Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-15 / 15. szám

» Egész évre 8 Tek. Kir ügyészség TÁRSADALMI HETILAP. ZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE S JESXüESKrXISL JVXIISrXíDSIDJ TJ-j&.&A.J?L2SrJ!LJE*. s szerkesztő' és laptulajdooGs Pe' ÉÚÉSZ JÁ^SOS Fömunkatárs és h. szerkesztő RÉVAE KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal : = Felsöbányai-utca 20. szám alatt = TELEFON SZÁM : 18, NAGYBÁNYA. 1 Az Üdvözítő föltámadásával a ter­mészet is uj életre szökkent. Mindnyájan érezzük, hogy egy uj világ születik meg szemünk láttára, melyre szédülve tekin­tünk ! Nem tudjuk még milyen lesz a jövő, miféle titkok rügyeznek az Idő fá­jának ágain, mit rejt számunkra a termé­szet megújulása? De azt igenis tudjuk, érezzük, hogy az idei húsvéti rügyek be­szédesebbek voltak minden más tavasz virágcsengettyiiinél. Ezer éves nemzeti létünknek uj haj­nala következik! Vagy tán alkonya? Nem! Az Üdvözítő megváltotta az emberi­séget; a mi hős katonáink megváltották a magyar nemzetet! Amiként az Isten­ember kiömlött vére áldást hozott az em­beriségre, úgy fog áldást hozni a harc­mezőn kiomlott vér is nemzetünknek. Mások leszünk, mint amilyenek vol­tunk ! Azt a borzasztó káoszt, mely ben­nünk, körülöttünk, fölöttünk, alattunk höm­pölyög, felváltja a béke nyomán fakadó bölcseség, vallásosság és igazi szociális érzék. A múltat teljesen el kell felednünk, uj kor következik reánk, mely ott fog kezdődni, ahol a világháború végződik. A fakadó húsvéti rügyek már is sej­telmesen ragyognak a jövendőbe! Háromszor támadott föl azóta a hus- vét ünnepe, mióta mi lélekben százszor mlettünk és haldokoltunk, üdvözültünk mennyben és égtünk a gyehennában. De a mostani föltámadás számunkra az az allelujás andalgó zene volt, mely túlhar­sogja az ágyuk dörrenését. A béke sze­líd angyala meg fog jelenni hazánk fölött! Mi hiszünk az Isten végtelen kegyel­mében ; hiszünk az Istenember megváltó erejében, hogy a fakadó kikelet nyomán meghozza számunkra a teljes és dicsősé­ges békességet és busongó arák, kisirt szemű anyák, hallgatag apák, szomorú hitvesek és apátián árvák vérző szivébe belecsepegteti a vigasztalás balzsamát. A föltámadott Krisztus olajágat ho­zott kezében az emberiségnek. Meghozza a békét is, mely oly lihegve jön, mint az elfáradt fecske, melyet a föld körül üldözött a vércse. Az ünnep elmúlt, de reménységünk napról-napra nő. Álljunk meg szilárdan szent hitünk­ben, hogy a feltámadott Jézus lesz úrrá ismét a világ fölött,'‘visszaadja az embert ismét önmagának. Gazdálkodás. Közeledik a szent György napja, amikor mindent lehet kiültetni és elvetni ami csak hátra van, de nemcsak lehet, hanem meg is kell tenni, mert aztán már késő lesz. Ezt a 10 napot gazdához illő lázas tevé­kenységgel használjuk föl. Sok hernyóslevelet látunk még libegni úgy a városon, mint kint a határban. A városi hatóság szigorúan fogja büntetni a mulasztókat, miért is tegyenek eleget a törvénynek. A réteket tisztogatni kell sürgősen. Az összegyűjtött giz-gazt, tört ágakat, elszáradt gyomot égessük el, ne tegyük félre használatra, vagy ne gyűjtsük a birtok határmesgyéjére, mert ezekben is igen sok élősdi rovar rejtőzik, miért is ősi szokás szokás szerint máglyát kell belő­lük rakni. A réteket, ha lehet, trágyalével öntözni igen hasznos dolog volna, valamint a réten levő gyümölcsfák megtrágyázása és megkapá- lása is sokat használ a fűnek. Egyes feltűnően fejlődő ártalmas növé­nyeket már most gyomláltatni kell a fü közül, így pl. a mezei zsúrlót, amelyet a szarvasmar­hák meg nem esznek. Áprilisban ültethető zöldségfélék: A korai burgonya. Már most ültethető, különösen ha csíráztatva volt. Tyúktojás nagyságúnál ki­sebb gumók nem háládatosak. 70- 80 cm. tá­volságra fészkekbe ültethető. Sovány földben egy kis trágyát tegyünk a gumók mellé. 2-3 kapálást k-iván, de meghálálja azt. A bab száraz, meleg helyet kivan, kövér föld nem szükséges, frissen trágyázott sem olyan jó, mert nagy lombot nevel. Április kö­zépe után vethető. A bokorbabot 40-5u cm. távolságra vessük. A futóbabot 70-80 cm. sor és 50 cm. fészek távolságra. Főzeléktök. Ha cserepekbe tettünk pa­lántákat, azok április végén ültethetők ki, ha szabadföldbe, fészekbe akarjuk a főzeléktököt vetni, akkor ápr. 20-án kell elültetni. Jó a ma­got előbb 2 napig szobameleg vízben áztatni. Az ugorka igénye ugyanolyan mint a töké. Csemege tengeri, szintén április közepe után vethető. 80 cm. távolságra 2-3 szemenként. Napszámok és iga. Erre vonatkozóan a város a héten a következő rendeletet adta ki: Halálom után. — Irta: Révai Károly. — Éretted — édes kis leányom, - Meglásd; kifogok a háládon ! Mikor utánam jönni fog: A szeme közé kacagok. Bár jól tudom, hogy lesve-lesne/c, Kik eltegyék a fáradt testet; De lelkem enyém s Istené! Azt nem tehetik föld közé! Nyiló virágon, falevélen Bús életemet tovább élem; S te megérzed, hogy ott vagyok, Mert harmatkönyet hullatok. Bár merre vessen ez az élet: Én mindig szembe leszek véled! S ha tán kezet emelne rád: Én leszek az, ki visszaránt. Ha csüggedés vesz erőt rajiad, Én karon foglak, támogatlak; Mikor redő lesz arcodon, Kezemmel mind elsimítom. A könyet, amely bús szemedrül Tán néhanapján alá perdül, Hogy ne gúnyolja senkise: A szem födelem törli le! Este, ha megtérsz nyugovóra, Én leszek ott, ki állmod óvja. Amikor bekacsint a regg: A csókommal ébresztelek! Csak amikor az elmúlásnak Bús napján neked is sirt ásnak : Kapcsoljuk egymásba kezünk És mindörökre eltűnünk . . . Husvét másodnapján. Pirostojások napja . . . Hány rózsavíz per­gett ma le mosolygó leányok aranyszőke haj­fürtjén, hány parányi szív vert hevesebben, mosoly az ajkakon, csillogott a szem, táncolt a jókedv, ma a pirostojások ünnepén. Honnan tudom én ezt? Talán nem is igaz? Vagy talán mégis? Oh dehogy, dehogy! Nem láttam én pirostojást, nem éreztem a rózsavíz mámoritó illatát; mosolygó leányarc, melyet szőkehaj koronáz, milyen az ? Mi az a husvét? Hol van az a bizonyos husvét? Piros festék a naptárokon. Husvét ? - Husvét! A feltámadás ünnepe. Nemcsak temetője van az embernek, ha­nem sírjából fakad a hit virága, sírja a szűk bejárat a mennyországba. Feltámadás, uj élet. Örüljünk, tavasz van. Husvét. Örüljünk! Örüljünk ? Megzsibbadt a világ szive, az embereknek meghalt a lelkűk. A lélek meghalt. A lélek! Nagy temetője a háború. Kopár, kietlen temető, még a dudva is kipusztul benne. Lehet-o hite az embernek ? Haldoklik a lélek. De azért mégis husvét van ! Hisszük, hogy az Isten feltámasztja a halottakat. Hisszük erő­sen és hisszük. Izrael népét sivatagon keresztül vezette Kanaánba, nagy homokpusztákon, hol nem ta­lálhattak oázist. Sokan elpusztultak, de a nép mégis odaért. A nép . . . Mit én nekem a nép jóléte, ha engem eltemet a futó homok ? Ne feledjük el, hogy az isteni kegyelem nemcsak a népekre visel gondot, hanem Noé bárkáját is elvezeti az Ararát-hegyére. És ez a kegyelem az, amely teljességének templomát harmadnapra felépiti, hogy legyen a benne hívőknek első zsengéjük. Husvét! Te vagy a legnagyobb a husvé- tok között. Máskor, régebben, háború előtt mi­ből állott ünneplésünk ? Sok volt benne az ün­nepi disz. Most szivünk vérzik, lelkünk fáj sok sebétől, de vigasztalhat az a tudat, hogy Krisz­tus feltámadása előtt végigszenvedte a nagy­pénteket ; a szeretet élhet bennünk viszontag-

Next

/
Thumbnails
Contents