Nagybánya és Vidéke, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-05 / 1. szám

Nagybánya, 1918. Január 5. — 1. szám XLIV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K Egyes szám 20 fillér. ­............ Fele lős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁNOS. 1 Szc ..esz ősé„ i ital:-i f-elsőbúnyal-utca 20. alatt Telefon szám: 18. Nagybánya. Mi lesz a Lapos-erdővel és a zöldségteleppel? Négy hónap telt el azóta, hogy a pót­választást megelőző héten értekezletre hiva a város képviselőtestületét, feltártam a vá­ros nehéz pénzügyi helyzetét, előterjesztést tettem a helyzet szanálására. Tervem volt, hogy a képviselőjelölt tudomására hozzuk mindazt választás előtt, amit egy kerület képviselőjének tudni kell, ha igazán szivén viseli kerületének sorsát. Az egybegyűltek többsége azon a vé­leményen volt, hogy ha a város helyzetét és kívánságait a képviselőjelölttel közölnők, ez a revolverezés látszatát keltené s igy ne álljunk elő e kívánságokkal a választás előtt. Alkotmányos érzületem meghajlott a több­ségi akarat előtt, jóllehet, tisztában voltam vele, hogy egy egyhangú pótválasztás után minden marad a régi. Voltak egyesek, akik még a várost vádolták háládatlansággal, mondván,. nem érdemli meg a miniszter- képviselőt, aki igaz, hogy 1910. óta a pót­választásig, azaz 7 év alatt egyszer volt ■r csak a kerületben, de hát ő nem tehet ar­ról, hogy a kerület nem keresi fel. A vége a dolognak az lett, hogy a képviselő egyhangúlag meg lett választva azon're­ményben, hogy a városi határozatoknak hatalmas támogatója lesz a kormánynál; és mi az eredmény; semmi. Négy hó óta el­határozta a képviselőtestület a Lapos-erdő faállományának eladását. Ezen határozatnak még felsőbb jóváhagyását sem tudták ki­eszközölni. Jóllehet, informálni volt fenn a polgármester, az erdőtanácsos, az átmeneti miniszter helybeli képviselői vicáriusa, mind hiába. Hasonló sors érte a zöldségtermelés céljából kiadott legelő bérbe adásának ügyét is. Szóval látjuk, hogy semmi eredmény sincs, a képviselőnk vagy nem tud, vagy nem akar a város ügyeiben eljárni. Látjuk, hogy a lisztadag akkor le lett szállítva, amikor az a megyében sehol sem történt meg; hasztalan sürgönyöztek orvoslásért a képviselőnek, a folyó havi liszt egyáltalán nem érkezett meg. Az őszi búza vetőmag november végén, az őszi árpa télen érke­zett ; a városi kölcsönök kamathátralé­kának ügyét közbeeső felvilágositásokkal hátráltatja a belügyminisztérium. Szóval jön a tavasz és kiesünk azon magas faárak conjuncturájából, mely most télen elérhető lett volna. Nem lesz meg­munkálva a városi 300 holdas zöldség-telep, mert nincs a bérleti szerződés jóváhagyva. Ismét kielégítési végrehajtást fognak kérni a város vagyonára, mert a belügy­miniszter kiváncsi az adósságok kamatainak dátumára. Szóval a demokratizáló rendszer érleli a város anyagi csődjét. A nyilvánosság előtt óhajtom leszögezni ezen szomorú tényeket, mert a munkapárt uralma alatt - mindenki nagyon természetes­nek tartotta, hogy mint Nagybánya polgára a pénzszűke világban, a diósadi mandátum tekintélyével, a városi takarék mobilitásá­nak megmentésére 1.050.000 K záloglevél kölcsönt, 500.000 K vinculált regalé-papir állami beváltását, 477.000 K városi takaréki kölcsön visszafizetésére folyószámla kölcsönt, 150.0P0 K, vízkár okozta városi alapból vett kölcsönt s még egy 100.000 K köl­csönt átlag 4 hét alatt, mindig felsőbb he­lyen, jóvá tudtamh agyatni, pedig csak köz­katonája voltam az akkori kormányt támo­gató pártnak és nem átmeneti minisztere. Lásson végre mindenki tisztán, ne ma­gyarázza senki majd félre cselekedeteimet, vessen majd mindenki magára, mert ahogy azt az értekezleten mondtam, voltam' én Nagybányán nagyon népszerű, voltam nép­szerűtlen, mégis mindig ugyanazon érzel­mekkel voltam szülőföldem iránt és most, ha magam maradok ía- emelt fővel fogom ostorozni ezt a tehetetlen rendszert, mely csak súlyos adót tud kivetni, de a várost pusztulni hagyja. I. Bay Lajos. A t. közönséghez. Egy csonka és három egész háborús évet töltöttünk el a közönség szolgálatában s kezdjük az ötödiket. Nehéz idők voltak ezek. Lapunk le­fogyott, mint valami nélkülöző ember, min­den megdrágult s mi a drágaság ellenére is, ingyen szolgáltuk a háborús közcélo­kat, közvetítettük a miniszteri rendeleteket, a közintézkedéseket, közöltük ingyen a vá­ros hirdetéseit, gyűjtöttünk minden lehető háborús célra, lelkesítettünk azok mellett s lapunk ára az maradt, ami volt negyven- három év előtt. Itt a nyilvánosság előtt is köszönet és elismerés illeti ezért Nánásy István nyomda­tulajdonost, aki velünk szemben állotta a régi árakat s aki szintén nagy áldozatot ho­zott a közért. Ami tőlünk telik s ami a mai viszo­nyok között lehetséges, megtesszük ezután is. Nagy Ígéretekkel nem hozakodunk elő, szűk kört töltünk be, de abban igyekszünk becsülettel helyt állani. Bizalommal kérjük további szives párt­fogásukat. Áss előfizetés dijai: Egész évre .... 8 K Fél évre . . . . ' . 4 K Negyed évre . . . 2 K Tisztelettel a NAGYBÁNYA ÉB VIDÉKE szerkesztősége és kiadóhivatnla. Külföldi esetek. A miniszter kályhája. Disraeli angol miniszter birtokán sétálva egy bérlőjét látja az ut szélén edegéTni. KJráfságoSan kérdezte meg tőle, hogy miért nem otthonn végzi ezt. — Szobám kályhája füstöl, kegyelmes uram. — Különös. Megtekintem magam is — mondta Disraeli és a lakás felé tartott. Alig nyitja ki az ajtót, egy fakanál repül felé és valaki rákiált: — Takarodsz innen, te vén korhely! A kegyelmes ur vigasztaló hangon mondta a bérlőnek: — Ne búsuljon, az én kályhám is szokott időnként füstölögni. Osak azért ia. Bunzent, a hires vegyészt, aki már huszon­hét éves korában a marburgi egyetem tanára volt, felszólította a dán kormány, hogy egy isjtandi tűzhányó tanulmányozása céljából kérjen sza­badságot Vilmos ‘hesseni uralkodó hercegtől. A herceg orvosa jól ismerte a herceg szeszélyeit, azért azt mondta a hercegnek, hogy az egyetemi tanárt rokonai féltik ettől a veszedelmes úttól és azt -szeretnék, ha őfensége megtagadná az en­gedélyt. Bunzen néhány nap múlva megkapta a kért szabadságot. A kiváncsi amerikaiak. Franklin B. filadelfiai könyvnyomdász üzleti ügyekben Bostonba utazott és ott szállodába szállt. Hogy az amerikaiak ismert kíváncsiságából szár­mazó kellemetlenségeket kikerülje, megkérte a tulajdonost, hogy hívja össze az egész családját és a szálló valamennyi alkalmazottját. Mikor ez megtörtént, elmondta nekik nevét, foglalkozását, utazásának célját és felszólította őket, ha még valamit akarnak tudni, most kér­dezzék, csak azon túl ne alkalmatlankodjanak kí­váncsiságukkal v w Az üres boríték titka. Persigny francia belügyminisztert egy jó ba­rátja látogatta meg. Javában beszélgetnek, mi­kor a szolga levelet hoz. A minister viszaküldte: — Most nincs a levélre szükségem. A szolga távozása után csodálkozó barát­jának megmagyarázta, hogy heves természetű és ezért intézkedett, hogy mihelyt szava kihallatszik az előszobába, a szolga jöjjön be az üres borí­tékkal, ezzel figyelmeztetve őt arra, hogy ne ra­gadtassa el magát. Oláhország földjén. Holdvilág a lány szerelme, Hallgatom, ha mondja más. S bennünk nincsenek hiányok? Íme azért szép leányok Tőlem egy kis Vallomás. (Tompa M.) 1. Nagyságos Uram! Minden félreértést elkerülendő, megkérem kedves leányának, Anikónak a kezét. Kérem ne botránkozzék meg, haragot és ellenszenvet levetve tárgyilagosan gondolja át a történteket és méltányolja kételmemet. A csókot tekintse úgy, mint eljegyzésün­ket. Anikónak könyei fel fognak száradni és el fogja felejteni csakhamar az apa dorgálását és az első pillanatok hevében fakadt szidalmait.

Next

/
Thumbnails
Contents