Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-21 / 29. szám
29. szám. Habár a jelenet, csak másod perceket vett igénybe, a regényíró mégis megpillantotta saját nevét a diszkötésü könyvön, és a szép asszony megjegyzése jól esett neki. A szálló tulajdonosa, midőn a hercegék nehány hét múlva visszaérkeztek, megmondta a hercegnőnek, hogy Balzac volt a szobautód és hogy a regényére vonatkozó megjegyzése nagy örömet okozott neki. A vendéglős közlése folytán irodalmi levelezés keletkezett a regényíró és a szép hercegné között. Több évi levelezés után a következő tartalmú levél érkezett Balzachoz: „Nehány hét óta özvegy vagyok. Elhunyt férjem életének utolsó napjaiban szeretettel viselkedett irányomban. Nagy kiterjedésű birtokainak és minden vagyonának egyedüli örököse vagyok. Mivel pedig az egyedüllétet nem szeretem, arra határoztam el magamat, hogy másodszor megyek férjhez. Ennél fogva kérdem: hajlandó lenne-e velem egybekelni? Balzac az ajánlatot örömmel fogadta és házaséletök, a képzelhető legkellemesebb volt. Angol sport. Haynov angol hires festő szenvedélyes boxoló volt és Grauby lord nem kevésbbé volt kedvelője ennek a sportnak. A lord arcképének lefestése céljából látogatta a hires festőt. A festés megkezdése előtt, minden alkalommal mérkőztek a boxolásban. Az öklözés lassú tempóban és , kíméletesen kezdődött, de csakhamar erélyesen támadták egymást. i A két ellenfél ereje és ügyessége egyenlő volt; a földön hemperegve sem dönthették el ki a győztes, nyugodtan fölemelkedve rendbe hozták öltözeteiket és a legnagyobb lelki nyugalommal kezdődött és folytattatott a festés. Bonaparte véleménye XVI. Lajosról. I. Napoleon vadászatok alkalmával mindig XVI. Lajos fegyvereit használta. Minthogy a szerencsétlen király szabad idejét lakatos és puskaműves munkával szerette töltetni; vadászfegyverei legjobb minőségűek voltak. Ha Napoleon kezébe ily fegyver került, eszébe jutott, a fegyvernek előbbi tulajdonosa. — A sajnálatra méltó uralkodó — mondta ily alkalommal Napoleon — jó és okos ember volt; a forradalomban azért nem lehetet a helyzet ura, mert nem volt szilárd akarata és nem tudott határozni. Én az ő helyzetébe'n lóra ülve majd egy-egy engedménnyel, majd pedig korbácscsal csináltam volna rendet. gyeim Önök is alkalmazkodni az itteni viszonyokhoz ! Eredményeket csakis úgy tudunk elérni, ha összefogunk, egyező akarattal, egy kis jó indulattal, egy kis elnézéssel igyekezünk egymáson segíteni. Egy-két esetet hozok föl annak megértésére, amit mondani akartam. Ha a piacon vásárol Nagyságos Asszonyom, semmire se mondja azt, hogy „olcsó“, mert az elárusító szivesen, sőt örömmel tesz eleget az Ön óhajának és minden nagyobb fáradság nélkül drágítja meg egy pár koronával az amúgy is drága élelmi, cikket. És Ön Nagyságos Asszonyom, a ki az Istvánban a terített asztalhoz járul, ha hetivásárkor csirkét akar vásárolni, ne vigye magával j kedves Barátnőjét, vagy ha elviszi, ne hallgasson rossz tanácsára, amikor azt mondja Önnek, a kofa füle hallatára: „Vedd meg mind a csirkéket, mert hallatlanul olcsó“. Ne hallgasson Barátnőjére Nagyságos Asszonyom először is azért, mert a csirke nem hallatlanul olcsó, hanem rettenetesen drága; másodszor, ha Ön — a ki bő ellátást kap az Istvánban mind megveszi a kofától, nem marad annak, a ki a piacról hosszas veszekedés, tülekedés, sokszor csaknem verekedés után és drága pénzen veszi be napi szükségletét. És Ön Nagyságos Asszonyom . . . Különben nem folytatom tovább megfigyeléseim sorozatát, hisz talán Önök sem tehetnek ezekről a megróni való hibákról Hölgyeim, a kik nem ismerősök ami viszonyainkkal. Nos elárulom Önöknek, hogy amiért szépségekben gazdag, jó levegővel, jó ivóvízzel megáldott vidékünk van, az még nem jelenti azt, hogy élelemben is bővelkedünk. Sajnos ebben a tekintetben, hibánkon kívül, siralmasan állunk. Épen ezért, édes Hölgyeim, ne drágítsák akaratuk ellenére az árakat és ha már vásárolnak a piacon, NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE A skóciai szolgálóleány unokája. Skóciai fiatal leány londoni sörfőzőnél talált alkalmazást. A fiatal szép leány fáradhatlan szorgalmával és kifogástalan magaviseletével, annyira megnyerte a nőtlen és gazdag sörfőző tetszését, hogy nőül vette. A fiatal szép asszony egy évi — minden tekintetben kielégítő — házas élet után özvegy lett. A gyermektelen özvegyasszony gazdag volt, mert szerelmes férje annak idejében intézkedett, hogy egész vagyonát örökölje. A gazdag özvegy anyagi ügyeinek rendezésével Hyde Edward királyi ügyészt bizta meg. A később Clarendon gróffá kinevezett ügyész megszerette és feleségül vette ügyfelét. Az ebből a házasságból származott leányt II. Jakab vette nőül. Ennek a leánya Mária, mint Angolország uralkodója a parlamentben mondta: Nagyanyám tudott szolgálni, én pedig tudok uralkodni. A fogolybarakban. Éj van. A fogolybarakban Csönd vagyon, Édesen alszik mindegyik, Csak egyedül én nem Nyughatom. Odakint hull a hó. Fátyolt von a tájra, Most van az évnek Legutolsó éjszakája. Ör járkál föl- és le A fogolybarakban, Feltüzött szuronya Néha meg-meg villan. Aztán itt az éjfél Megint űj esztendő, De amire várunk Az még mindig nem jő. A hó csak szálldogál, Fátyolt von a tájra, Végre szemeimet Az álom lezárja. k. hagyjanak azoknak is valamit, a kik nem az István szálló asztaláról fogyasztják el napi eledelüket, vagy akiknek nincs jelenleg megrakott éléskatnrájok. Remélem, miután, megismerik viszonyainkat, ilyen dolgokban nem kell többé kezembe vennem a tollat, vagy mint a múlt napokban olvastam, nem kell rendőri beavatkozást kérnünk. Ezek után élvezetes üdülést, kellemes szórakozást kíván Ss. Fogságban. Messze, messze kis faluban Szőke kislány árva; Virágos kis ablakában Az én jöttöm várja. De hiába; a sors keze Messze űzött tőle, Sok ideje nem hallottam Semmi hirt felőle. Nem mehetek vissza hozzá, Szabadulást várok Vad, idegen népek között Szomorúan járok. Nem ismer itt senki, semmi Szomorú az élet. Mintha soh sem lenne vége E nagy szenvedésnek. Ámde mikor rá gondolok Oszlik szívem búja És olyankor úgy érzem, hogy Viszont látom újra. k. 1918. julius 21. Heti krónika. Aljas dolog, nem magyar embernek való a följelentés. Csakis elfajult, meghibbant alakok vetemedhetnek nálunk ilyesmire, mert a mi vé- rünkben rendes körülmények közt nem teremnek efféle bacillusok. Följelentették a város' egy-két vezető alakját, a közélelmezés egyik intézőjét, sőt nehány uriasszonyt is, hogy tele az élés kamrájuk mindenféle dugott, tiltott, elharácsolt holmival. A felsőbb hatóság komolyan vette a dolgot, katonát küldött, aki házkutatást tartott minden megnevezett helyen és semmit sem talált, a mint hogy julius végén, bizony, üres kamrákat talál mindenfelé, hiszen nélkülöz a nép a gazdasági esztendő végén. Mindez eddig szép, de azok a tisztes vezető alakok nem elégedhetnek meg azzal, hogy náluk semmit sem találtak, hanem most már meg kellene fordítani azt a nyomozást, ki nyomozni a följelentőt vagy följelentőket és rágalmazásért amúgy Magyar Miskásan eltáncoltatni őket. Mert ez csak nem maradhat annyiban, hogy azt a ki ellátásunkért annyit küzd, fárad, annyi nehéz gondot visel, minden alattomos embernek szabad legyen kedve szerint meghurcolnia. Meg aztán a gazda sem tolvaj, méregkeverő, gonosztevő, a ki azért fárad, hogy termeljen magának is a köznek is. A gazdákat becsülni és nem üldözni kellene. Persze elsősorban józan magyar ész kell ahoz, hogy ezt valaki belássa. A szerdai közgyűlés, bizonnyára meg fog erről illendően emlékezni. Szerencsére vannak a kik előbbre viszik a köz érdekeit s nem hátráltatják azt ilyenekkel s igy történik nálunk is előre ! felé egy-egy nevezetes lépés. Sok kiváló ember van most itt: dr. Rottler Béla és dr. Vith László kúrái bírák, Pruzsinszky | László, Kairói konzul, a konzuli bíróság tagja, dr. ; Fáy Aladár min. tanácsos, Haracsek László min. tanácsos, Lovrich Gyula dr, Lovrich István dr, hires ügyvéd és orvos és ki győzné még elmondani az összes kitűnő férfiak névsorát, a kik fölkeresik városunkat. Nagybányának bizonyára nem árt az, j hogy országos nevű emberek kedvenc találkozó- ; helyévé emelkedett, sőt nemsokára meg fog látszani intézményeiben. Festőink is hatalmas gárdával rukkoltak be. A nap minden órájában, a szélrózsa minden irányában festenek ma rendületlnenül a piktorok, dolgoznak szorgalmasan, mint a nyüzsgő hangya- í boly és igen valószínű, hogy ebből egy hatalmas, szép képkiállitás fog kifejlődni. Offenzivák dolgában is jobban állottunk a héten, meg az itáliai kék ég is hozzánk költözött s azért derültebben látunk ma mindent, | amint hogy az összes kedélyek között mindig a derült kedélyt szerette legjobban a krónikás. Mende-mondák, roszakaratu alattomos pletykák indultak meg országszerte. Nem elég a vizár, mejy a Piavén elsodorta a pontonokat, aljas szóáradat is kellett, melynek célja nem kevésbbé veszedelmes volt. De a magyar nemzetet bajos félrevezetni. A nyilt, őszinte, egyenes jellemű magyarnak a királynéja sem lehet más, mint maga a lovagias nemzet s ha valaki bántani merné, annak a magyarral gyűlik meg a baja. Pozsony a tanúság reá, mennyi szeretettel, rajongással, ragaszkodással, tisztelettel vesszük mi körül uralkodónkat és felséges nejét. A gonosz ántánt láthatja, hogy célza- tos pletykái itt kemény talajra találtak s teljesen célt tévesztettek. Ahol az igaz szeretet a kapocs nemzet és királynéja kö-
