Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-21 / 29. szám
Nagybánya, 1918. Julius 21. 29. szám. XLIV. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE aZSég 1RSADALMI HETILAP. GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE DebreczeOJELGNIK MINDEN VASAKNAK. Negyedévre 2 ■ Z- Egyes szári Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utca 20. szám alatt Telefon szám : Nagybánya 18. Még' egyszer fölhívjuk a figyelmet a nyolcadik magyar hadikülcsönre. Huszonnegyedikén, kedden, visz- visszavonhatatlanul az utolsó határnap. Arra ne számítson senki, hogy még egyszer elhalasztják, mert ezt a két heti haladékot is csak a pénzügyi körök nagy unszolására tette meg a miniszter amennyiben szükség nem volt reá, hiszen a jegyzés rekordjegyzésnek vált be. A nemzet fölülmúlta önmagát. Nehogy később a lelkiismeret nádja boldogtalanitsa az embert meg a sárga irigység gyötörje azok iránt, akik láblógatva (fA-ot vesznek föl adómentesen a közpénztáraktól, a hadi papírok után : jó lesz ezt a két napot gyors elhatározásra használni, és busás jegyzést rögtönözni, hadd csattanjon végén az ostor és pukkadjon az ádáz ellenség, a fölfiijt varasbéka, a telhetetlen angol, hogy ő ilyet rpTTir jBMjWti ~tu—irrirnn- • ^ t -r-innm nriTYnnn inm-iTrrin~nt|TT'r~TrmaannTrmr'irriMirvniinrM még eddig sohasem tudott gazdag országában létesíteni! Hadd főzze le a kicsiny, a szegény, a maroknyi magyar nemzet a derék pász[hifin a telhetetlen Góliátot. Jó szerencsét! A sertéshizlaíás szabályozása. A háború mindeni szociális alapokon igyekszik rendezni, egyenlősiteni. A sertésölés eddig a családok ősjoga volt, erre inég se bélyeg, se adó, se fogyasztás nem volt kiróva s ezért kin- lódott sok ember egy-egy kis kukoricaföld keserves kapálásával, hogy legyen zsirozója. Ezután egy darab sertést hizlalhat csak a család. Kettőre már külön engedély kell. Sokkal helyesebb lett volna 3 tagra egyet, 6-ra kettőt engedélyezni, mert egy 5—6 tagból álló családnak egy disznó, bizony ma nem elégséges, amikor csak olyan malaczkákat lehet befogni. De hát nem az a jő ma, mit gondolunk mi, hanem mi a rendelet. Nehogy valaki beleütközzék, közöljük azt úgy, amint a város közzé- j tette. A 422Í. számú hivatalos hirdetmény igy hangzik ? A in. kir. Miniszter Urnák 2592—1918. M. E. sz. rendelete alapján a sertéshizlalás feltéteteit a következőkben közlöm a közönséggel: !. Háztartási és gazdasági szükségletre egy j darab sertést mindenki hizlalhat, de köteles a | sertés hizlalás! szándékát s a hizlalás megkezdésének időpontját a polgármesternél bejelenteni. I 2. Egy darabon felül sertést csakis a meg- j állapított fejadagok figyelembe vételével igazolt j szükséglet szerint a polgármestertől kért elöleges engedély alapján lehet hizlalni. 3. Aki más magánháztartás részére kíván hizlalni, az igazolni tartozik a hizlaltató szükségletét és ellátatlanságát. 4. Házi és gazdasági szükségleten felül csakis közszükségleti célokra lehet hizlalni. 5. Háztartási és gazdasági célra hizlalt sertést csakis a polgármestertől előlegesen kikért engedély alapján lehet levágni. 6. Mindezen rendelkezések bármelyikének j be nem tartása kihágást képez és hat hónapig terjedő fogházzal és 2000 K pénzbüntetéssel büntettetik. Nagybánya, 1918. julius 13. Dr. Makray s. k. polgármester. Külföldi esetek. Hogyan nősült Balzac. Balzac regényíró svájci utazása alkalmával előkelő, szállóhoz érkezett, melynek minden szobája el volt foglalva. Mielőtt azonban tovább hajtatott volna megtudta, hogy Hanski herceg fiatal szép nejével rögtön elutazik és a megüresedő szoba rendelkezésére fog állani. Nehány perc múlva, maga a szállodatulajdonos vezette a hercegék által elhagyott szobába a hires úriembert, aki az ablakhoz menve nézte a távozni akarók kocsiba szállását.A fiatal asszony kérő tekintetet vetve rosz- kedvü elöregedett férjére, halk hangon mondott neki néhány szót, aztán pedig a nyitott kocsiból kiugorva rohant vissza és következő szavakkal nyitott a már elfoglalt szobába. — Bocsánatot kérek alkalmatlankodásomért, de itt felejtettem könyvemet, amely nekem több örömet okoz, mint egész utazásunk — és az ablak párkányán fekvő könyvet a kezébe ragadva mogorva férjéhez sietett. Mayámról. 1. Én is akartam nevetőkkel nevetni, Hangos kacajra vágyódott a lelkem. En is akartam boldogságról beszélni, De elhagyatva egyedül, egyedid éltem Szeretni szivemből én is tudtam volna, De forró vágyamra csak a csend felelt. Én is vártam egy napsugaras holnapra, Míg szivem egyre reménytelenebbül vert. Én sem hittem, hogy olyan szinteden lesz Tavaszom, mely máris télbe borul, Elogy míg madár örömökről zengedez, Szivemben mély fájdalom tüze gyűl. Nem hittem hogy rettentő magányban Égjen el minden-minden álmom, S nem hitiem, hogy szomorú világomban Ily érzéstelenül hordjam kínzó jármom. II. Éri nem várok, nem remélek, Halóit sem vagyok, nem is élek. Kimerültem : ne bántsatok, Küzdeni én már nem tudok. Ha néha-néha mosolygok Es magamról is beszélni akarok : Csak a múltai hívom egy percre, Csak egy álmot siratok nevetve. ___ __ Bobis Anna. Va sárnapi levél. Kedves Szerkesztő Úr, engedje meg, hogy b. lapjában üdvözölhessem nyaralóinkat, minthogy személyesen ezt elvégezni bajos lenne. Már pedig úgy gondolom, hogy üdvözölnünk kell őket, mint jó vendéglátókhoz illik. Üdvözöljük ebben az ősi bányavárosban, mely festői szépségével, erdőkoszoruzla bérczei- vel, völgyeivel, forrásaival, jó levegőjű ligetjével, középkorú színezetű házaival fogadásukra készen áll. Nagybányát jó kedvében alkotá a Teremtő. Kevés helyre pazarolt annyi szépet a Természet, mint kis városunkra . . . Amikor alkonyaikor leszáll a nap az Őrhegy mögött, a honnan Petőfi is sokszor elmerengve szemlélte ezt a várost, mely „egy darab a középkorból“ és ahonnan a néhai postakocsi utasai először tekintettek végig elragadtatással a völgyön; mikor a kékes köd, mint halvány fátyol ereszkedik a városra és elül az élet zaja ; a végtelen csöndben mindenki megtalálja azt, a miért messze vidékekről ide fáradt, a pihenést, a nyugalmat. A nagy csöndben, csak a fák sejtelmes suttogása, zizegése közt elfeledi, hogy kint a nagy világban véres vihar tombol, mely országokat söpör el, koronás főket sújt porba; elleledi, hogyan szerezte millióit, vagy hogyan küzd az élettel; elfeledi, hogy homloka a megélhetés küzdelmében, a harcban lett oly verej- tékes; csak egy érzés járja át egész lényét : Nagybányán élni jó, Nagybányán még a háborús élet is békés, csöndes. Nagybánya mindig nyaralókra vágyott, mindig nyaralóhely szeretett volna lenni, most kezd azzá fejlődni. Igyekszik is mindenben kielégíteni a nyaraló közönség igényeit, amennyire csak a mai nehéz viszonyok között lehetséges. Nem csak a város falai közt látjuk szivesen vendégeinket, hanem a társadalomban is. A Kaszinó 'kapui megnyíltak a nyaralók és művészek előtt s ezt már a társadalmi érintkezés kiinduló pontjának tekinthetjük. Szórakozásban sincs hiány. Művészestély, hangverseny, kabaré, mozi egymást váltja fel s ha ez sem lenne elég, tessék kirándulásokat rendezni, megismerkedni vidékünk szépségeivel. A szebbnél-szebb völgyek, kirándulóhelyek itt a közelben kínálkoznak a szórakoztatásra. És ami a fő, jó levegő, üditő forrásvíz várja a kirándulókat s ez pénzbe sem kerül. És ha már városunk és a közönség oly szivesen fogadja Önöket, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy föl ne említsük: igyekezzenek Höl-
