan háborús káro­sodás helyreállítására, — a képviselőtestületi köz­gyűlés a legmesszebbmenő állami támogatás érdekében felir a m. kir. belügyminiszterhez s erről a megkereső várost értesíti azzal, hogy a maga súlyos anyagi helyzetében csak fillérekkel tudna a szorongattatásában sínylődő város segít­ségére sietni, ezzel pedig annak méltó önérzetét sértené. 13. A Szatmár-nagybányai vasút igazgató­sága közli, hogy a gyorsvonathoz való csatlako­zásnak sok és nagy nehézség áll útjában, min­den lehetőt elkövet azonban az ügy érdekében s igyekezni fog két csatlakozást létesíteni a budapesti fővonalhoz és vissza. Örvendetes tudomásul szolgál. 14. Az eltávozott Szabó József főerdőtaná- i esős helyére értékképviselőül a „bányakincstár“ póttag következik, miért is felhívták, hogy meg­bízottját jelentse be. 15. Sólyom Ferenc indítványozza, hogy a rothadó almát is be lehessen adni a központi szeszfőzőbe. Ez iránt Írjon föl a minisztériumhoz a képviselet. A közgyűlés, Révész János indítványára általában minden rothadó gyümölcs feldolgo­zása iránt kérvényt intéz. 16. Polgármester szept. 15-től kezdve 6 heti szabadságot kér. A gyűlést azt megadta. Heti krónika. A városházán öt nap óta lengett a lobogó. Az ünnepek egyrészt, a király születés napja, István király napja, tüzoltóünnep stb. mián történt ez, meg a mai közgyűlésért is, amelyre valószínűen | épp azért jöttek oly. kevesen, mert azt hitték, hogy a zászló csak ieledékenységből lengedezik napról-napra az épület ormán. Maga a közgyűlés csendesen zajlott le, ám azért ötnegyed óráig tartott s érdekes eszmecse­rékben .nem v volt hiányos, záradékul a polgár- j mesternek a kezdődő vadász szezonra hat heti ! szabadságot adtunk, aminek ő örül ugyan, de | Ajtai valószínűen nem, mert háborúban rossz mes­terség még ez a polgármesterség is. Sokat izzad az íróasztal mellett, különösen ezekben a napokban, mikor a hőhullámok immár megérkeztek Amerikából s három nap óta nagy hevességgel tartanak. Azok a nyaralók, kik a na­pokban, már elutaztak, • rosszul jártak, mert bele mentek a budapesti legnagyobb kánikulába. Csak most sajnálhatják a kedves nagybányai napokat, a sok jó mulatságot, amiben itt bő részük volt | és lehetne ezután is. Tegnap a polgári körben volt egy kis parázs cécó. Ma a színházban nagy 1 opera-est. Aztán jön a hadi kiállítás, talán még. eb- 1 ben a hónapban. Úgy teszünk, mint Ernáni, aki köz­tudomás szerint a mulatságba, borba fojtotta a bá­natot. A jó polgári köri borba lehet is, mert ott a leg­józanabb emberek is egy óra alatt Noék-ká változ­nak ez idő szerint a Miskolcy-féle csoda-furmintól. Holnap lesz egy hete, hogy a tűzoltók moz­galmas népünnepélyén vettünk részt. Elszórakoz­tunk igénytelen, ősrégi tréfás tempókkal, melyek­ből csak épen az ökörsütés hiányzott. De mibe kerül ma egy ökör? Régen lenézett alak volt, sértés, ha valakinek ezt mondták, ma megtisz­teltetés ökörnek lenni és öröm a házhóz; sok ezres bankó ; igy hát a szegénynép csak zsemlyé­vel, lepénnyel s legfellebb drága szép kiflivel kel­lett hogy megelégedjék. Messzi mögöttünk marad a Kárpát. Már a kozákhad véres a talpán. Már alig egy hó, — érne a béke S most jön az álnok — fekete tálján. Szapora szavú lett ezer ágyunk! Ha zeng is az ég, nesze se hallszik, Iszonyú harcok diihödött poklán Millió ördög tartja a lakzit. . . . S édesanyámnak levelet irok: Drága szülőm, itt csöndes az élet; Érik a szőlő; érik a vágyunk. Tavaszra, talán, haza is térek . . . (Crui hrib, 1915. juli.) DOBERDÓI DÁRIDÚKON . . . Doberdói dáridókon Vig a honvéd, dűl a dal. Gyűlölt olasz támadással Gyűl gyönyörű diadal 1 Dobolgathat gránátokkal Doberdón a talián — Sosem enged tapodtat sem: Áll a honvéd dalián! Ahogy ott a tüzet állják Hasztalan a tálján gránát . . . A honvédeknek kedve toppan, jjglol is S édenkert lesz a földre szállt pokol is! Hasztalanul morzsolgatja Olasz gránát mészkövünk. ; Míg az olasz meg nem unja — Győzelemre mérkőzünk! S mig Doberdón gránátokkal Dobolgat a talián: Ezeréves Magyarország Csodálkozzék a fián! Ahogy ott a tüzet állják Hasztalan a tálján gránát A honvédnek kedve toppan, dalol is/ S édenkert lesz a földre szállt pokol is! (Mt. dei sei Busi, 1915. juli.) GÖRZI CSATÁN. Dühös volt mind, de legvaöultabb A harmadik csatánk! Fejünk felett füst-felleg úszott Talpunk alatt a láng. Rengett Doberdó szürke karbitja, Zivatarozzott a táj; Srapnellek estek és villámlott Ezer nagy ágyu-száj. Bömbölt a bóra, tombolt a ham . . . És jött egy kis levél: Fiam, ne feledd, hazavárunk De gyáva ne legyél! (Savogna, 1915. nov.) Lassan lapozgatom az ízléses kiállítású kis könyvet, mely már második kiadását érte s szinte minden sorát szeretném elküldeni a minden szé­pért lelkesedő, művész városba, de nem lehet! Pedig oly közvetlen, kedves „Az öreg honvéd“ is, ki nyugodtan pipázgatva beszél a „komájával“, s „Sátáni zenével“ elibük csap le a gránát, meg- í sebül az öreg „Balog Imre“, „S egy repesz el­vitte a makrapipát“ . . . s a vére hiába fröcs- csen „Csak nézz sebére, meg a pipaszárra“ s utoljára is imigyen nyilatkozik: „Ejnye! a pi­pám !“ Nagyon szép a „Léghajón“ is, de külö­nösen „Bimbók a hamuban“ megkapó. Oslavija falva rémes képe, az agyongázolt rajvonalak, ami halál, ami enyészet a világon van, mind ott ko- párlik Oslavijában, a barbár olasz, még a ledőlt falvakat is ágyuzta. És a két árok között világba szökik a cseresznyefa . . . „Dal a haláldomb mellől“ mintha a nagy Alföld harmata csillogna rajta, csupa szív, melegség, magyarság. S végül édes Anyját kéri ne sirassa: Férfisor szemébe nézni A hősi halálnak. — De ha itt hagy a szerencse ' Édesanyám, ne felejtse: Vigye csókom annak a kis lánynak. S a kis lány is bele illik a magyar nótába: barna, piros, mosolygós szemű, aki hűséges aggódó szeretettel ápolta, a látogatási idő alatt — mikor én is ott voltam — nagy beteg, de már lábadozó vőlegényét. Mért a hős poétának egy srapnell, vagy saját szavait idézve: „. . . Egy tálján szilánk hatolt a gerincembe és meg is akadt benne. Eddig is kemény magyar gerincem volt, most már meg éppen acélos—“ és bizony kerek 25 hónapig nyomta az ágyat, nem tudott lábra állni, ez idő alatt Auguszta főhercegnő is meglátogatta. De aki azt hiszi, hogy egy sápadt, moró- sus, mérges, elégedetlen embert talál a beteg szobában, az alaposan csalódik. Csupa jó kedv, szellem és érdeklődés, s a szobája fala kirakva doberdói fényképekkel. Egész társaság gyűlt össze nála, illusztris költőnk Zempléni Árpád vezérle­tével, s igazán vígan töltöttük a délutánt. Már haza ment, a harcok közt is feledhe­tetlen édes anyjához, mert utóvégre is a srapnel szilánk unta el magát és nem az ifjú főhadnagy, s engedett a 48-ból annyit, hogy már ismét en­gedelmeskedik a láb- a fejnek, s nemsokára — mire a béke is kihajtja zöld levelét -— ismét ő lesz a „Vortänzer“ a jogászbálokon . . . Vagy még hamarabb tér vissza az Erő ? S kezéből ki­hullott kardját ismét felcsatolva ágyúja mellé áll ? Lehet! Ki tudja ? t

Next

/
Thumbnails
Contents