Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-14 / 2. szám
(2) 2. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1917. Január 14. koronájának hordozója valósággal tüntet azzal, hogy magyar királyi mivolta és jellege minden alkalommal kifejezésre jusson és kidomborodjék. Előszeretettel beszéli zengzetes nyelvünket, kellő módon értékeli nemzeti jellegünket és igazi gyermekeinek tekint bennünket. Eddigi nyilatkozatai is tanúságot tesznek amellett, hogy IV. Károly felismerte a magyar nemzet áldozatkészségének, erejének és a vezetésre hivatott faj többi erényeinek értékét és ezeket a jövőben hathatósabban kívánja érvényre juttatni. Nincs az a szenvedés, amelynek vége ne lenne. A világháború se tarthat örök időkig. Egyszer mégis csak felülkerekedik a jobb belátás és az öldöklést tartós béke fogja felváltani. A magyar nemzet át van hatva attól a tudattól, hogy a bekövetkező békés korszakban Magyar- ország uj fényre fog derülni. Tele reménnyel és bizalommal tekintünk a nemzet jövője elé és ágyudörgé- sek, fegyverropogások hangját is tulhar- sogjay a lelkesedő nemzet fohásza: Éljen a király! Gondoskodjunk vetőmagról. Alig vetettük el az őszit, már a tavaszi vetőmagról kell gondoskodni. Mindenesetre jól meggondolandó, hogy csak jó fajú, szép és jó tulajdonságokkal biró magot alkalmazzunk vetésre. A jó gazdának főgondját képezi, hogy változtassa a magot és hogy ne utolsó percben kapkodják, hanem jó előre beszerezze a szükséges magot. Erre nézve két értesítést is kaptunk. Egyiket a vármegyei gazd. egyesülettől Szatmárról, a másikat pedig a helybeli polgármestertől a tavaszi vetőmagvak kiosztásáról. Közöljük mind a kettőt tájékozásul. A) A munkácsi hegyvidéki kirendeltség értesítette a szolgabirói hivatalokat és községi elöljáróságokat azon feltételekről, melyek mellett a földmivelésügyi kormány tavaszbuza, árpa, zab, tengeri és köles vetőmagvakat ez év tavaszán a gazdaközönség rendelkezésére bocsát. Tájékoztatás és tévedések kikerülése céljából közöljük ezzel kapcsolatban az alábbiakat: így vártuk a királyt. Az Andrássy-ut remekül volt díszítve. Zászló zászló hátán, vidám, nemzeti szin. Volt olyan nagy is sok, amelyik három emelet hosz- szura csüngött alá. Itt-ott a város színe: piros- sárga-kék és piros-fehér-kék horvát lobogó. Más szint sehol sem láttam. Minden palota nemzetiszin drapériával, zászlóval, magyar szinekkel díszítve. Az Operaház gyönyörűen kivált nemesen előkelő és gazdag diszével. A hatalmas urnákban lángolt az örömtűz. A „Párisi Aruház“ pazarul volt díszítve, minden ablakában szőnyegdisz, színes, apró zászlók, végig az egész házon s a homlokzaton két óriás lobogó. Szép volt a Gresham-palota is s egy szomszédos palota hat erkélye aranyrojtos bíbor bársonnyal bevonva. Még nézelődtem, egyszerre egy autó száguldott végig s az Opera erkélyén kezdték a fehér zsebkendőket lobogtatni, nemkülönben a fára mászott kis fiuk az apró zászlókat. Csak mint álomban, hallom az öröm, a szívből fakadt öröm szavát ezer meg ezer torokból íölharsanni, aztán egy magyarruhás kocsis hajtott egy kétfogatu hintót s utána jött az ezeregy éjszaka meséiből oly jól ismert díszkocsi s nesztelenül suhant el, mint egy álomkép a mesebeli herceggel és egy fiatal férfi integetett mosolygós arccal, meghatott örömmel, csodaszép asszonnyal az oldalán, a szűnni nem akaró éljenzésre. Senki nem akadt olyan, aki ne éljenzett volna, senki nem volt, aki mást is látott volna akkor, mint a fiatal párt. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesületnél eszközölt tavaszi vetőmagvakra vonatkozó előjegyzések a kiadott miniszteri rendelkezés értelmében csak az esetben lesznek figyelembe véve, ha az előjegyzett vetőmagvak árát f. hó 17-én déli 12 óráig a kir. gazd. felügyelőségnél Nagykárolyban, vagy egyesületünk titkári hivatalánál befizetik. Vetőmagvak árát a minisztérium következőleg állapította meg: Tavaszbuza, árpa, zab, tengeri (cinquan- tino, florentini, putyi) 55 korona, köles 50 korona, árak feladási vasúti állomáson zsákkal együtt értendők. Tavaszbuza rendelés csak a csatolt nyilatkozat aláírása (t. i. hogy a vetőmag azonossága és minősége ellen kifogást nem emel s az ebből termés miatt kártérítésre igényt nem tart) és fent említett határidőig leendő beküldése esetén lesz foganatosítva ; bár tudomásunk szerint a földmivelésügyi kormány a tavaszbuza vetőmagvakat Magyarországon szereztette be, mégis utólagos kellemetlenségek kikerülése céljából a nyilatkozatok kiállítását kívánja. A vetőmagvak idejében való elszállítása iránt az intézkedések megtétettek s reményünk van arra, hogy február hó végére gazdáink azokat kézhez is kapják, ez iránt azonban a mai viszonyok mellett felelősséget senki sem vállalhat. Hangsúlyozzuk, hogy a fenti határidőn túl beérkező pénzek felsőbb rendelkezés folytán feladóknak visszaküldetnek és a megrendelések figyelembe nem vétetnek. Meg kell jegyeznünk, hogy jelen értesítéshez csak azok részére csatoltunk nyilatkozatot, kik tavaszbuzát egyesületünknél már előjegyeztek. Szatmár, 1917. január 8. Világossy Gáspár, egyl. titkár. Nagybánya város idevonatkozó hirdetése igy hangzik : 88 — 1917. szám. Hirdetmény. Felhívom Nagybánya város birtokos közönségét, hogy a folyó gazdasági évre esetleg szükséges tavaszi vetőmag szükségletét legkésőbb 1917. évi január hó 18-ig dr. Stoll Tibor helybeli mezőgazdasági bizottsági elnöknél jelentse be. Az eladásra szánt tavaszi búza, árpa, zab és fajtengeri mm.-kénti ára a feladó állomásra szállítva 55 koronában van megállapítva, a kölesre nézve 50 koronában, a közönséges tengerire penig 51 koronában zsákkal együtt. Minek Írjam le a pazar diszmagyarokat ? A gyönyörű kocsikat, fényes egyenruhákat, szo- bormerev lakájokat? Ezt úgyis tudják már a napilapokból. Én csak egy-két közvetlen érzést akartam megörökitani, ami elkerüli talán az ujságirók figyelmét, de ami mégis jellemző az őszinte, igaz, meleg fogadtatásra, amivel a főváros királyi urát várta. S még egyet! Mindenki Tiszát leste. Hol van ? Merre jön ? Egyszerre két diszmagyaros ur jött egy fogaton. A hátam mögött el kezdtek éljenezni.- Kik azok? — kérdeztem kíváncsian. — Biztosan Tisza — felelték — magyar ruhában van!- Tisza előre ment a királyt fogadni a várban — felelte egy másik ember. — Nem tesz semmit — mondták — éljen! Mikor eloszlott a nép, megnéztem a lánchidat. Gyönyörűen volt díszítve, apró, nagy zászlókkal, címerekkel, fenyő fonatokkal és koszorúkkal. Diadalkapu is volt rajta transparenttel — K. Z. betűk — fenyővel, zászlóval gazdagon díszítve. A fenyőkből szabad volt tépni emlékbe. A hajók telve apró és nagy zászlókkal. Valamint a rakodó parti raktárak is. És a túlsó oldalon ködfelhőben látszott a vár orma, semmi más. Büszkén, mintha tudatában lenne annak, milyen dicsőség az, az egész világ előtt, hogy e rettentő háború harmadik évében, mikor összes ellenségeink, mint veszett kutyák a nemes vadra, ránk törtek, ő áll sértetlenül és védőn fogadja erős karjaiba urát vig, koronázó ünnepre. A vételár a megrendeléssel egyidejűleg szintén lefizetendő. A megrendelt magvak a legközelebbi raktárból fognak szállíttatni, azonban a nehéz közlekedési viszonyokra tekintettel a kellő időben való megérkezésükért felelősséget senki sem vállal. Megjegyzem, hogy a vetőmag a legszűkebb és csakis feltétlenül szükséges mérvben fog kiosztatni s igy annak kiadásáért felelősséget nem vállalok. A szállított vetőmag azonossága és az abból várható termés tekintetében szintén nem vállal felelősséget a szállító szövetkezet, ezért ha a vetés nem sikerülne, a megrendelő semminemű kártérítési igénnyel nem léphet fel. Nagybánya, 1917. január hó 10. Dr. Makray Mihály, polgármester. Külföldi esetek. A leveskavaró főispán. Binke Henrik, a münsteri kerület főnöke, hivataloskodásának főcéljául azt tűzte ki, hogy kerületében a közigazgatás kifogástalan legyen. Azért mindig ismeretlenül és váratlanul igyekezett működésének színhelyén megjelenni. Aki ilyenkor egyszerű öltözetében furkós botjával és rövidszáru pipájával látta, bizonyára nem képkelte, hogy a gyalogjáró vándor, a kerület hatalmas főnöke lehetne. Ha útra kelt, hajnalhasadta már távol a várostól, az országúton találta. Ily kirándulás alkalmával korán reggel érkezett a kerületéhez tartozó egyik városba, hol késedelem nélkül a polgármester lakását kereste föl. Ott véletlenül a konyhába nyitott. — Jó reggelt! — kiáltotta jókedvűen a levesfőzéssel foglalkozó konyhatündérnek. — A polgármester úrral akarok beszélni. Az önérzetes hölgyecske végig nézte a poros öltözetű alakot és nyers hangon válaszolt: — Jöjjön két óra múlva, a polgármester ur még alszik ilyenkor. — De az én megbeszélni valóm halasztást nem szenvedhet. — Ahoz semmi közöm. Mondtam már, hogy a polgármester ur még alszik és nekem nem szabad fölköltenem. — Én pedig ismételten figyelmeztetem, hogy rendkívül fontos ügyekben most kell értekeznem a polgármester úrral, azért rögtön keltse föl. — No hallja, ez mégis több a soknál. Különben ne rajtam múljék. Kiváncsi vagyok, mit mond gazdám a maga szerénytelen kívánságára, hanem amig visszajövök, kavarja szorgalmasan levesemet, nehogy megkozmásodjék. Mi a neve ? — Binke Münsterből. A leány elhagyta a konyhát, a kerület főnöke pedig szorgalmasan kavarta a levest. A Binke név hallatára ijedten kérdezte a polgármester: — Hol van a főnök ur ? — A konyhában kavarja levesemet. — Tüstént vezesse a fogadó szobába. Midőn a leány bocsánatot kért, a főnök szavába vágott: — Nem tesz semmit, jó leány; levese kész, lelkiismeretesen kavartam. Nincs itthonn. Goethe ifjúkori barátját, Kiingert, akarta meglátogatni. Az őt bejelentő cseléd azzal jött vissza, hogy ura nincs itthonn. Goethe hallotta barátjának hangját. Néhány nap múlva Kiinger ment Goethéhez és kérdezte a cselédtől, hogy ura itthonn van-e ? Goethe, a látogató hangját megismerve, nem is várta cselédjének bejövetelét, az ablakon kihajolva kiáltotta: — Nincs itthonn. — Nincs itthonn ? — No, ez mégis több a szerénytelenségnél; én a múltkor cselédednek elhittem, hogy nem voltál otthonn, te pedig énmagamnak sem akarod elhinni, hogy nem vagyok itthonn. Uj cim és jelleg. Mivel Franciaország déli részében fekvő Toulouse város tanácsa iskola ügyekben nagyon furcsa határozatokat hozott: Lessoir iskolaigaz-
